Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
k Xs Hová, merre élelmiszer- Spar? üli Kitüntetettjeink A színház a közönségé Életpálya, váltók nélkül Házunk tája Ilii Az ezüst- siker fényében XXXVII. évf. 19. sz., 1986. ápr. 4., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A boldogulás közös útján Ü nnepre készülünk. Negyvenegy éve szabadult fel hazánk. Negyven- egyedik alkalommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. Hazánkat „egy ezredévnyi szenvedésen” át - mérhetetlen nehézségek leküzdésével - a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn és vitték előbbre. A nép évszázadokon át vívta harcát a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, németekkel, tatárokkal, törökökkel. Keserves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg elnyomókkal. Ebben az évszázadban - a régi uralkodó osztályok bűnéből és hibájából - két világháborúba keveredtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus hadszíntérré változtatta földjeinket. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában résztvevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. 1945 után sok sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. Itt a Duna-Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el”, négy évtizede immár „új országot épít a nemzet” a mai és az eljövendő nemzedékek számára. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat - a költő szavaival szólva - „kivittük a mély süllyedésből”. A tőkések, földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját - a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép is, anyagiakban, szellemiekben és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Megőrizve hagyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink és a bennük lakó emberek is! Nem volt könnyű az út, amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenfeleinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel és emberi gyarlóságainkkal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, amelyek megmutatták, mire képes a felszabadult magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményeinket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Voltak évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkás- osztály szűk osztály érdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az" országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok elérés^ hez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés. így tud nemzeti egységbe összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk.felemelkedését akarja. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalom nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az állam- hatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. Ez elengedhetetlen. De azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. Ennél sokkal nemesebb támaszt jelent az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szocializmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnék. Mostanában - idehaza és a nagyvilágban is - több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyamataiban, vagy följebb zárkózunk az országok nem hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk ésszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, mégha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fejlődés pályájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesítésével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkezzen a fellendülés, s ha szerényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. Ezért - s nem az öncélú változtatások miatt - köteleztük el magunkat a gazdaság irányítási rendszerének megreformálása és továbbfejlesztése mellett. A jövőben is következetesen ezen kell munkálkodnunk. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. Miként az elmúlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formákat, amelyek itt is a folyamatos reformok útján új energiákat kölcsönöznek társadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és tanácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok önkormányzati szerepének erősítése azt mutatták, hogy az emberek felelősen élnek a növekvő demokrácia lehetőségeivel. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálat előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újakra is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét. De nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a közmegegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi magyarok ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. Nagy fontossága van annak is, hogy barátságra és jószömszédságra törekszünk a határaink körül levő valameny- nyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az utunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jószomszédokkal nem járhatunk a régmúlt és a közelmúlt valódi, vagy vélt sérelmeinek felhánytorgatásával, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket összekötő szálakat erősítsék. így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kisnépek egymást fojtó szégyenkalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő á remény és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk értük. A párt és a nép nem nézi bekötött szemmel a megoldásra váró feladatokat. A párt és az ország lakossága nem lesz tétlen a jövőben sem. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. E zeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza piros betűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét. Horváth István, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának köszöntője elhangzott a rádióban és a televízióban.’
