Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-29 / 100. szám
1986. ÁPRILIS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Népi hagyományok nyomában Falusi versmondók a pódiumon Juhász Ferencné Az idén falusi versmondóknak hirdetett versenyt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Azzal a nem rejtett szándékkal, hogy pódiumra léphessenek olyanok is, akiknek nem „kenyerük” a versmondás, és hogy olyan népköltési anyag is felszínre kerüljön, ami még él faluhelyen, egy-egy közösségben — tehát ez a seregszemle a népi hagyományok ápolását is hivatott szolgálni. Vasárnap délelőtt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezték a megyei téeszszövetség szervezésében e verseny megyei válogatóját, s örvendetes módon többen is olyan műsorral — hiedelmek, népi köszöntők, balladák — előadásával rukkoltak ki, amely a felhívás szellemében fogant. Eredeti hangot ütött meg például a jászapáti Juhász Ferencné, aki hetvenhat éve ellenére is friss humorral adta elő a maga gyűjtötte, nyomaiban itt—ott fellelhető babonás falusi történeteket. Az ugyancsak Apátiból érkező Miklós Ferenc nagyapától-apától öröklött vőfélymondókákat szólaltatott meg sajátos ízekkel. De a kunszentmártoni Kiss József is vérbő humorú népmesével állott a pódiumra, a karcagi Barna Sándor pedig egy népballada erőiteljes „megjelenítésével” aratott nagy sikert. CibakMiklós Vince Tóth Gyuláné háza „színeiben” Tóth Gyuláné Móra mesei hangvételű írását adta elő színesen. Rajtuk kívül Kökény Gábor — szintén Jászapátiból — tűnt ki Somlyó György Csak a béke című versének jól értelmezett előadásával. örvendetes az is, hogy olyanokkal találkozhattunk ezen a válogatón, akik először vállalkoztak a „szép szó” közvetítésére, így a ti- szajenői Lajkóné Csutár Etelka, vagy Ács Bálintné, Törőcsik Jánosné és Fűzfői Lászlóné — mindhárman Mezőtúrról. Végül is öten képviselik majd a megye színeit Egerben, a területi döntőben : Tóth Gyuláné Kökény Gábor, Barna Sándor, Miklós Vince, Kiss József. Bóbcsoportok nyomában A gyerekeknek csak jót és jóI szabad játszani „Műsoraink általában 50— 60 percesek, 3—10 éveseknek szólnak. Egy előadásunkat 2 ezer forintért + 3,80 forint/kilométer útiköltségtérítésért ajánljuk, szerződést tudunk küldeni”. A hirdetést a kétszemélyes Figurina Bábszínház ismeretterjesztő füzetéből idéztük. Az egy házaspárból álló „társulat” nemrégiben Szolnokon, a MÁV Csomóponti Művelődési Házban is vendégszerepeit. Egy nap alatt három előadást tartottak, az útiköltséggel együtt 6760 forintért. A három előadást alig háromszáz óvodás, kisiskolás nézte végig enyhén szólva mérsékelt sikerrel. Az Eszti álma, avagy Misitátá Pipi?! című a „társulat” által írt. porszívóval, cipőkkel, esernyővel, lámpákkal, egyéb háztartási eszközökkel előadott, helyenként unalmassá váló mese aligha hagyott mély nyomokat az apró nézőkben. S ha ez így van, akkor még ez a szerencsésebb eset. Gyerekeknek csak jót és jól szabad játszani — sokat hangoztatott igazság. A Figurináék meséjénél jobbat és jobban a megye számos bábcsoportja tudott volna bemutatni. Csak hogy erre nincs lehetőség. Mivel hivatalosan, engedéllyel működő bábcsoport alig-alig van szűkebb hazánkban — A megyénkben egykoron virágzó bábmozgalom — több országos hírű együttes dolgozott Csépán, Török- szentmiklóson, Szolnokon — az utóbbi időben úgy tűnik megtorpant — jegyzem meg Kolozsi Sándornak, a MM1K munkatársának, aki alig egy éve foglalkozik e műfajjal is. — Szerintem is így van — mondja. —. bár Szolnok megye még így is a jobbak között szerepel az országban. Elővesz egy listát, amelyen 49 bábcsoport neve található. Többnyire kisdobosokból és útttörőkből álló együttesek, felnőtt csoport egyáltalán nincs közöttük. — Az együttesek száma állandóan változik. — teszi hozzá. — Szakember talán lenne elég, de kevés a bemutatkozási, fellépési alkalom, s bizony a pedagógusoknak van elég dolguk a bábozáson kívül is. Talán ezzel és az utazási nehézségekkel magyarázható, hogy az évenkénti megyei találkozókon csupán 3—4—6 csoport vesz részt. Legközelebb május végén tartunk találkozót Szolnokon, amelyre azokat a csoportokat várjuk, amelyeket a törökszentmiklósi művelődési ház „felkutatott”. A törökszentmiklósi művelődési ház a bábozás megyei bázishelye. Semperger Lászlóné. az intézmény munkatársa — két éve bízták meg a bábmozgalom patronálásá- val — csupa panasz: — Az egész városban talán csak az úttörőházban van bábcsoport. Megpróbáltunk tavaly létrehozni a művelődési házban egy bábcsoportot, de nem jött össze. Kevés volt az érdeklődő pedagógus. Így a bázisfeladatoknak nemigen tudunk eleget tenni. — Kétségtelenül az óvónők, tanítók, tanárok munkájához áll a legközelebb a bábozás. Az óvodai nevelési program és az alsótagozatos tantervek elő is írják a bábbal való szemléltetést, s a tapasztalatok szerint a pedagógusok előszeretettel és jó szakmai felkészültséggel használják fel munkájukban a többnyire maguk készítette figurákat. De vajon a pedagógusok dolga-e az iskolán kívüli bábozás? — Nem feltétlenül, bár a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a csoportok döntő többségét a nevelők „tartják életben”. A közelmúltban készítettem egy felmérést a megye bábosairól. A negyvenkilenc együttes közül tizenhatan válaszoltak úgy, hogy ma is létezik, dolgozik a csoport, s tizennégynek pedagógus a vezetője. A kérdőív emellett még sok mindent elárul a megye bábmozgalmáról. A csoport- vezetők többségének nincs minősítése, az együtteseknek nincs működési engedélye. A csoportok fele nem tudja megoldani az utazást, az eszközök szállítását, így eleve nem tudnak részt venni az idén május végére tervezett újabb megyei találkozón. Számos együttesnek, mint például a tószegi, a cihakhá- zi, a jászszentandrási van viszont kitüntetése, arany, ezüst, oklevele, sőt az utóbbi csoportnak még tévéfel- véteie is. A jászszentandrási Napsugár bábosai Arany János Toldiját mutatták be. Ugyancsak híres a Szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskola bábcsoportja. Tavaly első díjat kaptak az országos találkozón. s jutalomként Zánkán tölthették el a szereplők a vakáció egy részét. Hogy hány iskolában, óvodában van bábcsoport, arról nem készítettek felmérést a törökszentmiklósi bázishelyen, de nem szerepel semmiféle oktatásügyi statisztikában sem. Ettől függetlenül, szerencsére mégis vannak, több kevesebb sikerrel dolgoznak. esetenként anyagi gondokkal küszködnek, mint például a Szolnoki Jósika Úti Óvoda csoportja. A Buborék nevet viselő óvónőkből álló együttes öt éve alakult, főként klasszikus népmeséket, zenés darabokat, ál- latmeséket ad elő. Hogy hol? Az óvodában, vállalatoknál s a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — ahol jószerével még tudomást sem szereztek létezésükről. Van félórás, egyórás műsoruk is. A bábokat maguk készítik, már amikor van miből. Jól jönne bizony az anyagi segítség, s a menedzselés. A tószegiek viszont feltétlenül részt vesznek a május végi szolnoki találkozón. S rajtuk kívül még ugyan hány csoport mutatja be műsorát? Hiszen akiről nincs a bábozás patronálásával megbízott intézményeknek tudomása, azokat eleve nem is tudják meghívni. Pedig ideje lenne számba venni, érdemben segíteni a magukra hagyott csoportokat, elismerni a munkájukat. törekvéseiket. Hiszen nélkülük szegényebb lenne a művelődési intézmények, iskolák élete. Tál Gizella Mit támogat a Kulturális Alap? „Giccsadóból” nemes művészet Az utóbbi öt évben csaknem egymilliárd forinttal járult hozzá a Művelődési Minisztérium keretében működő Kulturális Alap az eszmeileg és művészileg értékes művek létrehozásához, terjesztéséhez, és a kiemelkedő művészeti események megszervezéséhez. A teljes állami támogatáshoz mérten csekély, de külön támogatásként mégiscsak tetemes összeg háromnegyede a Filmfőigazgatóság, a Kiadói Főigazgatóság, a minisztérium művészeti főosztályai által kezelt úgynevezett szakmai alapokon, negyede pedig a központi kulturális alapon keresztül áramlott ki a mű- vélődés szinte valamennyi terűié téré. Járulékból menedzselés A kulturális járulék befizetését és támogatását illetően hagyományosan a színház-, a zene- és a táncművészet vezet. A Játékszín működését például annak megalakulása óta a Kulturális Alap fedezi; évről évre milliókkal járult hozzá az Alap ahhoz, hogy a Rock Színház fennmaradjon; s hogy például az Országos Filharmónia teljesíthesse kultúrpolitikai céljait. A hír- adófilmek, valamint a Balázs Béla Stúdió alkotásaihoz jelentős arányban az Alap adta az anyagi fedezetet, és támogatta — csupán az utóbbi egy-két évből hozva példát — az Egy parasztcsalád története című dokumentumsorozat, a Daliás idők és az Innováció című film előállítását. Anyagilag közreműködött a szovjet filmek fesztiválja, a munkás- filnapok, a játékfilmszemlék, s például az Egri Nyári Egyetem programjainak megszervezésében, a megyei moziüzemi vállalatok műszaki berendezéseinek korszerűsítésében, és több mint tízmillió forinttal támogatta a kiemelt magyar, szovjet és más külföldi filmek forgalmazását, például a Napló gyermekeimnek, a Redl ezredes, a Harctéri regény, a Ragtime című filmekét. Ugyancsak számottevő összegek jutottak a különböző nyári színházak, például a Gyulai Várszínház, a Pécsi Nyár produkcióira, és támogatta az Alap a hazai együttesek külföldi és a külföldi társulatok magyarországi vendégszereplését. Némiképp enyhített a nehéz helyzetben levő hazai filmgyártás és forgalmazás gondjain is. Kultúrpolitikailag nem kevésbé fontos feladat az igényes irodalmi alkotások elismerése, megjelentetése, és azok eljuttatása az olvasókhoz. Az Alap támogatásával látott például napvilágot az utóbbi években több Bartók és Kodály évfordulós kiadvány, ily módon díjazhatják évről évre a Szép magvar könyv kiállításának legszebbjeit, s az Alap biztosítja többek között azt is, hogy az ünnepi könyvheti antológiákat féláron vásárolhatják meg az olvasók. A képzőművészetben a legjelentősebb összeggel a különböző képző- és iparművészeti alkotások megvásárlását támogatják. Hozzájárultak a többi között a pécsi Csontvár y-gyűjtemény gazdagításához, a Komárom megyei levéltár berendezésének kiegészítéséhez, a Győr-Sopron megyei Patkó-hagyaték, a soproni Storno-gyűjtemény megvásárlásához. A kulturális támogatások gyakran sok millió forintra rúgnak, máskor csupán néhányszor tíz- vagy százezer forintra, ám minden esetben jelentősen enyhítenek egy- egy intézmény gondjain. Ez utóbbi — viszonylag kisebb — összegekkel főleg a központi Kulturális Alap siet a hozzáfordulók segítségére, de a saját, a tanácsi, a helyi pénzek ily módon kiegészülve gyakran nagy értékű beruházásokat tesznek lehetővé. Jó példa talán erre a közelmúltból a szombathe- lyii képtár közművelődési blokkjához, a sárvári Bar- tha-féle üveggyűjtemény vásárlásához, a szekszárdi német bemutatószínpad technikai felszereléséhez, a szentgotthárdi orgona javításához, a kecskeméti, a veszprémi, a békéscsabai, a debreceni zeneművészeti szakközépiskola, illetve zeneiskola hangszerbeszerzéséhez nyújtott támogatás. Az „üzlet" haszna A Kulturális Alap intézménye csaknem két évtizedes, megújítása pedig ötéves múltra tekinthet vissza, és 'léte első percétől betölti — olykor zökkenőkkel — funkcióit. Legutóbb a művelődési tárcánál miniszteri értekezlet foglalt ilyen értelemben állást. A kulturális támogatásra fordítandó és az utóbbi időszakban évente némileg növekvő összeg valójában a közvélemény által csak „gdccsadóként” emlegetett. járulékból jön össze. A kizárólag szórakoztató produkciók után ugyanis a kulturális intézmények meghatározott járulékot kötelesek az Alap számlájára befizetni, ebből segíti az Alap az igényes és anyagi támogatásra szoruló művészi vállalkozásokat. E befizetések gyakran több millióra rúgnak, máskor viszont indokolatlanul alacsonyak. Az utóbbi évek egyik legjobb üzletének” számított például a Kulturális Alap szempontjából is a Ben Húr című kétrészes amerikai film, amely után hatmillió került erre a számlára, a Jedi visszatér, valamint a King Kong egyenként körülbelül hat és fél milliót hozott. Az ugyancsak amerikai Apokalipszis ennek a .milliós sornak” csupán a vége felé helyezkedik el a maga kétmillió forintjával. Járulék fizetésére kötelezettek természetesen a könyvkiadók is a krimik, a lektűrök és a szakácskönyvek után. Jellemző, hogy a kiadók 1980-ban például 55 kiadvány után fizettek járulékot, 49 kiadvány után saját bevallásukból, a további hat kiadvány után már a Kiadói Főigazgatóság minősítése alapján. Korszerűsítés kell A következő évben az Alap könyvbevételei emelkedtek, azóta azonban az innen származó összegek évente nagyjából azonos szinten vannak. Amiből ugye az következik, hogy ma sem jelenik meg több könnyű olvasmány, mint öt éve... Az egyik legnagyobb befizető kulturális intézmény a Hanglemezgyártó Vállalat, köny- nyűzenei felvételei után. Az ő tízmillióinak egy része azonban mégsem valamely más kulturális területeket támogat, lévén hogy a komolyzenei hanglemezkiadás maga is nagy mértékű támogatásra szorul. Jócskáin járulékfizetésre kötelezett az Országos Rendező Iroda, ők viszont joggal teszik szóvá, hogy (még) nem sújtják hasonló terhek a gombamód megszaporodott más műsorrendező irodákat. Furamód szerény járulékot fizettek be az utóbbi években a színházak, amelyből ugyancsak arra lehet következtetni, hogy a bemutatott sekélyes színvonalú darabok száma nem, vagy alig növekedett. Mindenesetre, „giccsadózott” és ezért legfeljebb négy forinttal drágább árú jeggyel nézhettük meg Pécsett a Kaviár és lencsét, a József Attila Színházban a Hálószoba komédiát, vagy a Vígszínházban az Ugyanaz hátulrólt. A Kulturális Alap intézménye összességében tehát bevált, s ugyanakkor ismételt korszerűsítésre is szorul. Hozzá kell igazítani elsősorban a bevétel rovatát a változó gazdasági körülményekhez. Erre a minisztériumban meg is van a szándék. — deregán — Rangos zenei események színhelye volt a napokban hazánk fővárosa. Itt tartotta közgyűlését az ISCM, az Üj Zene Nemzetközi Társasága (a társaság alapítói között volt Bartók és Kodály is). Ebből az alkalomból kiállítást is rendeztek a Budapest Kiáltttóteremben Szép kották címmé«. Képünkön részlet a Diabellinál megjelent Schubert-átirat — Melodies hongroiscs — címlapjáról 1840-ből
