Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

Támogatjuk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcét! Elismerések vállalatoknak, szövetkezeteknek Kitüntetési ünnepségek a megyében A kongresszusi munkaver­senyben elért eredménye­kért tegnap megyénk négy városában nyújtottak át elis­merő okleveleket, kitünteté­seket, a munkában élen já­ró vállalatoknak, szövetke­zeteknek. Tegnap a mezőtúri Város­gazdálkodási Vállalat a múlt év termelési és gazdál­kodási feladatainak eredmé­nyes megvalósításáért a vá­rosi tanács nagytermében rendezett ünnepségen kapta- meg az ÉVM Kiváló Válla­lata kitüntetést, melyet Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke nyújtott át Dávid Istvánnak, a vállalat igaz­gatójának. Az ünnepségen jelen volt Móricz Béla, a városi pártbizottság első tit­kára is. A jászberényi Műszeripari Szövetkezet tegnap délután ünnepélyes közgyűlésen ér­tékelte a múlt évi feladatok teljesítését. Rabóczi Mihály, a szövetkezet elnöke kiemel­kedő eredményekről számol­hatott be a tagságnak és a meghívott vendégeknek. A megye legnagyobb, több mint 600 dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezete 263 millió forintos árbevételt ért el, és ezzel 4 százalékkal túltelje­sítette a tervét. A MICOOP a termékeinek csaknem a felét (122 millió forint) a Szovjetunióban értékesítette, ahová terven felül kiszállí­tották a közelmúltban kifej­lesztett városi kábelvédelmi berendezések első darabjait is. A tőkés exportot megdup­lázták és 24,5 millió forint értékben 2 millió darab re­lét értékesítettek az osztrák Uher cégnek. Az igényeket azonban még így sem tudták kielégíteni. A múlt évi jelentős ered­ményeiért OKISZ Vörös Vándorzászló kitüntetést ka­pott a szövetkezet, melyet Szabó István, az MSZMP Jászberény Városi Bizottság első titkára adott át a kol­lektívának. A szovjet part­nerek megelégedését — a jó minőségért, pontos szál­lításért és a megrendelések túlteljesítéséért — A. F. Kalugin, a Maspriborintort budapesti műszaki központ­jának igazgatóhelyettese el­ismerő oklevél átadásával fejezte ki. Kunhegyesen a nagyköz­ségi művelődési központ színháztermében rendezett ünnepségen tegnap vehette át Golyha József, a BHG 3. számú gyárának igazgatója a Kiváló Gyár kitüntetést. Be- recz Frigyestől, a BHG ve­zérigazgatójától. Az ünnep­ségen részt vett Szepesi Gyula, a kisújszállási váro­si pártbizottság titkára. A besenyszögi művelődési házban tegnap délután meg­rendezett ünnepségen a PM, a Szövosz, és a KPVDSZ ál­tal alapított Dicsérő okleve­let nyújtott át Rábold Gábor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője Kiszel Imrének, a takarékszövetkezet elnö­kének. Az oklevelet a szö­vetkezet a tavalyi munka­versenyben elért eredmé­nyeivel érdemelte ki. Bírák megyei értekezlete Igazságszolgáltatás magasabb színvonalon Tegnap értekezletet tar­tottak a megyében ítélkező bírák, s arról tanácskoztak a megyei bíróság nagytermé­ben, hogy miként tegyenek eleget a XIII. kongresszus határozataiból az igazság­szolgáltatásra háruló fel­adatoknak, a törvényesség magasabb színvonalú meg­valósításának. A megbeszé­lésen az Igazságügyi Mi­nisztérium képviseletében részt vett és felszólalt dr. Sebő Gyula főosztályvezető­helyettes, aki elismeréssel szólott a megyei bírák tevé­kenységéről, a megyei párt- bizottság nevében dr. Rábold Gábor osztályvezető fejtette ki véleményét a kérdéses tárgyban, hangsúlyozván többek között a társszervek­kel való jó együttműködés fontosságát. Jelen voltak a tanácskozáson az igazság­szolgáltatásban részt vevő és segítő társszervek képvise­lői is. A megyei bíróság elnöke, dr. Jenővári László, referá­tumában leszögezte, hogy Szolnok megyében az igaz­ságszolgáltatás helyzete meg­felelő ; hogy a törvényes ítél­kezés feltételei megvannak, de az ügyek alapos és igaz­ságos eldöntését gyorsabb és esetenként egyszerűbb per- vezetéssel is biztosítani szükséges. Különösen a polgári peres jogvitákban kell a jövőben az eljárások időtartamát csökkenteni. A bírák tanácskozása egy­értelműen foglalt állást ab­ban, hogy a jövőben követ­kezetesebb szigorral kell a jog eszközeit alkalmazni az állampolgári fegyelmezetlen­séggel szemben. Moduldaruk Pécsről Előregyártott elemekből gyorsan felépíthető modul­daruk sorozatgyártását kezd­te meg a pécsi Mezőgép Vál­lalat. Az Intranszmas ma­gyar—bolgár társaság és a mecsekaljai gépgyártó válla­lat szakembereinek közös munkájával kifejlesztett új típusú fútódaruk iránt már­is élénk érdeklődés mutat­kozik: eddig csaknem har­minc, egymástól eltérő mé­retű és teherbírású gépet rendeltek a gyártóktól. A moduldaruk legmunka­igényesebb fő elemeit — a futókerekeket, a hajtóműhá­zakat, emelődobokat, elekt­romos kapcsolókat — az ed­digi egyedi gyártásmódtól el­térően sorozatban készítik, s a megrendelés felvétele után csak a darugerendát kell előállítani. Annak elkészül­tével az alkalmazás helyén máris megkezdhetik a futó­daruk összeszerelését, s ez­zel a megrendelők igényeit a korábbinál sokkal gyorsab­ban elégíthetik ki. Mérlegen az állattenyésztés első negyedéve (Folytatás az 1. oldalról) A vágásra és élőexportra felvásárolt bárányok meny- nyiségének csökkenése azt mutatja, hogy még mindig nem szűntek meg a juhágazat évek óta tartó gondjai. A baromfitartóknál azonban fellendült a termelési kedv, a zagyvarékasi feldolgozó üzemben 48,9 százalékkal, a törökszentmiklósiban 14,4 százalékkal haladta meg az első negyedévi felvásárlás a tavalyi hasonló időszakét. A takarmányellátást illetően a korábbinál jobb pozícióban vannak az állattenyésztők a nagy- és a kisüzemekben egyaránt. Nem mondható ez el az állategészségügyi hely­zetről, hiszen a szopósmalac elhullás tizenegy, a borjúel­hullás huszonegy, a bárány­elhullás pedig 15 nagyüzem­ben haladja meg a jónak ak­kor sem tartott tavalyi me­gyei átlagot. A koordinációs bizottság tagjainak majd mindegyike véleményt nyilvánított az ágazat jelenlegi helyzetéről, a tennivalókról. Elmondták többek között, hogy az előző aszályos esztendőkben nem minden gazdaságban tudták megtermelni az állattenyész­tés elért színvonalának meg­felelő mennyiségű és minő­ségű takarmányt. Az ágazati beruházások kapcsán elhang­zott, hogy a világbanki kon­strukcióban pályázható szar­vasmarhatelep — korszerűsí­tésének nagyok a kötöttségei, a megyében felújítást terve­ző tizenegynéhány gazdaság közül ezért is választotta mindössze egy üzem ezt a formát. A feldolgozó válla­latok képviselői arról adhat­tak számot, hogy javult az év eddig eltelt időszakában a vágóalapanyag minősége, ami egyrészt a jobb beltar- talmi takarmányoknak és tá­poknak, másrészt a színvona­lasabb tartási-tenyésztési munkának köszönhető. Az ágazatban a legfonto­sabb soronkövetkező tenniva­ló az állategészségügyi hely­zet megszilárdítása — hallot­tuk a koordinációs bizottság ülésén, mert az utóbbi jár­ványmentes másfél évtized­ben egyfajta elkényelmesedés jellemzi e téren a gazdasá­gokat. A meglehetősen magas elhullási arány az érintett üzemekben a tartási, takar­mányozási fegyelem mielőb­bi megszigorítását sürgeti, mert — bár a környező or­szágokban kialakult járvány­helyzet is erre int — az el­hullások nagyobb hányada mulasztásokból adódik. Nagyobb ütemet kell, hogy vegyen a megyében a szar­vasmarhatelepek rekonstruk­ciója, mert csupán a kötetlen tartásra való áttérés is a fajlagos tejtermelés két-há- romszáz literes növelését eredményezheti egy-egy nagyüzemben. Ezeket hangsúlyozta a ta­nácskozáson elhangzottakat összegezve Bugán Mihály megyei tanácselnök-helyettes is, s a hosszabb távon való gondolkodás szükségességét, hogy az jellemezze a főága­zat fejlesztését. Szemlélet- változásra van tehát szük­ség a gazdaságokban: a bel­ső tartalékok kiaknázásával keresniük kell az állatte­nyésztési szakembereknek a lehetőséget arra. hogy a je­lenlegi közgazdasági környe­zetben is talpon maradjanak az ágazataik, mert — amint arra már az utóbbi aszályos években is volt példa bőven — adott esetben jól pótolhat­ják a növénytermesztési ki­eséseket, eredményesen se­gíthetik a folyamatos üzem­vitelt. Ehhez — a jószággon­dozóktól a szakvezetőkön és az állatorvoson keresztül — mindenkinek az együttműkö­désén alapuló csapatmunká­ra van szükség az üzemek­ben; s a megújuló és kezde­ményező készség fokozására a szakigazgatási és érdekkép­viseleti szerveknél, valamint a termelési rendszereknél. T. F. Pénzt a közösnek Hitel helyett célrészjegy Miért csak ennyien? Pár éve történt, a túrkevei téesz-nyugdíjasok tavaszi határjárásán, az autóbuszból kiszállva, egy bajuszos bá­csika kissé meghatódva, de meglepő határozottsággal mutatott a közel százhektá­ros tábla közepe felé; „Ott van az én földem!” Csodál­kozva kérdeztem: honnan tudja ilyen pontosan, hisz se­hol egy fa, sehol egy dűlőút, ami támpont lehetne. Most rajta volt a sor csodálkozni. — Hogyne tudnám, fiam! Apám is ezen dolgozott már, és én is sokat gürcöltem itt. Ismerek rajta minden egyes rögöt. Jó föld, de igényes is a gazdához... Nos. azt hiszem, hogy a ma fiatal termelőszövetkeze­ti tagjai között már hiába keresnénk ilyen tartalmú és ilyen mély tulajdonosi kötő­dést, amit a téeszbe bevitt föld jelentett. Pedig a terme­lőszövetkezeti tagsági viszony A megyei Teszöv elnöksé­gi ülésen tárgyalt e kérdés­ről. Ragadjunk ki az ülés anyagából egy elgondolkoz­tató megállapítást: ..Jellem­ző az érdektelenségre, hogy összesen négy szövetkezet vezette (csak!) be.” Mármint valamelyik formát az emlí­tettek közül. Mindössze négy! (Később kiderült, hogy — amint mondani szokás — az a négy, az csak három. Egy- helyütt ugyanis csak a „gon­dolkozunk rajta” — állás­pontig jutottak el). Mi hát a lényegük, az ér­telmük, a hasznuk ezeknek az eszközöknek? Közismer­ten tőkeigényes időket élünk. Termelőszövetkezeteink zö­me — de talán egész gazda­ságunk — eljutott addig a pontig ahol a műszaki és technikai megújulás lassan létkérdéssé válik. Ebben a helyzetben a termelőszövet­kezeti tagok heverő, lekötet­len pénzeszközeinek mobili­zálása a szövetkezet gazda­sági céljainak szolgálatára, jelentős segítség lehet. Mert vannak ilyen anyagi eszkö­zök. erről tanúskodnak a la­kossági betétállomány növe­kedését tanúsító OTP-s ada­Persze. JászaLsószentgyör- gyön léptek még egy „f ifi ká­sát”. Lévén a település nagy jószágtartó hely, lehetővé tették a célrészjegyet jegyző tagoknak, hogy a kamatot terményben kérjék ki, állami felvásárlási áron — tehát olcsóbban, mint a termény­boltokban kapnák. Nem cso­da, ha folyamatosan nagy az érdeklődés a célrészjegyek iránt! Szabályerősítő példaként említhetnénk a Jászberényi Kossuth Termelőszövetkezet hasonló akcióját, amivel szarvasmarha-ágazatuk re­konstrukcióját segítik. Mind­egyik nagyon lényeges eleme — a munkavégző szerepen túl — a tulajdonosi kapcso­lat, amely közös érdekeltsé­gi szálakkal fűzi egymáshoz a tagot és a szövetkezetét A súlypont azonban e ket­tős szerepen belül teljesen eltolódott. E tulajdonosi kap­csolatot jelenleg nagyrészt csak a munkadíj, a kiegészí­tő részesedés és a háztáji je­lenti. Ebben a vonatkozásban a tagsági viszony közelített az egyszerű munkaviszony­hoz, s ez nem vált előnyére sem a tagsági viszonynak, sem a szövetkezetek gazdál­kodásának. Megvannak pedig azok az eszközök, amelyek révén köl­csönösen előnyös módon, új­ra szorosra fűzhető a szál. újraéleszthető a tulajdonosi szemlélet. A részjegyről, a célrészjegyről, a termelésfej­lesztési hozzájárulásról és a tagi kölcsönről van szó. tok. A termelőszövetkezeti tagok pedig — ne feledjük! — tulajdonosai is a téeszük- nek! Mint ilyenek, miért ne annak érdekében használják fel pénzüket, miért ne adott konkrét gazdasági termelésé­nek és fejlesztésének finan­szírozására fordítsák? Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: ez a megoldás mindenkinek jó, tagnak és szövetkezetnek egyaránt. A téesz tőkéhez jut. Hogy mekkorához? Leg­előbbre a Jászalsószentgyör- gyi Petőfi Termelőszövetke­zet „jutott” ezen az úton, ta­lán az ő adataik illusztrálják a lehetséges nagyságrendet. Célrészjegyakciójuk, amelyet 1983-ban kezdtek, eddig több mint 8 millió forintot „ho­zott a konyhára”. Ennyit tudtak hát pluszként a ga­bonatermesztés fejlesztése ér­dekében, gépvásárlásra for­dítani. Érte nem 13 százalé­kos kamatot kell fizetniük, hanem csak 8—9-et. Ha a há­rom év alatt befolyt 8 milli­ót összevetjük azzal, hogy ez évre összesen 10 millió forin­tot terveztek (tervezhettek reálisan!) gépvásárlásra, ak­kor a kép önmagáért beszél. két helyen a szövetkezeti tag­ság bizalmának a jeleként értékelik a megnyilvánuló érdeklődést. A besenyszögi Kossuth ve­zetősége a részjegy bevezeté­se mellett döntött. Minden termelőszövetkezeti tag, aki földtulajdonnal nem rendel­kezik, tehát nincs földje a közösben, ötezer forint érté­kű részjegyet köteles jegyez­ni. s ezt a tagsági viszony kezdetekor kell befizetni. Az összeg után a szövetkezet az eredményesség függvényé­ben — osztalékot fizet, A befolyt pénzt a téesz az év­közi anyagi terhek enyhítésé­re használja fel, de ebben nincs kötve, fordíthatja más célra is. A képlet hasonló, mint az előző esetben, egy többlethaszonnal megfűsze­rezve; a szövetkezeti tagság ázsiója érezhetően nőtt, mi­óta a tagok részjegytulajdo­nosok is egyben; nagyobb rangot kapott a tagi státus. A termelésfejlesztési hoz­zájárulás — a célrészjegy­hez hasonlóan — célirányos eszköz. Jászalsószentgyör- gyön 1985-ben a hagymater­mesztés támogatására vezet­ték be. Hároméves termelési szerződés alapján, minden évben, igényelt négyzetmé­terenként egy forintot kér­nek a hagymatermesztő ta­goktól. Évente így 1 millió 300 ezer forint folyik be ön­tözésfejlesztésre, amire egyébként a szövetkezetnek alig jutna pénze. (Az egyéb feltételek itt is hasonlóak: kamatfizetés évente, majd három év után a teljes ösz- szeg viszajár a termelőnek). Jelenleg tehát ez a helyzet A megye több mint ötven termelőszövetkezete közül az említett háromban éltek csak a felkínált lehetőségekkel. A miért kérdésre, nem hiszem, hogy általános választ lehet­ne adni. Jobban ösztönözzön Jelentős korlát viszont az, hogy a jelenlegi szabályok szerint a kamat- és osztalék- fizetési lehetőségek az OTP-s és banki kamatviszonyokhoz igazodnak. Emiatt nincs meg az a fajta erős ösztönzés, ami a befektetett pénz igazán hatékony felhasználását ki- kényszerntené. A kikötött kamatot, vagy az átlagos nagyüzemi osztalékot meg­kapja a tag, sokkal többet pedig jól működtetett tőke esetén sem „kaszírozhat”. Ha viszont jobban „kinyílna” a kamatplafon, úgy a pénzét a szövetkezet termelésébe in­vesztáló téesztag valóban tu­lajdonosi következetességgel ügyelne pénzének hasznosítá­sára, s a fegyelmezett, célsze­rű felhasználására. Ha nem automatikusan, hanem való­ban a termelési eredmények­hez rendelten részesülne pénzének hasznából, akkor kerülhetnénk igazán köze­lebb a tulajdonosi kötődés sokat emlegetett, s ezzel kis­sé elcsépeltté is vált felerő­södéséhez. Az elemzett eszközök azon­ban, a jelenlegi formájukban is magukban hordozzák e változások alaplehetőségeit, ezt különösebben magyaráz­ni sem kell. Vagy — a szö­vetkezetek érdektelenségéből ítélve — mégis?! L. M. L. Mi a haszna? Pénz helyett terményt Az Április 4. Gépipari Művek Hungarotherm Gépgyártó Leányvállalat örményest gyára szovjet megrendelésre különleges atomerőművi berendezéseket készít. Ibben az évben 35 millió forint értékben szállítanak a termékből partnerüknek (T. Z.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents