Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-28 / 99. szám
1986. ÁPRILIS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi összefogással Tornaterem épül Berekfürdőn — Csenevész korosztály — panaszolta nemrégiben egy testinevelőtanár ismerősöm. — Futnak az ud; varban három kört, és úgy lihegnek, mintha végigfutották volna a maratoni távot. Kétségtelen, hogy hosszú esztendőkön át kissé elhanyagoltuk a tizenévesek testmozgási lehetőségeit, és az sem vitatható, hogy a jelentős fejlődés ellenére ma is akad általános iskola, amelynek nincs tornaterme. A gyerekek testnevelés óra címén pár négyzetméteres „tornaszobákban” lökdösik egymást, helyszűke miatt. A tornatermek hiánya sok mindennel magyarázható, elsősorban persze az anyagiak szűkösségével. Éppen ezért határoztak úgy néhány településen, hogy ha nincs pénz, „íelbuzdítják” a város, a falu lakóit, gazdálkodó szerveit, hogy támogassák a tornaterem építésének ügyét. Így történt ez Karcagon is, ahol 1980-ig mindössze két iskolában volt tornaterem, a többi intézményben ideiglenes helyiségekben próbálták „megmozgatni” a gyerekeket. Sőt, mint a kis- kulcsosi iskolában, a három méter széles folyosón szorongtak a tanulók tornaórán. A városi tanács átfogó programot dolgozott ki, amelynek nevet is adott: Tornatermet minden iskolának! Am időközben — igaz, nem váratlanul, tetőzött a demográfiai hullám, tehát elsősorban új tantermekre volt szükség, öt éve mégis megindult váLa|mi kedvező Ifoílyamat: élénk sporttevékenység kezdett kialakulni Karcagon. Most már, hogy a város lakói és üzemeinek, vállalatainak vezetői is „értelmét látták”, szívesen adakoztak a tornatermekre, sportudvarokra. — Először a Zádor Üti Általános Iskolában épült meg a tornaterem, ezután sorozatban készültek a sportudvarok, végül 1984-ire eljutottunk odáig, 'hogy minden iskola rendelkezett kisebb- nagyobb sportpályával — tudom meg Veréb József tanácselnökhelyettestől. — Javultak a versenysport feltételei is, ennek köszönhetően több kisdiák is nyert korosztályában országos bajnokságot az atlétika valamelyik ágában. — A Tornatermet minden iskolának! akcióban szerepelt Berekfürdő is. Ott mikor kezdtek hozzá a csarnok építéséhez? — Tavaly májusban, amikorra összegyűlt annyi pénz, hogy nekifoghattunk a kivitelezésnek. Nagyon fontos tény, hogy a város dolgozói egynapi keresetüket ajánlották fel a tornatermek építésére, de az összefogás abban is megnyilvánult, hogy még a terveket is társadalmi munkában készítették. — Idén márciusban azonban elakadt a berekfürdői tornaterem ügye. — Elfogyott a pénz. Félő, volt, hogy amennyiben nem tudjuk folytatni az építkezést, a csarnokból csak jövőre lesz valami. Segítséget kértünk és kaptunk a Művelődési Minisztériumtól, felhasználtuk a tanács anyagi forrásának egy részét, és most már bizonyos, hogy az ősszel birtokukba vehetik a tornatermet a berekfürdői iskolások. Az épület egyébként hatmillió forintba kerül, ebből azonban csak alig több mint másfélmilliót kellett „csengő forinttal” fizetni, a költség jelentős hányada társadalmi hozzájárulásokból származik. Kovács Andrásné, a berekfürdői iskola igazgatónője nem kis büszkeséggel mutatja a már tető alatt levő szép küllemű létesítményt. — Halaszthatatlan volt, hogy végre mi is tornatermet kapjunk — bizonygatja az igazgatónő. — Nemcsak az iskolának, hanem az egész településnek szüksége van egy csarnokra, ahol később — az idegenforgalmi szezonban — akár irodalmi műsorokat is rendezhetnek, vagyis többféle hasznosítási lehetőséget kínál az épület. A karcagi üzemek támogatása nélkül aligha tartana itt az építkezés, ahol tart. De a gyerekek is átérezték a tornaterem fontosságát: a hulladékgyűjtésből származó huszonhétezer forint az építkezés költségeit egészíti ki. Ném tudnék megnevezni olyan gazdálkodó egységet, amely ne áldozott volna ki- sébb-nagyobb összeget a kivitelezésre, és ez igazán jó érzéssel töltheti el az embert. — Tehát minden rendben, a kétszáz négyzetméter alapterületű tornacsarnokot a következő tanévben átvehetik a diákok .. . — Átvehetik, ha kapunk még háromszázezer forintot, amelyből megvásárolhatjuk a tornaterem berendezéseit Ennek érdekében csekket bocsátottunk ki, amelyen a szülők július 31-ig befizethetik azt az összeget, amelyet gyermekeik kényelmes körülmények között folytatott testmozgására szánnak.. Bevallom, én optimista va- gyok. Ha az előzményeket figyelembe vesszük, Kovács Andrásné bizakodása nem alaptalan. Hiszen maga mellett tudhatja a karcagi- berekfürdői lakosokat, munkahelyeket. — bendó — A Ml fllm/elbM Szerelmi lázálom Akar ön hajdani — természetesen fiatalkori — nagy szerelmére emlékezni? Dino Risi filmjének, a Szerelmi lázálomnak valami ilyesmi lehetne a mottója. Ha a kérdésre igen a válasz, akkor javasoljuk nézze meg az Előzés világhírű rendezőjének furcsa, talán még a nosztalgiákon is túlmutató filmjét. Nem haszontalan próbálkozás Dino Risi tükrében szembenézni hajdani önmagunkkal. Nem biztos persze, hogy sok örömünk lesz benne, Dino Risinek igen furcsa véleménye van a múlt és a jelen képzet-kapcsolatairól, gondoljuk el: utazunk az autóbuszon, valamelyest már túl az érett férfikorunkon, s egyszeresek kiderül, hogy mellettünk egy elhanyagolt külsejű cseppet sem vonzó, korunkbéli asszonyságnak nincs jegye. Jön az ellenőr, megszánjuk az éltes hölgyet, kezébe nyomunk egy jegyet. Az asszony hálát rebeg. s mi. ahogy jobban megnézzük, rájövünk: ő volt valamikor a „Nagy 0”! Valami ilyesmi az alaphelyzete Dino Risi filmjének, de a rendező komplikál rajta egy kicsit Ügy tűnik, a film készítői kevésnek vélték a lélektani dráma közönségcsalogató hatását, kevernek hozzá ezt is, azt is, némi krimi-elem sem árthat, gondolhatta a producer, s a történet bonyodalmai és a két világsztár : Marcello Mastroianni és Romy Schneider, majdcsak becsalogatják a nézőt a moziba. Ami talán legjobban megfogja a nézőt: az 1960-as évek szelíd nyugalma, ez a sugallat, hogy akkor még az emberek nem hordták any- nyira magukkal a rohanás, a tülekedés mindent elrontó sajátosságait, mint manapság. A film aktív főhőse szinte patológiai eset, hiszen ha nem lenne az, akkor a Szerelmi lázálom nem is játszódhatna úgy, ahogy Dino Risi ebben a formában elképzelte. A kényes egyensúly egyik oldalán Mastroianni balanszíroz, nagy odaadással, de legalább annyi rutinnal, míg a másik póluson Romy Schneider próbálhatta ki, hogy női vonzásának, mindenre képes színészi tudásának teljében van. A kissé erőszakos sztori bravúrt kíván, s a színésznő úgy oldja meg elképzelhetetlenül nehéz feladatát, olyan természetességgel, mintha csak csupán a sarki csemegébe telefonálna a heti élelmiszer szállítmány ügyében. Hogy nosztalgia-film legyen a javából a Szerelmi lázálom, arról, Qrtolani zenéje is gondoskodik. A nagy jelenet érzelmes klarinét szólóját nem kisebb személyiség, Benny Goodman fújja el. Mindezek ellenére azt hiszem, hogy a Guarda come dondekura, az Előzés világ- slágerére, s a film egészére még most is jobban emlékezünk, húsz év távlatából, mint a Szerelmi Lázálomra holnapután. Lehet, persze, hogy igazságtalanok vagyunk, de Dino Risi neve annyira összefort az ElŐzés-sel, hogy új filmjét, a Szerelmi lázálmokat csak amolyan, a nosztalgia filmek területére tett kirándulásának fogjuk fel. Netán arról van szó, hogy mostani hangulatunk jobban kívánja a Cicababákat, vagy Dino Risi másik ismert remekét, az Egy remete Rómában című nagyszerű vígjátékát. — ti — A Reflektor tervei Video a politikai oktatásban Ezekben a napokban már jövő évi terveit pontosítja a Refléktor Kiadó. Programot dolgoznak ki arról, hogy milyen témakörökben és módszerekkel készíttessenek vúedaműsarokat a ,politikai oktatás számára 1987-ben. A munkahelyi tanfolyamoknak, testületi üléseknek, sőt a vállalati ünnepségeknek is új színfoltja lett a politikai video-műsor. Az új eszközt egyre többen használják a pártoktatásban és az egyetemeken egyaránt, a politikai képzés színesítésére. A Refléktor az MSZMP módszertani és szemléltető kiadója egy éve vált ki a Kossuth Könyvkiadóból. A most már önállóan működő kiadó albumok, módszertani kiadványok, képregények, diasorozatok, magnókazetták és filmek mellett 1985-ben 16 vádeoanyagot készíttetett és terjesztet. A Reflektor Kiadó nem rendelkezik önálló stúdióval. A kiadó szerkesztői válogatnak a hazánkban készülő dokumentum- és játékfilmek, vagy azok részletei között, és a politikai képzésben használhatóakat átmásoltatják videóra. Egy másik lehetőségük, hogy a kiadó maga készítette videoműso- rokat, azaz szervez, forgató- könyvet írat és gyártat. Emellett újabban megrendelésre is dolgozik a video- szerkesztőség. Kiterjedt közvetlen kapcsolatai vannak a megyei pártoktatási igazgatóságokkal, KISZ-es, szak- szervezeti, vállalati és felső- oktatási szervekkel. Ezt jelzik a tőlük érkező kérések, A szobrász ereje a szobor Szolnok művészeti életének jó értelemben vett szenzációja napjainkban Kiss István Kosisuth-díjas szobrászművész kiállítása a Ti- sza-parti galériában. A művész — L. Menyhárt László értő rendezésében — nyolcvan szobrot, kisplasztikát állított ki, ahogy meghatározta: szemelvényeket életművéből. A Kuruc-kő és bronz — még a főiskolás évekhez kötődik, de szép számban láthatja a közönség a Kiss István napjainkban készült alkotásait. Megjegyezte beszélgetésünkkor, hogy soha sem véli elkészültnek egyetlen művét sem: ugyanazok a témák új és új megfogalmazásban szinte végigkísérik életművében. — A budapesti Dózsa-em- lékmü, a Tanácsköztársasági emlékmű, a szegedi Lenin- szobor, Vácott a Végvári vitézek című kompozíciója — és sorolhatnánk — mind azt bizonyítják, hogy igaza vájt kritikusának, ön elsősorban köztéri szobrász. Vitatható viszont az a szintén kritikusi megállapítás, hogy művei a kiállító termek viszonylag semleges légkörében csak részben fedik fel valódi természetüket; kommunikatív erejük csak a szabad tér távlatokat kínáló adottságai között, a gonddal megszervezett környezeti hatások eredőjeként érvényesülnek igazán. A szolnoki tárlat sikere ennek ellent mond. — Kétségtelen, hogy nagyon fontosnak vélem a környezet látványát, sokszor tépelődve keresem szobraim számára a legmegfelelőbb hellyeiti. |Nem kell mondanom a szobor számára milyen fontos a kömyeaet, mennyire éltetheti, netán el is nyomhatja a mondanivalót. A szobrász elsőrendű kötelessége, hogy közösségi és maradandó műveket emeljen, mépedig olyanokat, melyek a kor nagy kérdéseit sokoldalúan és mindenki számára hozzáférhetően exponálják. — Mondhatjuk úgy is: az emberek értsék a művet, megértsék a szobor hordozta gondolatokat... — Jelképpé csak az tud válni, ami mennél többek gondolkodásában helyet keres ... Én meglehetősen primer módon fejezem ki magamat, mert ez a véleményem, ha az ember kerülgeti a problémát, némileg már el is kente. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy szobraimban benne feszüljenek napjaink ellentmondásai. Az ilyen szobor pedig már nemcsak anyag — cselekvés is. Ügy gondolom, hogy a művészetnek mindig a kor legfontosabb emberi problémáit és eszményeit kell megfogalmaznia, kifejeznie. Az eszmény, a kor eszménye pedig nagyon leegyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy kollektív világot kell teremtenünk.., Exkluzív interjú — Már az indulás évei erre ösztönözték? — Sokkal messzebbről kell kezdenem, mert még egyáltalán nem tudtam, mi a művészet, amikor az első „szobraimat”, de jobb ha úgy mondom: gyurmáimat elkészítettem. Nagyszalontához, fogékony gyermekka. rí éveimhez kötnek ezek az emlékek. A pőre, sík vidék, ahogy a költő mondta, olyan szegény volt, hogy a bíbic is sírva repült el fölötte. Ez a föld adta számomra az anyagot, a környezet az élményeket. Elsősorban apám munkájáról kell szólnom: dísz- műlakatos volt, a nehéz fizikai munka és a művészet határmezsgyéin. A megélhetés nehéz volt, csak a pontos, szép munkák elkészítésével tudta eltartani apám a családját. Sokat dolgoztam — gyermekfejjel — a műhelyében, megtanultam tisztelni, becsülni a munkát, s főleg azokat a kétkezi emberekét,! akik verítékükkel küszködnek meg családjuk kenyeréért. Nem gondoltam arra, hogy szobrász leszek, s főleg apámtól állt távol az ilyesmi... — Már — évtizedek múlva — a Dózsa- szobron dolgoztam, amikor azt kérdezte tőlem apám: mikor akarsz már valami jó szakmát kitanulni. Nyolcéves korodban többet értél a műhelyben, mint két rossz segéd, vinnéd valamire... Csoda-e ezek után, hogy mindig csak az érdekelt, azok az emberek, akik indítottak, akiket ma is közel érzek magamhoz, értsék mit akarok mondani a szobraimmal. Mindezt végérvényesen meghatározták szalon tai éveim: az ilyen sorból induló ember vagy nagyon önző lesz, vagy nagyon erősen közösségi. Ez utóbbit vállaltam fel. — Ez több — a szobrai értem — mint stílus... — A realizmus, véleményem szerint se nem stilus, még csak nem is figurális ábrázolás vagy absztrakt kérdése, hanem a szándéknak való megfelelni tudásé. — Történelmi érdeklődése közismert: vállalás ez is. Nem nagy teher ez az alkotó művész számára? — Mindig azok élete érdekelt, akik a történelmi tö- megfnozgás szolgálatában álltak. Nem illusztrálni akarom a történelmet, hanem erősíteni szobraimmal az emberek tudatát. A művészetnek az a dolga, hogy minél több embernek gondolkodási támasza, szemléleti segítője legyen. Mindez nem jelenti azt, hogy a szó .primitív értelmében kívánok közérthető lenni. De azt sem, hogy figyelmen kívül hagyom azokat, akikhez szólni szeretnék. — A különböző művészeti áramlatok szele sohase ingatta meg erre vagy arra... — De ... talán igen, képletesen szólva: egy-egypercre! Csakhált mindig rájöttem, az új, divatot, felváltja az újabb, az újabbat a legújabb. Így nem lehet a maradandóságért dolgozni. A divat reklám, sokszor önreklám ... Arra is képes, hogy érdemes művészeket tönkretegyen. Talán szerencsém is, hogy a külső beavatkozások elfogadására alkalmatlan vagyok. Ha a művésznek nincs hite az iránt, amit csinál, munkája csak rutin marad. Az érzelmi kötődést nagyon fontosnak tartom, még akkor is, ha ehhez akaraterő és tartás kell. Csak a következetes művészi munka juttathatja el a szobrászt a mara- dandós ághoz. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos A Magyar Úttörők Szövetsége a tanévkezdetén, a mozgalom 40. évfordulója tiszteletére pályázatokat hirdetett különböző témákban. Megyénk iskoláiból is sok tanuló nevezett be a pályamunkák elkészítésébe. A legjobbak a napokban vették át a nyerteseknek járó, kéthetes csillebérci táborozásra jogosító jutalmat. Képünkön a technikai témakör győztesei: Garami Krisztián, Rátkai Miklós, Fazekas Zoltán, Dombóvári Zsolt és Juhász Lajos, akik hajómodell-építésben érték el a legjobb eredményt (Fotó: Cs. F.)
