Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

1986. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az évad legjobb produkciói Tizenkilenc színház randevúja A szolnokiak a Tanúk bemutatásóval vesznek részt a találkozón Elkészült az V. országos színházi találkozó program­ja: május 2—30. között nyolc fővárosi és tizenegy vidéki társulat előadásait láthatja Budapesten a közönség. Az idén a színházaktól be­érkezett javaslatok alapján előzsűri állította össze a programot. így lehetővé vált, hogy a legszínvonalasabb produkciók szerepeljenek a találkozón, s egy-egy színház több előadással is részt vesz. míg más társulatok ezúttal kimaradnak a programból. Május első felében a buda­pesti színházak, a hónap má­sodik felében a vidéki tár­sulatok adják elő „fesztivál­műsorukat”. A budapesti színházi mű­helyek előadásainak sorát május 2-án a Játékszín nyit­ja meg Füst Milán Margit kisasszony című darabjával. A színház Örkény Macskajá­ték című színművével is szerepel a találkozón. Ugyan­csak két-két színdarabbal vesz részt a Nemzeti Színház (Boldizsár—Szörényi—B ró- dy: István, a király és Sütő András: Advent a Hargitán), valamint a Katona József Színház (Csehov: Három nő­vér és Shakespeare: Coriola- nus). A Fővárosi Operett Színház repertoárjából Bock: Hegedűs a háztetőn, a Rad­nóti Miklós Színpadéból Shepard: Valódi Vadnyugat, a Vígszínházéból Dürren­matt: Az öreg hölgy látoga­tása, a Népszínházéból Mro- zek: Mészárszék, végül a Bábszínházéból Hegedűs— Tarbay: A csodaszarvas népe című előadást láthatja a kö­zönség a találkozó idején. A vidéki társulatok május 18—30. között mutatják be produkciójukat. Elsőként a szegedi Nemzeti Színház Hair-előadása lesz látható a Vígszínházban, a szerzők: Macdermot—Rágni—Rado. Május 19-én a szolnoki Szig­ligeti Színház Déry Tibor Tanúk című drámájával ven­dégszerepei a Fővárosi Ope­rett Színházban. A Thália Színházban játssza május 20-án a győri Kisfaludy Szín­ház Euripidész—Sartre—Ily- lyés Trójai nők-jét; 21-én a veszprémi Petőfi Színház pe­dig Goncsarov Hétköznapok történetét. Május 23-án a debreceni Csokonai Színház Shakes­peare: Hamlet, majd 26-án a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Grillparzer; Bancba- nus című drámáját adja elő ugyancsak a Thália Színház­ban. A Vígszínház további két vendégjátéknak ad ott­hont: 22-én a kaposvári Csi- ky Gergely Színház Rogers: Tom Jones, 27-én a miskolci Nemzeti Színház Csehov. Cseresznyéskert című művét játssza. A Pesti Színházban lép fel május 29-én a pécsi Nemzeti Színház Hernádi Gyula Hagyaték című drá­májával. A Műegyetem Szké­né Színpada fogadja május 24-én a Dunaújvárosi Bemu­tató Színpadot, amely Noren Az éjszaka a nappal anyja című produkcióját hozza a találkozóra. Az utolsó elő­adásra a Nemzeti Színház­ban kerül sor május 30-án: a Békés megyei Jókai Színház társulata Nash Az esőcsináló című drámáját adja elő. • ■ ■ _1 Versenyben a szépek Szolnok megyeiek a középdöntőben — Anyukáim, megyek a kick-box karate meccsre. — mondhatta szombaton dél­után nem egy férj a felesé­gének. Ez igaz ás, csakhogy a kemény ötklű, lábú legé­nyeik csatája most az egyszer talán nem is elsődlegesnek tűnt az idei szépségverseny országos elődöntőjéhez ké­pest,. amelyet a Szolnöki La­kóterületi SE és a Média szervezett a tiszaligeti sport- csarnokban. Az érdeklődésre jellemző, hogy a 82 forintos „beugróból” 1013 kelt el, to­vábbi 2—300 néző pedig meg­hívottként láthatta három megye szépeit. Antal imre konferálására a lányok háromszor is felvo­nulták:. Kisebb meglepjetést okozott, hogy a 25 továbbju­tó közül ketten nem jöttek el. A 23 jelölt először alkal­mi ruhában lejtett a dobo­gón, majd a második bemu­tatkozásra bikiniben került sor. Amíg az öltözőkben a két­részes fürdőruhákat egyré- szesre váltották a lányok, addig folytatódott a karate­viadal, amelyet különböző önvédelmi bemutatók színe­sítettek. Ezt követően a höl­gyek ismét megmutatták ma­gukat a publikumnak, amely után Lengyel Boldizsártól, Szolnok város tanácselnök­helyettesétől, a zsűri elnöké­től arról érdeklődtünk, mi­lyen külsődleges szempontok alapján pontoztak. — Nem alakítottunk ki kö­zös véleményt: minden pon­tozó saját ízlése, esztétikai érzéke szerint foglalt állást. — Tíz pont a maximum, így azután arra is adódott példa, hogy akadt, aki az egyik lány küllemét kilenc, a másik pedig ugyanazét a hölgyét négy ponttal értékel­te. — Ez is megengedhető1, hi­szen ahol ennyien pontoz­nak, a szélsőségesnek tűnő vélemények esetén is kijön az átlag. Hogy végül is a szépség ítészeinek nem lehetett köny- nyű dolguk, 'bizonyítja; az élen holtverseny alakult ki. A Tavasz szépe cím győzte­se két szegedi diáklány: Herceg Mónika és Szalma Éva lett Jó hír, hogy az or­szágos középdöntőbe jutott 12 versenyző között öt me­gyénkben ; Szabó Anikó, Göblyös Ildikó, Szakmán Csilla, Jánszki Andrea és Mészáros Szilvia is szerepel. Ezen kívül a 18 éves 167 cen­ti magas. 53 kilogramm súlyú Szabó Anikó, — aki civilben számlázó — nyert további két címet: a Szolnók szépe díját, és szintén ő lett a kö­zönségszavazatok győztese is. A verseny dobogós helyezett­jeinek, különdíj-győzteseinek az Express utazási iroda kül- és (belföldi utakkal, az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat, Ideál Kereskedelmi Vállalat és a Skála különböző jutalmakkal, ajándékokkal kedveskedett. A tizenegy ki­esőn kívül azt hiszem, jól szórakozott a közönség ezen a szombat délutánon. A tizenkét továbbjutó pe­dig tovább izgulhat illetve készülhet az országos közép­döntőre. amelynek Szeged Asz a házigazdája. D. ÍSz. M. Négy lány ez a három. Az első helyen holtverseny alakult ki, Így a képzeletbeli dobogó bárom helyére négyen állhatták Megyénkből ők öten jutottak a verseny kő vetkező fordulójába, a szegedi országos kö­zépdöntőbe (N. Zs.) Kettős kötődésben A magyar kultúra gyara­podó számú külföldi barátai sorában az elsők között kell számon tartanunk a bolgár Nino Nikol ovo t, aki több mint száz magyar költőtől megszámlálhatatlanul sok verset fordított bolgár nyelv­re, s ez tevékenységének csak az egyik része. Próza- fordítóként, újságíróként és több év óta vezető beosztá­sú kulturális diplomataként óriási munkát végzett a ma­gyar kultúra bulgáriai és a bolgár kultúra magyarorszá­gi megismertetéséért, a két nép hagyományos barátságá­nak további erősítéséért. — ön a Bolgár- Kulturális és Tájékoztató Központ igaz­gatójaként nemcsak szervez, irányít, de személyesen is járja az országot, sok isme­rőse barátja van hazánkban. Sokan tudják azt is, hogy költő, verseiből magyarul is megjelent egy kötet. Vala­hogy termesze tesnék tűnik, hogy itt van közöttünk, úgy beszél magyarul, mint mi magunk, azt azonban keve­sen tudják, hoay honnan jött, hol élt. mielőtt kapcsolatba került Magyarországgal. — A közép-bulgáriai Tro- janban születtem 1933-ban. Építésztechnikus volt az apám, majd mérnöki képesí­tést szerzett a felszabadulás után. Utak. hidak, házak épí­tésében vett részt, s ahol na­gyobb munkája volt, odaköl­töztette az egész családot, így számomra az utazás, a költözködés már gyermekko­romtól szinte életforma lett. — És maradt mostanáig, hiszen versei is teli vannak az utazások élményével. — Igen, de nemcsak az utazáséval, hanem a megér­kezésével is. Utazni csak úgy öröm, 'ha tudjuk, hogy van visszatérés, sőt maga az uta­zás is csak a visszatérés örömével válik teljessé. — Hová tér vissza legszí­vesebben ? — Fiatalabb koromban minden nyáron visszatértem Trójámba. Ezek voltak a leg­szebb időszakok az életem­ben. Mostanában két város­ban érzékenyülök el, ha megérkezem: Trojanban és Budapesten. — Magyarul Tarts ki, Gul­liver! címmel jelent meg vlerseskötete. ennek utósza­vában Fodor András azt ír­ja : .....még tizennyolcadik é vét sem töltve be érkezett a budai Eötvös József diák­szálló ajtajához a trojani születésű (szőke göndörségé­ben macedón ősöket is sejté­től bolgár fiú: Nino Niko­lo v.” így kezdődött a kapcso­lata Magyarországgal. Ho­gyan vezetett innen az út odáig, hogy most már egy kicsit Budapestre is hazaér­kezik? — Elvégeztem az egyete­met, hazamentem Bulgáriá­ba. de kapcsolatom nem szakadt meg Magyarország­gal és a magyarokkal. Gyak­ran visszatértem, 1969 és 1972 között egyszer már vol­tam a Budapesti Bolgár Kul­turális és Tájékoztató Köz­pont igazgatója. Most egy év óta töltöm be újra ugvanezt a tisztséget. Közben Bulgá­riában a műfordítók szövet­ségének főtitkára, a Litera­turen Front című folyóirat rovatvezetője voltam, a kul­turális kapcsolatok bizott­ságában dolgoztam. És majd­nem minden évben visszajöt­tem Budapestre, néha hóna- ndkat töltöttem itt. Exkluzív Interjú — Kiket fordított legszíve­sebben? — Petőfi hetven versét ül­tettem át bolgárra, de for­dítottam József Attilától, Nagy Lászlótól. Garai Gá­bortól, Fodor Andrástól, hogy csak néhányat, említ­sek. Régebben prózafordítás­sal is foglalkoztam: Sánta Ferenctől a Húsz órát. Ve­res Pétertől az Almáskertet, Fekete Gyulától Az orvos halálát olvashatja a bolgár olvasó a fordításomban. De a Kalevalát, orosz, és ameri­kai szerzőket is fordítottam. — Nagy íjászlót említette az imént. Ő sok szempontból hasonló szerepet töltött be a két kultúra kölcsönös megis­mertetésében, mint ön. Gon­dolom. ismerték egymást. — Nagyon közeli barátom, volt. évtizedekig tartó ár- nyéktalan barátság kötött minket össze. Végtelen be­szélgetéseket folytattunk, és az sem zavarta a barátsá­gunkat, ha nem értettünk egyet mindig mindenben. Ke­vés hozzá hasonló tiszta, be­csületes embert és nagy mű­vészt ismertem. Órákig be­szélhetnék róla, és még min­dig lenne mondanivalóm... — Szolnok és Kjusztendil évek óta testvérvárosi kap­csolatban áll. ön mit tudna javasolni, hogy ez a kapcsolat még hasznosabb gyümöl­csözőbb legyen? — A testvérvárosi kapcso­latok elve kitűnő, jó lehető­séget ad a kölcsönös megis­merésére. Az emberektől függ hogy a lehetőséget, ho­gyan használják ki. Kjusz- tendilnek például neves fes­tői vannak, kitűnő a galériá­ja. Néhány éve Sztruma né­ven irodalmi folyóirat jele­nik meg a városban, neves költőik, irodalmárok szár­maznak onnan, mint Georgi Sztrumszki gyermekköltő, Efren Karanfilov irodalmár vagy Binyo Ivanov költő. De a művészieteken kívül is van megismerésre érdemes dolog Kjusztendilben, például messze földön híres az ottani gyümölcstermesztés. De ezek csak ötletszerűen jutottak eszembe. bizonyára egyéb területek is vannak még, amelyekben érdekes és hasz­nos kapcsolatokat lehet kia­lakítani. — Többször járt Szolno­kon is, milyen benyomásokat őriz róla? — írtam egy könyvet az Önök országáról, az a címe, hogy Szeresd meg Magyaror­szágot. Ebben több oldalt írok Szolnokról. Valóban többször jártam a városban, az egyik ott töltött nap és éjszaka különösen emlékeze­tes maradt számomra. Az 1970-es nagy árvíz idején történt, a Tisza partján álló szállodában kaptam szobát, egész éjjel halottam a gé­pek zúgását és az árvíz el­len i védekezésben részt ve­vő emberek kiáltásait Csak feküdtem, és furdalt a lel­ki ismeret hogy én itt va­gyok tétlenül, nekik meg egész éjjel talpon kell lenni­ük. Másnap délelőtt amikor közös rendezvényekről tár­gyaltunk, a szolnokiak között többen voltak olyanok, akik előzőleg egész éjjel dolgoz­tak a gátakon. Egyikük le- borult az asztalra, és elaludt a kimerültségtől. Számomra ez olyan emlékezetes, meg­ható élmény volt, hogy soha­sem fogom elfelejteni. De más körülmények között is találkoztam szolnokiakkal: emlékszem egy irodalmi est­re, ahol a műsor után hosz- szan beszélgettünk a főleg fiatalokból álló közönséggel. Nemcsak a hozzáértő, jó kér­dések miatt maradtak ben­nem jó érzések az est után, de a fiatalok rokonszenves, egyszerű nyíltsága is megra­gadott. — Ez a kapcsolat bizonyá­ra folytatódik. — Igen, szeptember 2. és 6. között megrendezzük Szol­nokon és a megyében a bol­gár kultúra hetét, vendég- művészek fellépésével, kiál­lítással, filmbemutatókkal, előadásokkal szeretnénk újabb barátokat szerezni az ott élők között a bolgár kul­túrának. Bistey András A hét f/lm/elbifi Dupla — vagy semmi Bemutatkozik a gyakorlóiskola Mint ismeretes a Szolnoki Ságvéri Körúti Általános Is­kola tavaly egy pályázaton elnyerte a továbbképző gya­korlóiskola címet. Az intéz­ményben iskolanapokat ren­deznék április 21-e és 25-e között, amelynek során be­mutatkozik az új szerepkörű általános iskola. A rendezvénysorozatot és az Emlékeink Leninről című kiállítást ma délelőtt nyitja meg Majoros Károlyné. az intézmény igazgatója. Ked­den Gazsó Ferenc művelődé­si miniszterhelyettes lesz az iskola vendége, aki A peda­gógusok feladatai a közokta­tás fejlesztésében és az okta­tása törvény végrehajtásában címmel tart előadást a neve­lőtestületi értekezleten. Szerdán a megye közokta­tás-irányítói, vezetői részvé­telével rendeznek tanácsko­zást a továbbképző gyakorló- iskola céljairól, feladatairól Ezt követően, szerdán dél­után továbbá csütörtökön és pénteken bemutató foglalko­zásokat, valamint nyílt ta­nítási órákat tartanak. A gyakorlott mozi nézők már előre tudják, hogy adott helyzetben Búd Spencer mekkora pofont ken le vala­kinek. Sőt, netán azt is előre sejteni lehet, hogy aki a pofont kapja, egy vagy két közfalat dönt ki. A szokvá­nyok elkerülése végett eset­leg három közfalos fülessel „tiszteli” meg Búd kiérde­mesült „vitapartnerét”. Csak- hát a közönségnek egy idő után teljesen mindegy, hogy hány tégla hull ki a közfal­ból egy-egy pofon után. Ma­gyarul : a Búd Spencer-féle pofonok látványát is meg lehet unni. S tekintettel ar­ra, hogy filmjeinek legfőbb motivációja a nagyfráz „szin­dróma”, — így filmjeinek népszerűsége, a látott pofo­nokkal egyenes arányban csökken. Persze, Búd Spencer jó színész, méltán hihetjük, hogy még sok leleményes impresszáriót tesz gazdaggá. A nagy garabonciás kettős új filmje is igen szellemes, szórakoztató, ha... A „ha” után mindig fel­kapja az olvasó a fejét, a feltételes módok könnyen gyanússá válhatnak. Lehet, hogy ezúttal is, pedig csak arra akarja rávenni a króni­kás a film potenciális néző­it, hogy úgy nézzék Búd Spencer és Terence Hill va- gányságait, mint egy mai, nagyvárosi esti mesét. Fabu­la igényünket jól kielégíti ez a film, nem kell végiggon­dolni, nem kell feltételezé­sekbe bocsájtkozni, egyálta­lán: meg kell nézni, jókat kell nevetni és kész! A film készítői jobban értik, amit mi csak sejtünk, „kapizsgá- lunk”, nevezetesen azt, hogy nagy értéke lehet a moziban töltött másfél, két órának, ha a három közfalas pofonok után mi nézők, pihentebbek vagyunk, ha feszültségünk oldódott valamit, netán fel­oldódott. Jó történet a film alapja, szellemes megoldásokat lát­hatunk, gyönyörű képeket Rio de Janeiróról, s hasonló­kat lengén öltözött lányokról. Az olasz rendező, Clucher, szépen kitalált nekünk min­dent jó előre, nem is akár­mit. Egyszerre két kemény- öklű fickó — a „valóságban” négy — leleményes és férfias cselekedeteit nézhetjük, mindent mesterien „tálal” a rendező, irigylésre méltó filmtechnikával. —ti—

Next

/
Thumbnails
Contents