Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

NÉPLAP 3 Nem távolodik a falu és a város Tervek a tanácsok asztalán 1986. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI A kereskedelem fejlesztése Hálózatbővítés, jobb áruválaszték, kulturáltabb feltételek Feladategyeztetö megbeszélés a megyei tanácsnál Korán keljen fel az az újságíró, aki mostanában egy ta­nácsi vezetőt akar tollhegyre kapni. Elfoglaltak napjaink­ban a települések gazdái. Ennek oka pedig az, hogy a VII. ötéves tervre kapott pénz sorsáról tanácskoznak munkabi­zottságokban, KISZ-gyűléseken, de az is előfordult, hogy nyugdíjasok kértek fel egy-egy vezetőt: mondaná el milyen fél évtizedre számíthatnak? Új lehetőségek Tegnap délelőtt a megyei tanács székházában feladat­egyeztető megbeszélést tar­tottak megyénk kereskedel­mi áruellátásáról, az árufor­galmazás alakulásáról és a bolthálózat fejlesztési lehe­tőségeiről. A tárgyaláson részt vett Simon József, a megyei pártbizottság titkára, Spilák Ferenc belkereskedel­mi miniszterhelyettes, Bu­gán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese és Gazdag Sándor, a Mészöv elnöke. Áz előzetes írásbeli jelen- ez — amely összegezte a megye kereskedelmi hálóza­tának, árukínálatának alaku­lását, az elmúlt tervidőszak­ban, s egyúttal megjelölte a VII. ötéves terv főbb célki­tűzéseit — Bugán Mihály és Tóth András, a megyei ta­nács kereskedelmi osztály­A folyóirat közli Németh Károlynak, az MSZMP fő­titkárhelyettesének a Köz­ponti Bizottság 1986. már­cius 18-i ülésén elhangzott előadói beszédét a párt ká­dermunkájáról, valamint a Központi Bizottság határo­zatát erről a kérdésről. Né­meth Károly hangsúlyozta: a pártnak feladata, hogy kö­vetkezetesen érvényt szerez­zen a káderpolitikai elvek­nek, és ma is elvitathatat­lan Joga és kötelessége, hogy követelményeket állítson a vezetők elé. Ennek értelmé­ben az előterjesztésben azt javasoltuk, hogy hazánkban a vezetőknek — pártagok­nak és pártonkívülieknek — a jövőben is meg kell fe- lelniök, a politikai alkalmas­ság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség kö­vetelményeinek. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXVII. kongresszusát világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte. Kótai Géza elemzi az SZKP XXVII. kongresz- szusának határozatait, bel­politikai és nemzetközi je­lentőségét. ötéves hitelre Rába-gépek a mező­gazdaságnak Értékes segítséget nyújt a mezőgazdasági üzemeknek a Győri Rába gyár és az Álta­lános Vállalkozási Bank Rétjzvénytársaság. Megálla­podásuk értelmében a Rába az idén 250 millió forint ér­tékben szállít erőgépeket és különböző talajművelő esz­közöket — ekéket, talajlazí- tókat, vetőgépeket, — azok­nak a mezőgazdasági üze­meknek, amelyek anyagi gondokkal küszködnek, s emiatt nem tudják elörege­dett gépparkjukat korszerű­síteni. A bank meghitelezi a gépek árát, a mezőgazda- sági üzemek pedig a vétel­árat öt év alatt részletekben fizetik ki. Az első szállítások már a második negyedévben meg­kezdődnek a különböző ter­melési rendszereken keresz­tül. vezetője fűzött szóbeli ki­egészítést. Megállapították, hogy az utóbbi öt évben bol­ti élelmiszerekből a megye lakóinak a kereskedelmi el­látása kiegyensúlyozott, jó színvonalú volt. Ruházati cikkekből viszont a mérsék­lődő lakossági keresletet sem sikerült kielégíteni, és ve­gyes iparcikkekből sem volt zavartalan a kínálat. Az ide­genforgalmi és a vendéglá­tóipari tevékenység fejlődése ugyanakkor meghaladta az országos átlagot. Az elmúlt öt évben jelentősen, mint­egy 20 ezer négyzetméterrel bővült a kiskereskedelmi üz­lethálózat is. A megbeszélésen megálla­podtak abban is, hogy a kö­vetkező években kiemelt fi­gyelmet fordítanak a kistele­pülések alapellátásának to­Honti László a gazdasági szabályozórendszerrel fog­lalkozik. A Buda-Flax Len­fonó és Szövőipari Vállalat példáját elemezve arra a következtetésre jut, hogy az általános rendezési elvek változatlanul hagyása mel­lett — a népgazdasági ered­mények javítása érdekében — differenciáltabban kelle­ne alkalmazni a szabályo­zórendszert. A tavaly októberi számtól kezdve vita folyik a Párt­életben a szocialista élet­mód dilemmáiról. E téma­körben számos olvasó fejti ki véleményét az időszerű kérdésekről. A folyóirat ez­úttal összeállítást közöl a beérkezett írásokból, leve­lekből. Gazdasági előrehaladá­sunknak a hetedik ötéves tervben előirányzott célok elérésének kulcskérdése a jövedelemtermelő képesség növelése. A döntő szerepet a belső lehetőségek kihaszná­lásában kell keresnünk. Azt kutatjuk, hogyan mozgósít­hatók leginkább a népgazda­ság belső tartalékai. Erről fejti ki személyes vélemé­nyét Farkas Gyula. (KS) vábbi javítására, az ipar­cikk áruféleségek kínálatá­nak növelésére, az áruellátás bővítésére. Hangsúlyozták, hogy az eddiginél gyorsabb előrelépés szükséges a keres­kedelmi munka és a vásár­lás körülményeinek, kultu­ráltságának javítására. Eb­ben a tervidőszakban a me­gye kereskedelmi hálózata fejlesztésének legfontosabb feladata a meglevő üzletek korszerűsítése, továbbá az el­látásban mutatkozó arányta­lanságok felszámolása, meg­szüntetése lesz. Spilák Ferenc délután meg­tekintette a megyeszékhely néhány üzletét, majd a ke­reskedelmi vállalatok veze­tőivel találkozott. D. Sz. M. Budapesten is Takarék­szövetkezeti kirendeltségek Májusban megnyitják az első takarékszövetkezeti ki- rendeltséget Budapesten, majd sorra adják át a to­vábbiakat: a tervek szerint jövőre a főváros minden ke­rületében lesz legalább egy kirendeltség. Ezzel a taka­rékszövetkezetek tevékeny­ségi területét kiterjesztik a fővárosra, ahol az OTP mel­lett ezentúl ez a szervezet is foglalkozik a lakossági beté­tekkel és kölcsönök nyújtá­sával. A harmincéves múlttal rendelkező takarékszövetke­zeti mozgalom az ország településeinek 98 százalékát átfogja. A legfrissebb ada­tok szerint az országban 3000 településen, köztük több mint 120 városban és csak­nem minden megyeszékhe­lyen van kirendeltségük, s ezek száma megközelíti az 1600-at. Taglétszámuk orszá­gosan eléri az 1 millió 800 ezret. A takarékszövetkeze­tekben elhelyezett lakossági betét ez év március 31-én 361 milliárd forint volt, ez a teljes lakossági betét mint­egy 14 százaléka. A szövet­kezetek az idén terv szerint átlagosan 9—10 százalékkal növelik a betétállományt, egyúttal a tagság létszámát is emelve. Miért ez a nagy nekibuz­dulás, hiszen nem az első ötéves tervet írjuk? — kér­dezhetné bárki. Valóban — ám ez az ötéves terv még­iscsak első valamiben. Az 1986. január 1-vel életbelé­pett új tanácsi gazdálkodási rend lehetővé teszi. hogy piár az induláskor tudják mindenütt, mennyi pénzből gazdálkodhatnak az öt esz­tendő során. Egyben láthat­ják az elkölthető summát, ami az első pillantásra kissé csalóka, hiszen ebből kell működtetni az intézményei­ket: munkabért fizetni; is­kolákat, művelődési házat fűteni, világítani, felújítani; karbantartani, utak. hidak állapotára figyelni — egy­szóval mozgatni a tanács in­tézményhálózatának mecha­nizmusát. Ebből kell a szol­gáltatások színvonalát leg­alább megtartani, de mégin- kább emelni. Ami ezen felül marad, abból lehet fejlesz­teni, építeni: abból lesz több a település. Ennyit lát az ál­lampolgár napjaink lázas tervkészítéséből. A megyei tanács elosztási elve könnyen • követhető. Egyetlen mondattal úgy jel­lemezhetnénk, hogy az elkö­vetkezendő tervciklusban vi­Hogy élnek-e a lehetőség­gel a „hátrányos helyzetű­ek”? Élnek és terveznek bi­zakodva, azt számolgatják, miként tudnák a pályázat útján elnyerhető összegeket is a javukra fordítani. Út­építésre például támogatást kaphatnak azok a falvak, ahol az utak 85 százaléka nincs portalanítva. Több he­lyütt nehezményezik, hogy nagyon alacsonyra helyezték itt a mércét. Még az a tele­pülés sem oldotta meg a közlekedésből adódó felada­tát, ahol 20—30 százalékot tesz ki a kiépített út. „Fe­lülről jövő” segítségre még­sem számíthatnak. Számol­gatnak viszont a tornaterem építéséhez kapható dotáció­val, és sok helyen célozzák meg a szolgálati lakások épí­téséhez felajánlott és pályá­zat útján elnyerhető össze­get. Ahol pedig már kifutottak a pénzből, a lakosság áldo­gyáznak arra, ne távolodja­nak bántóan egymástól azok a települések, amelyeket jó adottságúnak jellemezhe­tünk, s azok amelyeket hát­rányos helyzetűnek mondha­tunk. Az öt év során — a központi segítséggel — külö­nösen sokat pótolhatnak be lemaradásukból azok a fal­vak, amelyeknek lakosai kedvezőtlen közgazdasági környezetben élnek. Ilyen például Tiszaörs és társköz­ségei. Nem tartozik a jól ter­mők közé a föld, nincs vas­út, gyakori a belvíz, kima­radtak az ipartelepítésből, vásárolni, továbbtanulni, gyógyulni — helyben elér­hetetlen óhaj. Úgy érzik, itt mindenért jobban meg kell dolgozni, mindent drágábban megfizetni mint ott, ahol sze­rencsésebbek az adottságok. Az ötéves terv során gon­doltak rájuk: akkora össze­get költhetnek fejlesztésre, amiről korábban csak ál­modni mertek. — Az utolsó órában figyel­tek fel a gondjainkra, s jöttek rá. hogy nem elég rajtunk sajnálkozni, de segíteni is kell ahhoz, hogy menthetet­lenül el ne öregedjen a kör­nyékünk — mondta Bordás Imre, a Tiszaörsi Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöke. zatvállalására számítanak. És ebben nincs hiány. Kunhe­gyesen például korszakos ur­banizációs feladat a városia­sodás. Ezt tanácsi pénzből belátható időn belül teljesí­teni nem lehet, így a vízbe­kötéshez, útépítéshez társa­dalmi energiákat kívánnak mozgósítani. Ha kell, ásót, lapátot fognak az utcabeliek, ha arra van szükség, „zseb­be nyúlnak”. Az igazság az, hogy még olyan esetekben is a közös kasszából kerül ki a költségek nagyobbik hánya­da, ahol a lakók úgy érzik, szinte nyomasztó terhet vál­lalnak. Abádszalókon az Arany János utcabeliek fog­tak össze és mintegy hetve­nen, portánként 8 ezer fo­rintot adtak össze egy tágas út megépítésére. Halad a munka, hamarosan el is ké­szül az irigylésre méltó asz­faltcsík, ami 2 millió forint­ba kerül. Egyszerű számtani művelet bizonyítja, hogy a költségeknek még az egyhar- madát sem tette ki az ön­kéntes felajánlás. Ennek el­lenére éppen ez az egyhar- mad kellett — és a jövőben nagyon sok „egyharmad” kell — ahhoz, hogy a munka el­kezdődhessen. A közös tanácsokhoz tar­tozó társközségek lakói nem titkolják, érdekli őket, va­jon milyen garanciát kapnak arra, hogy egyenlő arányban részesülnek a közös pénzből? Erre elöljáróságuknak kell ügyelni és úgy tűnik, jól is teszik a dolgukat a tisztség- viselők. Nagyivánban példá­ul egy napközi otthont java­solt a közös tanács; az elöl­járóság „megkontrázta”, ja­vaslatukra ABC épül. Azonos eséllyel De az olyan sokat emlege­tett „tehó” — területfejlesz­tési hozzájárulás — sem vi­hető el abból a községből, ahol a lakosság összeadta. Egyébként erről az összegről találgatások folynak: a leg­több tanács úgy számol, hogy nem nagyobb ez a de­mokratikus úton megszava­zott summa, mint elődje, a „kofa” volt. A városok egyelőre egy­más felé tekintgetnek. A normatív fejlesztési lehető­ség mértékegyeségéül a „fej­kvótát” alakították ki. Ez a mérőszám azt mutatja, egy lakosra hány ezer forint jut az öt esztendő során. A je­lentős vonzáskörzettel nem rendelkező városok — Kar­cag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve — „fejenként” öt és fél ezer forinttal számolhat­nak. Ettől többet — közel 6 ezer forintot — kapnak a fejlődésben elmaradt közsé­gek, míg a megyeszékhely fejkvótája 7 ezer 345 forint. Azok tehát, akik azt mérics­kélték, vajon milyen lépés­előnyre tesz szert Szolnok a VII. ötéves tervben, konsta­tálhatják, hogy szinte sem­milyenre. Ott halad az öt év alatt a többi település sorá­ban. — Ha lépni akarunk, vál­lalkozó jellegű gazdálkodást kell folytatni a tanácsnál is — mondta Bálint Ferenc, Szolnok Város Tanácsának elnöke. A vállalkozásnak azonban kockázata van. A kockázat pedig akár részsikertelensé­get is hozhat. De miként fo­gad egy ilyen akciót a la­kosság? Erre és még nagyon sok kérdésre ad majd vá­laszt, akár már az ötéves terv első esztendeje is. Palágyi Béla A Pártélei áprilisi számában a vezetőkkel szemben Csökken a hátrány

Next

/
Thumbnails
Contents