Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

1986. ÁPRILIS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt II szórakozás pillanatai Érdekes emberek vagy em­beri érdekességek — a ket­tő nem álű messze egymástól, sőt nagyon is közeli fogal­mak. De ami a fő, ha valaki nelmcsak keresi, de meg Is találja, és közvetlen formá­jában a képernyőin, felmu­tatja: biztos siker. Lehet az játék is, nemcsak komoly ri­port, vagy .,ötszemközti” be­szélgetés. Vágó Istvánnak tö­kéletesen igazia van tehát, amikor úgy véli, nemcsak az lehet érdekes, hogy mik van­nak, hanem az is, hogy „kik vannak.” ebben a mi ikis föl­di viliágunkban. Vágó mondhatni Vitray nyomdokaiba lépett, már ami a játékok dolgát illeti a tele­vízióban. Legújabb játéka, amellyel szombat este mutat­kozott be, bizonyítja ebbéli igyekezetét és kitartó szor­galmát. Kifáradt a „Fele sem igaz”, nosza, újabb játékba fogott, és máris itt van a Hogy kik vannak... az embe­ri kuriózumok, furcsaságok felderítésére épülő társasjá­ték. A stúdióba olyan jeles személyiségek hivatnak meg, akiknek valami, eddig nem közismert „titkos” szenvedé­lyük van, illetve olyan pol­gártársaink, akiknek viszont foglalkozásuk rejt valami különleges érdekességet — a szólás közönség számára. Régi igazság, aki keres ta­lál: emberi érdekességekben nincs hiány. Vágó erre a böl­csességre épít, bár játéka premierjén egyelőre nem ment túlságosan messzire a keresésben, közismert és könnyen meglelhető alanyo­kat választott játékostársai­ul'; talán túlságosan is köz­ismert: a lapszerkesztő Pál- fy Józsefet a humorista Ar­kus Józsefet és a külpolitikus Gedeon Pált. valamint egy kottamásolót egy sízálModai szakembert és egy futballbí- rót üdvözölhettünk. Róluk tudtunk meg egyet s mást, ami nem is volt érdektelen. Az érdékes emberek felvo­nultatásán túl azonban a másik pillére e vetélkedés­nek, a feltűnő játékosság, oldottság. Persze, törékeny elv ez, mert a túlzott köny- nyedség könnyen átbillent­heti a játékot a súlytalan vi­dámkodásba ami méltatlan lenne a képernyőhöz. Ennek veszélyei már a bemutatón is fel-feL villantak. Mindeneset­re a szándék nemes, s for­máját tekintve is életrevaló a játék. Csak meg kell ta­lálni mindig a megfelelő ala­nyokat. s az bizony aligha lesz könnvű. Ezért is szurko­lóik Vágó István műsorának. Mint minden olyan prog­ramnak, amely a nézők kel­lemes, de nem igénytelen szórakoztatására van hivat­va. Ebből a szemDontból az elmúlt hét külön is figyelem­re méltó hisz két. kifejezet­ten szórakoztató tévéjátékot, illetve zenés .produkciót láthattunk. Az egyik Hóltai Jenő Az ezer kelted ik éjszaka című színművének televíziós vál­tozata (szerda este), a másik Muszka Jenői közkedvelt ope­rettjének. a Güi Babának a bemutatója volt. (Ez utóbbit csütörtök este sugározta a televízió). Minőség minden tekintetben, a színészek megváilogotásában is, mi­képp magában a kiál­lításban — így zavarta­lanul élvezhettük Heltai Jenő kellemes párbeszédeit, a derűs felületek csillogását, a sok-sok ötlettel teli játékot. De külön is élmény volt hal­lani Törőcsik Mari kopogó­sán kemény, rideg, kiszámí­tott Fatumahját; a kiváló színésznő szinte megemelte a mesét, a könnyed játék di­menzióiból átemélite az em­beri mélységeket is hordozó dráma régióiba. Rajta kívül másök is. például az izgal­mas egyéniségű Ladik Kata­lin (Sarazád) játéka, de ma­ga az egész mentes volt a pötyögő ér zeimesség tói, a hígabb szerelmes történetek álltaiéiban jellemző érzelgős­ségétől, Aláhúznám a játék könnyedségét külön is, mely a szerzőnek is oily sze­retetreméltó tulajdonsága, Pedig nehéz könnyednek len­ni — csak az repül igazán, aminek valami súlya is van. Az ezerkettedik éjszaka, ha nem is szárnyalt, .minden­esetre felreppent frissen a képernyőn. Az említet lekhez hasonló, bár szerényebb erényeket tükrözött a Gül Baba. mely­nek ugyancsak kitűnő színé­szek játszották szerepeit, és képben is látványosan ke­rült a képernyőre, A magyar diák és a török lány hamvas és tiszta szerelme a rózsák friss illatával „illatozott” az olykor erősen díszletszagú miliőben. A címszerepben Benkő Gyulát láthattuk. Mulykó cigányt Sztanfcay István alakította, Ledlla a szép Eszenyi Enikő volt. És sorolhatnám a színészeket, hisz minden egyes szerepre tehetséges művészt állított a televízió. De ami talán en­nél is fontosabb: a mu­zsika ragyogó megszó­laltatása. Gábor diák dalait például az a Gulyás Dénes énekelte, aki világjáró teno­rásta, neves operaházak ven­dége; Güli Baba hangjaként, pedig a nagyszerű Melis Györgyöt hallhattuk. Kár vi­szont. hogy a kitűnő ének- hang és a prózai színész összhangját nem minden esetben sikerült megterem­teni. Ami pedig a hétvégi szóra­kozást illeti: kétrészes fran­cia tévéfilmet tálalt fel a televízió. Jean Delannoy filmje. Az apa bűne, ha nem is ibizonyult valami érdekfe­szítőnek. sőt helyenként ál- mosító volt, a különös. de ugyanakkor kissé kimódolt történet azért nem sorolható az elnyűtt kommerszek és a mostanában gyakrabban elő­forduló. hátborzongató rém- históriák körébei; ebbe a bűnügyi történetbe illetve egy bűneset körülményeinek kivizsgálásába finom emberi vonatkozások is megjelen­nek. a film igyekszik hatni például a szülők gyermekeik­kel szembeni kötelességérze­tére, apa és fiú kapcsolatá­nak ábrázolásával. És talán még a vizsgálóbírónő és a gvilfcossiágisal vádolt fiú ar­ja között váratlanul k!robba- nó szerelem, sem keltette az olcsó heoiend látszatát, bár kétségte’én súrolta határait, Ami érdekes, hogy az este látott film. és a Családi kör vasárnap délutáni magazin­ja mennyire összerimslt gon­dolatban, ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozott ri­port formájában, mint ami­lyeneket a francia film is fe­szegetett a maga sajátos módján; a szülői felelősség­gel. Azzal, hogy hová is ve­zethet, ha egy családban a szülőik bármilyen okokra hi­vatkozva elhanyagolják apai vagy anyai kötelességüket. Vitray Tamás e tárgyban faggatta ki két meghívott család tagjait, és jutott el ve­lük a helyes következtetés­hez, hogy tudniillik ilyen ök — elfoigiáttság vagy egyéb dolog — sohasem létezhet. A Családi kör különkiadása az élet olyan területeire irá­nyította figyelmünket, ame­lyeken teendőink igen meg­sokasodtak. V. M. Bergendyéktől a Casino együttesig tán az agysejtek kedvező együttállására, forintban is fel kell mutatniuk valamics­két. Egyre inkább nyilvánva­lóvá vált, hogy a rockzenére kezdetben jellemző szüntelen útkeresés, újat akarás, a tár­sadalmi változásokra való sajátos reagálás már csak egy bizonyos, majdhogynem ha­nyagolható része lett az irányzatnak. Ma már köz­helynek számít az a szomorú igazság, hogy előtérbe lépett a könnyűzene üzleti jellege, melyre polipként telepedett rá a show-business áttekint­hetetlen és ellenőrizhetetlen világa, következésképp a ze­ne kizárólagossága erősen megnyirbálódott, s a feledés homályába szorultak olyan fontos, a rockzenében eladdig meghatározó fogalmak, mint életérzés, gondolkodásmód... Szórakoztalíózenei Központ megyei kirendeltségében gondosan nyilvántartják a vendéglátóipari egységekben működő zenekarokat. Napja­inkban a megye 82 zenei szolgáltatást nyújtó szóra­kozóhelyén 65 A, B vagy C kategóriával rendelkező és 125 egyéb kategóriájú zenész gondoskodik a talpalávaló- ról. Közülük nem egy eset­ben igazi tehetségek is kike­rülnek, akik hétről hétre be­mutatják, hogy a művészi szempontból kézlegyintésre ítélt és másodlagosnak te­kintett presszózenének ho­gyan kell tekintélyt szerezni. Bár azt is gyakran hallani manapság, hogy a vendéglá­tóipari muzsika olykor nem több, mint kakofonikus zö­rejkeltés, minekutána a kö­zönséget sem igazán vonzza A világot járt Casino együttes ma a Szolnok étteremben játszik Fotó: Dede Géza Iz ünnepi könyvhétre Újdonságok a Magvetőnél Számos új kötettel gyara­podnak a Magvető Kiadó könyvsorozatai: egy részük az ünnepi könyvhétre jelenik meg, s az érdekességek sorá­ban több már az első félév­ben kapható lesz. A Tények és tanúk memo­ársorozatban nyolc új köny­vet adnak közre. Közöttük Balogh Edgár Férfimunka cí­mű írását, amelyben a szerző a második világháború utáni években végbement romá­niai demokratikus átalakulás folyamatáról, a Magyar Népi Szövetség történetéről, vala­mint személyes sorsának ala­kulásáról számol be. A nem­rég elhunyt Zolnay László utolsó könyvét, önéletírását, amelyen haláláig dolgozott a jeles tudós — Hirünk és hamvunk címmel jelenteti meg a kiadó. G. Beke Margit Történetünk: történelem cí­mű naplószerű regénye az el­ső világháborúról és az 1944- es magyarországi zsidóüldö­zésről szól. Ábel Olga Egy újságírónő magánjegyzetei cí­mű önéletrajzi beszámolójá­ban a két világháború közöt­ti erdélyi magyar sajtóviszo­nyokról és az ötvenes évek magyar sajtóéletéről ír. A Nemzet és emlékezet so­rozatban az ünnepi könyv­hétre lát napvilágot Fügedi Erik Ispánok, bárók, kiskirá­lyok című könyve. A kötet­ben a szerző az államalapí­tástól a Mátyás király halá­lát követő időkig kíséri fi­gyelemmel azt a történelmi változást, amelynek során ä főurak egyre inkább maguk­hoz ragadták az ország sor­sának irányítását. Urbán Aladár Batthyány Lajos mi­niszterelnökségéről írt köte­tet e sorozatba. A haza böl­csét, Deák Ferencet szokat­lan történészi módszerrel, leghíresebb Deák-anekdoták elemzésével mutatja be Sán­dor Pál. A Gyorsuló idő sorozat több új kötete orvosi témák­kal foglalkozik. Ádám György az orvosi hálapénz kialakulását, történelmi múltját és jelenét dolgozta fel. Losonczi Ágnes A ki­szolgáltatottság anatómiája az egészségügyben című könyvében a beteg—orvos vi­szonyt elemzi a szociológiai kutatások tükrében. Valkai Zsuzsa Miért isznak a nők? című kötetében konkrét eset- tanulmányokat közöl az al­koholfogyasztás okairól. Han- kiss Elemér megírta a Diag­nózisok című több kiadást megért kötet második részét. Pelle János A diplomák inf­lációja című tanulmányában arra keres választ, mennyit ér egy diploma a nyolcvanas évek elején, milyen lehetősé­gei vannak egy kezdő értel­miséginek. A „sors” úgy hozta vagy még inkább a körülmények, a városiasodás feltételei, hogy hazánkban a zeneművé­szet könnyű múzsája Buda­pestet választotta lakhelyéül, így a hatvanas években gyö­keret eresztő beatzene is el­sősorban a fővárosba kon­centrálódott. Az itt verbuvá­lódott zenekarok az álmodo­zások korától kezdve aztán — kevés kivételtől eltekint­ve — szédületes pályát futot­tak be. Az akkor még bot­rányszámba menő beatzene később a sztármítoszból hasznot kovácsolva, tekinté­lyes összegeket mozgató-for­gató üzletággá vált, vagyis alig két évtized leforgása alatt profivá nőtte ki magát az egykor amatőrnek minő­sített „gépezet”. Az ország más városaiban ugyanakkor inkább csak amatőr zenekarok működtek, erősen behatárolt ismertség­gel. Az áttörésre a hetvenes évek közepéig várni kellett, amikor is a debreceniek két kiválósága, a Panta Rhei és a Color, illetve az üstökös­ként berobbanó miskolci Ed­da Művek vérpezsdítő muzsi­kával új színeket kevert a rockpalettán. Hazai vizekre evezve, felmerül a kérdés: a Szolnok megyei zenekarok vajon milyen helyet foglal­tak és foglalnak el jelenleg e skálán? Szűkebb pátriánk könnyű­zenei hagyományai — sajná­latos módon — nem predesz­tinálják zenekarainkat arra, hogy a hazai élvonal zászló­vivői közé tartozzanak. Bál- igaz, a legendás hatvanas években a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumból indul­tak sikeres útjukra a Bergen- dy fivérek, ám a folytatás — talán fölösleges is hangsú­lyozni — a fővárosban követ­kezett. Ekkortájt alakultak a megyében olyan nevesebb ze­nekarok, mint az Integrál vagy a Fantom, melyeknek egy-egy hamar népszerűvé vált slágerét (Ne bánd, illet­ve Távolodom) a szolnoki re­gionális rádió is rögzítette. A nyolcvanas évtized elején mindent elborító nosztalgia- hullám újra felelevenítette e régi nótákat, és a rádió kí­vánságműsorában ma is sű­rűn elhangzanak. A külföldről beáramló disz­kódivat azonban jelentősen visszavetette a kísérletező beat- és rockzenekarok szá­mát a megyében is. A bonyo­lult, minden igényt kielégítő stúdiókban felvett újfajta gépi zenével versenyezni csak módfelett keveseknek adatott meg. A milliós nagy­ságrendű felszerelések, tech­nikai berendezések hiánya — úgy tűnt — végleg megpe­csételte kis hazánk, így aKö- zép-Tiszavidék felkapaszko­dásra vágyakozó amatőr ze­nekarainak sorsát. Vízválasz­tóhoz érkeztek tehát a még be nem futott „kicsik”, és rá kellett döbbenniük; ha ezen­túl rocklabdába kívánnák rúgni legalább a megyehatá­rokon belül, netán azon túl is, nem szorítkozhatnak pusz­Az országossal egyetemben megcsappant tehát a Szolnok megyei könnyűzenei mezőny, és zöld utat kapott a viharos gyorsasággal hódító diszkóláz. A zenekarok fogyatkozása után — amint az várható is volt — a rockzene értékeit (el kell fogadnunk, hogy má­ra már hivatalosan is nagy­korúvá avanzsálódott a mű­faj, és gyarapszanak értékei) a szórakoztatóiparban tevé­kenykedő zenészek „örököl­ték”, akik a maguk stílusá­ban konzerválták azokat. A hivatásos zeneművészek ál­tal kevésbé becsült vendég­látóipari muzsika a nyolcva­nas évek elejéig, a nosztal­giahullám felerősödéséig fon­tos láncszemet képezett az élőzene ápolásában, hiszen az úgynevezett „presszózené­szek” — sajátos körülmé­nyek között — tulajdonkép­pen megőrizték továbbra is a sokszor hangsúlyozott élő­zene varázsát, de mindvégig szem előtt tartották a közön­ség szórakozási igényeinek kielégítését. Különösen emi­att, de a már meglévő rock­zenei értékek reprodukálása miatt éri gyakorta vád a ven­déglátóipari muzsikát, hogy voltaképp csak a második vonalat képviseli a könnyű­zenében. Ám e „háttérbázis­nak” tekintett területen dol­goztak és dolgoznak ma is olyan neves muzsikusok, akik magas színvonalon űzik mesterségüket. Valamit a számokról is: az Országos helyenként. Bizonyára elő­fordul, hogy a könnyűzene művelésében dilettáns hang­szerforgatók is szóhoz jut­nak, azonban nem ez az ál­talános kép. Ennek bizony­ságául elég, ha a kíváncsi utazó egyszer betéved a jász­berényi Pannónia bárba, a külföldről nemrégiben haza­tért Szentirmai házaspár mi­nikoncertjére; Karcagra, a Kunság vagy Törökszentmili- lósra, a Park étterembe, és meggyőződhet arról, hogy a könnyűzene szerteágazó irányzataiból lehet igényesen is ízelítőt nyújtani. Termé­szetesen a megyeszékhely is­mertebb szórakozóhelyei sem szűkölködnek rangos zeneka­rokban. A Szolnok és a Tisza étteremben, valamint a Peli­kán Szálló bárjában egyaránt kiváló zenészek kezében szó­lalnak meg a hangszerek. A Szolnok étterem Casino nevű zenekara már 20 éve együtt muzsikál, és esténként jazz-elemekkel átszőtt pro­dukciókkal, vokális zeneszá­mokkal szórakoztatják kö­zönségüket. A szakmában a csoport ázsióját növeli, hogy a hetvenes években hét esz­tendőt töltöttek külföldön, ahol jónevű szórakozóhelye­ken fordultak meg. Játszot­tak Finnországban, Norvé­giában, Hollandiában, az NSZK-iban, egy ízben New Yorktól Dél-Amerikáig vé­gigmuzsikáltak egy hajúutat. Jurkovics János (folytatjuk) Amatőr képzőművé­szeti kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A kiállított festményeket és szobrokat az űrhajózás és a tudomá­nyos-fantasz­tikus irodalom ihlette. Képünkön Dörner Béla SIC ITUR AD ASTRA c. alkotása látható (KS) Koszorúzás Tóth Árpád síremlék énól Tóth Árpád születésének 100. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a Farkasréti temetőben, a költő sírjánál. Elhelyezték a tisztelet és megemlékezés koszorúit a Művelődési Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, az MTA Irodalomtudományi In­tézete, a Magyar Irodalom­történeti Társaság és a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum kép­viselői, valamint a költő családtagjai és tisztelői.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents