Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

1986. ÁPRILIS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Sátoraljaújhelyen Kétszáz éve: a Jászkunságból a Bácskába Tudományos ülés Kisújszálláson A Jászkunság XVIII. szá­zadi történelme bővelkedett eseményekben, fordulatok­ban: e századra esik a Rá- kóczi-szabadságharc; a Jász­kunság korábban kiváltsá­gos népe 1702-ben jobbágy- sorba kerül; a század köze­pén lezajlik a redempció — a Jászkunság népe vissza­vásárolja ősi jogait, s ezzel megkezdődik a kun és jász városok, falvak társadalmá­nak gyors vagyoni tagozó­dása, amelynek végkifejle­teként a reménytelen sze­génységgel fenyegetett tö­megei, elhagyván szülőföld­jüket benépesítik a török által elpusztított bácskai pusztákat. 1785—86-ban, tehát két­száz évvel ezelőtt, zajlott le a kitelepülés, amelynek emlékét nem törölte el az idő, őrzik a hagyományt a ma Jugoszláviához tartozó Bácsfeketehegyen, Pacsé- ron, ömoravicán éppúgy, mint a jászsági, kunsági településeken. Tavaly és eb­ben az esztendőben — itt is, és a Bácskában is — ünne­pi eseményekkel emlékez­tek és emlékeznek meg a kitelepülés 200. évforduló­járól. Kisújszállás — amelynek lakói Pacsért népesítették be kétszáz éve — a hét végén, 19-én és 20-án, jubileumi tudományos ülésnek ad ott­hont. Az ülés rendezői, szer­vezői: a Hazafias Népfront megyei és kisújszállási bi­zottsága a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, a TIT néprajzi választmánya, és Szolnok megyei szerve­zetének néprajzi szakosztá­lya. Az eseményen részt vesznek Bácskatopolya, Q- moravica, Pacsér, Bácsfeke- tehegy küldöttségei is. A tanácskozáson — amelynek levezető elnökei: Újvári Zoltán, a KLTE tanszékve­zető egyetemi tanára és Benda Kálmán, a Ráday gyűjtemény igazgatója — a Szolnok megyei muzeológu­sok, történészek, néprajzku­tatók mellett előadást tart a Jugoszláviából érkező Penavin Olga, újvidéki egyetemi tanár, Pénovátz Antal, pacséri tanár, Tri- polszki Géza, zentai mú­zeumigazgató és Borús Ró­zsa. bácskatopolyai tanár is. Szombaton este a refor­mátus templomban a kisúj­szállási Phoenix kórus ad díszhangversenyt, ! Gulyás György Liszt-díjas, érdemes művész Ivezényletével, Lő- rincz Katalin orgonamű­vész közreműködésévek Másnap délelőtt 9-kor, a'kite­lepülő kisújszállásiak egy­kori indulási helyén, a Mor­gó csárdánál emléktáblát avatnak, s megnyitják a Papi Lajos szobrászművész magángyűjteményét bemu­tató kiállitást. lászapáti és törökszentmiklósi táncosok sikere Szombaton és vasárnap Sá­toraljaújhelyen rendezték meg a szövetkezeti néptán­cosok XI. országos találkozó­jának területi bemutatóját, amely egyben alkalmat adott az együtteseknek minősítés­re is. A bemutatón tizennégy együttes szerepelt a zsűri előtt, köztük két Szolnok me­gyei csoport is. A Jászapáti Szövetkezeti Néptáncegyüttes kiemelkedő teljesítményét arany III. fokozattal és kü- löndíjjal jutalmazta a zsűri, a törökszentmiklósi „Miklós” bemutatója pedig ezüst I-et és szintén toülöndíjat ért. A törökszentmiklósiak szereplé­se is igen figyelemreméltó, hiszen hosszú ideje művésze­ti vezető nélkül készül, illet­ve készült a minősítőre is az együttes. A Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese, a Tisza Táncegyüttes mellett most már a tiszafüredi, a jászapá­ti és a törökszentmiklósi szö­vetkezeti táncosok is az „él­mezőnyhöz” tartoznak. Mozgalom és játék Számítógép, túrák, vetélkedő Program a 40. évforduló jegyében A visszaemlékezők szerint Jászberényben 1947 tavaszán alakult meg a mai Bercsé­nyi Üti Általános iskolában az első útitörőcsapat. Az is­kolák államosításával az­után gyorsan szaporodott a számuk. Az első évtizedben az úttörőélet kizárólag az isko­lákban folyt, csak 1956 nya­rán merült fel egy úttörőház létrehozásának a gondolata. Az ellenforradalom miatt azonban, csak két év múlva költözhettek be az úttörők egy kőhíd melletti azóta már lébontott épületibe. Az öreg falak, használt bútorok kö­zött pezsgő élet folyt, azon­ban az életveszélyessé vált úttörőházat egy évtized múl­va el kellett hagyniuk. Ak­kor, 1968-ban költöztek a mai, Bercsényi úti otthonuk­ba. Többszöri bővítéssel, át­alakítással foglalkoztatókat, szakköri és játékszobát, nagytermet, a pincében mi­ni lőteret alakítottak ki, be­rendeztek egy fotólabort is. Helyiség tehát van bőven, azonban mégis sokszor szűk­nek bizonyul az épület, mert évenként 6 ezer kisdobos, úttörő fordul meg rendszere­sen a Kőkai László Űttörő- házban. Idén a 9 szakkört 250 ta­nuló látogatja. Legnagyobb az érdeklődés a gépjármű- barát foglalkozások iránt, ahol a nyolcadikosok kismo­torvezetői engedélyt is sze­rezhetnek. Évek során vál­toztak az igények. így meg­szűnt a fafaragó szakkör, az irodalmi színpad, helyettük hódít a számitógép. A rend­szeres használat miatt a 4 számítógép és a 4 videósjá- tók valamelyikét mindig ja­vítják. Az egyéni érdeklődést kielégítő, a képességek ki­bontakozását segítő szervezett foglalkozások mellett 5 klub ad további hasznos foglala­tosságot a kék és piros nyak- kendős iskolásoknak. (A ter­mészetjárók a tavaszi szü­net öt napján a Bakony és Vértes erdeit járták). Az úttörőház egyik alap­vető feladata a csapatok mozgalmi képzésének segíté­se, valamint a gyermek veze­tők és tisztségviselők felké­szítése. továbbképzése. Ve­télkedők, versenyek forgató­könyveivel, évfordulókhoz hang-, dia- valamint filmkí­nálattal és sokfajta módszer­tani anyaggal járulnak az eredményes munkához. Nem­csak a városban, hanem a jászsági községekben is tá­mogatják a mozgalmi életet. Rendszeresen kapcsolatot tar­tanok a községi úttörőcsana- t okkal, és levelező kén zéssel készítik fel a vezetőiket a feladatokra. Az öregerdei és a nagyvisnyói úttörőtábor pedjcr egész nváron kisdobo­soktól. úttörőktől hangos. A legszínesebbek és termé­szetesen a legkedveltebbek a szabadidős programok. Fa­ragó László vezetésével az úttörőház dolgozói állandóan újabb és újabb ötletekkel állnak elő. hogy megfelelje­nek az iskolások változó ér­deklődésének. Bár a gyere­kek megtalálják a falak kö­zött is a játék örömeit, na­gyon hiányzik a sportudvar. Szellemi vetélkedők, ügyes­ségi versenyek, élménybeszá­molók, rendszeres őszi, ta­vaszi gytermekruha-bemuta- tók, megemlékezések és még számtalan szórakoztató prog­ram közül azért mindenki ta­lál kedvére valót. Az idei szakmai és szóra­koztató rendezvények mind­egyike összefügg az úttörő­mozgalom születésének 40. évfordulójával. Januárban úittörőtörténeti vetélkedő volt, februárban szovjet— magyar úttörők találkoztak, szolidaritási bazárt nyitottak. A múlt hónapban szavaló­versenyt rendeztek, a kis­dobos- és úttörőélményeket bemutató képekből pedig rajzfciállitás nyilt a nagyte­rem,ben. A jelenlegi kirándu­lás is kapcsolódik az évfor­dulóhoz. Májusban 40 kilo­méteres kerékpárkörtúra, lö­vészverseny és a saját ma­guk által (gyűjtött anyagokból úttörőtörténeti kiállítás lesz. A jubileumi ünnepségsoroza­tot május 31-én úttörőmajá- l;s zárja. L. P. Beszél Ön szépen, magyarul? (Folytatás az 1. oldalról) Szinte valamennyi előadás, vetélkedő, verseny, rendha­gyó óra a nyelvhasználat, a beszéd, a megnyilatkozás fe­lelősségét hangsúlyozza. A huszadik magyar nyelv hetének programja gazda­gabb és változatosabb a ta­valyinál. Sőt időben is hosz- sznböra nyúlik, hiszen már márciusban számos iskolá­ban. művelődési intézmény­ben tartottak előadásokat, veté'kedőket anyanyelvűnk­ről. így alig két hónap alatt mfntegv száz rendezvényen ünnepeljük megyénkben a magyar nyelvet Az oktatási intézmények­ben a hagyományoknak meg­felelően nyelvi játékos ve­télkedőket, versenyeket, rendhagyó órákat, nyelvtör­téneti előadásokat tartanak. Míg a könyvtárakban, mű­velődési házakban többnyire felnőtteknek szőlő, a beszéd- kultúrával foglalkozó előadá­sokra kerül sor, s nyelvhe­lyességi. nyelvhasználati ve­télkedőket rendeznek szoci­alista brigádoknak, az ifjúsá­gi klubok fiataljainak. Az előadásokat, s a külön­böző foglalkozásokat több­nyire megyénk pedagógusai tartják meg, de dr, Fábián Pálon kívül lesz még egy vendége a magyar nyelv he­tének megyénkben. Dr. Nagy János, a debreceni KLTE docense, többek között Szol- rokon és Tiszafüreden tart előadást. A beszéd szerepe a politikai munkában címmel. Ugyancsak a magyan nyelv hetének jegyében kerül sor a napokban a lapunkban közreadott Láss át a szitán! négyfordulós nyelvi vetélke­dő eredményhirdetésére. A feladatokat helyesen megol­dó középiskolai diákok közül ketten részt vehetnek Nyír­egyházán ,az anyanyelvi tá­borozáson. A 134. napon Még egyszer Szolnokért... A történetírás sem tudja elkerülni a közhelyeket. Amikor az első magyar pro­letárállamról hallunk. Okvet­lenül „a Magyar Tanácsköz­társaság dicsőséges 133 nap­ja” jut eszünkbe. Pedig a nemzet mai öntu­datát erősítő, hőskölteménybe illő dolgok történtek a 134. napon is. Éppen szűkebb ha­zánkban, még közelebbről: Szolnokon, S száz éve múlott, hogy a későbbi vörös parancsnok, a román intervenció ellen a 134. napon is harcoló kom­munista megszületett. Seid- ler Ernőnek hívták ezt . az embert, aki 1919 augusztu­sának első napjaiban már tisztában volt azzal, hogy az 53. vörös gyalogezred élén honvédő harcot vív az antant- támogatással a Tiszáig ju­tott betolakodókkal szemben. Seidler Ernő Ungváron, 1886-ban született, nagy mű­veltségű értelmiségi család­ban, írók, művészek, politi­kusok között nőtt fel. A for­radalmi mozgalommal uno­kaöccse. Szabó Ervin révén ismerkedett meg, — egyik alapítója volt az egyetemi ifjúság haladó szervezeté­nek, a Galilei Körnek. Az első világháború kitö­résekor — ekkor már tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak — az orosz fronton megsebesült, majd felgyógyu­lása után visszavezényelték csapattestéhez. Hamarosan fogságba esett, s a tiszti tá­boriban kapcsolatot talált előbb Münnich Ferenccel, majd Kuin Bélával. Az Orosz­országi Kommunista (bolse­vik) Párt magyar csoportjá­nak megalakításában tevé­kenyen részt vett. 1918 nyarán — a hreszt— litovszki békeszerződés alap­ján — hazatérhetett. Kima­gasló műveltségét. kiváló emberismeretét, elméleti fel­készültségét a pártalapítás előkészületeinek szolgálatá­ba állította. Amikor megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja a Központi Bizottság tagja lett, s Münnich Ferenc­cel együtt megbízták a kato­nai ügyek vezetésével. 1919. február 20-án őt is 'letartóz­tatták, a Gyűjtőfogházba vit­ték... A Tanácsköztársaság meg­alakítása után a budapesti Vörös őrség parancsnoká­nak nevezték ki. Az1 53. gya­logezred parancsnoka az északi hadjáratban, majd a tiszai fronton harcolt. Ezrede 1919. augusztus el­sejére virradóra Abonyban állomásozott, amikor meg­kapták a hírt; a román in­tervenciósok elfoglalták Szol­nokot A további eseményeket Se­idler Ernő emlékirataiból idézzük: „Megindultunk az éjszakában az ellenség felé. A katonák úgy meneteltek, mint egy békebeli gárdaez­red. Ropogott a kövezet lá­baik alatt és visszhangzott Abony az Internacionálé hangjaitól”. Az eredeti elgondolás sze­rint az 53. gyalogezrednek akkor kellett volna támad­nia, amikor erősítésére újabb egységek érkeznek. ..Egész nap hiába vártunk a beígért csapatokra. Végre délután 2 óra körül két üteg érkezett. Utánuk a 68-as szolnoki vörös gyalogezred egyik, agyonfáradt egysége, amely összevissza jó, ha száz puskából állott. Az arcba támadó hadosztálynak se hí­re, se hamva. Délután az el­lenség .mozgolódni kezdett, nem lehetett tovább várni, meg kellett előzni az ellen­ség támadását. Néev órakor megnyitottuk a tüzérségi tü­zet... Az ötvenihármasok fel- tartóztatha tat lan ul ment ek előre... Száz éve született Seidler Ernő, a legendás 53. gyalogezred parancsnoka, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége A tanácskormány már le­mondott, amikor Seidler Er­nő csapatai visszafoglalták Szolnokot. Az emlékirat augusztus 2-1 bejegyzésénél a következőket olvashattuk: „Az éjszaka fo­lyamán. át kellett kelnünk a Zagyván az ellenséget hátba kapnunk, mert győzelmünk még nem volt tökéletes. Há­tulról a 38-as vörös gyalog­ezred beérkezését ígérték. Az eddig tartalékban volt har­madik zászlóalj .gyilkos tü­zérségi tűzben éjfélre két ponton átkelt a Zagyván, s égy kis hídfőt biztosított. Se­gítség nélkül azonban nem tudtunk előbbre vergődni. A város és állásaink egész éj­szaka szakadatlanul szörnyű tűz alatt voltak. Reggelre erősen meg voltunk tizedel­ve. de a várva várt 38-asok nem érkeztek meg. Az éjsza­ka folyamán tudtuk meg, hogy a Tanácsköztársaság már előző napon lemondott. A vöröskat onáik nem akartak hinni a híreknek..” Estére kifogyott a lőszer, fél nyolc tájt az 1919-es ma­gyar vörös hadsereg utolsó, még harcoló alakulatai kiszo­rultak Szolnokról... Seidler Ernő Karlstein vá­rának foglya lett, majd visz- szatért Ungvárra, a párt kár­pátaljai titkáraként dolgo­zott 1924-ig. Tagja volt a CSKP Központi Bizottságá­nak. 1925-ben 'kiutasították Csehszlovákiából, néhány évig Berlinben élt, majd 1930-tól a moszkvai színes­fém tröszt igazgatója volt. A spanyol polgárháború ki­törésekor jelentkezett a Nem­zetközi Brigádba, hogy har­coljon a fasiszták ellen, de nem juthatott el az Ebró mellé 1938-ban letartóztat­ták, 1940-ben a törvény- sértések áldozata lett. Akik ismerték, úgy emlé­keznek rá, mint az egyik leg­tehetségesebb, legszélesebb látókörű kommunista veze­tőre. Tiszai Lajos LAPSZEMLE Hit Unk az országban Víz, víz, belvíz. A tavasz egyik csalhatatlan jele, hogy a szántóföldek, kertek la­posabb részein megjelenik a pusztító, mindent kiirtó bel­víz. Szolnok megyében to­vábbra is készültség van a vízügyi igazgatóságon. Ék­ről — és ezzel összefüggő — „vizes" témákról az elmúlt három héten kilenc írás je­lent meg az országos napi­lapokban (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet), és a Sza­bad Föld című hetilapban. Terefere ebédidőben ... címmel március 22-én a Sza­bad Föld munkatársa a Kun- hegyesi Kunság Népe Ter­melőszövetkezet géptanyá­ján dolgozókról írt. Dr. Dinya László, a DA­TE Mezőgazdasági Gépésze­ti Főiskolai Kar tudományos igazgatóhelyettese szakcik­ket írt a Gazdálkodás idei 2. számában az energiahordo­zók változásának és a lucer­na előállítási költségei ala­kulásának kölcsönhatásairól. A Szövetkezet című szak­lap 10. száma két írásban is foglalkozik az idén várossá avatott Kunszentmártonnal. Kifelé a Tiszazugból és A városiasodás útján címmel. Ugyanebben a számban ér­dekes tudósítást olvashatunk arról, hogy miként segítik a Mezőtúr és Vidéke Áfész, a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész, valamint a szakbol­tok a környék vásárlóit igé­nyeik kielégítésében. Feltétlenül érdemes átbön­gészni a Tanuljunk egymás­tól című lapot, melynek 6. számában két „földink” is közreadja tapasztalatait: dr. Vincze Imre, a Mezőtúri-Ál­lami Gazdaság igazgatója — Újszerű megoldásokkal bő­vítjük a termelést, Kovács Ferenc, a kisújszállási Nagy­kun Tsz elnöke — az Ered­ményes munkamegosztás a nagyüzemek között címmel írt cikket. A Népszabadság 63. száma a szolnoki Tiszamenti Vegyi­művek vállalati tanácsáról ír, a Közalkalmazottak című lap arról számol be, hogy milyen tennivalók várnak a kongresszus után a megye szakszervezeti tagságára. Az interjú Nyolczas Máriával, a Közalkalmazottak Szak- szervezete megyei titkárával készült. Bonyodalmak egy Szolno­kon kiadott iparjogosítvány körül — röviden így foglaL hatjuk össze Rejtő Gálbalr nak. az ötlet március 20-án megjelent számában közölt írása lényegét. Számítógépek a főiskolán — és a távfűtésben. Az előbbi cikk a Délmagyaror- szág március 1-i, az utóbbi az Élet és Tudomány II. számában jelent meg e kor­szerű gép használatáról. A 100 éve született Rácz Aladár cimbalomművészről szinte minden lapunk meg­emlékezett. A Jászapátin született cimbalomművész gazdag életútját sok forrás­ból ismerhetjük meg. Nem kiszolgálni — szol­gálni kell a tömegigényt. A képregény és a gyermekol­vasók egy vizsgálódás tük­rében — címmel közölt ta­nulmányt Pápayné Kemen- czey Judit a Könyvtáros idei 2. számában. Ugyancsak itt olvashatjuk dr. Horváth Károly cikkét: A képregény segítse az idegen nyelvek ta­nulását — címmel. Petrák Katalin a Pártélet 3. számá­ban Guth Antalra emlékezik. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents