Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
1986. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Hogy mik vannak! Hogy mik vannak! Valakinek kedve támad, hogy névnapon, születésnapon vagy egyéb családi összejövetelen egy teljes kamarazenekarral szórakoztassa a társaságot, nos csak tárcsázni kell egy számot; vagy ha egy férfiú gáláns gesztussal éjjeli muzsikát, szerenádot kíván adni imádott hölgyének, nosza az is telefonálhat a Béna nevet viselő együttesnek, s ők megszabott időre házhoz mennek. No, persze ha a megrendelőnek minderre van néhány ezer forintja. Vagy mondjuk egy amatőr muzsikusnak arra ébred vágya, hogy közösségben zenéljen, tehát társakra lenne szüksége, mert egyedül ugyebár kamarazenélni nem lehet, az is fordulhat bátran Bó- náékhoz, mert a dolog megoldható: házi muzsikálás potom 3—6 ezer forintért. Attól függően, ki hány zenészt kíván maga mellé, számuk növelésével egyenes arányban növekszik a taksa is. azaz az érte járó fizetség. Ha különböző értékes tárgyak adhatók névnapon, miért ne lehetne értékes muzsikával is megajándékozni az ünnepeltet? — vélik a kérdéses együttes tagjai. Mindezt pedig a péntek esti Teleferében hallhattuk. Vit- ray show-ja adott hírt erről a régi udvari muzsikálásra emlékeztető modern szolgáltatásról, nagy dobra verve, akár reklámnak is beillő módon. Első hallásra talán furcsának tűnik a dolog, arról nem Is beszélve, hogy a mai lakások méreteit általában nem szabták a kamarazene- karok házi koncertjeire. De- hát istenem, manapság szolgáltatás címén hallani még ennél vakmerőbb ötletekről is. Mindenesetre felfedezte őket a Telefere. a többi már az ily módon ajándékozni szándékozókon múlik. Egyébként a világbajnokságot nyert miskolci szakács, a Juno séfjének is bizonyára megnövekszik majd vendégköre, sokan csak az ő főzt- jét-sültjét kívánják fogyasztani, oly kedvet, étvágyat ébresztett Vitray műsora készítményei iránt. A kóstolóval is egybekötött bemutatón — ilyen még nem volt a Teleferében, hogy tudniillik „uszonnát” is kapjon a vendég — jó alkalom nyílott arra, hogy megismerhessük a konyhamesterek bajnokságának szokásait és törvényeit. Érdekes volt ez a mostani program mindenképpen, hisz Bende Zsolt az éneklés tudományából adott szemléletes ízelítőt, s Gálvölgyi János pedig első lemezét mutatta be aranyos humorral; a gombokról szóló dala, mely el- is hangzott a műsorban: mély filozófia dalban elmesélve. Ezúttal jótékonyan oldódott fel a műsorvezető finom öniróniája is az est kellemes légkörében. Szerda este tévéjáték premierjén vehettünk részt, már az, aki vállalta a késő esti televíziózást, hisz a Fabula nd bizony este 11-kor ért véget. Most azonban úgy vélem jó érzékkel helyezte ilyen kései időpontra Felvidéki Judit bemutatóját a mű- sorszerkesztőiség Ugyanis a másfél órás játék, sommásan megítélve: intellektuális nya- valygás, indokolatlan és többnyire értelmetlen dühki - törésekkel. Ha nem tudnám, hogy a rendező mindig komolyan veszi feladatát és szenvedélyesen keresi modern életünk konfliktusainak, feszültségeinek okait. eny- nyivel el is intézhetnénk e premiert. Felvidéki Judit munkája ennyire azért nem értékkelen, ha nem is hibátlan. Ezúttal a szorongásról készített játékot, ő maga írta a forgatókönyvet, sőt egyes részletek, jelenetek szövegét a résztvevő színészekre bízta, hadd rögtönözzenek az adott helyzetnek megfelelően, azt gondolván, hogy ettől természetesebb ízeket kap majd a játék. Sajnos a végeredmény, mármint ennek a módszernek az eredménye; lapos, jelentéktelen dialógusok. De ez lett volna a kisebb baj, néhány játékos jelenet vázlatossága és felszínessége. A nagyobb az, hogy a külső körülmények okozta feszültségek — a játék hősnője olyan házban él, amelynek egyik lakását épp kirabolták, és mindenkit rémületben tart egy újabb betörés veszélye — és Éva belső nyugtalansága, kielégítet- lensége, szorongató magányossága nem kapcsolódnak szervesen össze, nem olvadnak eggyé-egésszé. Továbbá az sincs eléggé indokolva, hogy a magára maradt Évában — szülei, akikkel együtt él és gyermekei néhány napra eltávoztak hazulról —. hogy ebben az egyedül maradt nőben mi növeli egyre jobban a feszültségeket egészen odáig, hogy végül hisztériás rohamokban törjön ki, már-már nevetségessé válva szemünkben. Mi nézők ugyanis nem láthatunk bele a leikébe, erre nem ad módot Felvidéki tévéjátéka, nyomon nem tudjuk követni — mert nincs is mit igazán — úgymond egyre nyomasztóbbá váló drámáját. Hisz valójában Éva nincs is egyedül, barátja látogatja meg, külföldön élő szeretőjétől érkezik hozzá édes üzenet, stb. így azután tanácstalanok maradunk Éva szorongásait, félelmeit illetően, nem tudunk mit kezdeni vele mégha Bodnár Erikának — ő játssza Éva -szerepét — akadnak is színészileg remek pillanatai. E hősnő magatartásában minden olyan csinált és alig emberi, a modern élet prózai elfedik előlünk a lehetséges humánumot. Pedig a szerző-rendezőnek láthatóan ez volt a szándéka: a zsúfolt, modern élet viszonyai közepette felmutatni a feszültségeivel küszködő embert. Sajnálatos, hogy ez végül is meggyőzően nem sikerült nekik, vagy szolidab- ban fogalmazva, csak részben sikerült. Végül egy megdöbbentő élmény, egy torokszorító film hétfőn este a kettesen, amely műhelymunkáról szól ugyan — egy Bacsó-film forgatásán készült, — de egy színész lélekbe markoló drámáját ábrázolja, örökíti meg. Az utolsó tangóról van szó, öze Lajos legutolsó filmjéről. amely elkezdődött bár, de be már sohasem fejeződhet, mert közbeszólt a halál. A forgatásról készült képeken egy végtelenül megtört ember néz ránk, vívja utolsó küzdelmeit a feladattal és az élettel. Egy-egy jelenet közötti szünetben ágyba Viszik, hogy pihenjen és ott várjon a következő jelenetre — — a makacs ember, aki nem akar beletörődni az elkerülhetetlenbe, játszik utolsó leheletével is. Különös egyéniség. még így összetörtén is, keveset beszél és sokáig van csendben. Ahogy tőle is hallhattuk, barátjával, Latino- vits-csal órákig eltársalogtak egy köztéri kispadon, s legfeljebb félóránként ejtettek egy-egy szót. mert ők a csenddel beszéltek egymáshoz. Titokzatos egyéniség, tekintete messzire jár, a filmforgatás szüneteiben is ki tudja min gondolkodik, miközben csak csendben maga elé néz. s hosszan pihen. Mintha tudomást sem akarna venni mindarról, ami körülötte zajlik, mintha valami egészen mással lenne elfoglalva. Tálán már a halállal társalog? Megható pillanatok Bacsó Péter jól tette, hogy közreadta ezt a halálosan komoly dokumentumfilmet, egy filmforgatás „melléktermékét”, amelyből végül is az élet „csinált” utólag fontos művet, V. M, Válság vagy megújulás 7 A törökszentmiklósi Liszt kórus útkeresése A Szolnoki Galériában Kiss István kiállítása Kiss István Kossu'th-díjas szobrászművész kiállítását a Szolnoki Galériában holnap, április 3-án délután fél 5 órakor Molnár Ferenc ny. államtitkár nyitja meg. Zalaszentgróton Színjátszó- és rendezői tábor Országos színjátszó- és rendezői tábort rendez az idén nyáron a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a zalaszentgróti Hamburger Jenő Művelődési Központ, valamint a Népművelési Intézet. A tanfolyam augusztus 1-től 10-ig Zalaszeritgróton lesz. Az érdeklődők a következő témakörökkel foglalkozó öt szekció közül választhatnak: az improvizációtól az előadásig; drámapedagógia; szí- nészmesterség-színészveze- tés; drámai helyzet és színpadi tér; a színészi kapcsolat útjai. Az előadásokat és konzultációkat neves szakemberek tartják. A tanfolyamon 18 éven felüliek vehetnek részt. Jelentkezni május 10-ig lehet a Zala Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban (8900 Zaflaegersaeg, Kisjfaludy u. 7—11., telefon 92-14-580). Ugyanott bővebb felvilágosítást is adnak a táborral kapcsolatban. Különös hírek lebbentek fel az elmúlt hetekben a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus körül. A szakmai berkekben szájról szájra terjedő kósza információk olyasmit „ pendítettek” meg, hogy a patinás énekkar már nem a régi, valami titokzatos dolog kikezdte a harmonikus együttműködést. Pedig a kórus egyike a megye legrégebben alakult énekkarainak. Kezdettől fogva — tehát 1959-től — részt vettek a Pedagógus Kórusok Országos Fesztiválján, és a Magyar Rádió Kóruspódium című adásaihoz is többször készítettek felvételt a török- szén tmiklósiakkal. A helyi rendezvények, társadalmi ünnepségek nem múltak el anélkül, hogy a kórus fel ne lépett volna. Munkásságuk elismeréséért fennállásuk 20. évfordulóján megkapták a Szocialista Kultúráért kitüntetést. A következő években is szép sikereket mondhattak magukénak, a zenekultúra terjesztésében elért kiemelkedő tevékenységükért több díjat vehettek át. Tavalyelőtt jubileumi hangversennyel ünnepelték negyedszázados működésüket, majd pedig külföldi vendégszereplésre indultak. Hazatértük uitán azonban mintha elcsendesedett volna minden a kórus körül... Ahogy ősztől kezdve az időjárás rosszabbra fordul, úgy húzódnak vissza az énekkarok is, hogy a téli hónapokat felkészüléssel, erőgyűjtéssel töltsék. Ilyentájt rendszeresek a próbák, hétfőnként a Liszt kórus tagjai is egybegyűltek, ám mintha csak összebeszéltek volna az énekesek, egyre többen hiányoztak. — Problémázunk mi sok mindenen — mondja Sipos Mihály, az énekkar régi tagja, — de nem tudjuk, hogy mi az oka, csak találgatunk. A próbák látogatottsága alábbhagyott, egyesek hivatkoznak erre-arra, csak éppen nem járnak el. Visz- szahúz bennünket, hogy két jó szopránunk elment, a férfiak kiöregedtek. A repertoárunk szűkös, kevés darabot tudunk megtanulni. Egy-egy mű próbája hosszú ideig tart, ezért jobb lenne, ha lerövidítenénk az időt és több darabot tanulnánk. Semperger Lászlón« három éve énekel a karban: — Ez mind igaz, ám szerintem az is baj, hogy nem olyan dalokat énekelünk, amelyek a kórusirodalomban a magas színvonalú művek közé tartoznának. A próbákra valóban kevesen járnak el, és gyakran előfordul, hogy némelyek önkényes cigarettaszünetekkel hátráltatják a munkát. Hogvan vélekedik kórusáról Bischof László, a karvezető. — A sok hiányzó miatt mostanában nehezebben mennek a próbák, de hangsúlyozom: azért rendszeresen. Ha mindenki itt van, harmincötén vagyunk, azonban volt olyan alkalom, amikor mindössze hatan, heten jöttek el. Égető problémánk még a fiatalítás, hiszen a legnagyobb kórusok is elsorvadnak, ha nincs megfelelő utánpótlás. Tudom, néhányon szememre vetik azt is, hogy miért nem tanulunk meg nehezebb, igényesebb darabokat. Az igazság az, hogy ilyen művekkel már a létszámunk miatt sem tudunk megbirkózni. Például Liszt Koronázási miséje — Liszt-év ide vagy oda, — nekünk nem megy. Látjuk tehát mi is belülről a gondokat, úgy érzem azonban ezek nem annyira súlyosak, minden kórus átesik egy hasonló krízisen. Bischof Lászlónak minden bizonnyal igaza van, a legtöbb kórusnak vannak vagy voltak válságos pillanatai, amikor szembe kellett néznie a keserű valósággal, de kellő összetartással túlélték. Most megyénk egyetlen Liszt Ferenc nevét viselő kórusán a sor, hogy bizonyítsa; van ereje a továbblépésre, s a közeljövőben Vásárosnaményben, Szolnokon, és Hajdúszoboszlón újra fel tudja hívni magára a szakma és a közönség figyelmét. J. 3. Felvételi kőiben Száztízen jelentkeztek, vajon ki lesz az a harminchat szerencsés diák akit felvesznek a Tiszaföldvári Hajnóczy József Óvónőképző Szakközépiskolába. Képeink a felvételi egy-egy izgalmas pillanatát örökítik meg (Fotó: N. Zs.) n lTTJ
