Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-14 / 87. szám

1986. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megyei úttörő népzenei találkozó színhelye volt szombaton a Tiszaligeti KISZ-tábor. Hét iskolából nyolc csoport mutatta be műsorát a zsűri előtt. Képünkön a mezőtúri 1. számú általános iskola Galagonya citeraegyüttese (TKL) Nyelvszakos állások nyomában Az átlagnál nagyobb kedvezményeket kínálnak az iskolák Jó, ha fele gazdára talál Az utóbbi időben igen örvendetesen megnövekedett az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása iránt. Többek kö­zött ezt bizonyítja a Művelődési Közlöny április elején megjelent vaskos kötete is, amelyben a pedagógusállások pályázati kiírást adták közre. Eddig soha nem tapasztalt mértékben várják az oktatási intézmények az idegen­nyelvszakos tanárokat. A több ezer tanári állás közül csak­nem ezerötszázra orosz, angol, német, francia olasz, latiin szakosokat keres­nek. Az állásokból mint­egy ezret az általános isko­lák, s több mint ötszázat a középiskolák hirdettek meg. S noha a pályázatot április 2ű-ig kell benyújtani a ki­választott munkahelyre, any- nyi máris biztosra vehető, hogy az állásoknak jó ha a fele talál gazdára. Az ará­nyokon mit sem változtat az, hogy az idén módosították a pályázati rendszert. A meg­hirdetett állásokat egyaránt megpályázhatják már mun­kaviszonyban lévő, vagy más pályán dolgozó, és természe­tesen a pályakezdő pedagó­gusok is. Hiszen ha a már dolgozó nevelő változtat munkahelyet, az addigi állá­sa marad üresen. S persze, nincs semmi biztosíték arra sem, hogy valamennyi ide- gennyelv-szakos végzős fia­tal tanárként dolgozik majd. Az egyetemeken kínai, tö­rök. eszperantó, finn, ukrán, arab. lengyel vagy bolgár nyelvet tanult pályakezdő már eleve valószínű. hogy nem középiskolában fog ta­nítani:, de számos más, nem pedagógusa munkaikörben el tudnak helyezkedni az an­gol, orosz, német szakosok is. Részint emiatt — s azért is, mert az igényekhez képest kevesebb nyelvszakost ké­peznek a felsőfokú intézmé­nyek — mondják az iskola- igazgatóik és az oktatásügy irányítói, hogy a nyelvszakos állásokat a legnehezebb be­tölteni. Ennél már csak az általános iskolai technikata­nárok iránt nagyobb a keres­let. A tanárképző főiskolákon é.s az egyetemeken összesen alig több mint hétszáz ide­gen nyelv szakos hallgató végez. A 393 leendő, pálya­kezdő általános iskolai orosz, angol, német, szakos nevelő csaknem ezer állás között válogathat A fővárosban 188, vidéken majd 800 mun­kahelyet kínálnak. Az egye­temeken alig több mint há­romszáz végzős közül pedig 114 középiskolai tanárt vár­nak Budapesten — ráadásul kiemelt bérezéssel s a világ­város kínálta lehetőségekkel. Versenyre kelhet-e így egy falusi általános iskola, vagy egy kisvárosi gimnázium a fővárossal? Talán igen. A Művelődési Közlönyt tanulmányozva szembetűnő, hogy Budapest után megyénk intézményei kínálják a pályakezdők szá­mára a legmagasabb béreket. Az általános iskolák öt­ven, a középiskolák harminc­négy nyelvszakost várnak, szinte mindenütt nagyobb bérrel, mint a 3700 forintban megállapa'tott kezdőfizetés. Nem ritka a 4200—4500 fo­rint sem. Mezőtúron, a gim­náziumiban például angol és német szakos nevelőket vár­nak minimum 4500 forintos fizetéssel és szolgálati lakás­sal. A Martfűi Martos Fló­ra Általános Iskola egy orosz —német szakos pedagógust, a pótlékká! együtt 4700 fo­rint fizetéssel, házaspár ese­tén szolgálati lakással fo­gadna. Hasonlóan vonzhatja a pe­dagógusokat a jászapáti. a jászárokszállási, a tiszaföld- vári gimnázium álláshirdeté­se. Az. átlagnál ugyan pár száz forinttal magasabb bért kí­nálnak a szolnoki iskolák is. de emellé sok esetben még úgynevezett „szolgálati fé­rőhelyet” sem tudnak ígérni. Ettől függetlenül persze szin­te kiszámíthatatlanok a pe­dagógusok útjai. Egy. a szü­lői házihoz közelebb eső is­kola vonzóbb lehet, mint a magasabb fizetés vagy a szolgálati lakás. S az sem kevésbé fontos szempont, hogy milyen az intézmény híre, milyen a tárgyi felsze­reltsége, milyen a tantestü­leti légkör. Kinek mi a fon­tosabb?! A meghirdetett állások visszhangjáról egyelőre még vajmi keveset lehet tudni. A közlöny meglehetősen ké­sőm éppen a tavaszi szünet küszöbén jelent meg. Elvét­ve akadt egy-egy érdeklődő az iskolákban, ahol ugyan volt ügyelet, de nem minden esetben tudtak felvilágosítást adni az állásról a feltételek­ről. Attól függően, hogy az igazgatóval, a helyettesével, vagy netán szaktanárral ta­lálkozott-e az állást kereső. Ilyenformán pontosan egv hét alatt kell dönteniük és benyújtaniuk a pályázatot a munkahelyet, választó neve­lőknek. Az idő rövidsége mi­att nyilvánvalóan azok az intézmények járnak jól. ame­lyek már korábban kapcsola­tot létesítettek a végzős hall­gatókkal. Megyénkben mór évek óta hagyomány, hogy az iskolák vezetői a tanácsok illetéke­sei felkeresik a pedagógus- képző intézményekben tanu­ló fiataljainkat, s tájékoztat­ják őket az elhelyezkedési lehetőségekről de ennél is fontosabb az a kötődés, me­lyet ez a kapcsolat is erősít. A hallgatók számára jóleső érzés, hogy szeretettel vár­ják őket vissza, szűkebb ha­zájukba. Rövidesen lezárul az idei pályázat. Hány állás marad üresen? Nem érdemes jóslásokiba bo­csátkozni. Annál is inkább, mert az iskolák vezetői, az oktatásügy irányítói elszán­tak a nyelvoktatás kérdésé­ben. Ha másként nem. maid helyettesítéssel, óraadók, nyugdíjasok alkalmazásával igyekeznek pótolni a hiány­zó pedagógusokat. T. G. Ötvenéves a Vándor kórus Megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából ünne­pi taggyűlést tartott a Ván- dlor kórus szombaton. az MSZMP Budapesti Oktatá­si Igazgatóságán. Az eseményen — amelyen megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke — Vágó Ernő a kórus egyik alapítója, a kar elnöke emlékezett meg a fél évszá­zados munkáról, a művészi sikerekről. A kórus múltját félidézive elmondta. hogy 1936-ban a Szalmás kórus­ból kivált ifjúmunkásokból alakult meg az énekkar, amelynek első vezetője Ván­dor Sándor lett. Ezekben az években a forradalmi mun­kásmozgalom jelentős fóru­maiként a kórusmozgalom sajátos eszközeivel mozgósí­tott az igaz ügyért folytatott harcra, legális és illegális rendezvényeken egyaránt fel­lépett. A felszabadulást kö­vetően az énekkar aktívan vett részit az új életért ví­vott küzdelemben. Az együt­tes 1957 óta szerepel ismét Vándor kórus néven, s ma mintegy 70 távot számlál. Ed­dig 15 nemzetközi fesztiválon és kórusversenyen vettek részt; Európa 11 országában jártak, s a versenyeken 25 dijat nyertek. Az ünnepségen Trautmann Rezső átnyújtotta az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetéseiket. A jubileum alkalmából a Vándor kórust a Munka Vörös Zászló Ér­demrenddel, Vágó Ernőt az Április Negyediké Érdem­renddel tüntették ki. A Szo­cialista Kultúráért kitünte­tésben hatan, a Kiváló Mun­káért elismerésben heten, Miniszteri Dicséretben hatan részesültek; Munkahelye a nagyvilág Dr. Aján Tamás, a Nem­zetközi Súlyemelő Szövet­ség főtitkára, az OTSH el­nökhelyettese alighanem a legtöbbet utazó magyar ál­lampolgár. Mikor erről ér­deklődöm, elhárítja a kér­dést. Talán méltatlannak érzi a munkájához a „Leg, leg, leg .,vetélkedőt. Én azért számolgatni kezdek: azt mondta, évente, másfél évenként telik meg az útle­vele. Mint köztudott, az úti­okmány 64 oldalas, és egy utazást nagyjából egy olda­lon dokumentálnak a ható­ságok. Az annyi mint... Kik lehetnek a konkuren­sei ? Pilóták, légikisasszo­nyok? Külkereskedők, dip­lomáciai küldetésben levők? — Mielőtt bárki is szá­molgatni kezdene, mennyi­be kerül ez a magyar ál­lamnak, hadd mondjam el, hogy egyetlen fillérbe sem, ugyanis az utazás költsé­geit a Nemzetközi Szövetség, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság, vagy a meghívó or­szág fizeti — veszi elejét a sanda találgatásoknak, — Tavaly 130—140 napot töltöttem külföldön, de így is csak a felét utazom an­nak, amennyit kellene. Csakhát úgy vagyok vele, hogy szeretném a munká­mat itthon is közmegelége­désre végezni. — Volt már mind az öt kontinensen? — kérdem, de a válasz után el is restellem magam. — 1980-ban két hónap, tavaly három hónap kellett ahhoz, hogy megforduljak mind az öt földrészen. Ter­mészetesen ezek az utak nem turista kirándulások, megtörténik, hogy pénteken megyek Amerikába, és va­sárnap már itthon vagyok. Politizáló alkatnak gondo­lom magam, nyitott szem­mel járom a világot. San Franciscóban vdltam 1980- ban, amikor a televízió köz­vetítette Carter és Reagan vetélkedőjét a választások előtt. A legjobban felkészült újságírók négy órán keresz­tül a kérdések géppuskatü- zét zúdították a jelöltekre. Akkor megjósoltam, hogy az amerikai ember mentalitá­sához Reagan egyénisége áll közelebb. Így történt, őt vá­lasztották. — Nem fél a repüléstől? — Azt mondják, Marco Polo sokkal több veszélynek volt kitéve utazásai során. mint a ma embere, aki kon­tinensek között röpköd. Ez lehet, viszont neki több esé­lye volt a túlélésre. Termé­szetesen tartok az utazástól, nekem is egy életem van. Valamennyi híradást elolva­sok, ami a légikatasztrófák­kal foglalkozik, különösen azért, mert nem egy esetben magam is részese voltam kisebb-nagyobb balesetek­nek. Exkluzív interjú — Nem nagy öröm ezeket felidézni, mégis elevenít- sen fel néhány veszélyes pillanatot. — 1982. december 12. A Fü- löp-szigetekről jövet Bang­kokban átszálltam egy Jum­bo Jatre. Éjfélkor star­toltunk, és a felszállás köz­ben két óriási lökést érez­tünk. A bal kettes motor­ból lángnyelvek csaptak ki, a felszállás után a pilóta közölte, hogy a motor ki­gyulladt. Egy órát köröz­tünk Bangkok fölött, hogy kellő mértékre fogyasszuk az üzemanyagot, aztán le­szálltunk. Egy másik alka­lommal egy Boeing 707-tel tájfunba kerültünk. Nincs az a rutinos repülő, aki akkor ne vetett volna szá­mot az életével. Amikor földet értünk, és a repülő­térről a város felé halad­tunk, tövestől kicsavart fák között vezetett az utunk. Tulajdonképpen akkor döb­bentem rá, minő veszélyben voltunk. Előfordult, hogy New Yorkból jövet három és félórás repülés után megfordult a gép és tech­nikai okok miatt visszatért a kiindulópontra. — Mit tart a mai világ hét legnagyobb csodájának? — Sorolom a legnagyobb élményeimet; Nepál, Kat- mund, Himalája. Az az ér­zése az embernek, hogy itt háromszáz évvel ezelőtt megállt az idő. Kenyában» Ágoston Béla nagykövet ja­vaslatára részt vettem -egy szafarin. Felejthetetlen volt. Francia-Polinéziai egy ko- rallszigeten töltöttem né­hány napot, melyet úgy hív­nak, hogy Rangirooa. Pál- malevélkunyhóban laktam, és amit láttam, az víz, viz. víz. Békaember-szerelésben lemerültem a tengerbe és simogattam a lusta halakat. Tisztes távolból méregettük egymást egy macskacápával. Óceánia: barátságos embe­rek, akinek a ze­ne az életelemük. Az­tán ahol rongyosra vannak olvasva a bédeke- rek; Niagara, izlandi gejzí­rek, piramisok. — Utazás közben ml a munkája? — A Nemzetközi Súly­emelő Szövetségnek 124 tagországa van. Tíz éve va­gyok a szövetség főtitkára. Hatvanöt nemzetközi titkár­ság van a világon, a súly­emelőn kívül csak a csel- gáncsozóké van szocialista országban, az NDK-ban. A világ sportja a szövetségek tevékenységén nyugszik, ért­hető, hát, milyen nagy fe­lelősség a jó hírünket őrizni a nagyvilágban. — És sikerül? — A titkárság munkatár­sait dicséri, hogy a világ egyik legjobb szövetségé­nek tartják a mienket). Egyébként tárgyalok a fél világot behálózó tévétársa­ságokkal, a Coca-Cola cég­gel, és számos mamutvál­lalat képviselőjével, ám ezeket a fortélyokat egyet­len könyvből sem lehet meg­tanulni, csak a napi gya­korlatból. Dr. Aján Tamással mun­kahelyén, az OTSH-ban a késő délutáni órákban, jó­val a hivatali munkaidő be­fejezése után kezdtünk be­szélgetni. Már a titkárnője is engedélyt kért a távozás­ra, azt hittük, senki nincs a házban, ám a kora esti órá­ban meglepve láttuk, hogy többen ülnek az előszobájá­ban. További megbeszélésre várva. Palágyl Béla A hót filmjeiből ■ ■■ ■■ Jöjj és lásd! A bibliai cím — János apostol könyvéből — na­gyon is kifejező Elem Kli­mov filmjéhez. Apokalipti­kus vízió amit látunk, saj­nos, a forgatókönyv nem a film alkotóinak fantáziájá­ban született. A film valóság- magvát Alesz Adamovics könyve A hatinyi harangok adja. Nagyon is helyhez kö­tődik mindez a szörnyűség. 1943. tavaszán és nyarán Hatiny és más bjelorusz fal­vak lakosságát a hitlerista, hadigépezet — tudatosan nemi írtam, hogy a fasiszta katonák — lemészárolták. A film a túlélő szemtanú, a szerző élményanyaga alap­ján készült. A téma nem új. számos, jól, rosszul elkészített film tárta már elénk a háború borzalmait, a szovjet nép szenvedéseit. Amikor ke­gyelettel és tisztelettel emlé­kezünk az élőkre ás holtak­ra, mindig kísért ez a me­mento! Akkor sem az áldo­zatokra való emlékezés elő! akarnak kitérni a jóérzésű emberek, a maiak, amikor úgy vélik: elég a szörnyűsé­gek látványából! Védekezés ez tulajdortképDen a halál- tudat, a pusztulás ellen. A film rendezője, Klimov ezzel nagyon is tisztában van. Nem is emlékeztetni akar, hanem tudatosítani. Mert ugyan helyhez kötött a cselekmény, de még sem ki­zárólagosan a hatdmyiek tra­gédiáját látjuk. Sokkal több­ről beszél Elem Klimov. A kutya ugat. a macska miá- kol analógiájára bizonyítia. hogy az emberellenes erők természetes tulajdonsága a pusztítás. Míg a film gyer­mek főhőse előhb csak há­borúsdit játszik — magától érthető természetességgel —, ugyanolyan természetes ma­gatartással ölnek az apoka­lipszis végrehajtói, a csuka­szürke és fekete egyenruhás katonák. Semmi „különöset” nem' csinálnak, „csak” el- ousztítják az ellenséget. S számúkra ez természetes, a maguk ideológiája szerint mindenki elpusztítható aki az ellenség földjén elébük kerül. Nem bosszúból, nem haragból gyilkolnak, hanem létük lényegéből következően. Okvetlenül gondolati ha­sonlóságot érzünk Coppola Apokalipszis most című film­jével. Ez érthető és kikerül­hetetlen, hiszen mindkét film nagyjából ugyanazon gondo­latiságot „jár körül”. — de míg Coppola kissé parttalan, Klimov konkrét. Főhősének kedves gyermekarca előttünk változik a rettegő öregember üres tekintetétől terheltté. Az emberi szubjektumra alapozva — mivel ez a leg­kevésbé csalhatatlan — na­gyon kockázatos általánosít­ható értékítéletet hozni; de talán nem tévedek, amikor úgy vélem: Klimov filmje ma a csúcs abban a gondo­latkörben, amelyről szólni akar.- 11 —

Next

/
Thumbnails
Contents