Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

1986. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I A tévé képernyője előtt Napirenden az új oktatási törvény 11 Társadalmi Szemle márciusi számából Cserepartner kerestetik Szakmai program látogató útlevéllel Franciaországba készülnek a szolnoki lovasok Felteszem, nem vagyok egyedül, aki nem repdés örömében, ha egy új soro zat jelenik meg az egyéb­ként is gyakori krimik so­rában — jóllehet magam sem vetem meg a szellemes és ötletes bűnügyi történe­tek kínálta alkalmi, eseten­kénti szórakozást. Hangsúlyozom a két jel­ző, a szellemes és ötletes fontosságát. Mert ugyan mi örömet találhat az ember olyan sorozatban, mint pél­dául a vasárnap este be­mutatkozó Akciócsoport is, melynek első darabjában egy félelmetes bérgyilkos játszotta a főszerepet, akit végül Murphy kapitánynak sikerül elkapnia. Persze nem az a legfőbb bajom ez­zel a 45 perces folytatás­sal, hogy egy elvetemült gyilkos kegyetlenségeit kell élvezet címén elszenved­nem (különösen a Palme- gyilkosság kavarta indula­tok idején kelt ellenszenvet a film tárgya!), hanem az a mód, ahogyan a film ké­szítői tálalják a cselek­ményt. Van ugyan benne iz­galmas jelene4,, ökölharc és a műfajra jellemző párvia­dal, de milyen olcsó eszkö­zökkel előadva, mennyire átlátszóan „megkoreogia- fálva” az összecsapásokat, s a kapitány csapata is ló­szerével csak ül a falak kö­zött és üresen társalog. Hol maradnak az érdekes akciók, s bizony az is nehe­zen hihető, hogy megtört, fizikai értelemben megtört ember létére egymaga vé­gez a ravasz és erőben is jóval fölötte álló gyilkossal a kapitány. Láttunk egy gyilkost, aki mosolyogva szúrja le ártatlan áldozatát csillogó fényű késével, r é- hány „csináltan” mozgal­mas bunyót és szinte észre sem vettük: kézre került a félelmetes „bandita”. Ez bizony kevés. Ha az Akcic- csoport további darabjai is csak erre képesek, akkor a sorozat aligha számíthat érdeklődésre. Nem tudom, érdemes-e televíziónknak ilyen művekkel szélesíteni és szegényíteni műsorainak kínálatát.. Pármai kolostor Szerencsére egy másik so­rozat is útnak indult: ked­den este a hatrészes Pár­mai kolostor sugárzását kezdte meg a televízió. Ne­mes irodalmi anyag, Stendhal regényéből készült az olasz—francia koopro- dukció. s bár Gérard Phi­lippe Fabrice del Dongója sokak számára felejthetet­len emlék és kivételes él­mény — ő játszotta a Pár­mai kolostor egyik, játék- filmi feldolgozásában a főszerepet — így is tartogat új izgalmakat ez a - mostani filmsorozat, mely hat rész­ben, tehát a regényhez is szorosabban ragaszkodó, előadásmódjában is inkább részletező filmsorozat. Kosz­tümös történet, romantikus világ — sok-sok fordulattal, meglepetéssel. Ez is vala­hol krimi, a kor játéksza- bályái szerint hitvány csel­szövésekkel, alattomos ' á- madásokkal, de ami a tör­ténetből mégis megfogó it bennünket, ami végül is felemel: Fabricesnak, -a hősnek az eltökéltsége, hogy minden kudarc ellené­re is lehetséges a boldog­ság, a harmónia, a belső egyensúly az életben, azaz rendületlenül hisz az embe­ri szépségekben. Egyébként nem véletlen, hogy a hábo­rú lényegéről is milyen pon­tos képet tud festeni Stend­hal épp Fabrice del Don­gó alakján keresztül, aki lelkes híveként Napóleon császárnak maga is részt vesz a Waterlooi csatában. Egy klasszikus remekmű filmváltozata jelentkezik tehát kedd esténként a rangos folytatások megszo­kott helyén! Elöljá­róban ennyit, részletesebbet majd a sorozat végeztével. Apák egyedül A nők napjának el'jsié- jét furcsa filmet, elgondol­kodtató dokumentumfii- met mutatott be a televízió. Olyan édesapákat vonulta­tott fel a képernyőn, akik egyedül nevelik gyermekü­ket, mert vagy elhagyta fe­leségük őket, vagy a halál fosztotta meg őket életük párjától. A gyermekét egye­dül nevelő anya fogalma meglehetősen közismert társadalmunkban, annál kevesebbet tudunk és főleg beszélünk a gyermeküket egyedül nevelő apákról. Az ő hősiességük kevesebb fényt kap, áldozatvállalá­suk gyérebb erkölcsi elis­meréssel jár. A dr. Hálák László szerkesztette és Szeg­vári Katalin riporteri köz­reműködésével készült film ily módon adósságot is törlesztett, de ami a leg­főbb érdeme: az emberség­nek új területeit, kevésbé ismert területeit tárta fel — sorsok tükrében, őszinte közvetlenséggel. Ez utóbbi főleg a megszólaló „anya­apákra” vonatkozik, akik ritkán tapasztalható egysze­rűséggel és nemes tartózko­dással beszéltek nem köny- nyű életükről, maguk irán­ti mérhetetlen rokonszen- vet ébresztve a nézőben. Ez a film mintha a férfiak di­csőségét zengette volna a nők ünnepén — már-már ezt az érzést kelthette ben­nünk. Látva és hallgatva az egyedül maradt apákat, ön­ként felébredt a- kíváncsi­ság a másik fél megismeré­sére is. a feleségek megszó­laltatására. Talán úgy még teljesebbé válhatott volna a kép. Hangsúlyozom. azonban, így „egyoldalúságában” is mélységesen emberi, szív­hez szóló dokumentumfil­met sikerült létrehoznia a láthatóan lelkes alkotócso­portnak. Röviden Nem először mondom, de a Szülőföldjein újabb és újabb sikeres jelentkezése láttán újra meg újra kikí­vánkozik belőlem: boldog az a táj, az a vidék, amely­nek olyan költő, író, művész fia van, aki vonzóan tudja felmutatni szülőföldjének természeti és érhberj szép­ségeit. Ahogy most vasár­nap este a mezőkeresztesi születésű Fekete Gyula is tette szülőhazájával. A sze­mélyes- emlékek és élmé­nyek szinte áttüzesítették a tájat, átlelkesítették a megidézett valóságot. A val­lomássá mélyülő látogatás azokat is megérinthette, akik csak idekenként ba­rangolták végig a megyét, s így töltöttek el bizonyos időt századokra visszate­kintve például Sárospata­kon, „a Bodrog-paríi At­hénben”. A kultúra több évszázados műhelyéről ré­gen szólották olyan meleg­séggel és olyan meggyőző­en. mint ebben a szülő- föld-vallató dokumen­tumfilmben. (Szerkesztő Major Sándor.). Manapság egyre több szó esik a televízió és a színház kapcsolatáról;- arról a sze­repről, amit a színházi elő­adások felvételével majd sugárzásával tölt be a tele­vízió, műsorait gyarapítván, és arról a felelősségről, amely jeles előadások rög­zítésével hárul a telekom­munikációs intézményre. Hogy mindkettő fontos, iga­zolja a szombat esti Molnár Ferenc-bemutató is, a Já­ték a kastélyban felvétele. Ugyanis kitűnő szórakozást nyújtott a kellemes vígjá­ték, ugyanakkor megörökí­tette egy nagy színész re­mek alakítását, a már saj­nos elhunyt Márkus László­ét. VM. Vajda György Rajtunk a jövő című írásában az­zal foglalkozik, hogy milyen módon fejlődhet dinamiku­sabban a népgazdaság. Áb­rahám Kálmán cikke Az állam feladatai és lehetősé­gei a környezetvédelemben címmel e téma fontosságá­ról ír. Gazsó Ferenc az ok­tatási rendszerünkben nagy jelentőségű változást jelző, 1986. szeptember 1- én hatályba lépő új oktatá­si törvényről ír. A cikk cí­me: A törvény és az iskola valósága. Nyikos László Az új vállalatvezetési formák és a szakszervezetek című cikkében a gazdasági irá­nyításban megvalósítható minőségi változás lehetősé­gével, a szakszervezetek szerepével és az első tapasz­talatokkal foglalkozik. A Szemle rovatban Ko­vács Sándor A lakásszövet­kezeti mozgalom gondj ai című írásában áttekintés ol­vasható a hazai lakásszö­vetkezetek számának csökkenését előidéző okok­ról. (Egy letűnt korszakról — a Horthy-rendszer értékelé­séhez sorozatban Sipos Pé­ter írása olvasható Az ipa­ri munkásság gazdasági harcai címmel. A Nemzetközi szemle ro­vatban Köves Tibor Pillan­tás az „Atlanti-hidra’/ cí­mű cikkében az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti viszony kérdését elemzi. A Kulturális életünkből című rovatban most Marj- György írása olvasható „A műveltség nem ünneplő ru- ■ha...” címmel, amely fel­tárja Csongrád megye fel­szabadulás előtti és utáni művelődési helyzetét. A Konzultációs rovatba az előítéletekről ír Csepeu György. Húszéves a Csúcsforgalom A Magyar Rádió Csúcs­forgalom című adása már­cius 18-án ünnepli műsora megkezdésének 20. évfordu­lóját. Ebből az alkalomból a Fővárosi Közlekedésbiz­tonsági Tanács jutalomban részesíti azt a rádióhallgatót, aki a Csúcsforgalom adásá­val kapcsolatos legrégebbi dokumentumot, — fényké­pet, újságcikket, kiadványt — hozza el az adás helyszí­nére. Az érdeklődők ezen­kívül tesztlapos KRESZ-ve- télkedőre is jelentkezhetnek, s ennek első három helye­zettje jutalmat kap. A mai kor embere utazni vágyik a földön, a vízen sa levegőben. Ha közép-európai az illető, akkor előbb az öreg kontinenst vágtázná végig kelettől nyugatig, északtól délig, aztán távo­labbi úticélt üttetne útleve­lébe. S amíg fiatal, külö­nösképpen nyugtalan. De nemcsak a rohanás izgatja, mindenekelőtt élményre vá­gyik, a másutt élők személyes megismerésé1­Nos, ezt a „meghívóleve­let” immáron jó fél éve „föladhatja” a Nemzetközi Tanulmányi és Szakmai If­júsági Csereiroda. Hogyan? — érdeklődtem Felkai And­reától, az iroda vezetőjétől Budapesten, a Káldi Gyula utcában. (A pontos cím: Bp., Káldi Gyula u. 6. 1061. Az érdeklődést, a jelentke­zést elsősorban levélben vár­ják, de a kevésbé türelme­sek tárcsázhatják a 426-183- as telefonszámot is.) — Az előzmény, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság régóta lehetőséget ad szak­mai, tanulmányi utak szer­vezésére különféle ifjúsági csoportoknak; agrárszakem­bereknek, egyetemi hallga­tóknak, általános és közép- iskolásoknak, ifjúsági veze­tőknek. Ezek közül jóné- hány már eddig is csere­alapon szerveződött. Az utóbbi években egyre több olyan külföldi ifjúsági cso­port látogatott hazánkba, amelyeknek tagjai a hagyo­mányos turisztikai látniva­lókon kívül valamilyen szak­ma iránt is érdeklődtek. Egyre gyakoribbá vált az igény, hogy a meglátogatott intézmény fiataljaival ké­sőbb is fenntartsák a kap­csolatot, esetleg kétoldalú csere keretében. Nos, a cse­rék, a résztvevők számának bővülése tette szükségessé egy szakmailag felkészült — Mi érdekli, mi érde­kelheti Magyarországon a külföldi fiatalokat? — Minden számításba jö­het! És mivel új „cég” va­gyunk, most ismerkedünk a lehetőségekkel, ezért várjuk minden olyan hazai vállalat, intézmény, ifjúsági közös­ség, téesz, kulturális cso­port, ifjúsági klub jelent­kezését, ahol fogadni tud­nak külföldieket. Az a ké­résünk, hogy tájékoztassa­nak bennünket az étkezési, a szállás-, 'a közlekedési le­hetőségekből, küldjenek programjavaslatot. — Mit „intéz el” az iroda re, baráti szóra. Utaz­ni viszont nem könnyű, kü­lönösen a fiatalnak nem, mert az utazáshoz először Is pénz kell — nem is kevés, — ráadásul a pénzéért mi­nél többet szeretne látni az ember. Aztán meg utazni — legalábbis egyéni turista­ként Nyugatra — xcsak három évenként lehet. En­nél többet szeretne látni az ha meghívólevél érkezik va­lahonnan.. szervezet létrehozását a cserék és a szakmai utak szervezésére, koordinálásá­ra. 1985 tavaszán az ÁIB és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda e célból hoz­ta létre irodánkat. Szerveze­tileg az Expresszhez tarto­zunk, az ÁIB jelentős szak­mai és anyagi támogatásá­val működünk, s ez utóbbi tény garantálja program­jaink színvonalát is. — Mi az iroda legfőbb dolga? — Kétoldalú cserék szer­vezése és koordinálása a külföldi és a magyar igé­nyek alapján, illetve szak­mai programokat szervezünk a hazánkba látogató külföl­di fiataloknak — kedvezmé­nyes áron. Azaz kedvező anyagi feltételekkel — a Helsinki Záróokmány szelle­mében — kívánjuk támogat­ni a fiatalok közötti közvet­len kapcsolatokat, elősegíte­ni a szakmai ifjúsági turiz­must, illetve a cserék révén lehetőséget biztosítani az idegen nyelvek gyakorlására. — Milyen országokkal áll­nak kapcsolatban? — Angliával, Ausztriával, Dániával, az Egyesült Álla­mokkal, Finnországgal, Fran­ciaországgal, Görögországgal, Hollandiával, az NSZK- val, Olaszországgal. Az idén már Máltára is utaznak magyar fiatalok. a külföldre induló magyar fiataloknak? — Először is cserepartnert keresünk. Njmgaton is rá­jöttek ugyanis a fiatalok, hogy a csere mindenképpen olcsióbb — sokszor Itöbbet is nyújt, — mint a turista­út. A partnerek kölcsönösen fedezik egymás költségeit; étkezés, szállás, az országon belüli utazás — és az érdek­lődésnek megfelelő szak­mai programot szerveznek egymásnak. A kiutazás és a hazautazás költségeit iro­dánk nem tudja átvállalni, ezért az a jó, ha valamilyen intézmény vagy a munka­hely patronálja az utazni vá­gyó magyar fiatalokat. Újabban megélénkült a kö­zépiskolások érdeklődése. Igazuk van, kitűnő lehető­ségük nyílik a nyelvgyakor­lásra. Az irodánk szervezte cse- reutakra látogató útlevéllel mennek a fiatalok. A meg­hívólevél helyett elegendő a megyei tanács ifjúsági tit­kárának igazolása arról, hogy az út az ÁIB szerve­zésében valósul meg, és az illetékes hatóság erre adja ki a látogató útlevelet, amelyre kb. 2200 forintnak megfelelő valuta váltható. Ez azt jelenti, hogy a kiuta- / zók nem merítik ki a há­roméves egyéni valutakere­tüket csupán abban az év­ben nem mehetnek többször nyugatra. Az útiköltséget — szintén az irodánkon keresz­tül — forintban lehet fizetni. — Bárki jelentkezhet? — Csoportosan tulajdon­képpen igen. Azt világosan látni kell, hogy nem egyéni csereüdültetést, hanem szaki- mai, tanulmányi csereprog­ramokat szervezünk, megle­hetősen tág határokkal. El­sősorban írásos jelentkezést várunk, amelyből kiderül, hogy az illető közösség mire vágyik és cserébe itthon mit tud nyújtani. Nem ígé­rem, hogy azonnal válaszom lünk a levelekre, de külföld­ről is naponta érkeznek az igények, úgyhogy előbb- utóbb mindenkinek akad cserepartnere. Fogathajtástól nomád lovastúráig — Érdeklődnek-e Szolnok megye iránt, illetve felkel­tette-e az iroda működése a Szolnok megyei fiatalok ér­deklődését? — Eddig csupán egyetlen példát tudok említeni: a fogathajtó vb-n hazánkban járt a franciaországi Picar- dia megye egyik ifjúsági és sportügyekkel foglalkozó ve­zetője. Magyarországon és Franciaországban is több na­pos, csoportos, kissé nomád lovastúrát szeretne össze­hozni, amelyek során a fia­talok természetesen megis­merkednek majd az útbaeső nevezetességekkel. Hazánk­ban a lovagláson kívül a fogathajtás is érdekli őket, és megnéznének egy nemze­ti parkot is. A húszfős ma­gyar lovascsoport fele a Gö­döllői Agrártudományi Egyetlen lovasklubjának tag­jaiból, a másik fele a szol­noki lovasklubból verbuvá­lódik. Egri Sándor Születésnapi bokréta Ezzel a címmel mutatta be nagy sikerrel félórás mű­sorát a fennállásának ötödik évébe lépő szolnoki cigány- folklór-együttes, a Barna Gyöngyök Zalakomárban, a Ma­gyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett cigányművészeti szakkörök országos találkozóján. Képeinken az utazás és a fellépés néhány mozgalmas pillanatát örökítette meg Kardos Tamás. Az idén már Máltára Is Lehetőség a nyelvgyakorlásra

Next

/
Thumbnails
Contents