Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

1986. MÁRCIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tiszafüredi I. számú Napköziotthonos Óvodába ötvennyolc kisgyermek jár. Négy óvónő foglalkozik a kicsinyekkel T. Z. Változott a divat Városlődi kerámiák exportra Mszberénfi Bizományi áruház II céltalanul szemlélődő sem távozik üres kézzel Nem a szegények boltja — Máris kinőtte a helyét Három éve nyílt meg Jászberényben a Bizományi Áruház. Különösebb piac­kutatás nem előzte meg a nyitást, a vállalat azonban nem kezdett kétes vállalko­zásba. Korábban évenként többször is rendszeresen ki­települt Szolnokról, és az ér­deklődés, a nagy forgalom adta az ötletet egy herényi bolt és felvevőhely létesíté­sére. A 40 négyzetméter alapte­rületű eladótér és a 8 négy­zetméteres raktár hamaro­san szűknek bizonyult, mert a forgalom rohamosan nőtt. Az első évben, kép­zett becsüs híján a felvételt részleges nyitvatartással, szolnoki segítséggel oldották meg, azóta naponként dél­előtt, délután hozhat hasz­nált cikket a lakosság. A múlt évi 6 milliós érté­kesítési tervüket 800 ezer forinttal teljesítették túl, ami 21 százalékkal megha­ladja a ’84 évi forgalmukat. Változatlanul nagy volt az érdeklődés a ruházati cikkek iránt, melyekből 3 millió fo­rintos forgalmat bonyolítot­tak. Az üzletben tetőtől-tal- pig felöltözhet az ember, ter­mészetesen nemcsak a köz­napi értelemben vett hasz­nált cikkek vásárolhatók. Apróbb szálhibák, esetleg csak az igényes szakmabe­liek által felfedezhető elté­rések miatt jelentős árenged­ményhez jutnak a vásárlók. Szezonális ruházati cikkek­ből az igényeket nem is tud­ják teljesen kielégíteni. Lakásberendezési tár­gyakból aránylag keveset, 120 ezer forint értéket áru­sítottak, annál nagyobb ér­deklődés kísérte a műszaki cikkeket, melyek a 3.7 mil­liós forgalommal átvették az elsőséget a ruházati termé­kektől. Híradástechnikai be­rendezések, számoló- és kis számítógépek, videokészülé- kek, háztartási kisgépek voltak a legkeresettebbek, de az üzlet vállalkozott közüle­ti igények gyors kielégítésé­re is. A pulton látható ter­mékek több mint 80 százalé­kához lakossági, illetve kö­zületi felvásárlás útján ju­tottak, emellett nagykeres­kedelmi vállalatoktól és a budapesti BÁV-raktárakból érkezett áru. A 6 millió forintos felvé­teli tervüket 7 millióra tel­jesítették. Ebből az értékesí­tésnek megfelelően 3 millió volt a ruházati és 3,8 millió a műszaki cikkek felvétele. Ruhákat csak a szezonnak megfelelően fogadtak, a má­sik árucsoportnál nem volt ilyen megkötés, sót a turista­utak megindulásával a kíná­latuk észrevehetően gazdago­dott. A megye második Bizomá­nyi Áruháza az olcsó áruk ellenére nem a szegények boltja. Vevőcsalogatásként téli, nyári vásárokat is ren­deznek, amelyeken a ruháza­ti cikkeket, cipőket kedvez­ményesen kínálják. Már nem­csak az alacsony keresetűek nyitnak be hozzájuk, mert sokan felfedezték, hogy érde­mes sűrűn betérni az üzlet­be. Naponta kétszer érkezik áru, ezért gyakran a célta­lanul szemlélődő se távozik üres kézzel. L. P. Hét nyugat-európai ország kereskedői vásárolták meg a Városlődi Majoükagyámak az idei első félévben expor­tálandó termékeit. A vevők árukiválasztása az Európá­ban az utóbbi években meg­változott kerámiadivathoz igazodott, mert korábban a barna háztartási edényeket keresték, most viszont a vi­lágos kerámia volt a kelen­dőbb. Az új igényekhez va­ló igazodás nem kis gondot okoz a majolikagyámak, mivel a tányérok, tálak és dísztárgyak általában barna cserépből készülnek, amelyet nehezen fed el tökéletesen a pasztellszínű máz. A meg­változott divatot azonban követeli kelll, ha meg akar­ják tartani piacaikat. Ezért szigorúbb minőségi ellenőr­zések közepette rendszeresen új és pasztellszínekkel bő­vítik a választékot. A Városlődi Majolikagyár­ban készül már sárga, ró­zsaszín, több árnyalatú zöld és kék, szürke, valamint hó­fehér kerámia étkészlet. Eze­ket a svéd, finn és francia vásárlók kedvelik, de szállí­tanak belőlük Dániába, Svájcba és NSZK-ba is. A sütőedényeket is hófehér színben rendelték meg a svéd vásárlók. Valamennyi, Euró­pában értékesített export­árujuk egyszínű. A Városlődi Majolikagyár az idén több újdonsággal je­lenik meg a hazai üzletek­ben is. Kaphatók lesznek a fehér és drapp színű sütő­edények, amelyek nemcsak a hagyományosan gáz- és vil­lanysütőkben használhatók, hanem jól állják a mikrohul- lámos készülékek erősebb igénybevételét is. Találkozás az üstökössel Ismeretterjesztő film a Vega űrprogramról „Találkozás az üstökössel” címmel huszonöt perces szí­nes dokumentumfilmet ké­szített a Haliley-üstökös ta­nulmányozására szolgáló Ve­ga nemzetközi űrprogramról a MAFILM Népszerű Tudo­mányos és Oktatófilm Stú­diója. A bevezető kultúrhistóriái részben az alkotók — Kab- debó György rendező és Rák József operatőr — érzékelte­tik, hogy már a régi korok emberei is megfigyelték a leglátványosabb égitesteket, az üstökösöket. A Halleyt először egy kínai csillagász fedezte flel és írta le i. e. 240-ben. A filmben több kép­zőművészeti alkotást is be­mutatnak, amelyeken festők és hímzők jelenítik meg az égi vándort. A legismertebb közülük Giotto di Bondóne firenzei festő Bethlehemi királyok című festménye; azon is ott tündököl a fény­lő üstökös. Giottóról nevez­ték el egyébként a közös nyugat-európai űrszondát. A nézők megismerhetik Edmund Halley angol csil­lagász munkásságát, akiről a 76 évenként visszatérő üs­tököst elnevezték. A produk­ció feleleveníti Fred Whipp­le, amerikai csillagász buda­pesti látogatását. Whipple a nyolcvanas évek elején elő­adást tartott hazánkban az üstökösökről, és ő dolgozta ki azt a modellt, amely sze­rint az üstökös magja — egy hatalmas piszkos hógolyóhoz hasonló — különböző fa­gyott állapotú anyagok laza halmaza. Az ismeretterjesztő film nyomon követi a Vega-prog- ramban részt vevő magyar mérnökök, fizikusok és ku­tatók munkáját. Bemutatja, hogyan készültek az űrszon­dákon elhelyezett, magyar közreműködéssel tervezett és gyártott műszerek. Az alko­tók elmondják, milyen bo­nyolult műszaki problémákat kellett rövid idő alatt meg­oldaniuk. A produkció elkészítését segítették a moszkvai Köz­ponti Tudományos Filmstú­dió munkatársai, elküldték a MAFILM-nek a szondák ösz- szeszereléséről készített fel­vételeket. Láthatók azok a fényképek is, amelyeket a két Vega űrszonda készített a Halleyről. A dokumentumfilmet vár­hatóan április végén vetítik a mozikban. A magyar nyel­vű példány mellett már ké­szül az orosz és az angol nyelvű videováltozat is. Eze­ket a filmeket a külföldön megrendezett magyar tudo­mányos és kulturális rendez­vényeken mutatják be. Koszta József emlékezete Egy és negyedszázada, 1861. március 27-én szüle­tett Koszta József festőmű­vész. Némi meglepetéssel szolgálhat, hogy művei nagy részében és egyben életmű­ve legértékesebb alkotásai­ban az alföldi tájat és a benne élő embert megjele­nítő művész nem az Alföl­dön, hanem attól bizony elég távol és jellegében is eltérő tájon, a Déli-Kárpá­tok tövében, Brassó váro­sában indult életútra. Az Alfölddel csak élete ötödik tizedében került kapcsolat­ba, de ez a találkozás olyan erőteljes volt, olyan mély vonzalmat alakított ki ben­ne, hogy nem is vált meg tőle 1949. július 29-én be­következett haláláig. Az iparoscsalád gyermeke maga is festő és mázoló­mesterséget tanult. Később, 1885 és 1888 között a Min- tarajziskolán végezte tanul­mányait Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss Im­re növendékeként. Művész- szé válásának további útja, annyi más festő honfitársá­hoz hasonlóan Münchenbe vezette el. Itt a művészet mesterségbeli részére meg­tanították ugyan, de az Akadémia szemlélete nem felelt meg dinamikus egyé­niségének, nem segítette elő alkotói fejlődését. Ezért is önarckép ment el Európa számos vá­rosába tanulmányútra. Megismerkedett az európai festészet forrásával Itáliá­ban, és megfordult az ak­kor művészeti forradalmát élő Párizsban is. Érdeklődé­se elvitte Belgium és Hol­landia nagy gyűjteményei­hez. Átmenetileg megfordult Nagybányán is, de ott is el­különülten dolgozott, és nem ragadták meg igazán a plein-air festői problémái. Már ekkor is erősen foglal­koztatták a társadalmi igaz­ságtalanságok. Rövid tar­tózkodás után Nagybányát otthagyva alföldi vándorlá­sának főbb állomásai Abony, Cibakháza és Szol­nok voltak. Majd állandó és végleges lakóhelyéül Szentest választotta. Ott ta­nyát vásárolt, és életvitelé­ben. nemegyszer munka­feladataiban is következe­tesen vállalta új környezete paraszti világát. (Festőtár­sával, barátjával, Rudnay Gyulával váltott leveleinek tartalma sokkal inkább a gazdálkodás, az időjárás és a termés, mintsem a festői, alkotói problémák körül fo­rog.) Koloritjának erőteljessége és festésmódjának expreszi- vitása a tízes években bon­takozott ki. (Mezei munká­sok, Vihar előtt, Szélma­lom.) Az életmódbeli, em­beri azonosulás tette lehe­tővé, hogy kifejezze ennek a természeti, emberi kör­nyezetnek a lényegét, s ben­ne az egész korabeli ma­gyar társadalom súlyos problémáit, szociális fe­szültségét. A gazdag festői- ség, a színek élénk foltjai ellenére a Ruhaszárítás az emberi kiszolgáltatottságot, az emberi szegénységet tol­mácsolja megrázó erővel Az ember és természet kap­csolata, s benne az Alföld izzó nyarai és kemény, hi­deg telei, továbbá a mezei munka izomnyűvő nehézsé­ge nyert expresszív megfo­galmazást a Kukoricatörés­ben. Megjelenítettjeit álta­lában nyugalmas mozdulat­lanságban láttatja. Ennek ellenére — éppen, mert modelljeit nagyon jól is­merte —, sikerült általuk életútról, sorsról hiteleset mondania. Parasztasszo­nyainak megformálásánál érződik rokonszenve, együtt­érzése. Az egyszerű öltözet ellenére is emberi méltó­sággal ruházta fel őket (Ol­vasó nő, Ablaknál, Női arc­kép). Riadtság és méltóság, csodálkozás és biztonság egyként értéke legismertebb gyermekportréjának, a Mus­kátlis kislánynak. Oldott festőiség és lendület jellem­zi a Kislány babával című művét. Alkotó ereje, szen­vedélyessége és melegsége virágcsendéleteiben is érvé­nyesül. Munkásságát 1948-ban a legelsők között ismerték el a legmagasabb művészeti kitüntetéssel, a Kossuth-díj- jal. Választott városában, Szentesen utca, múzeum, szocialista brigád viseli ne­vét, köztéri szobor (Borsos Miklós alkotása) és már­ványtábla őrzi, hirdeti em­lékét. D. J. Kukoricatörés Huszonöt év alatt háromszoros emelkedés Statisztikai felmérés az alkoholforgalomról A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített arról, hogy 1960 és 1984 kö­zött hogyan alakult hazánk­ban az alkohol tartalmú ita­lok kiskereskedelmi forgal­ma. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megjelent kiadvány a kiskereskedelmi forgalom alakulásán kívül tartalmazza azt is, hogyan változott az árusított ital­mennyiség fajták szerinti összetétele, továbbá nem­zetközi áttekintést is ad a szeszesital-fogyasztásról. Az adatok azt mutatják, hogy hazánkban 1984-ben a szeszes italok forgalma 2,8- szerese volt az 1960. évinek. Bán- a forgalomnövekedés üteme az utóbbi években csökkent, a lakosság évente még mindig jövedelmének egyhavi összegét költi sze­szes italok vásárlására, ami túlságosan magas arány. Az alkohol tartalmú italok forgalmának a kiskereskede­lem összességéből való ré­szesedése alig változott, je­lenleg csakúgy, mint 25 év­vel ezelőtt, mintegy 11 szá­zalék. Változott viszont a forgalom struktúrája: erőtel­jesen megnőtt a boltok szere­pe az értékesítésben a ven­déglátás rovására, másrészt csökkent a borértékesítés, s számottevően növekedett az égetett szeszes italok része­sedése. Ezt a folyamatot az árarány-változások is előse­gítették. Az egy főre jutó évi fo­gyasztás — 100 százalékos szeszfokra átszámítva — megközelítőleg a 12 litert, mintegy kétszerese az 1960. évi mennyiségnek. Magyar- ország az európai országok sorában e téren az ötödik helyen áll. Ezen belül bor­fogyasztásban a nyolcadik, sörfogyasztásban a kilence­dik, az égetett szeszesital­fogyasztásban az első helyre került. A szeszesital-fogyasztás mérséklésére irányuló törek­vések, amislyek elsősoriban forgalomkorlátozó intézkedé­sekből adódnak, eddig nem vezettek a fogyasztás csök­kentéséhez, mindössze a szinten maradást sikerült el­érni. Jelentősebb eredmény a szakemberek szerint csak az életmód és a fogyasztási szokások megváltoztatása út­ján érhető el. Figyelmeztető adat, hogy az alkohol tartal­mú italok vásárlására az utóbbi években körülbelül annyit költöttünk, mint a húsfélék, a tej- és tejtermé­kek megvételére együttesen. Ugyancsak nem sokkal töb­bet fordítunk ruházati cik­kek beszerzésére sem. mint a szeszes italok vásárlására. A vizsgált 25 év alatt a tar­tós fogyasztási cikkekre egyik esztendőben sem ál­doztunk annyit — noha for­galmuk dinamikusan növe­kedett — mint borra, sörre, pálinkára és egyéb szeszfé­lékre. S végül: könyvre, új­ságra, papírárukra, író- és rajzszerekre, fotó- és opti­kai cikkekre, órákra, éksze­rekre, sportszerekre alig fe­le annyi pénz jult, mint az italra.

Next

/
Thumbnails
Contents