Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 25. Bíró íragy bírónő Elnőiesedő pálya Justátiát — mint neve is mutatja — nőneműnek kép­zelték el az ókori rómaiak. » Mégis férfifoglalkozás volt évszázadokon át a bírásko­dás nálunk — és sok ország­ban ma is az. Manapság viszont Justitiá- nak igencsak sok „papnője” van mifelénk, s nem ritka az a vélemény, — amit alátá­masztanak a statisztikák is, — hogy túlságosan sok. Év­tizedek óta tartó folyamat a bírói pálya elnőiesedése, ami napjainkban már odáig fo­kozódott, hogy a bírói ap­parátusban a nők aránya meghaladj* az 50 százalékot. S hogy távlatokban nézve még ennél is nagyobb mér­tékű lesz az elnőiesedés, azt az is mutatja, hogy az öt évnél kevesebb gyakorlatú bírák között 1984-ben 71 szá­zalék tartozott a „gyengébb nemhez”. Am a természet törvényein mégsem lehetett erőt venni, s ha nem is gyengébbek a bírónők férfitársaiknál (ért­ve ezen a munkabírást épp­úgy, mint a vádlottak, al- és felperesek könyörgéseivel és egyéb befolyásolási kísérle­teivel szembeni ellenállást), de n<5i mivol tűikből' mégis erednek áthidalhatatlan ne­hézségek. Ilyen az, hogy pél­dául 1982-iben több mint húszezer napot voltak távol munkahelyüktől a bírónők szülési szabadság, gyes, a gyerek betegsége és ehhez kapcsolódó táppénz, fizetés nélküli szabadság címén. Ez pedig 78 bíró teljes évi mun­kaidejének felel meg — vagyis úgy számítható, hogy az amúgy is túl népes bírói karból ennyien hiányoztak abban az esztendőben. Pedig a munkát — sajnos — így is egyre nehezebb győzniük a bíróságoknak, s nemcsak azért, mert évről évre emelkedik a bűnelkö­vetők és a bűncselekmények száma. Emelkednek bizony a válási arányok is, no meg már Arany János is ironiku­san jegyezte meg, hogy „ma­gyar ember fél a pörtül”. S az is köztudott, hogy minél több érték van valahol, an­nál több rá az igénylő, bő­ven van hát örökösödési és egyéb vagyonjogi per is, a birtokháborítási, becsületsér­tési és egyéb apró-cseprő ügyekről akár nem is szólva. Voltak az első időkben szép számmal — különösen idősebb jogászok —. akik kétségbe vonták, hogy a bo­nyolult jogi ügyekben, a pa­ragrafusok csavarjai között el- tudnaik igazodni a jogász­nők. Aztán bebizonyosodott, hogy képzettségben nincs hiány, az egyetemen talán még szorgalmasabbak is a lányok, mint a fiúk, többsé­gük jobban is vizsgázik. Hanem aztán jön a nagy­betűs Élet, amelyben meg van ugyan írva, a nemek közötti egyenlőség, mégis azt veszik természetesnek, ha a férj esetenként belemerül a szakkönyvekbe és a politi­kai ismeretekbe, miközben asszonykája süt-főz, meg a gyerekekkel bajlódik. Még akkor is, ha történetesen — hiszen ez nem éppen ritka­ság — munkaidejükben mind­ketten igazságot szolgáltat­nak. Ami viszont óhatatla­nul azzal jár, hogy a bírónő — tisztelet a nem ritka kivé­telnek — lemarad a szak­mai-politikai fejlődésben és nehézségei támadnak mun­kájában is. Megállíthatatlannak lát­szik az igazságügyi pályák elnőiesedésének folyamatai noha a minisztériumnak volt már néhány kezdeményezése ennek visszafordítására. Így például az, hogy ösztöndíj­szerződést kötöttek joghall­gatókkal, akik a tanulmá­nyaik idején folyósított ösz- szegek ellenében vállalták, hogy diplomájuk megszerzé­se után a bírói pályára men­nek. Az ösztöndíjasok több mint háromnegyede — a minisztérium szándékával megegyezően — az „erősebb” nemhez tartozott. Ám még tanulmányaik elvégzése előtt sokan felbontották a szerződést — csaknem egy­től egyig férfiak. így alakul és erősödik a női többség a pályakezdő bírák között. Később pedig a bírónők sorai is megritkul­nak. Vannak, akik családi okokból hagyják el a pályát, miután mind nehezebb egyeztetni az anya, a fele­ség és a bíró hármas hiva­tását. Másoknak egészsége rendül meg, hiszen óriási és állandó szellemi erőfeszítést igényel ez a munkakör. Fel­mentésüket kérik — bírákat csak az Elnöki Tanács vá­laszthat meg és menthet föl — fokozván ezzel az igazság­ügy területén amúgy is szin­te állandó munkaerőhiányt. V. E. Névadástól — temetésig Ü/ szolgáltatásokat nyúlt, ül megrendelőket vár a Szolnoki Családi Intézet ^mikor az ifjú párok ki­mondják az igent, bizonyára nem gondolnak arra. hogy a házassági szertartás szer­vezői életük jelesebb nap­jainak hites tanúi lesznek a további akari is. Pedig így "igaz. Névtelen melléksze­replőként feledhetetlenné teszik az egész (?) életre szóló „igen” kimondásának ünnepi perceit, (a gyermekek névadóit, és majdan tiszte­letteljessé a búcsúzást. Szolnokon a városi tanács végrehajtó bizottsága 1971­Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: leszűkült az intézet feladatköre? Ko­rántsem! A névváltozás nem jelenti ezt. Számtalan poli­tikai rendezvény szerepel továbbra is az intézet prog­ramjában. Különben is ahhoz. hogy gyarapodjon a társadalmilag szervezett családi ünnepsé­gek száma, megfelelő poli­tikai szervezőmunkát kell végezni. Vegyük például azt a tényt, hogy a szolnoki in­Mivel az emberek jórésze hajlamos arra, hogy egyet­len társadalmilag rendezett családi ünnepségről általáno­sítson, minden névadót és esküvőt úgy igyekszik meg­szervezni a szolnoki intézet, hogy az mintaszerű legyen, követendő példaként szol­gáljon. Gondoskodik arról is. hogy illő kegyelettel bú­csúzzanak az életből eltávo­zottaktól. Ebbéli igyekezetét hathatósan segíti az arany­koszorús minősítést szerzett Bartók Béla kamarakórus és a Temetési kórus. Több évi következetes erőfeszítés eredménye, hogy mind többen veszik igénybe a Szolnoki Családi Intézet szolgáltatásait. Az utóbbi öt évben például nyolcezernél több családi és háromszáz­nál több társadalmi-politikai eseményt szervezett és ren­ben hozott határozatával alapította meg a Társadal­mi Ünnepségeket és Szer­tartásokat Szervező Irodát. A lakosság is jelezte, mi is szóvá tettük hogy nem jó ez a név, idegenkedést kelt az emberekben, még ak­kor is, ha az ott dolgozók hivatásuk magaslatán állva — alkalomhoz illően —gya­rapítják az örömöt, avagy csökkentik a gyász fájdal­mát. Mindenképpen jobb az új elnevezés: Szolnoki Csa­ládi Intézet. tézethez tizenhat település tartozik. A különböző szol­gáltatásokat tekintve ma még jóval nagyobb az inté­zet kapacitása annál, amit a városkörnyéki települése­ken igényelnek. A házasság­ra lépők családjai közül pél­dául a házasságkötés ünne­pibbé tétele érdekében ke­vesen kérnek hegedűszólót, versmondást, kamarakó­rust. A szolnoki intézet ezért bemutatókat szervez — leg­közelebb, április 5-én, Sza- jolban. dezett az intézet. Az alap­szolgáltatáson túl mintegy tizennégyezer térítéses szolgáltatást — komplex műsor, állófogadás, orgona, színes dia. stb — biztosított. A rendezvények színvona­lasabbá tétele érdekében évente átlag nyolcvan éne­kes, versmondó, szónok to­vábbképzéséről gondoskodik az intézet — sok esetben a munkahelyek vezetőinek se­gítőkészsége révén. ők ugyanis — felismerve en­nek a tevékenységnek tudat- formáló jellegét is — kész­séggel nvúitanak támogatást az intézet munkatársainak. A számuk nem 's kevés: száz­ötvenre tehető. Mindezt úgy is lehetne summázni, hogy céljai el­érése érdekében az intézet a számára lehetséges mérté­kig igyekszik koncentrálni az anyagi és szellemi erőfe­szítéseket. Ebbe a sorba tar­tozik például az is, hogy tavaly megrendezte a kama­rakórusok országos fesztivál­ját. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés: szinte a nullá­ról indulva milyen szerepet tölt be a Szolnoki Családi Intézet a névadások, a há­zasságkötések és a temetések megrendezésénél. A társa­dalmi rendezvények száma minden vonatkozásban emelkedik. A névadóknál meghaladja a 82, a házas­ságkötéseknél megközelíti a 99 százalékot. A legalacso­nyabb (49 százalék) a te­metéseknél, bár az országos átlagot így is jóval megha­ladják. és a hozzátartozók részéről ezért kapják a legtöbb elismerést. A továbblépés lehetősége A szolnoki intézet a város vonzáskörzetébe tartozó te­lepülések szakmai-módszer­tani irányítása mellett ellát­ja a megye tíz családi iro­dájának koordinálását is. A képzés mellett szakmai na­pokat szervez (legközelebb április 26-án. Törökszent- miklóson). Nem véletlen te­hát, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága febru­árban napirendre tűzte az intézet tevékenységét, és ha­tározatot hozott fejlesztésé­nek segítésére. Célul tűzte ki — többek között — a technikai eszközök (hordoz­ható orgona, videoberende- zés. fényképezőgép) gyara­pítását. és változatlanul szükségesnek tartotta egy új szertartásterem létesítését. A hétvégi rendezvények szá­ma ugyanis igen nagy, gyak­ran kell várakozniuk a há­zasulandóknak. Félig tréfá­san azt mondhatnánk: köz­hangulatot ront ez, mert fennáll a veszélye, hogy a várakozási idő alatt a vőle­gény vagv a menyasszony meggondolja magát. — sb — Társadalmi Is Kisugárzó hatás Nyáron palotajátékok Visegrádon repüli a nehéz kő A szolnoki Toldi-jelölt tartotta legszebben a rudat Felesége — Rónyainé Ri- móczi Márta színpadi tán­cos — nevezte be Rónyai Sándor 24 éves szolnoki köz­pontifűtés-szerelőt a Toldik versenyébe. Az arányosan daliás termetű — 182 centi­méter magas, 90 kilós — fiatalembernek nemigen ju­tott volna eszébe efféle baj- víváson részt venni, de elő­fordulhat, hogy az asszo­nyok szívéhez vezető út ma­lomkővel van kirakva. De félre a tréfával! A tizennégy „bajvívó” közti kilencedik helyével nem vallott szégyent a kö­zépső Tisza-táj egyetlen képviselője; a közel félmá­zsás malomkő két méter 65 centire repült a kezéből, a majd 3 méteres petrenceru- dat 11 másodpercig tartotta vállmagasságban — a zsűri és a nézőközönség rá a ta­nú, mindannyiuk közül a legszebb tartással. A szolnoki ToIdi-jelSlt A vetélkedőt vasárnap délelőtt rendezte Visegrá­don, az egykori királyi pa­lota melletti füves téren a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár. Az intézmény dolgozóinak ta­valy jutott először eszükbe, hogy újfajta látványosság­gal csábítsák nyári hétvége­ken a Duna-kanyarba az ér­deklődőket; a visegrádi pa­lotajátékokkal. A naptári tavasz első vasárnapján eb­ből — a Nagy Lajos korát, udvarát idéző hangulatból kaphattak ízelítőt a nézők. A vetélkedés célja sem volt más, minthogy ezzel a Tol- di-féle erőfelméréssel vá­lasszák kj az idei nyári já­tékok egyik szereplőjét, a Toldi Miklóst megtestesítő vitézt. A palotajátékok egyébként június 28—29-én. július 5-én, 6-án és július 12—13_án lesznek. A győztes Pakucza József békéscsabai energetikus lett, ő játssza tehát Toldi Mik­lós szerepét, ám a többiek, a Toldi-választás résztvevői is szerepet, feladatot kap­nak Nagy Lajos király ud­varában. De térjünk vissza még egy rövid időre a szolnoki versenyzőhöz. Tíz évig ke­nuzott, manapság már csak hobbiból ül kedvenc hajó­jába. A versenyre 60, 70, 100 kilós súlyzók emelgeté- sével készült — köszönetét mond az edzőteremért a Vízügy SE-nek. Futni a Ti- szaligetben szokott, napon­ta-kétnaponta 4—6 kilomé­tert. Elmondta, hogy neki a rudat Volt nehezebb tartani, hiszen igazából nem tarto­zik a „badis” srácok közé, nem vágyik egyéb dicsőség­re, végig titokban is tartot­ta szűkebb környezete előtt, hogy elindul a Toldi-válasz- táson. Eszménye ezen a té­ren — csakúgy, mint fele­ségének — az egészséges életmód, a szép, arányos termet, a jó megjelenés, az esztétikus külső. Ezzel nyert, akár a kilencedik helyen is. Küldetem a malom körei — S. — Fotó: HargiUl latot Pakucza József a petrencerúddal Újdonság a sószegény sajt Űj, sóban szegény diétás sajtot hoz forgalomba a kö­vetkező napokban a TSZ- tej Egyesülés. A Sárréti Tej szeghalmi feldolgozóüzemé­nek termékét elsősorban cu­korbetegeknek, magas vér- nyomásúaknak és keringési rendellenességekben szenve­dőknek ajánlják. A diétás sajtból az elmúlt év végén adtak először kóstolót Bu­dapesten és vidéken néhány nagyobb élelmiszerüzletben. A kereskedelem szakembe­rei szerint a vásárlók ked­vezően fogadták az újdon­ságot, amelynek előnye az is, hogy szavatossági ideje viszonylag hosszú: harminc nap. A diétás sajt a trappis­táéval azonos méretben és csomagolásban kerül a bol­tokba, s a kívánt mennyi­ségben, kimérve is árusít­ják. A csomagoláson lévő kör alakú sárga jelzéssel utalnak arra, hogy a ter­méket elsősorban diétások­nak ajánlják. A szeghalmi üzemben az idén mintegy 200 tonnát gyártanak belőle, s egyelőre a nagyobb budapesti üzle­teket látják el vele. Ké­sőbb, várhatóan az év má­sodik felétől, a gyártás bő­vítése után a nagyobb vi­déki városokban is forgal­mazzák. Ötmillió köbméterrel több víz Főként a téli csapadék­tól ötmillió köbméterrel nö­vekedett az utóbbi hóna­pokban, s ezzel elérte a 24 millió köbmétert a kis-bala- toni tározórendszer víztö­mege. A Balaton óriási szű­rőjének szánt tározó még további 10 millió köbméter víz befogadására alkalmas. A vízügyi szakemberek különös gonddal figyelték a vízszint alakulását, mert tulajdonképpen most vizs­gázik a kis-balatoni tározó újonnan épített gátrendsze­re.

Next

/
Thumbnails
Contents