Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
10 Barangolás a megyében '1986. MÁRCIUS 22. A falvaknak emberarcúk van. & emberiek a jelzőik: dolgos falu, önérzetes, ve- rekedős. kötekedő vagy iszákos. Besenyszögre az öntudatos tisztesség illik. A falu múltjában gyökerezik az önérzete és a tisztessége is. A település létezéséről már az 1330-as években született feljegyzés, később Bucsa Simon jegyző így summázta az évszázadok krónikáját: „Megjegyeztetik, hogy Puszta belső Szent Ivány, melyet Besenyszög községtől csupán egy úttza választ él, régente a I keresztes vitézrend tulajdona volt. is ia kisebb rendű városok közé soroltatott, ezen név alatt Szent Ivány, azonban a belháborúk alatt elpusztult..A mai községet 1774-ben, saját javadalmából alapította Eszter- házy Miklós egri érsek. Szerencsés helyre települt a falu a Millér karoláséiba; árvízkor szigetként magas- lőtt ki a tengerré duzzadt - vízből. Az önérzet táplálásához tehát adva van a múlt, a tisztességhez pedig iskola volt a kenyérkereset napi gyűrkőzése. A 32 ezer ka- tasztrális holdat kitevő határ kétharmada az egyházé és a nagybirtokosoké volt — az ezeregyszáz parasztnak a föld egyötöde jutott. Méghozzá milyen föld: egy hold csak jó években adta ki az 5—6 mázsás termést. — „Szegények voltunk, nem ivóit hánykolódni valónk, de tisztességgel viseltük," — mondta egy nyugdíjas tsz-tag. A sors óriáskerekében A felszabadulás után fura helyzetek is adódtak a községben. Nagy volt a falu határa, az 1658 földigénylő között 14 962 ka- tasztrális hold földet osztottak szét. Szép tagban kaptak azok, akik igényjogosultak voltak olyannyira, hogy 20—25 hold is összejött egy családnak, ök lettek aztán a „demokratikus kulákok”, amikor már nem a föld származását, hanem csak a nagyságát nézték. A már nyugdíjas Danyi Máté pályafutása is kisebbfajta történelmi kaland. Az egykori tsz-elnök portája ma háztáji mintagazdaság. De az eltelt évtizedek során forgott vele a sors óriáskereke istentelenül! — Apai nagyapámnak 70 hold földje volt. Ezzel tisztes embernek számított, 13 évig volt bíró a faluban. Nagyanyáméknak 80 hold földje volt, ez ugye jó házasságnak számított. Csakhogy 17 gyerek között keL- lett osztani, akiknek a továbbiakban öt-öt gyerekük volt. Mire hozzám ért volna a hagyaték, én már cseléd maradtam. Azért a vadászpuskámat 1949-ben azzal az indokkal vonták be egy időre, hogy kuláksarja- dék vagyok. — 'Hogy lett tsz-elnök föld nélkül? — Nekem hat gyerekem van: öt lány, a hatodik fiú. Igyekeztem taníttatni valamennyit, úgy voltam vele, ha már nem tudok mit adni nekik, legalább szakmát kapjanak a kezükbe. Megmondom, a gyerekek jövőjét tekintettem legelébb, amikor 1959-ben jelentkeztem, hogy a birkákkal belepnék a közösbe. Azt mondták, tagnak nem kellek, alakítsak szövetkezetét én magam. Mentem az öreg gazdákhoz: mi legyen? Azt mondta az Szerette a gyümölcsöt. Nem fogyasztani elsősorban, inkább megtermelni. Szekrénye tetején a tavasz eleA múlt őrzői a hűséges öregek, a tsz-nyugdíj ások találkozóján Hazafelé az urbanizáció szélárnyékában szögre, akkor támadt olyan pofozkodás, hogy a bíróságon ért véget. Felszínes benyomás? Lehet, de akkor is sokatmondó: a letámasztott kerékpárokat nem kell kilós bilincsekkel óvni a tolvajoktól. Elvékonyodó családfák A tanácsháza, amennyire új, legalább annyira rideg. Az arc nélküli épület lehetne bárhol és bármi. Boros Emil tanácselnök azért büszkén mondta, hogy a felszabadulás óta épült valamennyi közintézmény, közöttük az óvoda, amelyik már elkerülte a jellegtel en- ség gyermekbetegségét. Besenyszög valamikor a dús gyermekáldásról volt nevezetes. A vallás úgy tanította, hogy bűnt követ el, aki bármit tesz az utódok megszületése ellen. — (Ma jellemzőelc-e a községre a wigy családok? — kérdeztem a tanácselnököt. — Apámék még hatan voltak testvérek, itt élték le az életüket valamennyien, Besenyszögön. Mi már csak négyen voltunk: két lánytestvérem Szolnokon él, én a bányámmal lakom. Nekem viszont egy fiam és egy lányom van. — Ez iaz Ielvékonyodó családfa jellemzi az egész községet? \ — Nézzük csak: a falunak 3870 lakosa van, 1950-ben ötezren, de még 1980-ban is négyezren felül volt a lélekszám. Különösen akkor ugrott meg a kijelentkezettek száma, amikor Szolnokon átadták a Széchenyi lakótelepet, a ’80-as évek elején évente kilencven gyerek született, mostanában negyvenöt-ötven: annyi, amennyi idős embert eltemetünk egy esztendőben. Mégis; mintha megállt volna a csökkenés. A szülők észbe kaptak, építik a szép házakat, de miért, ha üresen maradnak. Igyekeznek hát megtartani a gyerekeket. Egyre többet sikerül. Szép falu a miénk, nyugodt, csendes, derűs. Hiszem, hogy a városból elvágyók is felfedezik egyszer: a Millért, a zöldség- termesztésre kiváló kerteket. Van hová építeni, úgy 100 szabad telekkel rendelkezünk, melyek legtöbbje közművesített. — 1Min szokott bosszankodni a tanácselnök? — A közelmúltban kiültettünk néhány tucat Danyi Máté portája, háztáji wlntagaidaaág ges benyomásokat gyűjteni. Takaros, módos házak, egyenes, rendezett utcák, mondhatni zsinórral meghúzott házsorok. A középületek is arról vallanak — mert tágasak, újak — hogy adnak magukra az építté- tőik. Vonatkozik ez a templomra is, amelyik éppen az idén 200 éves. Egy falu közösségi életének kirakatai a szórakozóhelyek. Itt sem a kocsma, sem a presszó nem gajdoló részegek köpködője. Civakodást egyet jegyeztek fel a közelmúltban : néhány más falubeli látogatott el Besenyegyik idős ember: csináljunk egyes típusú téeszcsét — ez februárban volt — azzal a feltétellel, hogy az idei termés még a miénk. Aztán ősszel úgyis jönnek az amerikaiak... Megalakítottuk a Dózsa Népe Tszcs-t és nyomorogtunk együtt. A havi fizetésem mint elnöknek 800 forint volt, egy munkaegység 15 forint, a tagság havonta 400 forintot keresett. Menekült a nép ezekben az években Besenyszögről. Egyszer nálunk járt a földművelés- ügyi miniszter. Azt mondta jó hangulatában búcsúzáskor: ha valami gondunk van. forduljunk hozzá. Hát en szaván fogtam: írtam neki, hogy szeretnénk megjavítani a földjeinket. Az első évben 500 hold digózta- tásához kaptunk támogatást. Jöttek a debreceni talaj- vizsgálók, bányát nyitottak, terítették a sárgaföldet. Amikor 1975-ben a feljavított földek 5 mázsa helyett 20 mázsát teremtek, azt mondták az öregek: „Itt már az isten is kommunista lett.” — A Ibesenyszögi nép vallásos, templomjáró volt. Hogy lehetett őket rávenni a vasárnapi munkára? — Nehezen — mondta az egykori elnök, és elégedett mosolya előre jelezte, jóleső érzés felemlegetni még ma is azokat a dolgokat. — Minden zsebemben cigaretta volt: a kézfogás után már nyújtottam is kínálásra. Így kezdtem hozzá az agitáláshoz akkor is. amikor a vasárnapi munka jött szóba. Nem, nem. az istennek se álltak kötélnek az öregek! Akkor azt mondtam: dupla munkaegység emberek, aztán 4 órakor én mondom, hogy fajront, mindenki borotválkozzon, és irány a.ditániára. Az ígéretet megtoldottam délben egy féldecivel, üveg sörrel. Többet ezzel gond már nem volt. Emlékek mesés ízei A falu krónikájában itt kell helyet kapnia egy olyan embernek, akinek szellemi örökségét generációk őrzik Besenyszögön. Wesniczky Antal tanító úr ma is élő fogalom a községben. Azt a ritka ajándékot kapta a sorstól, hogy lehetett lámpás: az iskola, sőt a község falain is túl világító. Felvállalhatta — talán az utolsók között — azt a pedagógusküldetést, mely utódai szemében már-már regényes ábrándozás. Magam is jól ismertem és atyai barátomként tisztelhettem. Soha nem volt egyedül a hűvös tanítói lakásban: mindig mellette volt a falu. Egy-egy nála töltött óra alatt féltucat látogató kopogtatott, hol könyvtárosi minőségben kérve tőle tanácsot, hol a nagy tudású kertgazdától kérdezve tudnivalókat a metszésről, permetezésről. A vele töltött idő mindig önálló és kerek egész lecke volt: fel tudnám mondani külön-külön valamennyi találkozásunk „anyagát”. Ok még akkor születtek, amikor emelkedőben volt a demográfiai hullám *£n megszerettem ezt a falut” — mondta Nagy László tsz-elnök jén is zamatos körték, pirosló almák illatoztak. A tél végén kézbe vette a legíncsiklandóbbat, és felmutatta a gyerekeknek, megkérdezve őket, szeretnének-e ilyenből lakmá- rozni? A zsivajgó igenre azt válaszolta: itt vannak a csemeték, ültessétek el otthon a kertben őket, és annyit ehettek, amennyi jól esik. Aztán a gyümölcsöket bicskájával pedánsan felszeletelte, és szétosztotta a gyerekeknek; először a lányoknak, és ha maradt jutott a fiúknak is. Hány és hány kiskerttulajdonos érzi még ma is szájában a me. sés ízeket! — Én még ma is kiszűröm az idősebbek közül a rajzolatos, szép írás alapján azokat, akiket a tanító úr tanított a betűvetésre, — mondta egy volt tanítványa. Járom a falut. Egy idevetődött idegen szemével próbálok amolyan érintőlegömbakácot. Jönnek a gyerekek az iskolából, és elnézem, hogy minden harmadik megrángatja a frissen ültetett csemetét. „Ej, ha ezt Wesniczky Tóni bácsi látná!” — mondtam magamban. — (És |minek örül a falu vezetője? — Batyubál volt a hétvégén a művelődési házban. Vitt minden házaspár, amit otthon talált. Mi rántott húst, vagdaltat, süteményt, bort, sört készítettünk a batyuba, de volt hurka, kolbász, egyszóval valóságos lakodalmat csaptunk. A második asztalnál ültem a dolgozóim között. Százak útrakelnek A termelőszövetkezet székháza sem sok eséllyel pályázhat egy építészeti vetélkedőn. Kilépve onnan az ember jobb esetben arra emlékszik, hogy emeletes. Mondtam Nagy László tsz- einöknek, hogy a faluról készülök írni, s hogy sok egyéb mellett a te rméLőSzöveftke- zetről is érdeklődtem. — És hogy vélekednek a falusiak? — kérdezte, de nem szokványos érdeklődéssel, hanem szinte mohó kíváncsisággal. Látszott rajta, nem mindegy neki, milyen a falu ítélete. Pedig nyugodtan ülhetne a babérjain, hiszen február 21-én hosszabbították meg a „mandátumát” újabb 5 évre. Szinte egyhangúan ; négyszáznyolcvanöt szavazó közül csak kilenc nem voksolt rá. — ön szolnoki lakos. Hogy került Besenyszögre elnöknek? — Termelési elnökhelyettesnek hívtak ide 1977. május 11-én. Elnökké 1981-ben választoltak. — Szeretik a szövetkezetben? — Nézze, el nem zavartak, én viszont nagyon megszerettem a falut. Nem gán- csoskodó ember a beseny- szögi: szeret dolgozni, igényes a munkájára, igaz, fillérekkel nem lehet a szemét kiszúrni. — Nem mondták még, hogy jó lenne ha itt lakna a faluban? — De igen: igényelnék, hogy osztozzam velük napi gondjaikban. Abban, ha este váratlanul kialszik a villany, vagy a legnagyobb szükség idején elfogy a víz. Netán nem jön meg a kenyér vagy tej, dehát a feleségem Szolnokon dolgozik, a gyerekeim Szolnokra járnak iskolába, így hát reggel 6-kor kijövök és este 6-kor indulok haza, ha nem jön közbe valami. Besenyszög? ö, az isten háta mögött van! — mondják a szolnokiak. Hát igen ez a mindennapok xelaltivi- tása: az van közel, ahová percenként indul vonat, autóbusz. Besenyszögtől Szolnokig a távolság 16 kilométer. Pontosabban a szolnoki Szabadság tértől — a be- senyszögi Szabadság térig. Ám ez a távolság megnövekszik dttól, hogy a falu némileg kiesik a tömegközlekedés lüktető áramából. Hátrány ez vagy előny? Ez is, az is. Hiszen Besenyszög ennek a félreeső helyzetének köszönheti nyugalmát. Meg azt, hogy az erőszakosan csörtető szerelvények nem hordták szét a falut generációkkal ezelőtt. Szolnokra naponta nyolcszáz bejáró érkezik Besenyszögről. A munkaképes lakosság 45 százaléka ez. Ugyanennyien térnek vissza — sőt ma már inkább többen. Kovács Laci bácsi három lánya közül kettő ment férjhez Szolnokra. — Jönnék a lányaim a hétvégén a férjeikkel, ök munkával segítenek, én meg gondoskodom róla, hogy ne térjenek haza üres kézzel. De az a legjobb érzés, hogy látom a ve jeimen: igazi öröm nekik, hogy itt lehetnek. A csendes nyugalom boldogságát egyre többen keresik. Palágyi Béla Besenyszögi ieckók
