Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁRCIUS 21. Elen a gazdasági építőmunkában A KISZ KB Vörös Vándorzászlaja az Apritögópgyárban A KISZ KB Vörös Vándorzászlóját Iváncsik Imre adta át Lánczi Józsefnek, az üzemi KISZ-bizottság titkárának (TZ) A szakmunkástanulók művelődéséért 3. Kollégisták, bejárók, helyiek giumban működik egy ifjúBendó János (Vége) A szakszervezet a pedagógusokért Osszbizalmi tanácskozás Szolnokon sági klub, ahol ismeretterjesztő előadásokat rendezünk, de alkalom adódik a kötetlen együttlétre is. Félévenként állítja össze a műsort a kollégium diákvezetősége, így a hétfői és szerdai összejöveteleken a rock-történeti előadássosorozat mellett sok egyéb, a tinédzserek szája ízének megfelelő program közül válogathatnak a bentlakók. De van fo- flószakkörünk, fafaragó és Barátok itthon és otthon Kontra László másodéves géplakatos naponta utazik Tiszaroffról Kunhegyesre, és vissza. — Heten vagyunk tiszarof- fi bejárók, itt is és otthon is keressük egymás társaságát. Roffon nincs sok lehetőség a szórakozásra, művelődésre, ha viszont Kunhegyesen maradok fél három után is, későn érek haza. Az az igazság, hogy sok mindenből kénytelen vagyok kimaradni, amit a helybéliek vagy a kollégisták készen kapnak. Lóié Elemér harmadéves fodrásztanuló naponta megteszi az utat Törökszentmiklós és Szolnok között: — Miklóson érzem magam otthon, Szolnokon csak nagyon kivételes esetben maradok. Az úgynevezett iskolai héten több a szabadidőm, ezért odahaza eljárok a Mezőgép ifjúsági klubjába, ahol remek baráti társaság alakult ki. Amióta klubtag vagyok, sok új barátra akadtam, de az olvasnivalókat is a törökszentmiklósi városi könyvtárból kölcsönzőm. Elsősorban a fantasztikus regényeket kedvelem, amelyekről a legtöbbet lehet csevegni a klubtársakkal. És hogyan figyelnek oda a bejárókra Törökszentmik- lóson? — A mielőbbi hazautazásuk érdekében időnként korábban elengedjük őket az iskolából — mondja Zafír László a 604-es Szakmunkás- képző igazgatója. Aztán sietve hozzáteszi, hogy a színházi buszjáratok indításakor és visszaérkezésekor is figyelembe veszik a bejárókat szorító menetrendet. Más a helyzet azokkal a tanulókkal, akik ugyanott laknak, ahol iskolába járnak. — Egy éve tagja vagyak a Killián főiskola néptánccsoportjának — kezdi a hely- benlakás előnyeinek felsorolását Kelemen Katalin harmadéves szolnoki nőiruha- készítő-tanuló. — Ez heti két alkalommal leköti az időmet este hattól tízig. A többi napokon moziba járok, vagy a plakátokról kiválasztom a nekem tetsző egyéb programokat, mindenek előtt a néptánc-műsorokat és a pódiumesteket. Általában a barátnőimmel megyeik el esténként valahová, új kapintarziakészítő szakkörünk és amatőr művészeti csoportunk is. A versmondóinkat, dalosainkat gyakran meghívják vendégszereplésre, a Városi KISZ-bizottság például mindig számít rájuk a diákcentrumokban és a diákkarneválokon. Talán a legnehezebben „megfogható” réteg a bejáróké, akik egészen fiatalon kóstolnak bele az ingázásba, és voltaképpen sehol sem érzik igazán otthon magukat. csőlátókat nehezen kötök: annak ellenére, hogy társaságszerető ember vagyok. Színházba csak az iskola szervezésében jutok el, a diákzseb nem bírná a drága belépőjegyek árát. A szakmunkástanulók művelődéséről, az igények felkeltéséről és a lehetőségekről kialakult kép természetesen nem teljes, de remélhetőleg tartalmaz általánosítható tanulságokat. Annyi biztos, hogy korántsem rózsás a helyzet, de az is kiderült, hogy „valami megmozdult”. Mindenféle tényeltakaró szépítgetés nélkül igazat adhatunk Jusztin Lászlónak, a 633-as igazgatóhelyettesének: — A középfokú intézmények közül a szakmunkás- képzőbe kerülők intellektuális érdeklődése a legalacsonyabb. Be kell érnünk azzal, amit az általános iskolából hoznak, és amely rendkívüli erőfeszítések árán változtatható meg jó irányban. Talán meggondolásra érdemes, hogy a szakmunkásképzés túlságosan oktatáscentrikus, mert az oktatás eredményessége közvetlenül kimutatható. Kevesebb időnk jut a nevelési tevékenységre, azon belül a művelődés, a kulturálódás iránti igény felélesztésére. Mi elsősorban arra törekszünk, hogy a szakmunkásképző ne legyen zsákutca, vagyis megpróbáljuk megteremteni a továbbtanulás lehetőségeit, mondjuk a szakmunkások szakközépiskolájában. * * * Talán nem árt, ha tisztázzuk, bár nyilvánvaló, tény: a művelődési intézmények, azok is, amelyekről ebben az írásban nem esett szó, korántsem szívességét tesznek, amikor arra törekszenek, hogy minél tartalmasabb, hasznosabb programokat állítsanak össze a szakmunkástanulók számára (is). Az is tény viszont, hogy a jelenleg felhasználtakon kívül még számos kiaknázatlan lehetőség rejtőzik a háttérben. Eljött az ideje, hogy mihamarább napvilágra kerüljenek. Tegnap délután a Jászberényi Aprítógépgyárban ünnepi esemény részesei voltak a fiatalok. Az ifjúsági nagygyűlés résztvevőit a város párt, állami, tömegszerveinek, a gyárral kapcsolatban álló üzemeknek, intézményeknek a képviselőit Bertalan Mária, az üzemi KISZ-bizottság szervezőtitkára köszöntötte. Ezután, a KISZ-szervezeteknek adható legmagasabb kitüntetést, a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját adta át az Aprítógépgyár ifjú kommunistáinak Iváncsik Imre, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára. Az aprítógépgyári KISZ- esek első ízben kaptak ilyen magas kitüntetést, az elmúlt évtizedekben azonban hatszor nyerték el a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete címet. Nem egy év munkájával érdemelték ki az elismerést, hanem folyamatos, egyre javuló mozgalmi munkával. Dolgozói területen a Jászságban a legmagasabb, de országosan is kiemelkedően jó a szervezettségük, a vállalati fiatalok több mint 80 százaléka KISZ-tag. A 168 tagot tömörítő 9 alapszervezetben igényes, élénk szervezeti élet folyik, így eredményes a fiatalok mozgósítása a különböző rendezvényekre, gazdasági feladatokra, szabadidős programokra. A vállalat KISZ-eseinek figyelemre méltó vállalkozása volt az 1,9 milliárd forint beruházási költségű Mátra Gázbetongyár építésén vállalt védnökség, amelyben 11 vállalati, intézményi KISZ-szervezettel tartottak kapcsolatot. A helyszínen koordinálták a feladatokat, közvetlen kapcsolataik révén számos, bonyolultnak ígérkező problémát intéztek el, oldottak meg. A gazdasági építőmunkában a tervfeladatok minőségi teljesítése mellett nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok felkészültségének, szakmai igényességének növelésére. A minden évben megrendezett FMKT és Ki minek a mestere versenyeket a termelési igényekhez igazították. Ezekre az erőpróbákra készülve a diplomás és szakmunkás fiatalok túlnőttek a mindennapi követelményeken. Növekedett az Alkotó ifjúsági pályázatok száma — a múlt évben valamennyit közvetlenül hasznosította is a vállalat —, s az újítások 40 százalékát szintén fiatalok adták be. A szakmunkásutánpótlás neveléséből is részt vállaltak a KISZ-esek. Évek óta rendszeresen szerveznek gyárlátogatással egybekötött pályaválasztási tanácsadásokat a Jászság általános iskolásai részére. Ennek is köszönhető, hogy a beiskolázások száma az utóbbi években megkétszereződött a vállalatnál. Az ünnepségen Iváncsik Imre, Jovanov Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára, Pádárné Kiss Éva, a HNF városi bizottsága titkára és Fehérvári Rudolf, a vállalat igazgatója kitüntetéseket adott át. Többéves kiemelkedő munkájáért Nagy József fővállalkozó KISZ Érdemérem, Nagy György ifjúgárda szakaszparancsnok Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést kapott. nyakadon. — Nem hallgattam rá. Két évig nem is szólt hozzám. Jóvér Kálmán mindenekelőtt a meggyőzés híve, nem az erőszaké. A családjában is ezt az elvet érvényesítette. Az ötvenhatos ellenforradalom azonban végérvényesen meggyőzte arról, hogy a régi rend híveivel csak a fegyverek nyelvén lehet szót érteni. Előveszi a szekrényből magas kitüntetésekkel tűzdelt munkásőrzubbonyát: — ötvennyolc februárjában tettük le az esküt. Azóta vagyok munkásőr. És semmiféle dorgálást nem kaptam, csak dicséretet. Most is készülődök, szombaton megyek szolgálatba. Nézem és nem akarok hinni a szememnek. A sorozáson tucatszám alkalmatlanok a fiatalok, ez a mo- kány kis magyar meg nyolcvanöt évesen fegyverfogásra készülődik. Meg is kérdem tőle: — Hogy van ez, Kálmán bácsi? Hogy lehet így megőrizni az ember életerejét? — Állandó munkával, mozgással, mert ha az hiányzik, eltunyul az ember és vége. A kapuig kísér. Férfias, kemény kézszorítással búcsúzik. Arckép — tanulsággal Benézek a tiszafüredi városi munkásőr-parancsnok- ságra is. Az ügyeletes feje felett Kálmán bácsi portréján akad meg a szemem. Szolgálat közben rajzolta meg egy társa. Ilyen helyeken eddig csak nagy emberek képeit láttam, a kis emberekét legfeljebb tablón, sorban egymás mellett. Kálmán bácsi kusza vonalakkal vázolt képmása ritka kivétel. önkéntelenül Petőfi sorait juttatja eszembe: „Tiszteljétek a közkatonákat, nagyobbak ők, mint a hadvezérek!” Simon Béla Jóllehet, a szakmunkás- képző intézetek kollégiumai az iskola szerves részei, mégsem vitatható, hogy a kollégisták művelődésére különös gondot kell fordítaniuk az intézmények vezetőinek. A bentlakók ugyanis hároméves tanulmányaik során idejük jelentős részét az otthontól távol töltik — és bár a kollégium nem pótolhatja a családi környezetet — azt viszont igen, hogy a tanulók jól érezzék ott maguk alt. A Kunhegyesi Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet vonzáskörzete igen nagy, hiszen például a növénytermesztő gépészet iránt érdeklődők nem találnak máshol a megyében hasonló képzést, így a megye legtávolabbi pontjairól is is Kunhegyesre iratkoznak be. A százfős kollégium igyekszik megteremteni az otthon érzetét a gyerekekben, ennek érdekében színes programokat állít össze a számukra. — Klubról klubra Kovács István tanár lelkesedésének köszönhető, hogy immáron négy éve működik filmklub a kollégiumban, ahová természetesen „beengedik” a nem kollégistákat is. — Hetente egyszer tartunk vetítést — mondja Kovács István. — A műsor összeállításában figyelembe vesszük a diákok igényeit, így elsősorban a könnyebb műfajú alkdtások kerülnek a vászonra. De a Megyei Moziüzemi Vállalattal kialakult jó kapcsolatunknak köszönhető, hogy időről időre a tananyaghoz, annak megértéséhez segítséget adó alkotásokat is kapunk kölcsön. Gondolok Itt például a magyar irodalom klasszikus műveinek megfilmesített változataira, Nemrégiben vásároltunk egy videó-berendezést és a szakmai jellegű kazettákon kívül történelmi, irodaimii témájúakat is lejátszunk. Pozderka János harmadéves növénytermesztő nem csak a kulturális lehetőségekben látja a kollégiumi élet előnyeit, hanem abban is, hogy a nagyközségi sportkörök elsősorban a kollégistákból válogatják a tagjaikat. Unicsovics Attila másodéves növénytermesztő gépész tagja az MHSZ lövészkörnek és részt vesz a kollégium filmstúdiójának munkájában is. — Ahhoz, hogy a három- százötven kollégistát hét végén is Szolnokon marasztaljuk, nagyon jó programokra van szükség — tudom meg Nádházi Sándortól, a szolnoki 633-as KISZ-tanácsadótanárától. — Ezért elképzeléseinkben a hétköznapokra szorítkozunk. A kolléTegnap Szolnokon az SZMT Ságvári Endre Művelődési Házában tanácskozást rendeztek a pedagógus szakszervezeti bizalmiak. Az összejövetelen előadást tartott dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára az ágazat XII. kongresszusának határozataiból adódó feladatokról. Többek között elmondta, hogy a Pedagógusok Szak- szervezete szorosabb kapcsolatot kíván kiépíteni tagjaival, érvényesíteni akarja a* teljes szakszervezeti demokráciát. A kongresszus határozatai közt szerepel a tankönyvek színvonalának emelése, elsősorban a matematika és technika tantárgyakból. Miután a VII. ötéves terv célkitűzéseiben helyet kapott a közoktatás fejlesztése is, várható, hogy hamarosan intézkedések történnek a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítására. Az ágazati kongresszuson arról is határoztak, hogy az iskolák szakember-ellátottságának fejlesztése érdekében növelik az egyes tanár- és tanítóképző főiskolákra felvehetők számát. Ezt azzal is elősegítik, hogy Békéscsabán a közeljövőben megnyílik egy»pedagógusképző főiskolai tagozat, és több tanítójelöltet vesznek majd fel a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolára is. A főtitkár örömmel beszélt arról, hogy az utóbbi öt esztendő során, a mintegy négyezer pályaelhagyó mellett, a tanári hivatáshoz több mint ötezren tértek vissza. Ez az 1984-ben végrehajtott bérrendezésnek is betudható. A kongresszuson kimondták, hogy javítani kell a pedagógusok társadalmi presztízsét, amelyhez további konkrét intézkedésekre van szükség. Várható, hogy emelik a felsőoktatási intézmények oktatóinak bérét, később az általános és középiskolai tanárokét, valamint az intézmények technikai személyzetének fizetését is. A Pedagógusok Szakszervezete jelenleg dolgozik azon a javaslaton, amely a helyettesítési díjak rendezésével foglalkozik. A lakáshelyzet javítására is adott javaslatokat a XII. kongresszus. Főként azt szorgalmazzák, hogy a kistelepüléseken elhelyezkedő fiatal tanítók, tanárok kapjanak nagyobb összegű kedvezményes lakásépítési kölcsönt a helyi tanácsok lakásépítő alapjából. Egy év híján egyidős a XX. századdal. Apró termetű, mozgékony ember. Járása kicsit lassúbb a megszokottnál. Mentegetődzik is miatta: — Elkapott ez az úri betegség, az influenza. Most lábalok ki belőle. Az időjárás is javulást ígérő. A tiszafüredi kis ház ablakán besüt a régen várt tavaszi napsugár. A ház előtt rügyfakadásra készülnek a rózsák, lassan élettől duzzadnak a szőlővesszők. Jóvér Kálmán szemmel láthatóan kedvét leli bennük: Egy élet jussa Nézem Jóvér Kálmán birodalmát és gondolatban summázom egy hosszúra nyúlt, dolgos, elkötelezett élet megszerzett javait. Egy végrehajtó jószerével húsz perc alatt leltárba vehetne mindent. Pedig a restség mindig távol állt Jóvér Kálmántól. Persze az is igaz, hogy kilenc gyermek felnevelése mellett nem is gondolhatott anyagi gyarapodásra. Amikor az életéről kezdünk beszélgetni, tolulna ajkamra a kérdés: „Ilyen életet akart?” — de mielőtt kimondanám, választ kapok rá: — Mivel tizenkilencben fiatal kommunista nyomom zóként tagja voltam itt Tiszafüreden a direktóriumnak, a királyi román hadsereg katonái megbotoztak. Lócára szí jaztak, mogyoró- fa-suhánggal vertek. Hetekig nem tudtam ülni. Édesanyám azt kérdezte: — Kellett ez neked, fiam? — Kellett édesanyám — válaszoltam, — mert meglesz ennek a gyümölcse. Következett az internálás, a csendőrségi felügyelet. A fegyverek nyelvén A felszabadulást sem követte teljes békesség, még a családban sem: — Tizenhatan alakítottuk meg negyvennégyben a — Látná csak, amikor nyílik a futórózsa. Olyan, mint egy nagy piros szőnyeg. Minden errejáró megáll, úgy gyönyörködik benne. Négyszáz négyszögöles telken van a háza. A baromfiudvarban fontos tiszte tudatában sétál egy japánkakas. — Szeretjük az aprójószágot — mutat az öreg a népes baromfiállományra. — Tavaly még vágtunk két malackát is, lehettek olyan száznegyven kilósak, de most már nem tartunk sertést. — Tíz kilométernél mesz- szebb nem mehettem engedély nélkül. Kereset nem nagyon akadt. Mint a kóbor kutya, úgy tengettük az életünket. Szegény feleségem is fillérekért járt napszámba. Harmincnyolcban ott maradt özvegyen, három kis gyermekkel. A konyhában tésztát gyú„ ró asszonyára mutat: — Ez a második feleségem. így lett kilenc gyerekem. Negyvenhárom őszén felcsillant Jóvér Kálmánban a remény: nyugdíjat adó, nyugalmasnak tűnő állást kapott, postás lett. — Micsoda idők voltak. Már Debrecen alatt jártak a szovjetek, amikor húszegynéhány SAS-behívót kellett kézbesítenem. Sok szegény, napszámos család gye- rekéét visszahoztam, mondván, hogy nem találom őket. Pedig tudtam, hogy a fejemmel játszom. Kutya helyett lőttek volna le a németek, ha tudják, milyen fondorlattal élek. kommunista párt helyi szervezetét. A pártharcok idején még a bátyám is azt mondta: — Vigyázz öcsém, mert megszorul a kötél a L. P. Portré az őrszobán A direktóriumtól a munkásőrségig
