Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál naponta két műszakban 70 ezer csirkét, éves szinten pedig mintegy 22 ezer tonna szárnyast dolgoznak fel. Árbevételűk meghaladja az évi 1 milliárd forintot. Termékeik 70 százalékát külföldön értékesítik, így többek között szállítanak Ausztriába, az NSZK-ba, Olaszországba, Svájcba, valamint a szocialista országokba is. Mivel a külföldi piac egyre jobb minőségű és magasabb feldolgozott- ságú árut követel, a vállalatnál nagyarányú rekonstrukciót hajtanak végre. Képeink a már korszerűsített üzemrészben készültek (Fotó: Hargitai) Itt az áru, hol a vevő? Gazdaság- és szövetkezetpolitikai szempontból egyaránt jó kezdeményezésnek tűnt, hogy a Szolnok megyei Teszöv a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és közös vállalataik vezetőinek hagyományos továbbképzését kiegészítendő, a megye agrárgazdaságát reprezentáló rendezvények sorába idén -beiktatta a gazdaságok ipari kiegészítő tevékenységének -bemutatását is. Az elmúlt héten tizenhat Szolnok megyei téesz és a Jásztej mutatkozott be Budapesten, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában. Maga a színhely ideálisnak -bizonyult a mezőgazdasági nagyüzemek ipari termékeinek népszerűsítésére, szabad kapacitásaik felkínálására, hiszen a TOT oktatási és üdülési központjául is szolgáló intézményben nap mint nap sok szövetkezeti szakember megfordul szerte az országból. Biztatónak tűnt a Te- szövnek a színvonalas bemutatóhoz kapcsolódó hét- közepi rendezvénye. a Szolnok megyei szakmai nap is. Közelebb hozni egymáshoz a termelőket és a vásárlókat; közöttük közvetíteni tudó kereskedelmi szerveknek egy helyen bemutatni a termékéé kapacitáskínálatot. Ezzel a szándékkal postáztak el a megyei szövetség szakvezetői mintegy másfélszáz meghívót a rendezvényre. A meghívottak? A címzettek ? Természetesen a legilletékesebbek: külkereskedelmi vállalatok, nagyobb ipari üzemek, mezőgépgyártó és forgalmazó cégek, és sokan mások, akik vevőként, üzletközvetítőként számításba jöhetnek egy ilyesféle börzén. És a résztvevők, a megjelentek? Nos itt volt a bökkenő. A termelőszövetkezeti ipari kiegészítő tevékenység — amely egyben nem lebecsülendő háttéripari tevékenység is — valamint a bemutatott termékek, amelyek jórésze az országosan is hiánycikknek számító áruk listáját szűkíthetné, iránt meglepő, mondhatni érthetetlen érdektelenséget tanúsítottak a meghívottak. Hadd ne soroljam, hogy kik nem jöttek el a budapesti randevúra. Azt viszont meg kell említenem, hogy ott volt a Tszker Szolnok megyei képviselője, és érdeklődve tekintette meg a bemutatót a Skála Tiszavidék Szövetkezeti Közös Vállalat egyik vezetője. Kérdésemre, hogy talán otthon nem tudnak összejönni a termelőszövetkezeti szakemberekkel, egybehangzó választ adtak: üzleti és emberi szempontból egyaránt jó a kapcsolatuk a kiegészítő tevékenységet irányító szövetkezetiekkel. de mégiscsak jobb egyhelyütt megtekinteni a téeszek ipari termékskáláját, s itt helyben együtt megbeszélni az ágazati szakemberekkel a szállításokkal, a minőséggel stb. kapcsolatos jó vagy éppen elmarasztaló észrevételeket. Hót ezért jöttek föl a fővárosba Szolnokról, találkozni a Szolnok megyei partnerekkel. Jól tették, Mint ahogyan jól tették volna azok is — külkereskedelmi szakemberek, agrokeresek, ipari vállalati kooperátorok —, akik kevésbé érdeklődő munkatársukra testálták a meghívót, vagy közömbösen félretették, netán eldobták. Merthogy az említett téeszkeres és tiszavi- dékes szakemberen kívül csak a bemutatkozó téeszek és a Teszöv szakvezetői vettek részt a szakmai napon. Joggal méltatlankodtak a szövetkezeti vezetők és ágazatirányítók az érthetetlen érdektelenség láttán. Nemcsak a remélt üzlet elmaradása a kedvetlenség oka. Mert, ha történetesen egy, a külkereskedelem napi lehetőségeiben, kiépítésében otthonos a kooperációs kapcsolatok szakember megjelent volna, és azt mondta volna: ezt ne gyártsák, mert ez már nem korszerű, ennél már van jobb, ez már nem piacképes. — nos, azzal is segített volna; mert nem akármilyen ügyről van szó! T. F. ÁIB—ÁB együttműködési megállapodás Lakástámogatás, egészségvédelem A nemzetközi ifjúsági évben megkezdett közös munka folytatásaként második alkalommal kötött együttműködési megállapodást az Állami Ifjúsági Bizottság és az Állami Biztosító. A megállapodás értelmében az Állami Biztosító az általános kármegelőzési tevékenységek keretében 1986-ban a tavalyinak a kétszeresét, hatmillió forintot bocsát az Állami Ifjúsági Bizottság rendelkezésére azzal, hogy abból ifjúságpolitikai akciókat támogasson. A közösen kialakított célok között szerepel az egészségkárosító szerekkel élő fiatalok érdekében tervezett intézkedések támogatása, a volt állami gondozott fiatalok lakáshoz jutásának, valamint a Start Sportegyesület tevékenységének segítése. Az Állami Biztosító által rendelkezésre bocsátott összeg jelentősen hozzájárul a krónikusan beteg gyermekek számára szervezett üdültetéshez. Számítógépekhez Korszerűbb adattároló Számítógépekhez szükséges hajlékonylemezes adattároló új típusa készült el a Magyar Optikai Művek dunaújvárosi gyárában. Kétszer annyit tud mint a régi, de csak fele akkora helyet foglal el, és a régivel csere- szabatos. Egy régi helyébe két új tároló helyezhető, kapacitása pedig a korábbinak négyszerese. A dunaújvárosi üzem évente 40—50 százalékkal növeli a tároló termelését: tavaly 18 ezret, az idén már 28 ezret készít belőle. Ellátja az összes hazai számítógépgyártó céget és minden szocialista országba exportál. A legnagyobb vásárlója az NDK-beli Robotron cég. Az új, nagyobb teljesítményű tárolók nullszériájának a gyártását a második félév elején kezdik meg. Határozottabb arculat, magasabb követelmények IZita a KISZ szervezeti szabályzaténak tervezetéről A megújulás jelszavát tűzte zászlajára a kongresszusi készülődés kezdetén a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A megújulás tulajdonképpen folytonosan élő igény, hiszen a változó korhoz, a változó követelményekhez időről időre hozzá kell igazítani az ifjúsági szövetség arculatát, formálni, javítani kell működésének feltételeit. A megújulás szándéka Most nemcsak e folyamatos megújulás jegyében születtek meg a vitába hívó dokumentumok, a Magyar Ifjúságban napvilágot látott „Mi a teendő?” és az egyes ifjúsági rétegekhez szóló levelek. Az ifjúsági mozgalomban dolgozó vezetők, a vezető testületek maguk is megállapították, hogy a KISZ mozgósító ereje, tömegbefolyása nem nőtt az utóbbi években, egyes kitűnő akciói, például az olimpiai ötpróba —a próbázási tehetőségek széles köre ellenére — politikai hatásának egésze nem felel meg teljes mértékben az igényeknek. Éppen ezért javasolja a Központi Bizottság a KISZ politikai jellegének erősítését, a tagokkal szembeni követelmények határozottabb megfogalmazását, emelését. Ebben a szellemben fogalmazódott meg a KISZ új szervezeti szabályzatának tervezete is, amely már eljutott az alapszervezetekhez, és amelyet legutóbbi ülésén vitatott meg a KISZ megyei bizottsága. Talán nem lényegtelen az a fölhívás, a véleménynyilvánításra buzdítás, amely a tervezet második oldalán olvasható: „...kérjük a szervezeteket, alapszervezeteket, hogy a jelen kiadványban megjelentetett KISZ szervezeti szabályzatának tervezetét vitassák meg és alakítsák ki véleményüket a tervezetben foglaltakról.” A véleményeket, a javaslatokat március 10 után a közvetlenül irányító KISZ-bizottságokra kell eljuttatni. A teljesség igénye nélkül nézzük, mi az új a szervezeti szabályzat tervezetében. Először is az, hogy az említett követelménytámasztás konkrétan megfogalmazódik, azaz a ma érvényes „legjobb tudásuk szerint teljesítsék KISZ-megbízatásukat” — mármint a KISZ-tagok, kiegészülve a középiskolások, az egyetemisták, a főiskolások, valamint a dolgozó KISZ-tagok kötelességeivel. Fontos ez? Vélhetőleg igen. Nem titkolják egyébként a KISZ vezető szerveinek tagjai azt sem, hogy a követelményszint növelése valószínűleg nem a taglétszám növekedésével fog együtt járni. De a cél most Mit jelentsen, mivel jár majd az az elképzelés, amely szerint az alapszervezetek ezután mozgalmi feladataikhoz igazodó rendszerességgel tartanak majd taggyűléseket? Egyesek szerint ez „lazábbra eresztett” megfogalmazásnak tűnik, mint a ma érvényes, amely szerint az alapszervezeteknek legalább kéthavonta kell gyűlé- sezni. Vita igazából — sajnos — csak erről a kérdésről bontakozott ki. A féléimét az szüli, hogy ez c „túlzott szabadság” mármint a mozgalmi feladatokhoz igazodó rendszeresség némely alapszervezetnél lazasághoz vezet; magyarul egy- egy alapszervezet úgyis eredményesen működhet, ha nem a központi irányelvekben előírtak alapján, hanem a maga szabta ütemezésben tartja taggyűléseit. Miről van szó valójában? Alighanem arról, hogy a politizálás, a demokratizálódás felülről jövő serkentésének szándéka körül vita folyik a mikéntről, a módszerről. Nehéz szabadulni a régi — vaéppen az, hogy aki marad, az találja meg érdeklődése, igényei, elképzelései kielégítésének színterét a KISZ- ben. „Politikusabban, demok- ratikusabbam!” — olvasható a kongresszusi vitadokumentum akimében. Nos, ezt a demokratizálódást szolgálják például a vezető testületek tagjai, azaz a vezetők megválasztásának újfajta vonásai is. A lényeg, hogy a testületi tagok — a városi, a megyei bizottságok stb. tagjai — egy részét a KISZ- szervezetek közvetlenül delegálhatják a testületekbe és természetesén vissza is hívhatják őket. Hogyan működhet politikusabban, önmagával szemben igényesebben a KISZ? — vetődött fel a kérdés a KISZ megyei bizottságának legutóbbi ülésén is, amelyen az új szervezeti szabályzat tervezetét is megvitatták a bizottság tagjai. lamikori talán bevált, ma már közel sem korszerű — sémáktól, a szervezeti keretek „keretesítettségétől”, nehéz elfogadni az újat. Való igaz, nehezebb lesz a KISZ- vezetőnek a taggyűléseket látogatniuk, ha a kongresz- szus elfogadja az új megfogalmazást ; a „tömegkapcsolatok ápolását” nyilvánvalóan másképpen kell majd értelmezni. Ám az alapszervezetek — és ez a lényeg — így járnak majd jól, ha megtanulnak élni, a most már ilyetén módon is „nyakukba szakadó” önállósággal. Igen, a rendszerességen belül akkor tartanak majd taggyűlést, amikor szükséges, pontosabban, amikor mozgalmi feladataik úgy kívánják. Hát nem tételez fel tartalmasabb ténykedést a munkához, a feladatokhoz igazodó rendszeresség, mint a naptárhoz igazodó? Többek szerint igen, ezért döntött úgy a KISZ megyei bizottsága, hogy ezt az új megfogalmazást támogatja. Egri Sándor A naptárhoz, vagy a munkához Igazodjon a rendszeresség? A bányák biztonságáért Munkásvédelmi beruházások Az idén 370 millió forintot költenek munka- és egészségvédelmi beruházásokra a tatabányai bányákban. A tavalyinál 150 millió forinttal magasabb összeg célszerű felhasználásával tovább javítják a szénmedence üzemeiben a munkakörülményeket, veszélyforrásokat szüntetnek meg, á ezzel növelik a biztonságot. A nagyegyházi, a mányi és a csordakúti bányákban új szivattyúk felszerelésével növelik a vízveszélyes szén- mezők védelmére kialakított vízmentesítő telepek kapacitását. Mindhárom bánya föld alatti munkahelyein újabb vágatokat készítenek a karsztvíz tervszerű és rendszeres megcsapolására. Tavaszi cipűválaszték A Duna Cipőgyár tava&i modelljei ezekben a napokban kerülnek az üzletekbe. A gyártól a belkereskedelem az év első felére összesen 381 ezer pár férfi, női és gyermekcipőt rendelt. Ebből 100 ezer pár kerül rövidesen az üzletekbe. A jászsági tanyavilágból Peres — Négyszállásról Jászberényig gyűjti össze mindennap a háztáji gazdaságok tejhozamát Kisnémeth Ferenc. A 18—20 kilométeres körzetből naponta 5—600 liter tejet szállít a városba (Fotó: T. K. L.)
