Szolnok Megyei Néplap, 1986. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
9 1986. MÁRCIUS 15. Irodalom, művészet Györke Zoltán: Szerelmünkön pecsét Kóbor szelek kifosztják házamat. A fákról fagyos levél-könny pereg. Fuldokló kert, mint halak jég alatt. Lábamnál lecsapott virág-fejek. Orvul tört rám a magány évszaka. Csendből húzok magam köré falat, S várom, jöjjön a sarki éjszaka, Megbénult minden szándék, akarat? S jöttél, szemedből fény áradt s meleg. Eldöntötted a hamleti kérdést: Lenni kell, s immár örökre veled. S ím: tetszhalott kertem újraéled. Bennem vágyrobbanás, tavasz-féltés. S szerelmünkön pecsét már a véred. Horgas Béla: Gyűrű Szonett talán, és ujjra húzható, törékeny teste héj, a tél tüzét, a fagy-tanyát mint táltos rúgja szét, patái dobajában ágyúszó. Alvó kertek fáit keltő madár trilláját tákolom, táncát szeresd, mert dallamában a játékszerek bohóctréfája értelmet talál. Gyürü-gyüszü-tüfényfoszlány szonett, világszakadék kénköve felett lengő pamut szál, pillanathajó. Ha számra veszlek, válaszul mit adsz, nem harsonát, de legalább vigaszt, viharzó éjben is meghallhatót. •i ■* 5, 3 >8 s ti O be £ C? 15 15 ► Q o) -r fc« 'O t$ -0 «5 be J c5 • >> v c 5T *3 3 <« | 4t © a Él = ■C« <« 3 a -*» Sl 2 *§ * § c * 11 a -o •3 >» tfí r* T3 *5 ’S *-< O o) pQ •r n s -a eö »-5 T3 m -Q Mózes Lajos: Hz emberfia Ha tizenhét éves. könnyen előfordulhat vele, hogy kikerül a hétköznapi keretek közül — ahogy mondani szokás: elkapja a gépszíj. Felnőttekkel is előfordul ilyesmi, csak velük nehezebben. Van tapasztalatuk hogyan kell kikerülni a bajt. A (gépszíj legtöbbször nem úgy kapja el az emberfiát, hogy ne szabadulhatna ebből a kényszermozgásból. Szabadulhat, de annak ára van. Ez az ár persze csak szimbolikus. Nem készpénzről van szó. Nyugalom, önbecsülés, állampolgári biztonság meg- hunyászkodés egyaránt lehet „ár”. Dodi esetében sem volt ez másként. Hazafelé kísérte barátnőjét, Arankát egy külvárosi buszon. Mondta nekem Dodi, hogy Aranka személye nem befolyásolta a történtek menetét. Azonban nekem Dodi hiába beszél, magam is voltam tizenhét éves férfi, tudom, ha az emberfia barátnője is ott van, másként áll a dolgokhoz, így van ez jól. miért lenne ez másként. Valószínűnek tartom, hogy Dodi akkor is szóvá tette volna az esetet, ha Aranka nincs ott. A megállónál a vezető gyorsabban indított a kelleténél. Egy idős nő kászálódott lefelé. Még fogta a kapaszkodót, amikor a vezető indított, egyben csukta is az ajtót. Egy pillanatra fennállt a veszély, hogy a kapaszkodó karra csapódó ajtó bennszorítja a nőt. az induló busz pedig magával rántja. Aki látott már ilyet, az tudja, minimum kéztöréssel jár. Ha így történt volna, ma nem Dodit várná a vádlottak nadja. hanem a buszsofőrt. Dodi tanú lenne. Akkor a buszsofőrre mondanák, elkaDta a géoszíj, figyelmetlen volt. De az idős nőnek, és a buszsofőrnek szerencséin volt. Az idős nő megúszta ijedséggel, a vezető. pedig taián észre sem vette, mit okozott. Es itt léphetett volna ki először Dodi a dolgok menetéből. Ha nem szól a következő megállónál semmit a buszsofőrnek. hanem csak leszabnak, hazaikíséri Arankát, és kész. Nem így történt, hiszen ha az emberfia tizenhét éves. és vele van a barátnőié. akkor lova?i.asrvKb nehezebben tűri még a másokat ért sérelmeket is. Odaszólt a buszvezetőnek: ..Naevon udvarias voltál az előzó megállónál.” A maga részéről elintézettnek vélte az ügyet lesegítette Arankát a buszról. A busz azonban nem indult, nyitott ajtóval állt. Farkasszemet néztek a buszsofőrrel. Dodi nem azért állt ott. mert provokálni akart. Várta, hogy elmenjen a busz, átmehessen az út másik oldalára. A buszsofőr ki— Ki ez? — Dózsa György. — Nem. Dózsa. — Rózsa György? — Ki volt Dózsa György? — Vezér. Egy parasztfelkelés vezére. Mire az anyja észreveszi, már benn járnak a történelemben. A gyerek arcán kíváncsiság és iszonyat. A kíváncsiság erősebb. — Megsütötték? Hogyan? Jaj, ki kellett volna térni előle, miért is kezdett bele? Megsütötték, és húsából megetették társait is. El lehet ezt mondani? Ki lehet ezt mondani egy hatéves előtt? Csak ne ezen a kijáraton jöttek volna, csak ne kezdte volna el. És ha nem kezdi? Majd tanulja az iskolában. „Izzó vastrónon őt elégetétek.” — Mivel égették meg? A lépcsők végtelen hosszú sora. Még egy forduló, még egy. Válaszolni kell. A gyerek keze igen erősen kapaszkodik. — Félt? — Nem félt. Csak annyit kellett volna mondania, hogy. mindent megbán. De nem mondta! Pedig megmenekült volna. De akkor se mondta! Végre a ruhatárhoz érnek. Mellette mosdó, akkora, mint egy uszoda. Szép, zöld? csillogó. Eljátszogatnak a csapokkal, a kézszárító ventillátorral. Kinn már sötét van, ragyog a város. A Halászbástya, a hidak, Pest lámpaerdeje. Az asszony megnyugszik, végre szépet, jót is tud mutatni. A gyerek hallgat, csendesen bámészkodik. — Látod a Dunát? Ott választották királlyá Mátyást. Hunyadi Mátyást, aki híressé tette ezt a Várat A királyi palotát. A gyerek gyanakszik. — A Dunán választották királlyá? — Igen. Húszezer ember... vagy tíz .. . nem tudom . . . Mégis inkább húsz.. . Ott állt a jégen, és várta, hogy fenn a Várban megválasszák Mátyást. — De miért a jégen? — Tél volt. Be volt fagyva a Duna. A főurak nem akarták Mátyást, saját jelöltjüket akarták. De lenn az a húszezer ember... vagy tíz... morajlott, mint most a város. És a Várban nem merték a másikat megválasztani. — Kik nem akarták Mátyást? — Ellenségei. Akik lefejeztették Hunyadi Lászlót. A bátyját. A gyerek anyjára néz. — Lefejezték a bátyját? Jaj, Szilágyi Erzsébet arca! A kereszt alatt János és a Madonna! — Hogy fejeznek le valakit? Mondd el, hogyan fejezik le? — Pallossal... A pallos egy nagy kard. akinek a nyakára ütnek vele, leesik a feje. De Hunyadi Lászlónak háromszor kellett a nyakára ütni. Pedig ilyenkor már kegyelmet szoktak adni, de neki nem adtak. A nádor miatt... Csönd. Az asszony fogadkozik, hogy több szörnyűséget nem mesél. Hazudik inkább, vagy hallgat. Csak ne kérdezne, csak ne kérdezne többet! A kislány kezére teszi fejét, baljában a játékkiállítás katalógusát szorítja. Szótlanul, szomorúan nézi a Dunát. Az anya torka összeszorul. Nem lánya már nem gyerek. Már fölfogja, már érzi a szenvedés végtelen áradatát, a mélységes mély folyamot, amelybe beleszülettünk. Pedig szeretnénk, nagyon szeretnénk kiverekedni magunkat belőle. De csak el-vissza-el-vissza. És a gyerek szeme alatt a friss árkok a szomorúság korán megszerzett tapasztalásai. Szeretné megfogni a kislányt, maga felé fordítani. Vagyis visz- szafordítani, vissza a gyereklétbe, a tudatlanságba. Kivenni az iskolából, kivenni a történelemből. — Menjünk. — Megfogja a gyerek kezét, gyalog baktatnak le a hegyről. Hamar elérik az Erzsé- bet-hidat. — Ki az ott? — kérdezi a kislány, a reflektorok fényébe mutatva. — Gellért püspök szobra. — Gellért — bólint a gyerek. — Tudom, nagypapa mesélt róla. Akit hordóba tettek és lelöktek. De miért lökték le? — Visszanéz a szoborra. — Ki lökte le, és miért? nyitotta a fülke ajtaját, és kiszólt: „Mi nem tetszett neked?” •— Az, hogy milyen udvarias voltál az előző megállóban. — Gyere csak fel, megbeszéljük. Itt léphetett volna ki másodszor Dodi a történet menetéből. Tévedés lenne azt hinni, hogy nem gondolt arra, ha fellép „megbeszélni” — akkor nem kaphat egy pofont. Gondolt rá, mert nem volt idealista. Ott nőtt fel a külvárosban. De azzal tisztában volt, hogy igaza van. Utóbb annyit bevallott nekem, ha nincs ott Aranka, akkor talán csak beint a buszvezetőnek. Vannak egyezményes jelek, gesztusok, amik hivatottak rendezni az ilyen ügyeket. Aki beintett. úgy érzi, tett valamit. Akinek beintenek, az úgy érzi, érte valami. Nem intett be, hanem fellépett a buszra. És itt válik fontossá Aranka személye. — Ne menj fel. te hülye — kiáltotta, és megpróbálta Dodit lecibálni a buszról. Földhözragadt női ösztönével megérezte, hogy ebből verekedés lehet. Azonban csak annvit ért el. hogy Dodi védtelenebb lett a buszvezetővel szemben. Meg is kanta a balost, pont a szeme alá. Dodi leszédült a buszról, az ajtók záródtak, a busz elrobogott, kékesfekete füstfelhőt bodorítva. ranka hidegvizes papírzsebkendőt kerített, azt szorította Dodi arcára, ne kéküljön be. Közben szidta, hogy lehet ilyen marha, hogy leáll kötözködni egy buszvezetővel. Tudhatná, hogy az ilyen mindig bajjal jár. Ezen a ponton gondolta Dodi, neki ehhez a csajhoz semmi köze. akár itt is hagyhatná az út szélén. De azért hazakísérte. Maga is elnidult hazafelé. Utóbb nekem azt mondta, gondolt rá, hogy feljelenthetné a buszvezetőt. De szerintem ez csak kegyes áltatás. Ha valaki tizenhét éves, nem a rendőrséggel toroltat meg egy ökölcsapást. Nehezen szervezné össze a látleletet, a tanúkat, renden haverja kiröhögné, talán még s'picliskedésnek is tekintenék, nem egy vagány sráchoz méltónak. Ráadásul Dodinak úgy tűnt, errefelé a rendőrök és a buszvezetők jó barátságban vannak egymással. A rendőrök nehezen hinnék el, hogy egy buszvezető megüt egy utast. Dodi hazafelé menet összetalálkozott két barátjával, Lacival és Sanyival. Le sem tagadhatta volna. mi történt vele. Lényegileg ez volt a harmadik pont, hol elléphetett volna egy kegyes hazugsággal a gépszíj' elől. Mert amint elmesélte, ez már nem csak őt kötelezte a jogos bosszúra, hanem két barátját is. Elindultak megkeresni a buszvezetőt. Abban egyeztek meg, mindenki ad neki egyet. Mondhatná bárki, nem lovagias cselekedet hárman megtámadni egy embert. Sok szó esett eddig a lovagiasságról. De emlékezzünk csak Julius Caesar esetére. Ott is, egy összeesküvő szúrása elég lett volna Caesar halálához. Csoportlélektani szempontból így helyénvaló. akár római patríciusokról, akár kültelki iparitanulókról van szó. Ezen az érven kívül az is a közös fellépés mellett szólt, hogy csak így remélhették elérni a célt, a buszvezető megbüntetését. Kü- lön-külön megverte volna őket. Lesbe álltak a végállomásnál. Jónéhánv busz elment, amikor úgy tűnt Dodinak, megérkezett az ő ellenfele. Az utasok leszálltak, új utasok nem szálltak fel. A buszvezető egyedül maradt, és Fülest olvasgatott. Dodi rányitotta a fülkeajtót. majd emlékeztette a buszvezetőt, mit tett nemrégiben. A buszvezető tagadta, hogy bármit csinált volna, akár most, akár- régebben. Azonban érkezett egy máJ ?ik busz is a végállomásra. Dodi úgy érezte, a bosszúra még van deje, a bizonyításra már nincs. Pofonvágta a buszvezetőt, majd átadta a helyét Lacinak. Laci is lekente a maga pofonját. Sanyinak már nem maradt ideje megütni a buszvezetőt, csak felé ütött egyet, és máris szaladt a többiek után, akik akkor már leugrottak a,buszról. Sanyi ráadásul nekiszaladt az új.ságosbódénak, és alaposan megütötte magát. Kerülő úton mentek haza. Útközben Dodinak kétségei támadtak, elmondta barátainak, hogy lehetséges, hogy nem is ez volt az a buszvezető. Valahogy az bajuszosabb volt... vagy gülüszcműbb. Bárki bármit mond az önbíráskodásról mégiscsak megvan az az előnye hogy megnyugszik tőle az ember, nem gyötri tovább az eset. A három fiú megegyezett abban, a „buszvezetők megkapták a magukét”. A" maguk részéről nem foglalkoztak az esettel tovább. Kerülő úton jártak haza, semmi több. Azonban a buszvezetők is csoport- lélektani szempontok szerint kezelték az esetet, ök sem tettek feljelentést a három suhanc ellen, de keresni kezdték őket. Hetekkel későbo egy délután meg is találták őket. Egy buszvezető jelezte a végállomáson, hogy látott három pont olyan fiút ácso- rogni a lakótelepen. Nyolc buszvezető ült egy buszba, és kirobogtak a helyszínre. A fiúk látták, hogy jön egy busz, még el is méláztak rajta, hogyan kerül ide, de mire „leesett a tantusz”, már nem menekülhettek. A buszvezetők körbekapták őket. — Az volt a legrohadtabb az egészben — mesélte Dodi —, hogy egyből felismertem az én emberemet, mert pont az jött velem szemben. Mármint az. akitől a pofonvágást kaptam. Végig ő volt a legvadabb, ő ütött a legjobban. A buszvezetők köztudomásúlag nagyon összetartó emberek. A nehéz fizikai munka, az utasok iránt érzett felelősség komoly csoport- tudatot alakít ki bennük. Nem csodálható hát, hogy Dodival mértéken felül elbántak. Köztük is az a szokás ha adnak, mindenki ad. Sanyival és Lacival kevesebbet törődtek. Megérezték, ők csak mellékszerenlők. az ügyben. A verés után beszállították a három fiút a rendőrségre. Bent a rendőrségen aztán Dodi hamarost megbizonyosodhatott arról, hogy a buszsofőröket és a rendőröket több kötelék is fűzi egymáshoz. Több mint eddig sejtette. Nem csak hogy jó barátságban vannak egymással, de a státusuk is megegyezik. Mindkettő hivatalos személy. Aki pedig megtámadja őket (akár önbíráskodási, akár más szén dókkal) az hivatalos személy elleni erőszakot követ el, nem szimpla pofozkodásban vesz részt. Mondta Dodi, hogy nagyon hosszúnak érezte azt az időt, amíg a fiatalkorúak rendőrsége átvette a kapitányság hatásköréből őket. Mert a csoportlélektan szabályszerűségei alól még a rendőrök sem kivételek. érdeztem Dodit, mi lesz most. Vállat vont, mondta, semmi különös, hamarosan tárgyalás lesz, valatni- lyen ítélet, ö fél év felfüggesztettre számít. mint büntetlen előéletű fiatalkorú csak nem kap többet Ha elítélik, valószínűleg az iparita- nuióktól is kirúgják, mehet segédmunkásnak. Aranka már régen mással jár, talált magának okosabb fiút. — Itthonról is elmegyek. albérletbe, mert apám le- hülyézett. »Azt a gülüszemű bajszos buszvezetőt pedig úgyis megtalálom egyszer — mondta határozottan. — Hiába kérte át magát másik járatra. Ha a világ végére megy, ott is megtalálom. Néztem Dodit, tizenhét éves, serkenő bajuszú fiú. Semmi különösebb, arrafelé tucatjával ácso- rognak hasonló fiúk a Videó-diszkó előtt. Tucatjával és mindig akad köztük balek, akit elkaphat a gépszíj. Petri Csathó Ferenc: CS. K. T. Taorminában fú a szél Jajce világló lámpafényben Am a cédrus egyre magányosabban indul zarándokúira el utánad s csak nézi már zarándoklóját ecset paletta patikuslegény Összeállította: Rékasy Ildikó K A
