Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-11 / 35. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUÁR 11. Fuvarháború magyar módra 1. A kungyalui száz százalék Több az eszkimó, mint a fóka? A magyar kabaré nagy öregje, Kellér Dezső, azzal is halhatatlanná tette nevét, hogy alkotott egy szót: maszek. Talán maga sem gondolta, hogy olyan fogalom névadója lesz, amelyet korszakonként más és más előjellel, ugyan de folyamatp- san társadalmi polémiák kísérnek, amelynek politikai és gazdasági értékelése viszonylag gyorsan változik majd a szocializmus magyar- országi négy évtizede alatt. Ma egyértelmű az értékelés; az állami és a szövetkezeti szektor a jelenlegi feltételek között nem képes — s ez elsősorban a szolgáltatási tevékenységre igaz — a lakossági igényeket maradéktalanul kielégíteni. Itt, e körben, a magánszektor jelenléte kívánatos és pozitív jelenség, mivel képes betömni a hézagokat, s megszüntetni a fehér foltokat. Emellett azt se hallgassuk el, hogy a jelenlegi szűkös beruházási viszonyok mellett fontos lehet a felhalmozódott magánpénzeszközök mobilizálása, bevonása a gazdaság vérkeringésébe. A magánfuvarozás tehergépkocsival, az iparengedéllyel végezhető tevékenységek között még meglehetősen fiatal. Ám e rövidnek tűnő idő alatt is annyi — és annyiféle — feszültség indukálódott körülötte, hogy mindenképpen szükségesnek látszik beszélni a kialakult helyzetről, összevetve a célokat a jelen állapotokkal Javult a helyzet Ezt tette a múlt esztendő októberében a Szolnok Megyei Szállítási Bizottság is, amikor napirendre tűzte az iparengedélyes magán- fuvarozás megyei vizsgálatát. A bizottság írásos jelentéséből ragadjuk ki az egyik legérdekesebb gondolatot: „Jelenleg két területen van alapvető gond. Az egyik az, hogy a magánfuvarozók egy jelentős része... alaposan feltételezhetően nem tartja be a 3/1980/II.6./ MT. számú rendelet 2. §. (2) bekezdésének előírásait, mivel közületek részére végeznek olyan, köztük nagy tételű fuvarozásokat, melyekre a jogszabály nem ad lehetőséget. A másik gond az, hogy a jelenlegi közgazdasági és egyéb kötelezettségek nem teszik lehetővé az egyenlő feltételekkel történő versenyzést a közületi és a magánfuvarozók között.” (A pontosság érdekében: az említett jogszabály megvonja azt a kört, amelyben a magánfuvarozó mozoghat. Nevezetesen: kisiparos csak magánszemély, állami költségvetési szerv, társadalmi szervezet, illetve egyesület számára végezhet fuvarozást. Gazdálkodó szervezetek csak az e jogszabályban meghatározott ötféle feladatra köthetnek szerződést magánfuvarossal. Általában nem!) E gondolatok nyomán ju- totam el elsőként Csábi Józsefhez, a szállítási bizottság adminisztratív titkárához, aki az idézett jelentést készítette. — Szolnok megye fuva- roztatási lehetőségei, kedvező közlekedés-földrajzi helyzeténél fogva, az átlagosnál jobbak voltak már a magánfuvarozás engedélyezését megelőző időszakban is. Az igényeket kielégíteni azonban így sem sikerült: különösen a kis településeken nem. Az év bizonyos időszakaiban, a szállítási csúcsok idején, főként a magánszemélyek nem kaptak fuvart. Ezért is üdvözöltük örömmel, s fogadtuk nagy várakozással a magánfuvarozás engedélyezését. — Valóra váltak a remények? — Nagyrészt igen. A versenytárs belépésével egyértelműen javult a helyzet. Bebizonyosodott, hogy helyes volt ez a lépés. Anj mint minden újdonságot! ezt is kísérik negatív jelenségek. A magánfuvarozók ugyanis, nem elégedve meg a lakossági és egyéb, a jogszabály által biztosított, lehetőségekkel, behatoltak a közületi fuvarozók területéire is. A jelenlegi jogi szabályozás ugyanis (a már említett rendelet megfogalmazása) nem teljesen egyértelmű, vitákra és manőverezésre ad lehetőséget. Az lenne a kívánatos, ha a magánfuvarozók, az eredeti céloknak megfelelően, maradnának a lakossági igények kielégítésénél, hisz még e területen sincs minden rendben. Manőverek és ellenőrzés — A jelenlegi szabályozás szerint egy magánfuvarozó csak egy tehergépkocsival, és a hozzá tartozó pótkocsival fuvarozhat. A gépkocsi nem lehet nagyobb hattonnásnál. Mik a tapasztalataik ezen előírások betartásáról ? Annyi mende-monda kering az egy vállalkozói kézben lévő két-három teherautóról, s nyolc-tíz tonnás masinákról. .. — A darabszám-előírást a legkönnyebb kijátszani. A teherautó-vásárlást semmi sem korlátozza, engedélyt pedig családtagok, ismerősök nevére kérnek. Ki bizonyíthatja a tényleges helyzetet? A nagy teherbírású magán-teherautókat mi is látjuk az utakon. Erre azt tudom mondani, hogy mi, vagyis a megyei tanács közlekedési osztálya, egyetlen szabályellenes iparengedélyt sem adtunk ki eddig! Valahol azonban mégis megkapták ezek a járművek az engedélyt! A kiadott iparjogosítványok pedig már áz egész ország, így megyénk területére is érvényesek. A magánfuvarozók tevékenységének szakmai-hatósági ellenőrzését a Szolnok Megyei Közlekedési Felügyelet végzi. Tevékenységük tapasztalatairól Gyenes György, a felügyelet igazgatója tájékoztatott. A közúti és a telephelyi ellenőrzések a magánkézben lévő teherautók műszaki állapotáról kedvezőtlen képet festenek. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy ezek a járművek már zömmel lefutottak. A magánfu- 'varozók kevésbé gondosan végzik az autók karbantartását, inkább csak a műszaki vizsgák előtt figyelnek oda a műszaki előírásokra. Gyakran be kell vonni a rendszámot tőlük. Hiányos menetlevelek A felügyelet ellenőrzi az útiokmányok vezetését is. — 1985 első felében 150 magánfuvarozó közúti ellenőrzését végeztük el. Közülük 24 esetben kellett különböző hiányosságok miatt szabálysértési feljelentést tennünk. Telephelyi ellenőrzést 65 kisiparosnál végeztünk, s egyharmaduknál találtunk szabálysértő állapotokat. Az arányok igen magasak. A legtöbb gond a menetlevelek vezetésével van. Sokan egyszerűen nem használnak menetlevelet. Találtunk fuvarozót, aki a telephelyi ellenőrzés során egyetlen árva darabot sem tudott előkeresni, pedig már három éve űzi a szakmát. Legtöbben rosszul, félrevezetőén használják a munkavégzést igazoló útiokmányokat. A magánfuvarozók részére rendszeresített menetlevelek ugyanis nem szigorú számadású nyomtatványok, azokból mindenki annyit vásárol, amennyit akar. Több menetlevéltömbbel pedig már szabadon lehet manőverezni. Ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen a pontos ellenőrzés. Amit a fuvarozó mond, legtöbbször kénytelenek vagyunk elfogadni, hisz nincs lehetőségünk nyomoz- gatni. Az ellenőrzési feladatokra ugyanis mindössze három ellenőre van a felügyeletnek. Szabálysértési feljelentéseinket egyébként az illetékes tanácsi hatóságok bírálják el. Jelenlegi bírságolási gyakorlatuk viszont nem alkalmas arra, hogy hatékonyan segítse a rendcsinálást e területen. Sok a figyelmeztetés, a bírságösz- szegek pedig általában 1500 forint alatt vannak. Véleményem szerint indokolatlanul enyhék a szankciók! (folytatjuk) L. Murányi László Női átmeneti kabátokat varrnak a Május 1. Ruhagyár túrkevei telepén. Az első negyedévben 28 ezret szállítanak a hazai kereskedelemnek TRL Új kút lesz a forintokból Fűrészfogú szél söpör végig Kungyalu utcáin. Belefütyül a kéményekbe, meg- cibálja a fák csupasz galy- lyait, dühösen tovarohan a Körös-part irányába, és pillanatok múlva már a síkságon nyargal. Vad mérgében havat csap a buckák oldalához, a dideregve, alázatosan hajlongó bokrok tövéhez. Ahogy a szólásmondás vallja: ilyenkor a jó kutyát sem illik kicsapni. Hamarosan dél lesz, és a néptelen utcákról jólősik pár percre betérni a posta fűtött helyiségébe. Itt Molnár Jánosné a „háziasszony”, aki Kungyalun afféle mindenesnek számít, mivel a fiókposta vezetője, sőt tanácsi ügyintéző is. Tősgyökeres helybeli, ismeri a lakók apraját, nagyját. Tréfásan fenyeget. Legfontosabb a víz — Le ne írja, hogy falu, mert január vége óta állítólag kertváros vagyunk, a tíz kilométerre fekvő Kunszent- márton révén!. — Miben látszik ez a városi jelleg? Nevet. — Most még nem sokban, dehát ami késik, talán nem múlik. Tanácsi berkekben mondják, mi vagyunk a példa, hiszen itt a településfejlesztési hozzájárulást a fizetésre kötelezhetők mindegyike aláírta. Nagy szó ez. még akkor is, ha csak félezer lelket számlálunk. — Mire, mihez agitáltak? — Régi álma, óhaja az itteni embereknek a jó víz. Valaha a négy utcát négy kút látta el, most csak egy van. Azt még valahogy kibírtuk. hogy elvitték az iskolát, hogy Kunszentre járunk az orvosokhoz, de ha elegendő víz nem lesz, akkor megáll itt az élet. Bekopoghat bármelyik házba érdeklődni, valakit itt is, ott is talál. Ennek az az oka, hogy mindenhol akad jószág, hiszen állattartásból egészítik ki a keresetet. — Mennyi a tarifa? — Évi ezer forint, meg aki vállalta, annak újabb ezer az önkéntes hozzájárulás. — Nem sok ez? — Bizony az, és a szervezés nem is ment úgy akár a karikacsapás, bár a jó célról azt mondják: érdemes érte áldozni. De inkább kérdezze meg az embereket, nekik mi a véleményük a fizetségről. Petyusék mutatós kockaháza nyúliramodásnyira található a kirendeltségtől. Látszik az udvaron, az ólak elrendezésén: komolyan veszik a jószágtartást. Petyus János traktoros, a felesége háztartásbeli, így őt találom otthon. — Négy tehén, három fias disznó, meg aprólék most az állomány. Eddig évenként 10—15 hízót is leadtunk, ce ezt nem csinálom tovább, mivel nem éri meg a magas takarmányárak mellett a ve- sződség — sorolja a feleség. — Mennyi vizet fogyasztanak az állatok? — Naponta két hektó körül, úgy hogy én is támogattam a tanács elképzelését. Aláírtam az ívet, bár a férjem korholt, sok ez a pénz. Bármennyire is az, én innen nem bírok eljárni dolgozni, muszáj valamivel foglalkoznom, mert a két gyerekhez az egy kereset édeskevés. A baj az, hogy a derekam egyre többet rakoncát- lankodik, mert nem leányálom ennyi nagy jószágot gondozni, etetni, itatni. Főleg ilyenkor, amikor az idő istállóba szorítja őket. Hetvenhét évesen is Bár sok az elfoglaltsága, azért szakít annyi időt, hogy elkísér a falu túlsó végére özvegy Bencsik Lajosnéhoz. akinél éppen az egyik szomszédasszony tanyázik. — Hetvenhét évesen gyógyszerekkel még úgy ahogy megvagyok. A fiaim, lányaim el Kerültek a háztól, az uramat eltemettem, így magamra maradtam. Több gyerekem itt lakik a faluban, hozzájuk is húzódhatnék, dehát amíg bírom magam, jobb így. — Segítik a gyerekek? — Nem panaszkodom, főleg a lányok. Hízóvágáskor kóstolót hoznak, névnapra, születésnapra, karácsonyra olykor pénzt is kapok tőlük. Ruha már nem kell, hiszen egy magamfajtának az is sok, ami van. — A nyugdíja? — Háromezer felett, mivel erre a vaksi szememre is kapok, hiszen maholnap a legerősebb okuláré is gyenge lesz. Ennek ellenére ezzel a vízdíjjal, vagy micsodával úgy vagyok, hogy nem kértem felmentést. Ha elengedik jó, ha nem, az se baj. Legalább elmondhatom: ennyivel, szerény kisnyugdíjas létemre én is segítem a falut. Igaz, hízót már nem tartok, csak néhány aprólék kapirgál az udvaron, így víz se sok kell, de úgy vagyok vele: nem szeretek kilógni a sorból. Bár Szelevényen születtem. több mint ötven esztendeje élek a faluban. Idevalósinak érzem magam. Ügy tűnik, zökkenőmentes volt a szavazás. Erről érdeklődöm Bállá Mátyásné- tól, aki a település két tanácstagja közül az egyik. — Ketten jártuk a körzetemet. Akadt hely, ahol gyorsan aláírták, máshol bizony sokat kellett érvelni. Egy hetem ment az ügyre, hiszen ebben a drága világban egyre becsesebb a forint. — A víz azért létérdek. — Vitathatatlan, de az ezer forint nem kis pénz. meg mellé még az újabb ezer, aki ezt is vállalja önként. Végül a sok jószág miatt jól felfogott érdekből kötélnek állt mindenki. Nem beszélve arról, hogy a fürdőszoba is egyre több. Már pedig abba nem egy lavór víz kell. Bizony nem, úgy hogy a két év múlva megvalósítandó új kút nagyon is jó helyre kerül. Remélve, hogy addig a régi állja a sarat, mert olykor azon is meglátszik az idő, gyéren csordogál. A „titok" nyitja A főutcán lépkedve azon tűnődöm, mi lehet ennek a száz százaléknak az oka, hiszen nem kevés településen a felével, meg még egyetlen egy vokssal is megelégedtek volna. Dehát hiába csűrtem, csavartam a dolgot, csak ott kötöttem ki, azért sikerült megnyerni az elképzeléshez ezt a félezer embert, mivel a célról kiderült: megvalósítása kisebb-na- gyobb mértékben minden kungyalui érdekét szolgálja. Ez a „titok” nyitja, ha egyáltalán annak lehet nevezni. D. Szabó Miklós Más munkát kell adni "Nemcsak, a rehabilitáció fontos, a megelőzés is A vállalatok, üzemek dolgozói belépéskor egészség- ügyi alkalmassági vizsgálaton vesznek részt. A munkahelyeken pedig időről időre szűrővizsgálatokat végeznek, ellenőrzik a dolgozók egészségi állapotát, felfigyelnek a kezdődő vagy kialakult betegségekre. Az egészségkárosodások olykor szinte elválaszthatatlanok a munkakörtől. A munkahelyi ártalom miatt megbetegedett dolgozót sokszor más munkakörbe kell helyezni. Más munkakörbe — ha van rá lehetőség az üzemen belül, a vállalatnál. Mi a helyzet a Ganz Danubius tiszafüredi gyárában? Mint Zobolyák János munkavédelmi vezető elmondta, a mintegy ezerkéttszáz embert foglalkoztató gyárban évente egy-két esetben kell egészségügyi okok miatt más munkát adni a dolgozónak. Ilyenkor három munkakört, lehetőséget ajánl a gyár — változatlan fizetés, vagy a bérkülönbség megtérítése mellett. A gyárban több, egészségre ártalmas munka is van: a hegesztőknél a gázok, gőzök, belélegzése okozhat problémát, az ívhegesztők szemgyulladást kaphatnak, a portáldaruk gyártásával foglalkozók zajártalomnak vannak kitéve. A festékkel dolgozókra a hígítók jelentenek veszélyt, és olyan munkás is van, akinek gammasugárzásból származhat egészség- károsodása. A gyárba belépők szigorú alkalmassági vizsgálaton vesznek részt. Egészségi állapotukat folyamatosan ellenőrzik, a szűrővizsgálatokon. Az elmúlt évben tizennégy dolgozónál találtak valamilyen eltérést. Milyen lehetőség van a „kiszűnt” emberek áthelyezésére? Tizenöt dolgozónak biztosítanak munkát a telefon- központban, a telex körül végzendő teendők, a portai szolgálat. Húsz udvarost, és öltözőőrt foglalkoztatnak. A könnyű fizikai munkára javasoltak (például a csonkolással járó balesetet szenvedettek) "'kazánfűtők lehetnek. Igaz, a munkakör betöltése szakvizsgához kötött. Tizenhárom-tizennégy ember feladata a kéziszer- szám.-raktárban a szerszámok kiadása, javítása. (Közülük öten szívinfarktus után kerültek ide.) Könynyebb munkát tudnak biztosítani a csomagolórészlegben is, ahol általában cson- kulással járó balesetet szenvedettek készítik elő, csomagolják és rakják ládába az anyagot. Könnyebb azoknak az áthelyezése, akik technikumot, szakközépiskolát végeztek, ilyenkor ugyanis nagyobb a választási lehetőség. Általában diszpécseri, művezetői állásba mennek át. Nemcsak az egészségkárosodottak elhelyezése fontos, hanem az is, hogy megelőzzék a munkahelyi ártalom kialakulását. Ez kis mértékben műszaki (kisebb gépek beállítása, amelyek gyengébb zajjal működnek) nagy mértékben szervezési kérdés. Nem elég a dolgozók kellő felvilágosítása, a baleseti oktatás, tanfolyam. A zajosabb műveleteket általában a második, harmadik műszakban végzik, amikor kevesebben dolgoznak a gyárban. Kötelező az egyéni hallásvédők viselése, rendszere- sen ellenőrzik. A megelőző tevékenység rtem haszontalan; volt olyan év (1983), amikor a gyárban 50 százalékkal csökkent a balesetek száma. — Paulina —
