Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

1986. FEBRUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből A piszkos ügy A dolgok állása, Wim Wenderc, az Amerikában dolgozó, de körömszakadtá­ig európai fejjel gondolko­dói, méltán világhírű film­je. „Egyszerű” a sztorija: hőse egy nyugatnémet film­rendező, akit egy film — fontos; amerikai film! — forgatásával bízott meg a hollywoodi producer. Hamar kiderült, sehogy sem értik meg egymást merő tévedés a társulásuk* tényleg egy világ van kettőjük között... Amikor A dolgok állását néztük, nem is gondoltuk, hogy a Hammeitt-ügy — ma­gyar címe A piszkos ügy tör­ténetét látjuk. A dolgok ál­lásának filmbéli hőse — egyik pólusa — ugyanis nem volt más, mint Francois Ford Coppola a Keresztapa szülőatyja!. Coppola ugyan­is az 1970-es években „vál­lalatot” alapított, legalábbis affélét, azzal a céllal, hogy kirobbanó tehetségű európai rendezők alkalmazásával „új szeleket” fúvasson Hol­lywood környékén. Valami olyasmire gondolhatott a Keresztapa alkotója: nézzük, milyennek látják Amerikát „odaátrpl”. Ennek a szán­déknak mindenképpen nagy­része volt abban, hogy Win Wenders áttelepült az „álomgyárba”. Hogy együtt­működése nem volt zavarta­lan Coppolával, azt példáz­za A dolgok állása. De az még nem minden, amit ab­ban a filmjében elmondott Wenders. A tények: aHam- mett-sztorinak csaknem két­tucatnyi változata készült, — Coppola egyet sem foga­dott el közülük. Illetve egyet aztán igen, ennek alapján forgatott Wenders, de ami­kor elkészült a filmjével, s Coppola megnézte, azt mondta: nem rossz, eldob­juk, csinálunk egy jobbat. Közben eltelt négy év, el­készült A dolgok állása, majd végre a Hamnjett-sztori most nálunk is mozikba ke­rült változata is. Hogy a huszonvalahány próbálkozás közül valóban ez a változat-e a legjobb, ki tudja. A történetet, amely A máltai sólyom és más vi­lágsikerű könyvek írójáról, Samúel Deshiell Hamettről szól, elrontani se lehet, nem is sejtjük Coppola mit kifo­gásolt, persze azt sem tud­juk, hogy a „keményfejű” európai, Win Wenders mit akart belőle csinálni. A Ham­mett bemutatott változata érdekes, izgalmas, Wenders kezemunkájának stílusje­gyeit magán viselő film, csak éppen mozog bennünk a kisördög, hogy a .vissza­lökött” wenders-i elképze­lések között biztosan volt jobb is! Az amerikai kemény kri­mi nagymesteréről szóló film mindenesetre hatásos mozi, más kérdés, hozzánk sokkal közelebb van — még a tv képernyőjének nyomo- rítása ellenére is — a kis­kocsmákba betérő, a bűnö­zőkkel is emberséges, pipás, Maigret felügyelő, netán a rokonszenves elegáns úr, Derrick... A Coppola jóvá­hagyta Wenders-krimiben Frederic Ferrest egészen másfajta nyomozót formál. Valaki azt mondta A piszkos ügy nézői közül; ha én bank­rabló lennék, s ha már min­den kötél szakadna, inkább Maigret-vel, vagy Dériek­kel fogatnám el magam. Ta­láló, bár furcsa megjegy­zés: Hammett szákiunkra idegenebb, kegyetlenebb. —ti— Don Juan — Koldusopera Felújítás és bemutató Don Juan bolondjai, sze­retői voltunk címmel újítot­ta fel a Pécsi Balett társula­ta Eck Imre rendező-kore­ográfus duck muzsikájára alkotott táncjátékát, amely­nek húsz évvel ezelőtt volt a premierje a margitszigeti szabadtéri játékokon. A szombaton bemutatott pé­csi előadás sok táncossal, díszlettel és jelmezzel, a ko­rábbinál látványosabban je­leníti meg az ellenállhatat­lan hódító történetét. A címszereplőt Hajzer Gá­bor alakítja, szerelmeit Ta­más gyöngyi. Uhrik Dóra és Paronai Magdolna formál­ják meg. A táncjáték dísz­leteit Vayer Tamás, jelmeze­it Gombár Judit tervezte. Bertold Brecht Koldus­opera című művét mutatta be szombaton este a Debre­ceni Csokonai Színház tár­sulata. Brecht 1928-ban te­remtette újjá a 18. századi angol John Gay művét, amelyhez Kurt Weill írt ze­nét. A Debreceni Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ színháztermében bemutatott musicalt Pinczés István ren­dezte. A főbb szerepeket Csendes László, Kállay Bori, Csorna Judit, Sárközi Zoltán, Korcsmáros Jenő, Tikos Sá­ri. O. Szabó István, Dánielffy Zsolt, Melis Gábor és Fésűs Tamás alakították. Életműdíjak Megkezdődött a játékfilmszemle Szomjas György Falfúró című produkciójának díszbe­mutatójával szombaton megkezdődött a XVIII. Ma­gyar Játékfilmszemle a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban. A fesztivált Kőhal­mi Ferenc a Művelődési Mi­nisztérium filmfőigazgatósá­gának vezetője nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitót követően — az idén először — adták át a játékfilmszem­le szervező bizottsága által odaítélt életműdíjakat Rad- ványi Gézának, Fábri Zol­tánnak, Illés Györgynek és Jancsó Miklósnak. A díja­kat a mesterek tanítványai — maguk is neves művé­szek — Makk Károly. Bacsó Péter, Koltai Lajos és Kéz- di Kovács Zsolt nyújtották át. Az 1985-ös év négy leg­sikeresebb magyar filmje rendezőjének a MOKÉP kö­zönségdíját adták át. Az ugyancsak idén alapított ju­talmat Szabó István Redl ezredes, Kovács András a Vörös grófnő, Lugossy Lász­ló Szirmok, virágok, koszo­rúk című játékfilmjéért, il­letve Dargay Attila Szaffi című animációs alkotásáért vette át Sombár Józseftől, a MOKÉP igazgatójától, az idei filmszemle elnökétől. A XVIII. Magyar Játék­filmszemle öt napján a fil­mek versenyében 16 alkotást vetítenek, ebből 10-nek az ősbemutatóját tartják a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban. A produkciókat Schiffer Pál Kovbojok című, 16 milliméteres szalagra rög­zített fiimiének kivételével — amit a Bartók teremben mutatnak be —. a Pátria te­remben tekinthetik meg. A Pálma-teremben video- és televíziós produkciók, fő­iskolások filmösszeállításai szerepelnek. További két teremben az elmúlt 40 esz­tendő legkiemelkedőbb ma­gyar alkotásainak —; mint­egy 70 — videováltozata te­kinthető meg. A játékfilmszemle díjai­nak ünnepélyes átadását — a társadalmi és a szakmai zsűri ítélete alapján — szer­dán este tartják. Az ügynök Találkoztam már sokféle emberrel: törtetővel és sze­rénnyel, vidámmal és bús­komorral, áldozatkésszel és közönyössel, gazdaggal és szegénnyel. De eddig még nem hozott össze a sorsom olyannal, aki komoly csa­ládapaként feladta volna a biztosat a bizonytalanért. Most ez is megtörtént. Az ország leghosszabb ne­vű településén, Jászfelső- szentgyörgyön, az Iskola út 5. szám alatti ház kerítésén piciny tábla hirdeti. hogy ott él és dolgozik Szarvas Gábor, a TIPP-TOPP ügy­nökség cégtulajdonosa és egyben teljes személyzete, Szolnok megye egyetlen ügy­nöke. — Hogyan adta a fejét er­re a munkára? — teszem fel az első kérdést, miközben helyet foglalunk a folyosó­ból kialakított apró irodá­ban. — Második fiunk, Szilárd szívrendellenességgel szüle­tett. így olyan elfoglaltsá­got kellett keresnem, hogy állandóan mellette lehessek. Ugyanakkor még az 1982-es rendelet megjelenése előtt olvastam az újságban, hogy Pesten engedélyeztek egy csere-bere ügynökséget, s úgy gondoltam, a rendelet nem késhet sokáig. így is lett. Előtte a termelőszövet­kezetben munkavédelmis­ként dolgoztam. Beszélgetés közben hal­kan szól a rádió és surrog a magnó. A Napközben adása kerül a szalagra. Éppen a jövedelemadóról van szó. — Mindig fölveszem eze­ket a műsorokat — mondja _ hiszen nem tudni, mikor lesz rá szükség. — Minden szakmában a kezdők, a fiatalok, a mes­terektől, a szakma nagy öregjeitől lesik el a legkii- könbözőbb fogásokat. Ennek a foglalkozásnak viszont Magyarországon nincs ha­gyománya. Mégis, hogyan lehet elsajátítaniZ — Az ember a saját bő­rén mindent megtanul. Igaz, a Kisosznál volt egy három­hónapos tanfolyam, amit lel­kiismeretesen végighallgat­tam. és sokat tanultam be­lőle. Ugyanakkor ami a kis­vállalkozásokról, géemkák- ról az újságokban megje­lent, mind átböngésztem. ’83-ban meglátogattam egy­két ügynökséget is, de nem lettem okosabb, mivel nem mondott el senki semmit, így az első félév tapogató­zással telt el. — A belkereskedelmi mi­niszter 10/1982-es számú rendeletének tájékoztatóid­ban az ügynök szó alatt a következő mondat szerepel: „Kereskedelmi ügylet meg­kötésére kínálkozó alkalmat közöl, kereskedelmi ügylete­ket közvetít, hiánycikkeket kutat fel. és elfekvő készle­tekre vásárlót keres ..." Ez egyben meghatározza az ön feladatát is. Hogyan szerve­zi a munkáját? — Eleinte újsághirdetése­ket adtam fel, s erre jelent­keztek az érdeklődők. Je­lenleg is 20—22 féle lapot böngészek át naponta, s akik hirdetnek valamit, írok a címükre és felajánlom a munkámat. Általában az emberek igénybe is veszik a szolgáltatást. Olyankor a kínálatot vagy a keresletet nyilvántartásba veszem. Van egy kartonrendszerem, ame­lyen minden föl van tüntet­ve. — Mit keresnek a legtöb­ben? — Mélyhűtőt, radiátort, esztergát, Simson motorke­rékpárt. számítógépet. Iga­zából nincs hiánycikk, csak felderítetlen áru van. Vagy­is nem tudják az emberek, hogy mit, hol keressenek. — És mit kínálnak? — Lovat, hintót, sőt még szamarat is, hogy csak a szo­kásostól eltérőeket említsem. Persze ebben a szakmában is érezhető némi idényszerű­ség-. Például nyaralás előtt megnő a kínálat, hiszen olyankor még bútorokat is ajánlanak eladásra. — Mennyit kér a munká­jáért? — A bevételem két részből tevődik össze. Van egy nyil­vántartási díj, amely 100 fo­rinttól 300 forintig terjed. Erre jön az ügynöki jutalék, ami a létrejött üzlet fél és egy százaléka körül mozog. — Megéri? — A fizetésem körülbelül annyi, mint a termelőszövet­kezetben volt. Ott 4 ezer kö­rül kerestem havonta. Az biztos, hogy , többet dolgo­zom. mint a téeszben, de legalább nyugodt vagyok. Az az igazság, hogy ennél job­ban is kereshetnék, de a ta­valyi postai áremelés na­gyon érzékenyen érintett. Csak a bélyegekre 4—5 ezer forint, az újságokra pedig 900 forint megy el havonta. A feleségem 10 hónapos lá­nyunkkal itthon van gyesen, ezért a megélhetésünk érde­kében tavaly 4 ezer csirkét is fölneveltünk. így nem küzdünk anyagi gondokkal, de mondjuk autóra vaay egy kis személyi számítógépre már nem telik. — Tervei? — Ha egyszer majd na­gyon jól megy a cégnek, sze­retném a humán szolgálta­tást is bevezetni. Mondok egy példát: ha valaki toló­kocsit keresne, én biztosan felhajtanám neki. Termé­szetesen teljesen ingyen, csak a postai költségeket számláznám az illetőnek. Nagy Tibor Fotó: Nagy Zsolt Fotóművészek tárlata Külföldiek Párizsról — franciák a világról Kilenc ország 18 fotómű­vésze — Párizsról, 18 fran­cia fotográfus a világról. A Budapest Kiálllítóteremben pénteken nyílt meg az Air France-Ville de Paris-díj című kiállítás. A díjat 1980- ban alapították. Az össze­gyűjtött munkákból az első kiállítást minden esztendő­ben Párizsban » Művészetek Múzeumában rendezik. Kóxmtivarnak, klamaatarak Miklós bácsi, a cibaki takáes Pár évtizeddel ezelőtt Ci­bakházán és környékén nagy területeken termesztettek kendert. (A kunszentmártoni helytörténeti múzeumban szép tárgyi anyag dokumen­tálja a kenderfeldolgozás ti­szazugi múltját). A század elején nemigen volt a falu­ban olyan parasztháztartás, amelyik fölszereléséből hi­ányzott volna a kendertörő, a héhő, a talpas guzsaly, a rokka. A szövés, fonás mestersé­gét általában az asszonyok gyakorolták: akadt azért ki­vétel is. A 78. évében járó Marton Miklós háza falán ma is kis tábla hirdeti: ta­kács. A kis műhelyben reg- geltől-estig jár a vetélő, s noha a mester szemét ugyan­csak megviselték a takács­szövőszék mellett eltötött évtizedek, azért naponta — mikor, milyen a kedve — megsző 6—8—10 méter rongyszőnyeget. — Hogy lesz egy fiúgye­rekből szövőinas? — Volt itt a faluban egy kis szövődé, nekünk meg sok kenderünk volt, kapcso­latban álltunk a szövödések­kel. Annak a vezetőnője mondta édesanyámnak: tes­sék ideadni a Miklóst inas­nak, nem bánja meg, ez a szakma mindig biztos kenye­ret ad. — És adott? — Adott. Hol jobban, hol rosszabbul ment az ipar, de munka nélkül nemigen ma­radtam. A szövőszéket, amin ma is dolgozik, 1931-ben vette,-kéz alól. Kopásai arra engednek következtetni, hogy már ak­kor sem lehetett új. — Nem bizony, megvan ez tán 150 éves is. Nézegették is a múltkor, amikor nálam jártak a kiskunfélegyházi múzeumból. Dehát nem adom el, amíg élek. Eddig csak a rongyszőnye­gek készültét jeleztük. Pe­dig Miklós bácsi. — aki mesterlevelét 1929-ben kap­ta — igazi, míves takács­szőtteseket is készít, ha az kívántatik tőle. (Büszke rá, hogy egyik tanítómestere egy erdélyi asszony volt). Kis „házi múzeumában” szebbnél szebb len- és ken­derszöveteket őriz; nemze­ticsíkos „magyarzsákot” a lisztnek, hófehér kendőt a kenyérnek, finom tapintá­sú törölközőt, abroszokat, té­rítőkét. Egy-egy megrendelő mostanában ezekre is akad. Nemrég Pestről keresték, hogy abból a jó érdes ken­derszövetből csináljon tö­rölközőt. mert hogy a regge­li mosdás anélkül nem fris­sít igazán. Miközben beszélgetünk, egy percre sem áll meg a munkával. Éveket töltött a háborúban, jutott neki a fogságból is. Műhelyének ér­tékesebb darabjait többször lefoglalták, elvitték, tönkre­tették. Mindezt zokszó nél­kül — befelé mosolyogva — mondja. Ez a takácsszövő­szék mindig megmaradt, s nem álmokat szövögetett rajta. Vágner János Fotók; Hargitai Lajos Toulouse-Lautrec-kiállílás nyíl! Jászberényben A mindössze harminchét esztendőt élt Toulouse-Laut­rec különc, önpusztító élet­módjáról, betegségeiről alig­hanem többet tud a nagykö­zönség, mint egészen sajá­tos, öntörvényű művészeté­ről. Igaz, alkotásait ritkán láthatták az utóbbi években a tárlatlátogatók, pedig a Szépművészeti Múzeum tu­lajdonában jelentős művek vannak. Mindenképpen jelentős képzőművészeti és közműve­lődési eseménynek kell te­hát tekinteni, hogy pénteken este, a Jászberényi Jász Mú­zeum időszaki kiállítótermé­ben, harminc Toulouse-Laut- rec-grafikából, litográfiából álló tárlatot nyitott meg — nagy érdeklődés mellett — dr. Szabó Miklós kandidátus, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Meg­nyitó beszédében hangsú­lyozta, hogy e kiállítás a Szolnok megyei múzeumi szervezet, és a Szépművésze­ti Múzeum — folytatást ígé­rő — együttműködési meg­állapodása eredményeként jött létre, a Művelődési Mi­nisztérium védnökségével. Toulouse-Lautrec művei­nek jászberényi kiállítása a tervek szerint március 10-jg tart nyitva. Exkluzív Interjú A Szépművészeti Múzeum anyagéból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents