Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V 5 Nem alszik tói/ ólmot Halesz a hó alatt Állattenyésztési aktíva Szolnokon Nagy port vert fel öt év­vel ezelőtt a Szelevény- Haleszt átszelő pormentes, szilárd burkolatú út ügye. Beadyányok, kérelmek ér­keztek a kunszentmártoni tanácshoz, ahol a haleszi ta; nácstag minden ülés alkal­mából szóba hozta, hogy az út megépítése elodázha­tatlan. — Semmire se mentünk a kérésünkkel, ezért írtam egy levelet a megyei tanácshoz, a levelet egyébként rajtam kívül még száztizenhatán aláírták, de onnan is eluta­sító választ kaptunk — em­lékszik vissza Molnár Já­nos egykori tanácstag, aki huszonkét esztendőn át kép­viselte a haleszieket a kun­szentmártoni tanácsban. Molnár Jánost kemény fá­ból faragták, nem nyugo­dott bele, hogy Szelevény külterületének lakói több száz méterén keresztül da­gasztották a sarat, amikor­ra szilárd burkolatot érez­hették a lábuk alatt. Űjabb levelet írt a megyei tanács­hoz, amelyben kérte, hogy azok, akik a száznál több aláírást is tartalmazó le­vélre nemleges választ ad­tak, autózzanak el Haleszba valamelyik esős nap után. Molnár János: „Hamarosan megkaptuk a négy és fél­milliót. . — Persze, elakadt a gép­kocsi a település bejáratá­nál — mosolyog Molnár Já­nos. — Hamarosan meg is kaptuk az építéshez szüksé­ges négy és félmillió forin­tot. Túlzás lenne azt állítani, hogy ettől kezdve ment minden, mint a karikacsa­pás; a lényeg az, hogy 1981- ben átadták az 1780 méter hosszú, hat illetve egy sza­kaszon négy méter széles aszfaltutat. A háromszáz- egynéhány haleszi nem érezte már magát mostoha- gyereknek, hiszen az úttal párhuzamosan két autóbusz­fordulót is kialakítottak, így, akiket ügyes-bajos dol­guk Szelevényre vagy Kun- szentmártonba szólított,. rö.- vid idő alatt elérték a cél­jukat. Kedvezően változó juttatások A pénzügyminiszter feb­ruár l-i hatállyal módosítot­ta az egyes szociális és kul­turális juttatásokról szóló rendeletet. Ennek alapján lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok és intézmények a nem fizikai állományú dol­gozóikat időkorlátozás nél­kül magánszálláson is el­helyezhessék. Azoknak a dol­gozóknak. akik albérletben laknak, meghatározott fel­tételek szérint albérleti hoz­zájárulást fizethetnek. Az in­tézkedéssel többek között a pályakezdők, a kis települé­seken dolgozó gyógyszeré­szek, tanítók szociális hely­zetét kívánják javítani. s megkönnyíteni az idénysze­rűen működő élelmiszerüz­letek üzemeltetését. Kedvezően változott a vál­lalatok, intézmények ren­delkezésre álló fizetésielő- leg-keret Is. A száztizenöt házból álló, szőlős-gyümölcsös telepü­lésrész „rangja” az év eleje óta megváltozott: mivel Kunszentmárton város lett, a közigazgatásilag hozzá­tartozó kisebb falvak, tanya- központok egyszeriben kül­várossá avanzsáltak. — Az újonnan kapott rangnak vannak előnyei és hátrányai — mondja Szen­tesi Áron, a Kunszentmár­toni Városi Tanács szelevé- nyi kirendeltségének ve­zetője. — Hadd kezdjem az előnyök közül a legkelle­mesebbel: kevesebb lett a villanyszámlák összege, hi­szen a városi tarifa szerint számláznak. Hátrány vi­szont, hogy emelkedett a házadó, szobánként ötven forintról száz forintra. Lehet, hogy a megnöve­kedett házadó érzékenyen érinti majd a Szelevény- Haleszban nemrégiben fel­húzott épületek tulajdono­sait, akik csendre, gyümöl­csösre, kertészkedésre áhí­tozva döntöttek úgy, hogy hétvégi pihenőjüket a kel­lemes környezetben töltik el. — Éveken át építési tila­lommal sújtották Haleszt — magyarázza a kirendeltség­vezető. — Később feloldot­ták a tilalmat, és az utób­bi négy-öt évben eszten­dőnként öt-hat új építési engedélyt adott ki a tanács. Igen nagy volt az érdeklő­dés, az építési kedv, hiszen vonzotta a városiakat az olcsó telek és a szőlőter­mesztés lehetősége. Közel jár az igazsághoz, aki az építési kedv megnö­vekedését kapcsolatba hoz­za a szilárd burkolatú út elkészültével, amely meg­könnyítette a közlekedést és a szállítást is. Az út azon­ban önmagában kevés ah­hoz, hogy egy településrész ellátottságát jónak nevez­hessük. Ezt a kirendeltség- vezető és a kunszentmár­toni tanács vezetői is jól tudták, de tisztában voltak vele a kereskedelem felelő­sei is: csaknem az új út át­adásával egyidőben felújí­tották a vegyes-élelmiszer boltot, és a háromszázezer forint ráfordítás lehetővé tette, hogy az üzlet a hagyo­mányos formáról áttérjen a félig önkiszolgáló rend­Szentesi Áron: „A városi rangnak vannak előnyei és hátrányai” szerre, és azt is, hogy na­gyobb legyen a raktár. Farkas Sándorné boltveze­tőtől megtudtuk, a nyári hó­napokban a forgalom meg­haladja a kétszázezer forin­tot. — Amióta az áfész teher­kocsijai egészen a bolt bejá­ratáig közlekedhetnek, he­tente többször is kapunk friss árut — mutat körbe birodalmán Farkasné, ám nincs sok ideje a beszélge­tésre, mert egymás után lépnek a vevők a boltba. Nem sok különbség lehet a nyári és a téli forgalom kö­zött, hiszen az üzletben az alapvető élelmiszereken kívül sok egyéb is kapható. A ,jkomolyabb” vásárlásokért viszont Kunszentmártonba kell buszozniuk a halesziek- nek. Pár esztendeje törpe- vízmüvet építettek, a 115 ház bármelyikéből elérhető egy közeli kút, a villanyhá­lózat teljes, szinte minden második épület tetején té­véantenna magasodik. Az úgynevezett csendes tanyai esték képe már a múlté. Erről a művelődési ház is gondoskodik, ahol műsoros esteket, ismeretterjesztő előadásokat rendeznek, if­júsági és kertbarát klub­összejöveteleket tartanak. Ahogyan azt Molnár János megfogalmazta: Halesz egy nagy család, a családokra jellemző kisebb torzsalkodá­sokkal, de főleg az össze­tartozás tudatával. Bendó János - Fotó: Hargitai Lajos Kútelfojtós utón öblítik a sólerakódásos csatornát Az 1986. január 31-én el­fojtott fábiánsebestyéni gőz­kitörés során felszínre ke­rült óriási mennyiségű és csaknem a tenger vizével azonos sótartalmú termálvíz elvezetése, hatásának sem­legesítése is nagy feladat. A kút 46 napon át ontotta a forró sós vizet, amely ez­után, egy 50 kilométer hosz- szű főcsatorna közvetítésé­vel a Tiszába került. Mivel a főcsatornák ön­tözésre is szolgálnak és a híres szentesi zöldségtermő tájWíirzetet látják el, a sóle­rakodást mindenképpen meg kell akadályozni. Az Alsóti- szavidéki Vízügyi Igazgató­ság környezetvédelmi intéz­kedésként idejében másod­fokú vízminőségi kárelhá­rítási készültséget rendelt el. Ezzel egyidejűleg a Kőrös­ből vett vízzel folyamato­san hígították a sós termál­vizet, s egyben öblítették, mosatták a csatornát. Jó szolgálatot tettek a január végi-február eleji olvadás­kor. esőzéskor felgyülemlett és a csatonákban felhalmo­zódott csapadékvizek. A kárelhárítási munkák­nak azonban határt szab az elvezető rendszer áteresztő- képessége. valamint a né­hány napja bekövetkezett jégképződés. Ehhez járult az a körülmény, hogy a Tisza magas szintje miatt szivaty- tyúkkal lehet csak átemelni a főcsatornákból az öblítő­vizet. Az igazgatóság szak­emberei mindenkor az adott természeti viszonyok mellett legeredményesebbnek ítélt módszert alkalmazzák. (Folytatás az 1. oldalról) gye állattenyésztése, többek között elmondta: az évi csak­nem 180 ezer tonnával az ország vágóállat-termelésé­nek csaknem 7,5 százalékát állítják elő a megye nagy és kisüzemei. Az állattenyész­tési ágazatok szerepe köz- gazdasági szempontból sem csekély a gazdaságokban, hiszen a nettó árbevétel 28— 30, a termelési érték 30— 32 százalékát adják. S bár a takarmányárak emelkedé­se és a szabályozóváltozások’ révén jövedelmezőségük lé­nyegesen elmaradt a nö­vénytermesztésétől, folya­matos árbevételükkel jól segítik a gazdaságok üzem­vitelét. Nőtt a fajlagos tejtermolós A megye szarvasmarha­állománya — hallottuk a vi­taindítóban — 4,5 százalék­kal csökkent a tervidőszak kezdetéhez viszonyítva. En­nek ellenére a fajlagos tel­jesítmények javításával — öt év alatt 876 literrel nőtt az egy tehénre jutó terme­lés — 16 százalékul több tejet értékesíthettek 1980- hoz képest a nagy és kis­üzemek. Megcsappant, je­lenleg háromszázzal keve­sebb a tehénlétszám a hús- marhaágazatban is. A terv­időszak végére kedvezőtlenül alakult a nyolcvanas eszten­dők elején még egy lakosra számítva az országos átlag kétszerte több vágóállatot termelő sertéságazat helyze­te is. A legsikeresebb eszten­dő, 1983 óta 25 százalékkal csökkent a törzsállomány, és ugyanannyival a sertés- hústermelés, amelynek 60 százalékát a kisüzemi szek­tor adja a megyében. Létszámának alakulását — folytatta Zelenyánszki And­rás az ágazatok helyzetének ismertetését — valamint a szaporulati és a termelési mutatókat illetően egyaránt, mint az országban minden­ütt, megyénkben is a juhte­nyésztés helyzete a legkriti­kusabb. A baromfitenyész­téssel foglalkozó és az or­szág baromfihús-termelésé­ből hét százalékkal részese­dő öt állami gazdaság, 31 termelőszövetkezet és a kis­termelők, vállalkozók már 1982-ben elérték a tervidő­szak végére előirányzott termelést, de az utóbbi évek­ben ebben az ágazatban sem tapasztalható lényeges fej­lődés. A megye állattenyésztésé­ben kialakult helyzet okait elemezve,. a megyei tanács osztályvezetője megemlítet­te a tenyésztői munka ala­csony színvonalát; a keve­rék takarmányok árának nö­vekedését és béltartalmának romlását; a szálas- és tö­megtakar mány-termesztésre kedvezőtlenül ható aszályos évjáratokat; a kisüzemekben bekövetkezett termelői kedv­csökkenést; a külpiaci érté­kesítés időszakos gondjait; valamint a megyei szinten 366 millió forint veszteséget jelentő jószágelhullásokban, úgynevezett feldolgozóipari kobzásokban feltétlenül köz­rejátszó állategészségügyi problémákat. A feszültségek feloldását elősegítő feladatok között pedig hangsúlyozta a hústermelés minőségi javí­tását szolgáló jobb fajtapoli­tika, takarmánygazdálkodás és beruházási stratégia meg­valósítását, a kedvezőbb ár- és támogatási rendszer kia­lakítását. Vitaindítóját azzal zár­ta Zelenyánszki András, hogy a gondok, a problémák részletes elemzésével a kö­zös tennivalókra igyekezett ráirányítani a jelenlévők fi­gyelmét. Nem csökkentve ezzel az üzemeken belül és kívül egyaránt nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés­re érdemes állattenyésztési dolgozók érdemeit, akik a korábbinál hatékonyabban dolgoztak a VI. ötéves terv­ben: 1984-ben például 647 ezer forint termelési értéket állított elő a főágazat egy- egy dolgozója, ami 36 száza­lékkal meghaladta az 1980. évit. A megyei helyzetet ismer­tető tájékoztatót követő vi­tában szót kért Simon Jó­zsef is, aki mondandóját így kezdte: a megyei pártbizott­ság a középtávú és éves gaz­daságpolitikai feladatok tel­jesítését értékelve megálla­píthatta, hogy a megye mező- gazdasága a kitűzött célok­kal összhangban fejlődött. A VI. ötéves tervi gondok el­lenére jelentős mértékben hozzá tudott járulni a leg­fontosabb népgazdasági fel­adatok, a gabona- és hús­program megvalósításához. A megyeszerte most zajló zár­számadások tapasztalatai szerint a tervidőszak legsi­keresebb esztendejét zárta nyolcvanötben több olyan gazdaság is, amelyben a kez­deti „hogyan nem lehet” szemlélettel felhagyva, a tennivalókat újra átgondol­va, sikerült megoldani a gazdálkodás problémáit. Tarthatatlan színvonalbeli különbségek Az aktívaértekezlet té­májáról, a megye állatte­nyésztéséről szólva a megyei pártbizottság titkára hang­súlyozta: a fejlődés ellenté­tes tendenciái ellenére az előző tervidőszakban tovább nőtt a főágazat jelentősége. A növénytermesztéstől elma­radó jövedelmezősége el­lenére elősegítette a bizton­ságos gazdálkodást. A me­gyei vezetés is reálisan lát­ja az olyan objektív ténye­zők kedvezőtlen hatását, mint például a jövedelem­érdekeltség romlása, a visz- sza-visszatérő értékesítési gondok, a takarmányellátá­si hiányosságok. Nincs azon­ban olyan szabályozó rend­szer, amely orvosolni tudná az üzemek termelési szint­jében mutatkozó eltéréseket. Nem tartható tovább az az állapot, hogy amíg egyik gazdaságban egy liter tej előállítása három forint hasznot hoz, a másikban ugyanennyi veszteséggel jár; vagy hogy akad gazdaság, amelyikben 12 forint üzemi haszon, és olyan is, amelyik­ben 14 forint veszteség van egy kilogramm sertéshúson. A legfontosabb tennivaló­kat sorolva Simon József felhívta a figyelmet arra, hogy maximálisan élni kell az állatenyésztési ágazatok jövedelmezőségének javu­lásával biztató 1986. évi sza­bályozó módosítások kínálta lehetőségekkel. Az eddigiek­nél jobban ki kell használni a fajtaváltásban, a tartási, a tenyésztési és a takarmányo­zási körülmények javításá­ban, a technológiai és mun­kafegyelem szigorításában, valamint az anyagi érde­keltség fokozásában rejlő üzemi tartalékokat. A me­gyei adottságoknak jobban megfelelő állattenyésztési szerkezetet kell kialakítani, növelve abban a tömeg- és szálastakarmányt fogyasztó ágazatok részarányát. Ezzel egyidőben természetesen ja­vítani szükséges a takar­mánytermesztés színvona­lát, elsősorban a kukorica vetésterületének és hozamai­nak növelésével, valamint gyep és legelőterületek in­tenzívebb hasznosításával. Legfontosabb tennivalók kö­zött említette meg a me­gyei pártbizottság titkára a hústermelésben továbbra is jelentős szerepet betöltő háztáji és kisegítő állattar­tás integrálásának további fejlesztését, mindenekelőtt a közös érdekeltség kialakítá­sával. Felszólalását így fe­jezte be Simon József: a mező- és élelmiszergazda­ságban betöltött rangjával egyenlő felelősséggel kell minden érdekeltnek minden eszközzel azon munkálkod­nia, hogy kedvezően változ­zanak a megyében a főága­zatban mutatkozó kedvezőt­len tendenciák. A véleményt nyilvánítók többségét meghallgatva kért szót dr. Papócsi László, így elismeréssel beszélhetett az állattenyésztés helyzeté­nek javítása érdekében ed­dig tett megyei intézkedé­sekről, üzemi törekvésekről. Az országos helyzetet ismer­tetve,! a miniszter-helyettes elmondta, hogy a termelés 1985. évi csökkenése ellenére a hazai állattenyésztés öt százalékkal túlteljesítette ötéves tervét, és a tavalyi 133 milliárdos termelési ér­téke kétmilliárddal megha­ladta a növénytermesztési főágazatét. A népgazdaság ezért továbbra is fontos ága­zatának tartja, ennek meg­felelően kiemelten támogat­ja az állattenyésztést. A termelői bizalom visszaállí­tása a célja többek között annak a 3,5 millárd forint összegű támogatásnak, amely ár- és adókedvezmé­nyek formájában segíti elő 1986-ban a jövedelmezőbb kis- és nagy üzemi állattar­tást. Előtérbe kerül a minőség A központi intézkedések azonban — szögezte le a miniszterhelyettes — csak akkor vezethetnek ered­ményre, ha azokkal jól él­nek a termelők, és emellett partnerek a hazai és kül­piaci igények diktálta minő­ségi fejlesztésben. Előzetes számítások szerint az élet­színvonal-politikánkkal össz­hangban tovább fog növe­kedni a jelenlegi szemé­lyenkénti 80 kilogrammos hazai húsfogyasztás, ugyan­akkor a növekvő exportigé­nyek is a termelés 25 száza­lékos növelését teszik szük­ségessé a VII. ötéves terv­ben. Ahhoz azonban, hogy határainkon túl, elsősorban a konvertibilis piacokon is megőrizhessük, javíthassuk pozíciónkat, feltétlenül szük­ség van a nemcsak a több, hanem a jobb húsra is. A minőségi változáshoz elen­gedhetetlen jobb takarmá­nyozást a közeljövőben meg­jelenő új takarmánytörvény- nyel, annak maradéktalan betartásával is segíti az ága­zati minisztérium. A folya­matosabb kistermelői tevé­kenység érdekében a köz­ponti szervek idejében, az idén például már március végén közzéteszik a jövő évi felvásárlási árakat — biz­tatta a háztáji és kisegítő gazdaságokban jószágot tartókat Papócsi László. A vita után — amelynek aktivitására jellemző, hogy tizenegyen nyilvánítottak vé­leményt, — az aktíva érte­kezlet a megyei tanács el­nökhelyettesének zársza­vával ért véget, aki a ta­nácskozáson elhangzottak ta­pasztalatait így összegezte: a nagyüzemek és a tevékeny­ségüket jól kiegészítő kis­gazdaságok összefogásával, adottságaik és lehetőségeik jobb kihasználásával nem­csak megismételhetők, ha­nem növelhetők is azok el­ismerésre méltó eredmé­nyek, amelyekkel már be­bizonyította szorgalmát, hozzáértését a megye nagy­üzemi állattenyésztésében dolgozó nyolc és fél ezerté- esztag, állami gazdasági dolgozó és a csaknem 90 ezer kistermelő. T. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents