Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
1986. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé ■ m - 0 n « lKépér ny°i le előtt | Talán furcsa, hogy hangsúlyosan két olyan programról, tévédrámáról szólok emlékeztetőül, amely talán sokak figyelmét kerülte el az elmúlt héten. Az egyik a Leviathan, pénteken 10 után sugározta a televízió (éjszakai színház!), a másik pedig Székely János Dózsája, vasárnap este a kettesen, amikor az első csatornán egy olasz—spanyol kalandfilm pergett a képernyőn, s amely nyilván sokkal csábítóbb szórakozás, mint egy monodráma. „Poromra” szorulva Persze nincs ebben semmi különös, hogy tudniillik a televízió szándékosan osztja be időben ily módon a programjaik (hangsúlyctván, hogy az intellektuálisabb falaitoknak a kései órákban, vagy még inkább a kettesen van a helyük. Hogy jól van-e ez így, majd elválik a a gyakorlat során. Azzal nem vitatkozom, hogy akadnak tévéfilmek, amelyek tárgyuk, bonyolult szerkezetük, kifejezésmódjuk és ráadásul periférikus mondandójuk okán háttérbe szorittathatnak, de a kiváló író, Székely János Dókája aligha „szolgált rá” a megkülönböztetésnek erre előnytelen módjára. A múlt évben látott, nagy sikerű Caligula helytartója után ismét veretes munkával állt nézői elé a romániai magyar szerző. Kevesebb fegyelmezett drámaírót ismerek, mint ő, aki oly takarékosan, de ugyanakkor any- nyira pontosan adagolná a szavakat, ahogyan ő teszi; s aki oly gyönyörűen szólna magyarul! Dóksája monodráma, egyetlen szereplője van, a megidézett történelmi hős, de mégis ott sistereg a képernyőn végletesen feszült konfliktusaival maga a kor is, a parasztháború kora, a Dózsa-forrada- lom atmoszférája. A szerző érdekes módját választja a kifejezésnek: szinte belebú- jik- hősébe, hogy gondolataiéin olvashasson, s hogy felmutassa, mi is fordulhatott meg a fejében, a lelkében, a szívében amikor váratlanul őt nevezték ki a seregek vezérének, vagy amikor válaszút elé állította élete; vagy hogy mit is érzett egy szétroncsolt jobbágy láttán, akit bosszúból a nemesi urak koncoltattak fel! De talán a legmegrázóbb s egyben a legtanulságosabb is, hogy mit gondolhatott sorsáról és népének jövőjéről, amikor izzó vastrónra ültették őt, aki fájdalmaival viaskodván is szerette volna megőrizni emberi méltóságát. Azt gondolta-e vajon Dózsa, amit most szájába adott az utókor fia? Ki tudja, de gondolhatta, és ez a fő, és ez elegendő, hogy hitelessé váljék a dráma, a parasztveziér drámája, amelybe Székely János belesűrítette forradalomról vallott eszméit, életsorsának tapasztalatait. amitől műve azután a gondolatok síkján kimozdult a régmúlt időkből — jelen idejűvé válik. Sára Sándor, aki mostanában filmes létére szívesen rándul ki a televízióba, puritán, rendkívül egyszerű módon tálalja, de ugyanakkor mindvégig magas feszültségen tartja a drámát, szinte mindent az arcról kíván leolvasni és a tekintetből akar kiolvasni. És ez sikerül is tökéletesen, mert a címszerepet alakító Madaras József páratlan erővel szólaltatja meg Dózsa gondolatait, érzéseit. Eszményien mai, izzó Dózsa. Alig tesz mást, mint csupán mondja szövegét, de szavai parázslanak. Dózsája érezhetően lángol belül. És mindezek ellenére okosan gondolkodó is, aki józanul tud mérlegelni, amikor például a bukás okait latolgatja, kimondván, hogy az egyik legnagyobb baj: éretlen gyümölcsként idő előtt pottyant földre ez a forradalom; olyankor, amikor megszületésére még nem volt minden szükséges készen e világban. Dózsa tragédiája tehát a kora előtt járó hős törvény- szerű bukása, igazán megrendítő élmény a képernyőn. Nem gondolatainak felemelő volta, hanem megformálásának kivételesen magas színvonala tette emlékezetessé az elmúlt hét másik bemutatóját, a Leviathant. Olyan világba visz el bennünket ez a tévéfilm, amelyben mindenki szerencsétlen, amelyből száműzettetett a remény, amelyben az édes érzelem is keserű gyűlöletté fajul, s ráadásul öl is. Széthullásra ítélt, reménytelen polgári világ, finom képi lenyomatát kaptuk a Horváth Z. Gergely rendelte Levia- thanban — egyébként Julien Green regényéből a forgató- könyvet is ő írta — Márk Iván operatőri remeklésével. Az opálosan lírai képek igen jól adták vissza azt a misztikusan érzelmes hangulatot, amely a szerző alakjainak sorsát körüllengj, amelyben érthető, lélektanilag megérthető dolgok történnek, de amelyek mégis rendkívül különösen hatnak, s amelyben mindent eltorzít a kiszolgáltatottság rút érzése. Itt is ki kell emelni az elmélyült színészi játékot. Blaskó Péter színesen, nagy erővel formálja meg a szánalmasan vergődő szerelmes Leviathant. Meszléry Judit tompán szenvedő, reménytelenül vágyakozó szerelmes gazdagiasszonya izgatóan izgalmas, és a még főiskolás Varga Mária is igen megkapó a tisztaságra epekedő, csinos mosóintézeti lányként akit végül is durván csúfít él a féltékenység őrülete, a beléje szerelmes Leviathan csaknem halálra sújtja, fél arcát elcsúfítja. Objoktfvo a valóságról Van a televíziónak nem egy olyan műsora, amelyik a fentiekhez hasonlóan „időokokból” kerülheti el a néző figyelmét. Ilyen a mindig vacsora előtti „holt időben” sugárzott Objektív is, amely egyébként akárcsak a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség műsora. Csak itt, mármint az Objektívben a nagyvilágot a szocialista országok jelentik, onnan kapunk „fiényképekeA” Med- veczky László vezérletével. S ahogy létezik összehasonlító nyelvészet, amikor is azt vizsgálják a különböző rokonnyelvekben a szakemberek. hogy mi a közös bennük, vagy éppen mi választja el őket, lám van összehasonlító tévéprogram is, amelyben egy-egy alkalommal, egy-egy közös témában járja körül a testvéri országokat televíziónk: lássuk, másutt hogyan csinálják, máshol miként festenek a dolgok. Például a műszaki értelmiség helyzete, megbecsülésük, beilleszkedésük, foglalkoztatásuk — ahogy ezt legutóbb vették szemügyre a riportok. A nálunk körülbelül egymillióba kerülő, de másutt is drága mérnökember igazán drága-e, azaz értékes-e a társadalomban, s legfőképp jó értékelik-e munkahelyén? Nos, a tények, a feltárt és összevetett valóság csak megerősítette nem túl kedvező honi tapasztalatainkat: másutt sem rózsásabbak e vonatkozásban az állapotok, bár akadnak biztató kivételek, mint a vilniusi konfekciógyáré, ahol a fiatal műszakiakat módszeresen készítik fel jövendő vezetői feladataikra, nem engedvén elkallódni őket. Érdemes olykor ráfigyelnünk az Objektívre. mely objektíve ad képet mindennapjainkról, valóságunkról. Hogyan kerül a kertészeti kisgép a könyvesboltba? A Mezőtúri Áfész szaküzletének Szép Ernő nevét viselő, négytagú szocialista brigádja ötletes díszletként használta fel a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából. A jó szakkönyv munkaeszköz — vallják, és 43 bizományosnál kínálják az új kiadványokat. Az idei könyvhónap slágerei a biofüzetek voltak, míg a nyúl- és sertéstartás technológiáját bemutató szakirodalmat hiányolták a vásárlók. Tavaly a brigád megnyerte a mezőgazdasági könyvhónap terjesztési versenyét. Hamarosan elkészül az idei mérleg is. k. j. p. Magyar—Rongál gazdasági tárgyalások Czinege Lajosnak, a Minisztertanács elnökhedyette- sének, a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság magyar tagozató elnökének meghívására február 21—25. között Magyarországon tartózkodott Szonomin Luv- szangombo miniszterelnök- helyettes, a bizottság mongol társelnöke. Czinege Lajos és partnere az elnöki találkozó keretében tárgyalásokat folytatott a két ország együttműködésének fejlesztésével összefüggő kérdésekről. Hangsúlyozták. hogy Magyarország és Mongólia az elért eredményekre alapozva továbbra is érdekelt a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés fejlesztésében. A tárgyalások befejeztével a társelnökök aláírták a két ország kormánya közötti 1986—90. évi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési valamint az ezzel összefüggő pénzügyi megállapodást. Már fújják a pipát Üvegipari szakmunkástanulók között Berekfürdőn Fo/lődő növény- ogószsógUgyl szolgálat Sikeresnek bizonyult a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja növényegészségügyi leányvállalatának szolgái!tatásai: a múlt évben négyezren keresték fel laboratóriumát, ahol azt vizsgálták, hogy egészségesek-e vagy fertőzöttek a behozott növényminták. A beteg növények gyógyítására egy év alatt 2300 receptet állítottak ki, amelyekre a vállalat helyszínen lévő üzletében ki is lehetett váltani a növényvédőszert. A szolgáltató leányvállalatot másfél éve alapították azzal a céllal, hogy segítse a fővárosban, a környékén, majd megfelelő hálózat kiépítésével országszerte is a hazai szőlő- és gyümölcsültetvényeket ápoló, valamint a zöldség-te rmot erű le ttel rendelkező kistermelők növényvédelmi munkáját. Budapestről, a Balaton környékéről, a Dunakanyarból és a Pilisből hozták be a legtöbb mintát a vállalat Fehérvári úti laboratóriumába. ahol két növényvédelmi szakmérnökük vizsgálta meg azokat. A növényegészségügyi leányvállalat a jövőben országosan 18, a Fehérvári útihoz hasonló szolgáltató részleget hoz létre. A legközelebbit ismét Budapesten, a Garay téri piacon nyitja meg március elején. Ebben az üzletben a laboratóriumon és a vegyszereket, mezőgazdasági kisgépeket és eszközöket árusító bolton kívül „növénykórházi” részt is berendeznek, ahol a bevitt, fertőzött kerti, illetve szobanövények pámapos megfigyelését is elvégzik. A Karcagi Üveggyár elsős szakmunkástanulói lázban égnek, öt hónapja tanulja a szakmát itt tizenkét fiú. Azóta megismerték egymást, összeszoktak. Legalábbis a terveikből erre következtethetek. Most alakítanak focicsapatot, hogy a másodévesekkel megmérkőzzenek. Megv a vita, hogy ki legyen a kapus, ki milyen poszton játsszon. A hangot Suszter János viszi, mindenki szerint ő a legügyesebb játékos. Szóval, ha pendül az Idő — a készülődésből ítélve — nagy meccs lesz itt. Addig, bár az elsősök hendikeppel indulnak, a szakma fortélyainak minél jobb elsajátításában vetélkednek. Alap a bankafúvás Különleges és szép mesterséget választottak — gondolom, amikor a kemence előtti dobogón — vagy ahogy itt mondj át: pódiumon — dolgozó tanulókat figyelem. A szakmában járatlan szem is észereveszi, hogy mozdulataik még nem annyira magabiztosak és céltudatosak, mint a tanműhely melletti teremben dolgozó mestereké, de már otthonosan mozognak, egyre nagyobb sikerrel alkalmazzák az idősebb szakmunkásoktól ellesett fogásokat. Márkus Imre üvegfúvó mester a pódium tövében figyeli a növendékeket. Szemével is irányítja őket, időnként felemeli az ujját, s akinek szól, érti az üzenetet, azonnal magasabbra emeli a pipát. — A bankafúvást gyakorolják — tájékoztat Márkus Imre —, ez az üveggyártás alapja. Aztán a pohárbefú- vás következik. Az előkészületiek közben azt is megtudom, hogy ez már sokkal összetettebb feladat. A falvastagságra és a jégvastagságra is ügyelni kell. Így mondja: jégvastagság, s ez a szó különösen cseng itt, ahol az olvadék hőmérséklete UOO Celsius fokos. Nem is jégről van szó. bár a kép valóban utal a lényegre, a pohár alját nevezik így. A legények szemmel láthatóan igyekeznek kitenni magukért. Egyöntetű vélemény szerint Péntek József a legügyesebb. Gyorsaságával ki is tűnik társai közül. A mézfolyékony, lávaszerűen izzó üveggömbből pillanatok alatt elkészül a pohár. Szállítani is lehetne már, de egyelőre az ötös osztályzat az elismerés. Olyan, mint a lufi Amíg a többiek bíbelődnek, a szakmájáról beszélgetünk. — Leginkább kézügyesség kell a forgatáshoz, mondja —, ha megáll a cső, az üveg lecsöppen, vagy ami még rosszabb megfagy, beleragad a formába. — És a pipával hogy boldogulsz? — kérdem. — Az ember azt hinné, hogy nagy tüdő kell hozzá, pedig az egész olyan, mintha lufit fújnánk — válaszolja, s hasonlatában még benne van a nemrég maga mögött hagyott gyerekkor is. Időközben Póka Gyula pohara is kihűlt. Édesanyja korábban meós volt a gyárban. Az ő javaslatára jött a fia ide. — Vajon elfogadná-e az édesanyja ezt a poharat, vagy összetörné? — Régebben — mondja, mintha már ki tudja, micsoda tengernyi időre tekintene vissza — örültem annak is, ha csak hasonlított a pohárra, de most már elfogadható a munkám. Az alapokat elsajátítottam, szerintem jól dolgozom — fejeződik be az öntudatos válasz. A munka szünetében az oktatóterembe megyünk. Közben Badár Gábor, a vállalat személyzeti és oktatási vezetője tart szóval. — Két éve indítottuk az üvegipari szakmunkásképzést. Az üzem ötmillió forintot költött a tanműhely kialakítására. Számítunk arra, hogy a nálunk tanuló szakmunkások itt is maradnak majd, ezért a legtöbbel társadalmi ösztöndíjas szerződést kötöttünk. S ez havi ezer forintos pluszjuttatás tanulóként. Az anyagi támogatás ugyancsak hathatós érv lehetett, mert amikor — már a teremben — afelől érdeklődtem, hogy ki miért választotta ezt a pályát, az első számú indokként a jó kereset, a tanulás idején kapott kiemelt pótlék hangzott el, bár tagadhatatlanul él bennük a szakma szerete- te vagy egyelőre mondjuk csak így, vonzása is. Ezért örültem Szendrei Imre mondatainak. Amíg a többiek a poharat készítették ő, akár a kocsi mellett csengettyűző kiscsikó, külön utakon bóklászott; valami vázafélét kreált. Jövetele okának is épp ezt nevezte meg. Saját termék a cél — Művészet isléhet ez — mondta. — Nem akárki tud bánni az üveggel. Az ember célja, hogy saját terméke legyen, amit ő talál ki, ő ad neki formát, a amit ő tud a legjobban csinálni, mert az övé. Szavait sokáig morzsolga- tom magamban. Valóban különleges az üveg, s nem tud vele akárki bánni. Olyan, mint a szerelem: amig izzik, képlékeny és alakítható, ha kihűlt, rideg és törékeny lesz. Szőke György Szerencsére felvételünk csak gyakorlat közben készült arról a járműről, amellyel a közelmúltban gazdagodott Nyíregyházán az Állami Tűzoltóság. A mentésre és tűzoltásra egyaránt használható Kába—Simon— Snorkel típusú különleges gépkocsi tűz esetén akár tíz emelet magasságból is képes kimenteni a bentrekedt személyeket VM