Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé ■ m - 0 n « lKépér ny°i le előtt | Talán furcsa, hogy hang­súlyosan két olyan prog­ramról, tévédrámáról szólok emlékeztetőül, amely talán sokak figyelmét kerülte el az elmúlt héten. Az egyik a Leviathan, pénteken 10 után sugározta a televízió (éjsza­kai színház!), a másik pedig Székely János Dózsája, va­sárnap este a kettesen, ami­kor az első csatornán egy olasz—spanyol kalandfilm pergett a képernyőn, s amely nyilván sokkal csábí­tóbb szórakozás, mint egy monodráma. „Poromra” szorulva Persze nincs ebben semmi különös, hogy tudniillik a te­levízió szándékosan osztja be időben ily módon a prog­ramjaik (hangsúlyctván, hogy az intellektuálisabb fa­laitoknak a kései órákban, vagy még inkább a kettesen van a helyük. Hogy jól van-e ez így, majd elválik a a gyakorlat során. Azzal nem vitatkozom, hogy akadnak tévéfilmek, amelyek tárgyuk, bonyolult szerkezetük, kife­jezésmódjuk és ráadásul pe­riférikus mondandójuk okán háttérbe szorittathatnak, de a kiváló író, Székely János Dókája aligha „szolgált rá” a megkülönböztetésnek erre előnytelen módjára. A múlt évben látott, nagy sikerű Caligula helytartója után ismét veretes munkával állt nézői elé a romániai magyar szerző. Kevesebb fe­gyelmezett drámaírót isme­rek, mint ő, aki oly takaré­kosan, de ugyanakkor any- nyira pontosan adagolná a szavakat, ahogyan ő teszi; s aki oly gyönyörűen szólna magyarul! Dóksája monodrá­ma, egyetlen szereplője van, a megidézett történelmi hős, de mégis ott sistereg a kép­ernyőn végletesen feszült konfliktusaival maga a kor is, a paraszthá­ború kora, a Dózsa-forrada- lom atmoszférája. A szerző érdekes módját választja a kifejezésnek: szinte belebú- jik- hősébe, hogy gondolatai­éin olvashasson, s hogy fel­mutassa, mi is fordulhatott meg a fejében, a lelkében, a szívében amikor váratlanul őt nevezték ki a seregek ve­zérének, vagy amikor vá­laszút elé állította élete; vagy hogy mit is érzett egy szétroncsolt jobbágy láttán, akit bosszúból a nemesi urak koncoltattak fel! De talán a legmegrázóbb s egy­ben a legtanulságosabb is, hogy mit gondolhatott sor­sáról és népének jövőjéről, amikor izzó vastrónra ültet­ték őt, aki fájdalmaival vias­kodván is szerette volna megőrizni emberi méltóságát. Azt gondolta-e vajon Dó­zsa, amit most szájába adott az utókor fia? Ki tud­ja, de gondolhatta, és ez a fő, és ez elegendő, hogy hi­telessé váljék a dráma, a parasztveziér drámája, amelybe Székely János bele­sűrítette forradalomról val­lott eszméit, életsorsának ta­pasztalatait. amitől műve az­után a gondolatok síkján kimozdult a régmúlt időkből — jelen idejűvé válik. Sára Sándor, aki mostanában fil­mes létére szívesen rándul ki a televízióba, puritán, rendkívül egyszerű módon tálalja, de ugyanakkor mind­végig magas feszültségen tartja a drámát, szinte min­dent az arcról kíván leol­vasni és a tekintetből akar kiolvasni. És ez sikerül is tö­kéletesen, mert a címszere­pet alakító Madaras József páratlan erővel szólaltatja meg Dózsa gondolatait, ér­zéseit. Eszményien mai, izzó Dózsa. Alig tesz mást, mint csupán mondja szövegét, de szavai parázslanak. Dózsája érezhetően lángol belül. És mindezek ellenére okosan gondolkodó is, aki józanul tud mérlegelni, amikor pél­dául a bukás okait latolgat­ja, kimondván, hogy az egyik legnagyobb baj: éretlen gyü­mölcsként idő előtt pottyant földre ez a forradalom; olyankor, amikor megszüle­tésére még nem volt minden szükséges készen e világban. Dózsa tragédiája tehát a ko­ra előtt járó hős törvény- szerű bukása, igazán meg­rendítő élmény a képernyőn. Nem gondolatainak fel­emelő volta, hanem megfor­málásának kivételesen ma­gas színvonala tette emléke­zetessé az elmúlt hét másik bemutatóját, a Leviathant. Olyan világba visz el ben­nünket ez a tévéfilm, amely­ben mindenki szerencsétlen, amelyből száműzettetett a remény, amelyben az édes érzelem is keserű gyűlöletté fajul, s ráadásul öl is. Szét­hullásra ítélt, reménytelen polgári világ, finom képi le­nyomatát kaptuk a Horváth Z. Gergely rendelte Levia- thanban — egyébként Julien Green regényéből a forgató- könyvet is ő írta — Márk Iván operatőri remeklésé­vel. Az opálosan lírai képek igen jól adták vissza azt a misztikusan érzelmes hangu­latot, amely a szerző alak­jainak sorsát körüllengj, amelyben érthető, lélektani­lag megérthető dolgok tör­ténnek, de amelyek mégis rendkívül különösen hatnak, s amelyben mindent eltor­zít a kiszolgáltatottság rút érzése. Itt is ki kell emelni az elmélyült színészi játékot. Blaskó Péter színesen, nagy erővel formálja meg a szá­nalmasan vergődő szerelmes Leviathant. Meszléry Judit tompán szenvedő, reményte­lenül vágyakozó szerelmes gazdagiasszonya izgatóan iz­galmas, és a még főiskolás Varga Mária is igen megka­pó a tisztaságra epekedő, csinos mosóintézeti lányként akit végül is durván csúfít él a féltékenység őrülete, a beléje szerelmes Leviathan csaknem halálra sújtja, fél arcát elcsúfítja. Objoktfvo a valóságról Van a televíziónak nem egy olyan műsora, ame­lyik a fentiekhez hasonlóan „időokokból” kerülheti el a néző figyelmét. Ilyen a min­dig vacsora előtti „holt idő­ben” sugárzott Objektív is, amely egyébként akárcsak a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség műsora. Csak itt, mármint az Objektívben a nagyvilágot a szocialista országok jelentik, onnan ka­punk „fiényképekeA” Med- veczky László vezérletével. S ahogy létezik összehason­lító nyelvészet, amikor is azt vizsgálják a különböző rokonnyelvekben a szakembe­rek. hogy mi a közös ben­nük, vagy éppen mi választ­ja el őket, lám van össze­hasonlító tévéprogram is, amelyben egy-egy alkalom­mal, egy-egy közös témában járja körül a testvéri orszá­gokat televíziónk: lássuk, másutt hogyan csinálják, máshol miként festenek a dolgok. Például a műszaki értelmiség helyzete, megbe­csülésük, beilleszkedésük, foglalkoztatásuk — ahogy ezt legutóbb vették szemügy­re a riportok. A nálunk kö­rülbelül egymillióba kerülő, de másutt is drága mérnök­ember igazán drága-e, azaz értékes-e a társadalomban, s legfőképp jó értékelik-e munkahelyén? Nos, a té­nyek, a feltárt és összevetett valóság csak megerősítette nem túl kedvező honi ta­pasztalatainkat: másutt sem rózsásabbak e vonatkozás­ban az állapotok, bár akad­nak biztató kivételek, mint a vilniusi konfekciógyáré, ahol a fiatal műszakiakat módszeresen készítik fel jövendő vezetői feladataikra, nem engedvén elkallódni őket. Érdemes olykor ráfi­gyelnünk az Objektívre. mely objektíve ad képet mindennapjainkról, valósá­gunkról. Hogyan kerül a kertészeti kisgép a könyvesboltba? A Mezőtúri Áfész szaküz­letének Szép Ernő nevét viselő, négytagú szocialista brigádja ötletes díszletként használta fel a mezőgazdasági könyvhó­nap alkalmából. A jó szakkönyv munka­eszköz — vallják, és 43 bizományosnál kínálják az új kiadványokat. Az idei könyvhónap slágerei a biofüzetek voltak, míg a nyúl- és sertéstartás technológiáját bemutató szakirodalmat hiányolták a vá­sárlók. Tavaly a brigád megnyerte a mezőgaz­dasági könyvhónap terjesztési versenyét. Hamarosan elkészül az idei mérleg is. k. j. p. Magyar—Rongál gazdasági tárgyalások Czinege Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhedyette- sének, a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozató elnökének meghí­vására február 21—25. kö­zött Magyarországon tar­tózkodott Szonomin Luv- szangombo miniszterelnök- helyettes, a bizottság mon­gol társelnöke. Czinege Lajos és partnere az elnöki találkozó kereté­ben tárgyalásokat folytatott a két ország együttműködé­sének fejlesztésével össze­függő kérdésekről. Hangsú­lyozták. hogy Magyarország és Mongólia az elért eredmé­nyekre alapozva továbbra is érdekelt a kölcsönösen elő­nyös gazdasági együttműkö­dés fejlesztésében. A tárgyalások befejeztével a társelnökök aláírták a két ország kormánya közötti 1986—90. évi gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési valamint az ezzel összefüggő pénzügyi megál­lapodást. Már fújják a pipát Üvegipari szakmunkástanulók között Berekfürdőn Fo/lődő növény- ogószsógUgyl szolgálat Sikeresnek bizonyult a MÉM Növényvédelmi és Ag­rokémiai Központja növény­egészségügyi leányvállalatá­nak szolgái!tatásai: a múlt évben négyezren keresték fel laboratóriumát, ahol azt vizsgálták, hogy egészsége­sek-e vagy fertőzöttek a be­hozott növényminták. A be­teg növények gyógyítására egy év alatt 2300 receptet ál­lítottak ki, amelyekre a vál­lalat helyszínen lévő üzle­tében ki is lehetett váltani a növényvédőszert. A szolgáltató leányvállala­tot másfél éve alapították azzal a céllal, hogy segítse a fővárosban, a környékén, majd megfelelő hálózat kié­pítésével országszerte is a hazai szőlő- és gyümölcsül­tetvényeket ápoló, valamint a zöldség-te rmot erű le ttel rendelkező kistermelők nö­vényvédelmi munkáját. Bu­dapestről, a Balaton kör­nyékéről, a Dunakanyarból és a Pilisből hozták be a legtöbb mintát a vállalat Fehérvári úti laboratóriumá­ba. ahol két növényvédelmi szakmérnökük vizsgálta meg azokat. A növényegészségügyi le­ányvállalat a jövőben orszá­gosan 18, a Fehérvári útihoz hasonló szolgáltató részleget hoz létre. A legközelebbit ismét Budapesten, a Garay téri piacon nyitja meg már­cius elején. Ebben az üzlet­ben a laboratóriumon és a vegyszereket, mezőgazdasá­gi kisgépeket és eszközöket árusító bolton kívül „nö­vénykórházi” részt is beren­deznek, ahol a bevitt, fertő­zött kerti, illetve szobanövé­nyek pámapos megfigyelését is elvégzik. A Karcagi Üveggyár elsős szakmunkástanulói lázban égnek, öt hónapja tanulja a szakmát itt tizenkét fiú. Azóta megismerték egymást, összeszoktak. Legalábbis a terveikből erre következtet­hetek. Most alakítanak fo­cicsapatot, hogy a másod­évesekkel megmérkőzzenek. Megv a vita, hogy ki legyen a kapus, ki milyen poszton játsszon. A hangot Suszter János viszi, mindenki sze­rint ő a legügyesebb játé­kos. Szóval, ha pendül az Idő — a készülődésből ítél­ve — nagy meccs lesz itt. Addig, bár az elsősök hen­dikeppel indulnak, a szak­ma fortélyainak minél jobb elsajátításában vetélkednek. Alap a bankafúvás Különleges és szép mes­terséget választottak — gon­dolom, amikor a kemence előtti dobogón — vagy ahogy itt mondj át: pódiumon — dolgozó tanulókat figyelem. A szakmában járatlan szem is észereveszi, hogy mozdu­lataik még nem annyira ma­gabiztosak és céltudatosak, mint a tanműhely melletti teremben dolgozó mestere­ké, de már otthonosan mo­zognak, egyre nagyobb si­kerrel alkalmazzák az idő­sebb szakmunkásoktól elle­sett fogásokat. Márkus Imre üvegfúvó mester a pódium tövében fi­gyeli a növendékeket. Sze­mével is irányítja őket, időnként felemeli az ujját, s akinek szól, érti az üze­netet, azonnal magasabbra emeli a pipát. — A bankafúvást gyako­rolják — tájékoztat Márkus Imre —, ez az üveggyártás alapja. Aztán a pohárbefú- vás következik. Az előkészületiek közben azt is megtudom, hogy ez már sokkal összetettebb fel­adat. A falvastagságra és a jégvastagságra is ügyelni kell. Így mondja: jégvastag­ság, s ez a szó különösen cseng itt, ahol az olvadék hőmérséklete UOO Celsius fokos. Nem is jégről van szó. bár a kép valóban utal a lényegre, a pohár alját ne­vezik így. A legények szemmel látha­tóan igyekeznek kitenni ma­gukért. Egyöntetű vélemény szerint Péntek József a leg­ügyesebb. Gyorsaságával ki is tűnik társai közül. A méz­folyékony, lávaszerűen izzó üveggömbből pillanatok alatt elkészül a pohár. Szál­lítani is lehetne már, de egyelőre az ötös osztályzat az elismerés. Olyan, mint a lufi Amíg a többiek bíbelőd­nek, a szakmájáról beszélge­tünk. — Leginkább kézügyesség kell a forgatáshoz, mondja —, ha megáll a cső, az üveg lecsöppen, vagy ami még rosszabb megfagy, belera­gad a formába. — És a pipával hogy bol­dogulsz? — kérdem. — Az ember azt hinné, hogy nagy tüdő kell hozzá, pedig az egész olyan, mint­ha lufit fújnánk — válaszol­ja, s hasonlatában még benne van a nemrég maga mögött hagyott gyerekkor is. Időközben Póka Gyula po­hara is kihűlt. Édesanyja korábban meós volt a gyár­ban. Az ő javaslatára jött a fia ide. — Vajon elfogadná-e az édesanyja ezt a poharat, vagy összetörné? — Régebben — mondja, mintha már ki tudja, micso­da tengernyi időre tekintene vissza — örültem annak is, ha csak hasonlított a pohár­ra, de most már elfogadha­tó a munkám. Az alapokat elsajátítottam, szerintem jól dolgozom — fejeződik be az öntudatos válasz. A munka szünetében az oktatóterembe megyünk. Közben Badár Gábor, a vál­lalat személyzeti és oktatási vezetője tart szóval. — Két éve indítottuk az üvegipari szakmunkáskép­zést. Az üzem ötmillió fo­rintot költött a tanműhely kialakítására. Számítunk arra, hogy a nálunk tanuló szakmunkások itt is marad­nak majd, ezért a legtöbbel társadalmi ösztöndíjas szerződést kötöttünk. S ez havi ezer forintos pluszjut­tatás tanulóként. Az anyagi támogatás ugyancsak hathatós érv le­hetett, mert amikor — már a teremben — afelől érdek­lődtem, hogy ki miért vá­lasztotta ezt a pályát, az el­ső számú indokként a jó kereset, a tanulás idején kapott kiemelt pótlék hang­zott el, bár tagadhatatlanul él bennük a szakma szerete- te vagy egyelőre mondjuk csak így, vonzása is. Ezért örültem Szendrei Imre mon­datainak. Amíg a többiek a poharat készítették ő, akár a kocsi mellett csengettyűző kiscsikó, külön utakon bók­lászott; valami vázafélét kreált. Jövetele okának is épp ezt nevezte meg. Saját termék a cél — Művészet isléhet ez — mondta. — Nem akárki tud bánni az üveggel. Az em­ber célja, hogy saját terméke legyen, amit ő talál ki, ő ad neki formát, a amit ő tud a legjobban csinálni, mert az övé. Szavait sokáig morzsolga- tom magamban. Valóban kü­lönleges az üveg, s nem tud vele akárki bánni. Olyan, mint a szerelem: amig izzik, képlékeny és alakítható, ha kihűlt, rideg és törékeny lesz. Szőke György Szerencsére fel­vételünk csak gyakorlat köz­ben készült arról a járműről, amellyel a közel­múltban gazda­godott Nyíregy­házán az Állami Tűzoltóság. A mentésre és tűzol­tásra egyaránt használható Ká­ba—Simon— Snorkel típusú különleges gép­kocsi tűz esetén akár tíz emelet magasságból is képes kimenteni a bentrekedt sze­mélyeket VM

Next

/
Thumbnails
Contents