Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
1986. FEBRUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Gyász példád van előttem... Oidipuszl Szophoklész drámája a Szoba szín házban Műhelymunka a magye könyvtáraiban Nemcsak kölcsönzőhelyek Vizsgálatok, fölmérések az olvasók szokásairól Egy nehéz feladat megoldásánál lényegesen többet: az egész színház megmérettetésének felelősségéit vállalja magára az a társulat amely Szophoklészhez — vagy az antik görög drámaírás többi mesteréhez: Aiszkhüloszhoz vagy Euripidészhez — fordul témáért. Nemcsak azért, mert műveikben az ábrázolás mélysége a drámai forma tisztaságával párosul — és ennek maradéktalan megjelenítése egy összeszokott, tehetséges társulat számára is nagyon magas mérce. Nagyobb buktatót rejt magában az, hogy e tragédiák világát mitologikus elemek szövik át. A benne élő hősök sorsát akaratos és szertelen istenek végzetszerűen irányítják. Minden földi cselekvés — bűn és bűnhődés; az igazságosság és az erkölcsök nevében bekövetkező megtorlás — végsősoron általuk determinált. Mi olvasók, nézők szánhatjuk a tragikus hősök szenvedését, bukását — mely minden antik dráma központi témája, — de mit tudunk kezdeni azzal, hogy ennek végső okát istenek szolgáltatják? Joggal kérdezhetjük hát: van-e értelme egyáltalán itt és most színre vinni Szophoklész Oidipusz király című drámáját? Tud-e valami gondolati többletet, példát adni a mai ember számára Oidipusz tragédiája? Ha a Szobaszínház előadásában például arra keresnénk a választ, hogy milyen mértékben tekintsük szükségszerűnek — netán eleve elrendelt- nek — sorsunk alakulását, azt hiszem, rossz nyomon járnánk: e színpadi játék kulcsához közel nem jutnánk. Az előadás ugyanis nem vállal többet és mást: „csupán” a tiszta lélektani drámát; az egyes szereplők sorsában mintegy a sokféleképpen megjélt emberi szenvedést tükrözi vissza. Nincs benne semmi, ami az egységes értelmezést zavarná: elsősorban arról szól, ami túl van a sorsnak és ^ végzetnek kiszolgáltatott ember tudatos, ésszerű világán. Ez az Oidipusz „csak” ember — nem király. A boldogságot, a szerelmet, a teljes A hangversenyeket gyakran látogató közönség számára is ritkán adódik alkalom arra, hogy egy távoli, csaknem ismeretlen kultúrán felnőtt művész zongorajátékát hallgathassa. Egy távol-keleti zongoraművész koncertje különleges élményt ígér, hiszen az európai hagyományoktól eltérő értelmezést kaphat tolmácsolásában egy- egy Beethoven- vagy Schu- mann-szonáta, másképp szólalhat meg Chopin. Sumiko Nagaoka japán zongoraművésznő szolnoki koncertjén mégsem ebből a másságból született meg a csoda, hanem abból az érzelemgazdagságból, érzékenységből és belső izzásból, amivel percek alatt európaivá. a miénkké tudta tenni azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket más kul-' túrkörből érkezve fogalmazott és álmodott meg a romantikus szerzők műveiben. A kultúrák találkozásáról élet örömét kamasz tisztasággal éli át, s a körülötte elindult romlás okozóját, az ismeretlen bűnöst — nem sejtett saját magát — is ezzel a gyermekien akaratos igazságvággyal kutatja; kíméletlen következetességgel feszíti szét a látszat áttetsző burkát. És amikor a gyötrelmes út után feltárul a valóság, nem az istenek ellen lázad: a bűnben vétlenek és ártatlanok — a bűnösnél mindig nagyobb bűntudatával — őrjöngve vakítja meg önmagát. Az Oidipuszt játszó Nagy Sándor Tamás szerepformálása a rendezői alapkoncepció hordozója is. Visszafogott szeravedélyességgel mutatja meg a lassan felőrlődő erkölcsi tisztaság drámáját; szenvedését, kínjait a sajátunknak érezzük, mert a színpadon ízzig-vérig mai embert látunk. S ha játékából időnként hiányoljuk is a vétke tudátára lassan ébredd ember' .szenvedéséhek fokozatosságát, ezt is ártatlanságának végsőkig érvényes tudata magyarázza. Oidipusz sorsában mindenki osztozik. A korábban oly boldog asszony, Iokaszté halála egyetlen selgélyfciál- tás. Bűnösségére hirtelen döbben rá, s mint a szár- nyaszegtett madár menekül a megváltó semmibe. Győri Franciska erős szavú, biztos társa, támasza és segítője darabbeli férjének, alakításában a lelki harmónia megjelenítése dominál. Ebben az emberi léptékű világban Tirésziász — a minden titkok 0 tudója — sem pátoszos igazságosztó. Az előadás egyik legnagyobb nyeresége — a szereposztás telitalálata is — Koós Olga játéka, aki a vakon is mindentlátás terhét Oidipusz fájdalmához mérhető színekkel, csupa érzésből összegyúrt beszéddel, mozgással hordozza. Rajta kívül csak Laiosz volt pásztora tudja kezdettől fogva, milyen bűnben fogant Oidipusz szerelme, hatalma. Amikor a király rátalál, már csak éppen hogy lélegző emberi roncs, a felelősség súlyától megrokkant élőhalott. Felejthetetlen a jelenet: Oidipusz — mint halott gyermekét — ölében hozza be a faggattuk a művésznőt a koncert után: — Olyan zenei atmoszférában nőttem fel, amelyben az európai klasszikus zene és a japán népzene együtt élt velem. Gyerekkoromban édesanyámtól tanulgattam kótón játszani — igaz nem sok sikerrel. Ez egy húros hangszer, a magyar citerá- hoz hasonlít; úgy tartják, ez Japán nemzeti hangszere. Édesapámnak, aki Tokióban orvos — van döntő szerepe abban, hogy mégis az európai klasszikus zene fogotl meg. Zongorán és hegedűn játszik, együtt hallgattunk lemezeket, az európai muzsika interpretátorait. Azután a tokiói zeneakadémián, egy orosz—német származású tanáromtól tanultam a legtöbbet. Együtt hallgattuk Artur Rubinsteint, és akit ma is nagyon szeretek; William Camp-et. 1969-ben jöttem Európába, azóta Amszterdamban élek. Lehetőséget kaptam arra is, hogy a heszínpadra, hogy aztán a bizonyosság és a kétségbeesés végső percében a tragédia tetőpontén maga küldje a halálba. Ez a szerep Mészáros István pályafutásának nagy pillanata. A tragédiában részes, de valamiképpen józanabb világot képvisel Kreon, a ko- rinthoszi király hírnöke és a pap, aki a játék tengelyén finoman .mozgatja a szálakat. Somody Kálmán markáns rezonőr; az eklogák idilli világából lépett ki az ideális pásztor: Fekete András; s Zsótér Sándor szerepében és dramaturgként is pontos műnkét végzett. Meglehet, hogy a néző az elmondottak ellenére is hiányérzettel lép ki a színházból. Talán azért van ez, mert a külvilág és a társadalmi kérdések iránti felfokozott érzékenység mellett nem szoktunk hozzá, hogy ilyen leplezetlen nyíltsággal szembesüljünk érzelmekkel: saját szerelmeink, gyötrelmeink tükörképével. A szobaszínházi előadás szigorúan megméretve is kiérlelt, egységes összjáték. A rendező, Vörös Róbert, a görög színjátszás minden értékes és jellemző elemét be tudta építeni a drámába — úgy, hogy ezzel nem bontotta meg, csak erősítette az előadás tartalmi, hangulati egységét. A kar hagyományos szerepét megtartva alakította át annak játékmódját. így ős Kadmosz népe az erkölcsi szócsőből egy lelki-pestises, roncshalmazzá lett tömegként asszisztál a tragédiához. A zenei betétek szerzője Komondy Agnes; a görög tógákat és a keleti bazárok világát egyaránt idéző jelmezek tervezője Nagy Andrea, a maszkok Sommer Katalin és Jónás Ibolya munkái és a téglaporos lépcsős díszlet — Antal 0saba tervezte — mind csak jelzésszerűen korhű. A nagyszínházi produkció jelentőségével vetekedő előadásban minden apró részlet arra figyelmeztet: bár a történet, a forma régies, a közvetített tartalom nem avult el, mai világunktól korántsem idegen. ' Bálint Judit lyi konzervatóriumban tanítsak igen tehetséges növendékeket. Számomra ez azt is jelenti, hogy bekerültem egy csodálatos zenei es kulturális élet vérkeringésébe. — Találkozott-e a magyar zenekultúra kincseivel? — Inkább a nagy, romantikus szerzők világához vonzódom, ezért a magyar zenei életből elsősorban előadóművészeket Ismerek. Van ezzel kapcsolatban egy kedves történetem. Még Tokióban éltem, amikor egyszer a rádióban hallottam egy fantasztikus koncertet. Nem tudtam, ki játszik, ezért a műsor után betelefonáltam a stúdióba, a zongoraművész iránt érdeklődtem. Ekkor hallottam először Fischer Annie nevét. Majd amikor először Európába jöttem, mit látok az amszterdami utcákon: a plakátokon Fischer Annie hangversenyét hirdették. Akkor találkoztunk először. Előadás után megkerestem, elmondtam neki azt a tokiói történetet. Azután zongorához ültetett. Mórákkor is nagyon szerettem Bhrams műveit, ezért a szonátáiból játszottam el néhányat. Azóta többször is találkoztunk a művésznővel, az ismeretség hosszan tartó A halár mentén Magyar— jugoszláv közművelődési kapcsolatok Tovább bővülnek a köz- művelődési kapcsolatok Zala metgye, valamiint a jugosz- láViai Lendva és környéke között. A két határ menti terület 1986-tól 1990-dg szóló együttműködési megállapodását pénteken Zalaegerszegen rögzítették és hagyták jóvá a Zala Megjyei Tanács V.B. művelődési osztályának illetve a lendvai magyar oktatási és kulturális érdekközösségnek képviselőd. A program elsősorban az említett két szerv, továbbá Lenti város tanácsa és a zalai közművelődési intézmények szervezésében valósul majd meg. A megállapodásban prolongálták a jól bevált rendezvényeket, akciókat. így Zala kiemelt táncegyüttesei a jövőben i® rendszeresen ellátogatnak a szomszédos területre, Szlovéniába érintett településeinek amatőr művészeti csoportjai viszont a zalai folklórfesztiválokra hivatalosak. A nép- és képzőművészeti kiállítások anyagának cseréjét szintén folytatják, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház pedig Lendván és a közelében fekvő magyarlakta falvakban tart előadásokat. Nincs hiány újabb kezdeményezésekben sem. Ezentúl zalai ének- és zenekarok is vendégszerepeinek a lendvai terület helységeiben. Nemesük Lentibe, hanem a megye minden városába eljutnak a Szlovéniában született. illetve élő magyar képzőművészek munkásságát bemutató tárlatok. A lendvai magyar óvónők és tanítók után az általános iskolai tanároknak is rendeznek anyanyelvi továbbképzést. A szlovéniai magyar írók és költők rendszeresen publikálhatnak a Zalai Hírlapban. Művészettörténeti szabadegyetem A TIT szolnoki városi szervezete rendezésében hét- 'főn este 17 órakor, a Damjanich múzeum közművelődési termében lesz a „Bevezetés korunk művészetébe” című művészettörténeti szabadegyetem foglalkozása. A téma ezúttal a XIX. és XX. század szobrászata; előadója dr. M. Kiss Pál, művészettörténész. barátsággá mélyült. -Nemcsak művészi egyéniségével, emberi tulajdonságaival is rokonságot érzek. — Európán kívül az Egyesült Államokban, 'Dél-Amerikában is koncertezett. Magyarországon harmadik alkalommal jár. Hol érezte legjobban, hogy a közönséggel való kontaktusa teljes a hangversenyen? — Higgye el,, nem udvariasságból mondom: itt, Magyarországon éreztem ezt. Nem tudom, mi az oka, de Budapesten, Székesfehérvárott és itt Szolnokon is csaknem egy lélegzet volt az egész terem. Talán zeneileg jobban képzett ez a közönség, nem tudom; de a közvetített érzések, a művekből áradó emberi szenvedélyek iránt rendkívül fogékony: akadály nélkül értettük meg egymást a koncerteken. És nagyon kedvesen, készségesen igyekeztek a szervezők is — ezt is hadd mondjam el — segíteni, hogy a kellő atmoszféra meglegyen. Emlékezetes marad számomra ez a szolnoki hangverseny: a hangulatos, meghitt koncertterem és a közönség, amely azonos hullámhosszon volt velem. — bju — Szakmai körökben manapság sokat beszélnek a könyv, a könyvtár válságáról'. Az olvasókat — a leendőket és a valódiakat — elhódítja az „egyszemű szörnyeteg”, a televízió; a könyvkiadásra, a könyvterjesztésre, a könyvtári hálózat egységes fejlesztésére fordítható összegek pedig — relatíve — csökkenő tendenciát mutatnak. A könyv és az audiovizuális információhordozók közötTermészetesen Szolnok megye könyvtárai sem pusztán könyvikölcsönző-helyek. a könyvtári hálózat több egységében rendszeresen .végeznek a könyvtárosok felméréseket. elemzéseket, olvasásszociológiai vizsgálatokat. Voltaképpen e tevékenység képezi a könyvtári műhelymunka lényegét, hiszen e vizsgálatok, elemzések gyakran túlmutatnak a konkrét tényeken. A következtetések nyomán lehet módosítani — ha kell — az állománygyarapítás elvein, s több kevesebb biztonsággal meg lehet állapítani, mely olvasmánytípusok, melyik olvasói réteg körében kelendőek, — ha kelendőek. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár az elmúlt néhány esztendőben több, meglehetősen kiterjedt fölmérést végzett. Munkatársai többek között vizsgálták a szakmunkástanulók olvasási, könyvtárhasználati szokásait. A fölmérés eredményednek elemzésekor — egyebek mellett — a következők derültek ki. A megyei könyvtár saját olvasótáborának „eredendő” szokásait is vizsgálta. Nem kevesebb, mint 750 felnőtt olvasA könyvtári .nacionálé- ját” készítette el — kérdések és válaszok alapján — az intézmény olvasószolgálata. E fölmérésből az derült ki, hogy a rendszeres gyermekkori könyvtánlátogatások felnőttkorban is éreztetik hatásukat. A vizsgálat egyik fontos, adatokkal is rögzített következtetése az volt, hogy száz gyermekkönyvtári tag (és olvasó) közül nyolcvan igénybe veszi (majd) a felnőttkönyvtár szolgáltatásait is. Mindez azt is bizonyítja, hogy a könyvtár jelentőségét, hasznát alapvető fontosságú a legkisebbekkel megismertetni. Nem véletlen, hogy a megyében folyó könyvtári kutatások során megkülönböztetett fiigyeimet fordítanak a Tévedés volna azt hinni. s hogy csak a megye központi könyvtárában folytattak, illetve folytatnak kutatásokat. A városi, nagyközségi könyvtárak többsége is nagy gondot fordít a „műhelymunkára”, nemegyszer külső szervek segítségével vagy kérésére. Jászfényszarun két esztendővel ezelőtt a könyvtár is bekapcsolódott az MSZMP helyi agitációs és propagandába zottsága vizsgálatába, amely a nagyközségiben élő munkások művelődési szokásait volt hivatva föltérképezni. A könyvtár alapos felmérést készített a munkások olvasmányainak mennyiségi és miti láthatatlan küzdelem „eredményhirdetésére” azonban valószínűleg még jó ideig nem kerül sor. Ebben a helyzetben a könyvtárosok sajátos körülmények közepette végzik munkájukat. A kiszolgálás, a kölcsönzés napi feladatai mellett kötelezi őket az íratlan könyvtárosi eskü, amely az olvasói szokások, hagyományok, igények állandó szem előtt tartását is magában foglalja. A szakmunkástanulók több mint fele szeret olvasni, a megkérdezettek 86 százaléka könyvtári tag, bár jó részük az iskolai könyvtárba való mechanikus beiratkozás révén. A megkérdezettek egy harmada úgy véli, hogy a tanuláshoz a tankönyveken kívül, nincs szükség könyvekre. Az olvasás meny- nyiségét és minőségét a következőképp összegezték a vizsgálatot végző könyvtárosok, Ladosmé Varjú Irán. Rékasy Ildikó és Karkas ©yuláné: havonta egy könyvet olvas a tanulók 70 százaléka, s mindössze 4 százalék azok aránya, akik egy félév alatt egyetlen könyvet sem olvastak. A kedvenc írók. könyvek, témák: a lányok körében a „szerelmes” művek vezetnek, a fiúk a tudományos fantasztikus és a kalandos irodalmat részesítik előnyben. Ismeretterjesztő irodalommal a tanulók 66 százaléka „ismerkedik” valamilyen rendszerességgel — a jövő szakmunkásairól lévén szó nem mondható kielégítőnek az arány. gyermekek könyvtárlátoga- tésaira. E témában a közeljövőben több tanulmány jelenik meg a könyvtáros, illetve a Könyvtári Figyelő című szakfolyóiratokban-. Népművelők, pedagógusok, könyvtárosok, számára egyaránt tanulságokkal szolgálhat majd Maczóné Fehér Ilona elemzése; a könyvtáros a szolnoki kisdiákok alapvető könyvtári ismereteit tette vizsgálat tárgyává. Dr. Horváth Attiláné pedig a felső tagozatos gyermekikönyvtári tagok olvasmányélményeit vizsgálja. A megkezdett vizsgálatok, felmérések zöme a 10—14 éves korosztályra irányul. A gyermekek zenei könyvtárral szemben támasztott igényelt, katalógusismereteit is szembesíti egy felmérés a valósággal. nőségi összetételéről — számos fontos, a későbbiek során jól hasznosítható tanúl- sággal. Néhányat érdemes kiemelni. Egy olvasó évente — átlag — 4—4 kötet könyvet kölcsönöz, a kölcsönzött kötetek valamivel több, mint 50 százaléka szépirodalom, 34 százaléka szakirodalom, s 13 százaléka krimi. A legaktívabb könyvtárlátogatók a 15—19 esztendős korosztály tagjai; — náluk idősebbeket, érthető módon, elvonja a második gazdaság, a családalapítás, a házépítés. Vágner János Kultúrák metszéspontján Beszélgetés Sumiko Nagaoka zongoraművésznővel Munkásolvasók Jászfényszarun Mit szeretnek olvasni 7 Már gyermekkorbanI
