Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
Befejeződött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) zetője a többi között megállapította: társadalmi összefogásra van szükség, hogy növekedjék az egészséges életmód presztízse. Ezt követően Sál László, a határozatszovegező bizottság elnöke és Sólyom Ferenc, az alapszabályszövegező bizottság elnöke bejelentette, hogy a kongresszuson a határozati javaslathoz, valamint az alapszabálymódosító tervezethez több észrevételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek. A dolgozók nagyobb rétegeit érintő javaslatokat átvezették a tervezeten, az egyes szakmákra, kisebb rétegekre vonatkozó javaslatokat pedig eljuttattják az illetékes szakszervezeti testületekhez. Szavaznak a küldöttek Gáspár Sándor vitazáró beszéde Ezután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongresszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is — mondotta. Több építő bírálat is elhangzott és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére. A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szakszerveztek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igények kielégítésére. Mint mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat, s helyes, hogy a szakszerveztek akkor is támogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi Ezt követően a kongresz- szus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellen- szavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Szám- vizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen megválasztotta a Szakszervezelehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szak- szervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek abban, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglévő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta —, s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. tek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló Bizottságot. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztség- viselőit, és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A Számvizsgáló Bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánné, a Szavazatszedő Bizottság elnöke ismertette a választások eredményét. Szavazás, a vezető testületek megválasztása A tisztségviselők névsora A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGE: Elnök: Gáspár Sándor. Alelnökök: Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Pri- eszol Olga. Főtitkár: Baranyai Tibor. Titkárok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlo- vatsik Károly, Virizlay Gyula. Tagjai: Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Básti János, a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának vezetőtitkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, nyugalmazott elnöke, a KB tagja, Czerván Mártonné dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára. Fodor László, a Népszava fő- szerkesztője, dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Grioserné Heszky Enikő, a Postások Szakszervezetének főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és ViUamosenergia- ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szak- szervezetének főtitkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Lux János, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Szakszervezetének főtitkára, dr. Martos Istvánné, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Simó Tibor a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, dr. Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA TITKÁRSÁGA: Gáspár Sándor, a SZOT elnöke. Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, SZOT-titká- rok: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula, Nyitrai István, a SZOT szervezési és káderosztály vezetője, Fodor László, a Népszava főszerkesztője, A Szakszervezetek Országos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. A SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG: elnöke Biszku Béla. titkára Pandurovics József. Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gál Lászlónak több évtizedes eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkásságát, majd átadta a kitüntetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításában, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A kongresszus határozata A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának az elmúlt öt évben végzett munkájáról készített beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését, és módosította a szak- szervezetek alapszabályát. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által elvégzett elemzéssel, értékeléssel, magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, amelyek megfelelően tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szak- szervezetek a XXIV. kongresszus határozatát teljesítve hozzájárultak az ország gazdasági erejének gyarapításához, a nép- gazdasági egyensúly javításához, szocialista vívmányaink megőrzéséhez, a gazdasági és az életszínvonal-politikai feszültségek feloldására, enyhítésére irányuló törekvések azonban a szakszervezeti mozgalomban is gyakran teremtettek bonyolult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szak- szervezetek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hangsúlyozza, hogy a szakszervezeteknek a jövőben is állhatatosan törekedniük kell hivatásuk betöltésére. Ennek megfelelően elkötelezetten részt vesznek a munkáshatalom erősítésében, a szocialista társadalom építésében; kötelességüknek tartják, hogy minden szinten és területen feltárják, egyben képviseljék a dolgozók jogos igényeit, közreműködjenek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésében. I. A határozat a szakszervezetek társadalmi szerepét elemezve rámutat: a kongresszus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i állásfoglalásában összegezte a párt szakszervezeti politikájának lényegét és tapasztalatait. A Központi Bizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy társadalmunkban tovább növekszik a szakszervezetek jelentősége. A szakszervezetek — elismerve a párt társadalomirányító, vezető szerepét — önállóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a hatalom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek képviseletére, hanem elősegítik az igények kielégítését szolgáló feltételek megteremtését is. a szak- szervezeteknek továbbra is következetesen vállalniuk kell a gazdaságfejlesztésből, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartásából, erősítéséből adódó feladataikat. Ezek ellátásának formája az érdekképviselet, az érdekvédelmi tevékenység, valamint a gazdaság és a társadalom irányításában való önálló részvétel. E kétirányú kötelezettség egyidejű érvényesítése ellentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elkerülése szüntelen feladatot jelent. A szakszervezeti tevékenység fejlesztésének alapvető feltétele a szakszervezeti önállóság még jobb, átgondoltabb érvényesítése. Az önállóság sokszínű gyakorlása megköveteli a jogok határozott alkalmazását, beleértve az esetenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jogokat kapnak a vállalatok vezetésében. Növekszik a dolgozóknak a vállalat eredményes tevékenységéhez fűződő érdekeltsége. Ez megköveteli, hogy a szak- szervezetek munkájában is végrehajtsák a szükséges változtatásokat, a helyi szak- szervezeti szervek önállóságának növelését II. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és munkakörülmények kérdéseit érintve a határozat rámutat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a termelés segítése, fejlesztésük előmozdítása a szakszervezeték egyik alaphivatása, egyben alapvető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatatlan lendítője a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a népgazdasági terv teljesítése érdekében fontosnak tartják a vállalati önállóság növekedését, a dolgozók mind nagyobb arányú bekapcsolódását munkahelyi életük irányításában. A határozat rámutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek kihasználásában a legközvetlenebb feladat a munkaszervezés javítása, a technológiai és a műszaki színvonal gyorsabb fejlesztése. Továbbra is szükség van a szocialista munkamozgalmakra, a szocialista munkaversenyre, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos formájára. A határozat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista brigádoknak a feladatok vállalásában, a teljesítmények értékelésében, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megállapításában, a verseny formáinak megválasztásában, a munka elosztásában és tagjaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vállalati gazdasági munkaközösségek jelentős része hasznos munkát végez, tapasztalhatók azonban tevékenységükkel kapcsolatban szocialista értékrendünket, felfogásunkat sértő jelenségek is, s ezekre társadalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása minden olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, becsületesen és megfelelő színvonalon elégítenek ki valós szükségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörülmények javításának fő forrása a jövőben is a kereset legyen, a következő években érezhetően és egyenletesen emelkedjen a reálbér. Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkörülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egyre inkább a főmunkaidőben fejtsék, fejthessék ki képességeiket és találják meg mindenirányú számításaikat. A szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi időszakában újratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy e tendenciát lehetséges fékezni, jó irányba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emelkedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyermeknevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód térhódításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat taglalja a határozat. III. A szakszervezeti élet fejlesztésével kapcsolatban a határozat elsősorban a szakszervezeti egység további erősítésének jelentőségét hangsúlyozza. A mozgalom tevékenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kérdésekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző munkáját. Erősíteni kell a szakszervezetek belső életének demokratizmusát, tevékenységük mozgalmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fogyatékosságokkal, amelyek a mozgalomnak a tagsággal való kapcsolataiban fellelhetők. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdésekben. Minden lényeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek változatlanul a bizalmi munkája az alapja. A szakszervezeti bizottságoknak rendszeresen foglalkozniuk kell a bizalmiakkal, folyamatosan kell tájékoztatniuk őket és képzésükről is gondoskodni kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifejeződésének, ezeket szükség esetén országos szinten is szembesíteni kell egymással. A szakszervezeteknek is az eddigieknél többet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdekében. Az ifjúságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban megtalálják helyüket a szak- szervezeti mozgalomban. IV. A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határozat a takarékosabb gazdálkodás jelentőségét hangsúlyozza. Erősíteni kell a tagság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításában. Az emelkedő kiadások ellensúlyozására jövedelmet biztosító vállalkozásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szak- szervezetek céljaival összegyeztethető módon. V. A szakszervezetek nemzetközi tevékenységével foglalkozó fejezet megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeteihez fűződő sokrétű kapcsolatok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szakszervezetek erősítik kapcsolataikat, fokozzák erkölcsi, politikai szolidaritásukat a fejlődő országok szakszervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszövetségben és a nemzetközi szakmai szövetségekben.
