Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

1986. FEBRUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Atszeervezte és bővítette vas-műszaki osztályát a szolnoki Centrum Áruház. Tegnaptól mintegy tízmilliós árukészlettel fogadja a vásárlókat. Az eddiginél többféle háztartá­si felszerelést, nagyobb edényválasztékot, villamos szerelési cikkeket és kerékpár-al­katrészeket is tartanak az osztályon K. E. Szűrés után Mogel&zósül gyógytorna Gyerekek láb- és gerincrendellenességei —Követésre talál-e a kecskeméti példa ? KISZ-taggyMérnökről fölöntjük A kistelepüléseken sem kisebbek az igények Eszmecsere Szenttamáson Január második felében megyénkben is megkezdőd­tek a JCISZ-alapszervezetek beszámoló taggyűlései. Eze­ken az elmúlt mozgalmi évben végzett munkát értékelik a fiatalok és megválasztják az alapszervezetek új vezető­ségeit. A második taggyűlésen — a KISZ XI. kongresszu­sára készülve — vitatják meg a közeljövő teendőit és az ifjúsági mozgalom megújításának lehetőségeit is. A követ­kező hetekben lapunkban is beszámolunk a taggyűlések­ről, majd a küldöttgyűlésekről, a reális számvetést és változtatásokat szolgáló vitákról. Dr. Tóth János adjunktus, a Bács-Kiskun megyei kór­ház ortopédosztályának szakorvosa résztvevője, szakmai tanácsadója és szer­vezője a megyéből indult egészségügyi programnak, amely már országos hírű lett. Szakemberekből álló munkacsoport szűri az óvo­dás gyerekeket; van-e ge­rincdeformitásuk, lábstati­kai rendellenességük. A sú­lyosabb változásokkal ter­mészetesen orvoshoz kell fordulni, az enyhébb esetek tornával is rendbehozhatók. Hogy ilyen fiatal korban kialakulnak a rendellenes­ségek, annak egyik oka, hogy gyenge a gyerekek izomzata. Megerősítésével — tornával — megelőzhető a deformitások kialakulása. A kecskeméti óvodák egy ré­szében már bevezették az úgynevezett megelőző tor­náit. Erről kérdeztem dr. Tóth Jánost. — Azt hiszem, máshol is eszükbe juthatott volna a szakembereknek, hogy ha­sonló programot kidolgozza­nak. Miért éppen Kecskemé­ten történt meg? Mi indítot­ta önöket arra, hogy foglal­kozzanak a betegségekkel? — Bács-Kiskun megye or­topédiai ellátásában minősé­gi változás történt 1980-ban, amikor fölépült az új me­gyei kórház, és megszervez­ték az önálló szakmai el­látást, több szakorvos lett, és fekvőbeteg-osztályt is kialakítottak. Ekkor kezdtük el tervsze­rűen a kecskeméti bölcsődé- sek, óvodások szűrését. A vizsgálatok eredményei — lábdeformitása a gyerekek mintegy felének volt, 30—40 százalékuk pedig tartáshibás — azt sugallták, hogy vala­mit 'tenni kell Ennyi gyere­ket egyszerűen nem tudunk az egészségügy keretein be­lül kezelni. Az elváltozások korai felismerésével és a lehetőség szerinti megelő­zéssel talán csökkenteni le­het ezeket az eseteket, mert se gyógytornászunk, se kór­házi ágyunk nincs annyi, amennyi e magas létszám­hoz kellene. Fontos tehát, hogy az ok­tatási intézményekben az óvodától kezdve a 'testneve­lés része legyen az izomerő­sítő, megelőző torna. — Úgy tudom, a kecske­méti óvodákban már beve­zették. — Az óvodák bizonyos ré­szében. Pontos adatot nem tudok, mert nemcsak Kecs­keméten vezették be, hanem a megye más helységeiben is, ahová munkacsoportunk eljutott. — Kik a munkacsoport tagjai? •*- Egy ortopéd orvos, aki a szakmai réfezit irányiltja, ellenőrzi, egy gyógytornász, aki a gyakorlatokat kidol­gozza, betanítja, és testne­velést tanító pedagógusok. — Könnyen egymásra ta­láltak a szakemberek? — Viszonylag könnyen. A feleségem ugyanis gyógytor­nász, a fiam pedig a kecs­keméti óvónőképző gyakor­ló óvodájába jár, és az ő csoportjának óvónője dol­gozta ki a program pedagó­giai részét. A megyei mű­velődési központ is segített bennünket: a tanfolyamai közé bevette az óvodás és iskolás gyerekek részere tartdtt tornát is. Már má­sodik éve megy a játékos lábtorna és mozgásjavító tanfolyam. — A tanintézetek — bele­értve az óvodákat Is — mennyire fogadták el a prog­ram céljait és módszereit? — Nagyon sok segítséget kapunk az óvónőképzőtől. Az oktató óvónők megtanul­ták, alkalmazzák a progra­mot. Segítettek elkészíteni egy oktatófilmet. A képzőt végző hallgatók testnevelés­oktatásának most már máso­dik éve hivatalosan is része a megelőző torna. Elméleti, gyakorlati órákat (tartanak belőle, és vizsgáznak is a hallgatók. Kecskeméten az egyik ál­talános iskola lehetővé tette, hogy tornatermében a hét bizonyos napjain, bizonyos óraszámban tornázzanak a gyerekek, akiknél a szűrés során enyhe rendellenessé­get tapasztaltunk. Termé­szetesen nem testnevelő, ha­nem gyógytornász irányítá­sával. Nagyon készségesek a tanintézetek. Ha valami ne­hézség volt, azt hiszem, ab­ból adódott, hogy a tor­natermeket a sportegyesüle- tek és a versenysportok számára nagyon lefoglalják. — Mi lesz azokban az óvodákban, ahol nem tor­náztatják a gyermekeket? — Azt hiszem, csak idő kérdése, hogy másutt is be­vezessék. Az ország minden Kunszentmártonban a vá­rosi, területi honvédelmi klub kétszázharminc tagja nevében tanácskozott a kül­döttgyűlés, amelyen a tava­lyi feladatok végrehajtásá­ról adtak számot a megje­lentek. A klub tagjai ered­ményesen szerepeltek 1985- ben a területi honvédelmi versenyeken, és színvonala­san szervezték meg a hagyo­mányos Körös-Kupa lövész­versenyt. Egyúttal indítvá­részéből kapunk érdeklődő leveleket. Törekvésünket az OPI is támogatja, ígéretet kaptunk a megelőző torna elismerésére, hivatalossá té­telére. — Bács-Kiskun megyében több, mint hatvanezer gye­rek vár szűrővizsgálatra. A húszezer kecskeméti gyerek szűrését már elvégezték. Az önök megyéjében is kevés a gyógytornász és az ortopé- dus. Hogy bírják? — Kaptunk egy státuszt, a gerincvizsgálatot egy asz- szisztensnő végzi, megbízha­tó készülék segítségével. Persze ez nem zárja ki az orvosi vizsgálat szükséges­ségét Ehhez — mint ön is említette — nincs elég orto­péd orvosunk. A gyermekor­vosakkal szeretnénk kiala­kítani közös vizsgálati szem­pontokat, hogy ők is meg­bízhatóan el tudják dönlteni;' melyik gyereket kell feltét­lenül látnia szakorvosnak. Akkor pedig leegyszerűsö­dik a szűrőmunka. — Elképzelhetőnek tartja, hogy a szűrés a hétköznapi vizsgálat során történik majd? Tehát például elvi­szem a gyereket az orvos­hoz, mert fáj a torka, ő ké­ri, hogy vütköztessem le. és megnézi, nem kell külön szűrésre mennie. — Ez túl ideális lenne. A gyermekorvosok is túlter­heltek. Ennek ellenére szo­rosabb együttműködést kell kialakítani a körzeti gyer­mekorvosok és az ortopédu- sok között. — És kinek kellene tennie azért, hogy a szemlélet egy­séges legyen? Hogy egymás­ra találjanak a szakembe­rek? Velem is megtörtént már, hogy a gyerekorvos szakemberhez küldte a lá­nyomat, és az ortopédián úgy fogadtak bennünket, hogy legközelebb vissza se mentem volna, ha tehetem. — Azt hiszem, minden megyében a szakmai veze­tés tehet valamit az ügyben, hogy egymásra találjanak a szakmák képviselői. Paulina Éva nyozták, kérik a főtitkár en­gedélyét ahhoz, hogy a kö- zösjség felvehesse Killián György nevét. A Mihályi Dénes rádiós­klub ötvenöt tagja is sike­res évet zárhatott a köz­gyűlésen. A rádiósklub tag­jai az úttörő és az ifjúsági korcsoportokban több me­gyei és országos bajnoksá­got, országos bajnoki helye­zést nyertek a távírász és iránymérő versenyeken. Elsőként a Törökszent- nvüdösi Állami Gazdaság szenttamási kerületében mű­ködő Che Cue vara KISZ- aLapszervezet beszámoló tag­gyűlésén jártunk. Az élénk, pergő vitájú eszmecseréhez egy kis üröm is vegyült. Iga­zán befűt hétté k volna a klubba Szenttamáson a fia­talok! Mert a két tucat KISZ-tag közül így még az is kénytelen volt rágyújtani, aki egyébként nem dohány­zik — hogy meg ne fagyjon. Apróság. Hogy jön ez ide? Valóban apróság, apró fi­gyelmetlenség. Következ­ménye csupán másfél-két órányi fagyoskodás, pár tu­cat teletrombitált zsebken­dő. De ne intézzük el eny- nyivel! Mert az alapszervezeti KISZ-titkár. a hozzászólók, a párttitkár azt hangsúlyoz­ták mind, hogy a KISZ- alapstzfer vezet akkor válhat Igazi közösséggé, ha a fiata­lok értelmét lelik az együtt- léteknek, mindannyiuk számá­ra vonzóak lesznek a közös programok. Hát nem tudom, kinek volt vonzó ott üldö­gélni a hidegben. Végül is mi közünk a hideghez — mond­hatja bárki, — ha ez a szent­tamási fiataloknak jó. Pedig dehogy jó! — szól­tak szenvedéllyel többen la. Nem azért hozták össze nz egyébként barátságosnak ígérkező klubot, hoey jég- csapok randevúzzanak ben­ne. Programokat is szer­A karácsonyi könyvvásár napjaiban bukkant fel a könyvesboltokban Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalá­lók!, halhatatlan találmá­nyok című, a Móra kiadó gondozásában megjelent kétkötetes könyve. A hosszú, de találó cím tulajdonkép­pen egy igen alapos techni­katörténeti enciklopédiát takar, amely 28 fejezetben a XVII. század közepétől a XIX. század végéig kalau­zolja olvasóját a technika- történet e rendkívül termé­keny 250 évén át. Egy szok­ványos terjedelmű könyvis­mertetésben részletesen fel­sorolni sem lehet mely alap­vető találmányok keletkezé­sével ismertet meg az öt­lettől a kiteljesedésig. Töb­bek között feltárul előttünk a gőzgépek hihetetlenül fordulatos regénye, a légha­jó históriája, a fényképezés és a film művelődéstörténeti jelentőségű megszületése, vagy az elektromosság felfe­dezése és fejlődése a társa­sági szórakozást jelentő látványosságtól olyan köz­hasznú találmányokig mint az izzólámpa, a táv­író, a telefon és a rádió. Mindenekelőtt ne tévesz- szen meg senkit, hogy a könyv a Móra kiadónál je­lent meg, mert stílusa olyan, hogy a tizenévesek számára is érthető, de a felnőtt kor­osztály is élvezheti. Csak di­csérhető a szemléletességre való törekvés, a több száz korabeli és magyarázó ábra segíti a megértést és lapoz­gatásra csábít, érdeklődést kelt. Az egyes technikai esz­közök tárgyalásakor mindig kitűnik, hogy milyen társa­dalmi-történelmi szükség­let teremtette meg a szóban forgó találmány iránti igényt, a feltalálás körül­ményeiből pedig világosan veztak, szerveznének be’.e, csakhát... A klubmegnyito nagyszerűen sikerült. Estén­ként most is eljárnának az idősebbek, a fiatalok, a gye­rekeik is egy-egy mozira (amíg iskolaiként egzisztált az épület tartottak is rend­szeresen filmvetítéseket), is­meretterjesztő előadásra. Megelégednek ennyivel, ha „drága művészekre” nem te­lik a nincsből. Az igény élő. csak a szervezés akad el. torpan meg egyre-másra. Nincs kitartás, elveszi az erőt a rálegyintés, a kedvte- lenség, előjönnek a kifogá­sok. Azt meg mindig min­denütt lehet találni minden­re. Nem nagy dolgokról van szó. Hallgatnának előadáso­kat Szenttamáson is idősek- fiatalok, orvostól, állatorvos­tól, egy-egy jó beszélőkével bíró helytörténésztől. ker­tésztől, állattenyésztőtől. filmkritiLkustól, tévés-rádiós szakembertől — merthogy tévéje, meg rádiója ma már mindenkinek van, és így to­vább. Csak föl kellene mind­ezt karolni! Tehetné a KISZ. vállalhatná a KISZ nevében valaki, segíthetne a gazda­ság vezetősége, társadalmi szervei. Egy azonban bizo­nyos: az a jó, ha a kezde­ményezés Szenttamásról származik, akkor pontos a „megrendelés”. Aztán keres­sék meg a „címzetteket” az erre illetékesek; a közmű­velődési bizottság tagjai, az kiderül, hogy időben előre haladva egyre csökken a magányos feltalálózsenik szerepe, és egyre inkább több feltaláló kollektív munkájának eredménye­ként valósulhatnak csak meg a technika új vívmá­nyai. Erénye a könyvnek, hogy a feltalálókat életkö­zeibe hozza hétköznapi gondjaik és vázlatos életsor­suk bemutatásával. Egyes találmányok és feltalálók esetében meggyökeresedett tévhiteket oszlat el, új ku­üzemi KISZ-bizottság fele­lősei, meg akikre tartozik! Nem olyan üres az a kassza, mint ahogy Szenttamásról látszik! Nyilván ezért mond­hatta a kerületi párttitkár, vannak anyagi lehetőségek, kérjetek! Ha értelmes do­logra akarjátok fordítani, le­het. — Egyébként a szenttamás si fiatalok maguk is előte­remthetnek a közős rendez­vényekhez némi tőkét — pél­dául a hulladékgyűjtéssel — javasolta egyikük. — Hohó! A közgyűjtés­hez szervezett társadalmi munkára alig jöttek él páran — tromfolt a másik. — De ha valamilyen célt kitűzünk, amit mindannyian fontosnak tartunk a többség mégiscsak tesz érte — biza­kodott a harmadik. Közel százan laknak a szenttamási kerületben idő­sek, középkorúak és fiata­lok. Aki tehette Törökszent- miklósra költözött, ott épí­tett az elmúlt években, merthogy az város. Inkább kijárnak dolgozni az embe­rek, busz hozza-viszi őker. a távolság csak 10 kilomé­ter. De akik maradtak — még vagy már — azoknak sem kisebbek az Igényeik. Egymásra utalt, összezárt kisközösségben talán köny- nyebb megtalálni a közös han­got . Miért ne lehetne a szövi - vő ebben, éppen a fiatalság. Erő van; kiválóan munkál­kodnak a szerelők a gén­műhelyben, a hibridüzem­ben, a tehenészetben, a magtárban, a lovászaiban. Csak egy kis lendület hiány­zik. A következő a tervező taggyűlésük lesz. Az talán meghozza majd a lendületet is. tatási eredmények felvonul­tatásával. Dicséret illeti a könyv szerzőjét és a Móra kiadót, amely az utóbbi években néhány igen jó technikatö- téneti könyvvel örvendeztet­te meg az e tárgy iránt ér­deklődőket. Reméljük, hogy gondozásukban a folytatás, a XX. század technikatörté­nete is mielőbb napvilágot lát. Addig is sokak élvezetes és tanulságos olvasmánya lesz ez a kézikönyv. Kolozsl Sándor Sikeres úttörő-rádiósok Számadás a múlt óvröl Egri Sándor Technikatörténet népszerűén, több korosztálynak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents