Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1986. JANUÁR 11. Azt beszélik Tlszagyendán, hogy.. Még mondja valaki, hogy csak az asszonynép áll meg szívesen a bolt előtt egy kis sutyorgásra. Van mondanivalója a férfiembernek is... Másként is alakulhatott volna Segítség az egykori dolgozóknak Kunhegyesen, a Kunság Népe Ternte lő sző vetkezetben Elmúlt 20 éve, hogy utoljára látta nevelt fiát, ak; beleszeretett egy asszonyba és elment, néha még hírt adott magáról, de már rég nem tud róla semmit. A felesége pedig nem sokkal azután kórházba került, és nyolc év múlva koporsóba hozták haza. Tíz éve már annak is. Azóta pedig — van idő rágódni a múltom Üres a ház, majdhogynem roskatag. Tavalyelőtt már ki akart dőlni az eleje. A ta- pasztás elvált a faltól, a lábazat kifordult, az egész épület borult az utca felé. A járókelők már romokban látták a házat, miből is tudná szegény öreg rendbe hozatni. Pénze valóban alig volt, a 2100 forintos nyugdíjat alaposan be kellett osztani, hogy jusson a mindennapi kiadásokra. Egyedül maradt, csak a postás nyitja rá az ajtót, no meg a szomszédék csöpp lánya. Alig van olyan nap, hogy ne szaladna át hozzá: „Hogy van tata”, mindkettőjüknek van kérdése, mondanivalója a másik számára. A lányka beszámol piros pontjairól, iskolai élményeiről, és közben eljátszadozik a cipészszerszámokkal, amelyek egy kis asztalon sorakoznak az ablak előtt. Mostanában ritkán veszi kézbe őket az öreg, nemigen tér be hozzá senki javítani, talpalni, sarkot igazítani. Űjat pedig nem nála rendelnek az emberek. Pedig még tavaly is bedolgozó volt, női szandálokat kértek tőle. Már hogyne csinálta volna örömmel, Gyermekzsivajtól egy ideje már csak akkor hangos Jakobiczék háza, ha látogatóba jönnek az unokák. A mindennapok csöndjét csak a hullámos papagájok csir- regése töri meg. — Ránk szakadt az idő — kezdi Jakobicz András, amikor az ifjú nyugdíjas első tapasztalatairól kérdezem. Csöndes, epétlen embernek látszik. Vajon mindig ilyen volt, vagy csak most, életének új fordulópontja „törvényszerűen” tette visz- szafogottá? Szeme is valami fogódzót, biztos pontot keres, a szögön lógó munkástáskán állapodik, meg. A kérdés amúgy is illetlen, kezdjük hát a múlttal. — A táska is nyugdíjba vonult. Vagy tizenöt évet kibírt velem, most pihen. Jómagam 37 évet dolgoztam, ebből huszonhetet a vasútnál, legtovább az ószolnoki pályaudvaron mint tolatás- vezető. Családi házuk pár percnyi járásra található volt munkahelyétől. A vonatfütty nem is oly régi emlékeket ébreszt. — A 12 órás szolgálat és a 24 órás pihenő az évtizedek alatt átállította bennem az idő is ment, pénz is jött a házhoz. Anélkül valóban rádőlhetett volna a tető, így jött össze annyi, hogy egy kis takarékszövetkezeti kölcsönnel kiegészítve néhány évig nem lesz baj vele. Közben a bedolgozás megszűnt, mert a mestertől se veszik az árut, a részleteket meg fizetni kellett. Éppen karácsony előtt hozott a postás 1000 forint segélyt. Nem kérte ő, de már ha adta a tanács, hát nagyon jól tette. Az utolsó részletet kifutotta, maradt is belőle egy kicsi, jut belőle a szomszédék kislányának ajándékra. Ha az asszony nem betegszik meg, minden másként alakult volna. Nem így gondolta ő a sorsát, mikor ’45-ban megalakították a faluban a cipészszövetke- zetet, azután meg onnan jártak ki a tsz-be kapálni, gyűjteni, erősíteni a parasztokban a közösségi szellemet. ötvenhét tavaszán komoly állás várt rá, de az ellenforradalomtól megrettent asszony választás elé állította. Engedett a beteg feleség kérésének. Azután meg... itt maradt egyedül a szomszédok jóindulatában bízva. Könyvtárba jár, hallgatja a rádiót, követi a világ eseményeit, mert közéleti ember volt valamikor. Megfőz most is, kimos, kertjét beülteti, de asszony mégis jó volna a házhoz. Nem a munka miatt, a karácsonyesték, Szilveszter- éjszakák telnek különösen nehezen egyedül. az órát. Éjszakánként még (mostanában is fei-felébife- dek, nem egykönnyü az átállás. Átállás, átmeneti állapot, ez az, amit kerülgetünk. Megérdemelt, önfelszabadító pihenés egyfelől, homályos fölöslegességérzet másfelől. Merre dől el a küzdelem. Mert mindenkiben „leng a mérleg"... A nők mintha hamarabb feltalálnák magukat, a feleség veszi át a szót. Kávéval kínálva kapcsolódik a beszélgetésbe. — Hiányzik a napi munka, a megszokott légkör, hiányoznak az emberek — böki ki, ami a szívén van. A férj rábólint. Jakobicz Andrásné ugyancsak tavaly ment nyugdíjba A Centrum Áruházban volt eladó, most megfordult a kocka, vevő a sarki fűszer- boltban. Bár hívják vissza négyórás munkára, egyelőre a háztartást választja, amíg — így mondja — ki nem alakulnak a dolgok, aztán majd meglátjuk. — Vigyázunk az unokákra, a fiam építkezik, ott is elkél a munkáskéz, a ház körül is akad mindig repa- rálni való, a feleségem 6em Kunhegyesen, a téeszben hétszáznegyven aktív dolgozó tevékenykedik, és háromszázötven nyugdíjasa is van a közös gazdaságnak. Vajon róluk hogyan gondoskodik a téesz? — Aki az egykori tagjaink közül jobban bírja magát, időnként — ha hívjuk — a könnyebb munkáknál szívesen segít. Például ősszel az almaárusításnál, esetleg amikor kell a konyhán vagy a terménykiadásnál — mondja Szalai Ferencné, a szociális bizottság elnöke. — És aki erre már képtelen? — Ha valaki saját jogú nyugdíjat kap, azt a rendszeres, havi járandóságán kívül évente 1 hold háztájival segítjük. Ha a földet már nem szívesen műveli, helyette igényelhet 24 mázsa terményt, vagy kérheti ennek a pénzbeli értékét, 8 ezer 544 forintot. A tapasztalatok szerint a zöm a terményt, illetve a pénzt kéri. Ezen kívül minden volt dolgozónknak adunk ingyen egy mázsa búzát, vagy az ennek megfelelő pénzt. Ahol Nyugdíj 1986 A gazdasági eredmények szerény növekedésére alapozva 1986-tól meghatározott körben a nyugdijak emelése igazodik az éves népgazdasági tervben előirányzott fogyasztói áremelkedés mértékéhez. A lehetőségek nem biztosítják, hogy a magasabb mértékű nyugdíjemelés a nyugdíjasok teljes körére kiterjedjen. A fogyasztói árszínvonal emelkedésének megfelelő mértékű évenkénti rendszeres nyugdíjemelés csak a leginkább rászorulóknak — a 70. életévüket betöltőiteknek és a súlyosabb rokkantaknak, továbbá a vakok személyi járadékában, illetőleg vakok rendszeres szociális segélyében és a hadigondozási pénzellátásban részesülőknek — biztosítható. A fogyasztói árszínvonal 1986-ra tervezett emelkedésével összhangban az emelés mértéke ebben a körben 5 százalék, de legalább 150 forint. A mérték azonban meghatározott Időre, 1986. évre szóló, így minden évben intézkedni kell annak meghatározásáról. a kedvezményezettek köre mintegy l millió. Az előbbiekben nem emlitett nyugdíjaskörben az évi 2 százalékos emelés változatlan, azzal a kiegészítéssel, hogy az évi emelés legkisebb összege az eddigi 100 forinttal szemben 120 forintra emelkedik. haragszik meg, ha elmoso- gatok — fűzi tovább a férfi. Volt itt valamikor a József Attila úton — mondom témaváltó szándékkal — egy vasutasklub. — Azt már rég lebontották, most az állomás mellett van a klubunk. El is já- rogatunk az asszonnyal magyarnóta estekre, egyre gyakrabban beugróm magam is nézni a biliárdozókat és az ultizókat — veszi fel a fonalat Jakobicz András. Talán hamarosan be is áll közéjük, csak oldódni kell még, szokni az új lehetőségeket. Jakobiczék szerencsés helyzetben vannak. Amióta a szülők nyugdíjba mentek, a gyerekek is többször nyitnak kaput rájuk, többnyire persze kérő szóval. Ez a családi kötelék köldökzsinórként fűzheti őket nagyobb, italán elveszettnek gondolt vagy érzett közösségekhez. Mert a „ránkszakadt” időt ki lehet tölteni olvasással, keresztrejtvényfejtéssel, de az igazi, ha a valahovatar- tozás élménye töretlen marad. S ebben a kisebb-na- gyobb közösségek le tudják húzni a merleg nyelvét. Sz. Gy. a feleségnek nincsen nyugdíja, ott ő is megkapja ezt az egy mázsa terményt. Valamennyi nyugdíjasunknak karácsonyra kiutalunk ötszáz forintot ajándékba. Tudom sem a búza, sem a pénz nem látszik soknak, pedig nem kevésről van szó, hiszen például ennek a búzának az összára 213 ezer, az ajándékpénzek teljes összege pedig 175 ezer forint. — Egyéb segélyt nem nyújtanak? — A tartósan betegek vagy kórházi ápolásra szorulók évi egyszeri, pénzbeli támogatást, általában ezer forintot kapnak. — Ki állapítja meg a járandóságot? — A héttagú szociális bizottság, amely évente négyszer tanácskozik. Ennek a bizottságnak vannak nyugdíjas és aktív dolgozói, valamint az egészségügyben tevékenykedő tagjai. A Vöröskereszt aktíváival két-hároméven- ként eljutunk minden nyugdíjasunkhoz. Érdeklődünk egészségi állapotukról, szociális helyzetükről, feljegyzéseket készítünk arról, Odamenet még azon töprengtem, hogy milyen, az érzékenységüket kímélő, kérdésekkel sikerül majd szóra bírni őket. Búcsúzáskor viszont a róluk rámragadt jókedvvel mondogattam magamban: úgy is kezdődhetne a riport, hogy egy ifjúsági klubban jártam. Pedig a beszélgetőpartnerek réges rég visszaadták már az ifjúsági klubtagságról szóló igazolványukat (ha volt ilyen). „Kinőttek” a korból, a legfiatalabbak is túl vannak a hatvanon, egyikük pedig most ünnepelte 82. születésnapját. Miben hasonlítanak mégis egy ifjúsági klubra? A derűs hangulatban, amely tenyérnyi szobájukat betölti, az érdeklődésben, amely- lyel érkezéskor átböngészik a napilapokat, a folyóiratokat. Az egymást túllicitáló ötletes — de sohasem bántó — csipkelődésben. Az „örök ifjakat”, a jászberényi szakmaközi bizottság nyugdíjasklubjának tagjait. Pethő Ejvira, a klub vezetője mutatja be. Hetven esztendejét meghazudtoló frissességgel, alapossággal és szenvedéllyel beszél a klubról. Szól az éves programról, örömeikről és gondjaikról. — Klubunk néhány, a magányát elűzni akaró idős emberrel 1973-ban alakult, ma 97 tagunk van. Szinte valamennyien egyedül élő öregek vagyunk, akad közöttünk tsz-dolgozó, volt vasutas, kisiparos, kereskedő, banktisztviselő, nyugdíjas rendőr is. Hetenként kétszer — csütörtökön és vasárnap délután — jövünk össze. Mit csinálunk? Mindent, ami jó kedvre derít és hogy milyen támogatásra lenne a legjobban szükségük: magányosak-e vagy családban élnek, esetleg szociális otthoni elhelyezést szeretnének. Legutóbb is négy, egykori dolgozónk kérte, hogy valamilyen otthonban helyezzük el őket. — Más segítség? — Évente harminc-harmincöt idős tagunkat busz- szal kirándulni visszük az ország valamelyik szép részére. Az út, meg az aznapi ellátás is ingyenes. Vásároltunk színházbérletet is, tizenkét nyugdíjasunk utazhat egyszerre Szolnokra, évente négyszer. Debrecenbe a téesz üdülőjébe általában esztendőnként ötven nyugdíjast küldhetünk. De azért vitán felül a legnépszerűbb az az évente szervezett birkavacsora, amelyet a téesz ebédlőjében tartunk. Rendszerint 200—220 nyugdíjas jön el, és a jó falatokat vörös borral, sörrel öblítik le. Visszaemlékezve a régi időkre, amikor még kevesebb idő terhe nyomta a vállukat, és valahogyan a járás is frissebbnek tűnt. D. Sz. M. feledteti a magányt. Kirándulásokat szervezünk, házi kiállításokon mutatjuk be milyen ügyesen varrnak, hímeznek, kötnek asszonyaink. Előadásokat hallgatunk a közlekedés biztonságáról, az egészséges táplálkozásról, az idős korral járó betegségek megelőzéséről. Évente egyszer vacsorával egybekötött, műsoros nyugdíjastalálkozót tartunk. Hirtelen zaj támad. Egy későn érkező igyekszik a kártyázok asztalához, ez azonban csak úgy sikerül, hogy hatan felállnak és a falhoz lapulnak. — Látja, ilyen zsúfoltan élünk. Ha harmincán összejövünk, a harmincegyediknek már nem jut hely. Pedig a nagyterem — egy ajtó választ el tőle, — ott áll üresen, csak nem merészkedünk be, félünk, hogy a beázott mennyezett ránkszakad. Pazarlás ez a javából ... de váltsunk vidámabb hangra! Örömmel szól a Volánról, „aki” kedvezményes áron ad buszt a kiránduláshoz: a Kossuth Tsz konyhájáról és felszolgálóiról, akik a nyugdíjastalálkozót teszik „ízletessé”; a szocialista brigádokról, amelyek külön műszakot tartanak azért, hogy a találkozón magyar- nóta-énekesek is felléphessenek. Végezetül elárulja, hogy ők egyszerre tartják a karácsonyt meg a szilvesztert. Mindenki ajándékcsomagot kap, kávéval, teával vendégük meg a klubtagokat. Teljesítik a „fiúk” kívánságát, ők ugyanis abból az alkalomból, hogy a sokadik óesztendőt búcsúztatják, rummal kérik a teát. — illés — Jogi tanácsok A nyugdíjas dolgozók szabadsága A munkát végző nyugdíjasokat ugyanolyan jogok illetik meg, mint a nem nyugdíjas dolgozókat. Ez vonatkozik fizetett szabadságukra is. [gy tehát a nyugdíjas dolgozónak is jár minden munkaviszonyban töltött naptári évben 15 munkanap alap- szabadság, és a munkaviszonyban töltött idejüktől függően háromévenként egy, évente legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság. A megszakításokat leszámítva a munkaviszony alapján járó pótszabadság mértékének kiszámításánál minden munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni. Az alapszabadságon, a munkaviszony után járó pótszabadságon kívül — tehát nem ezekkel egybeszámítva — a következő címeken jár pótszabadság: a dolgozó nőnek és a gyermekét egyedül nevelő apának egy gyerek után kettő, két gyermek után öt, legalább három gyermek után kilenc munkanap; ezenkívül a sokgyerekeseknek, tehát akinek legalább három általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermeke van, külön pótszabadság jár. Három gyerek után kettő, és minden további, az előbb említett feltételeknek megfelelő gyermek után ugyancsak kettő-kettő, de évenként ösz- szesen tizenkét munkanap szabadság jár. Az alap- és pótszabadságon kívül külön pótszabadság jár még a vak dolgozónak. Évente öt munkanap. Továbbá a bányászatban, a villamosenergia-iparban és az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyeken — meghatározott munkakörökben, és a jogszabályban előírt feltételek mellett — évi kettő, négy. öt illetőleg tíz munkanap. A felsorolt szabadságok tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár. Mi a helyzet a részmunkaidőben foglalkoztatottaknál? Ha a nyugdíjas a hét minden munkanapján dolgozik, a szabadság ugyanolyan mértékben ugyanany- nyi munkanapra illeti meg, mint a nem nyugdíjasokat, erre az időre fizetendő átlagkereset csak a napi munkaidejével arányos időre jár. Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott nyugdíjas csak a hét egyes napjain végez munkát, a szabadságát úgy kell kiadni, mint a teljes munkaidős, de heti egynél több szabadnapot biztosító munkabeosztásban dolgozókét. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ha erre nincs mód. mert például a dolgozó beteg, vagy munkatorlódás miatt az év végéig nem tud szabadságra menni, akkor a munkába állástól számított harminc napon belül kell azt kiadni. A kollektív szerződés ettől eltérő határidőt is biztosíthat. Dr. K. É. Utólagos jókívánságunk Törökszentmiklóson, a Táncsics út 49-be szól első, idei köszöntésünk. Márton András és kedves felesége — igaz. tavaly november utolsó napján — ünnepelte házasságikötése 50. évfordulóját. Márton András, aki lapunk régi olvasója, január másodikai levelében közölte ezt szerkesztőségünkkel, s nem mulasztotta el, hogy az „egész Néplap dolgozóinak” boldog új esztendőt, jó munkát, erőt, egészséget kívánjon. Mi is hasonlókkal viszonozzuk a kedves kívánságot, az aranylakodalmát ünneplő házaspárnak. Szeretnénk, ha vaslakodalmukról is kapnánk majd hírt. Összeállította: Sóskúti Júlia- lp Mindenkiben leng a mérleg Nem csak a fiataloké a világ, — Szilveszterkor sem, a HMO-ban ... (Fotó: T. Katona László) A „fiúk” rummal kérik
