Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
1986. JANUAR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 | A tévé i | Iképen nyőie előtt 1 A Pótszilveszterrel kezdem, amit állítólag akkor kaptunk volna, ha netán a szilveszteresti élő adás technikai okokból vagy egyéb akadályok miatt meghiúsul. Arról a „tartalékműsorról” szólok, amely végül is valóiban pótszilveszter lett, azaz csak néhány nap múlva került a képernyőre, az új év első szombatján. Nos, meggyőződhettünk: ami a „zsákban maradt”, azzal sem jártunk volna különösebben jobban. Hasonló szellemű összeállítás volt, mint az élő esztrád a kongresszusi teremből. Könnyed, lenge produkciók — az egyébként szellemesen kellemes Antal Imre felvezetésében. Dalok, zenék és paródiák többnyire. Elszórakoztatott Ruttkai Éva és Psota Irén alkalmi nótáikkal, aranyosan dalol- gattak a nótáskedvű „televíziós legények”, Mikó István komoly zenében „jártas” cigányprímása mulatságos perceket jelentett, a Gálvöl- gyi—Körmendi jelenet mégbízható színvonalon szólt, s talán a Pulzus R—GO gúnyrajza a zseniális Koltai Róberttel, az emelkedett ki a meglehetősen közepes átlagból. Szóval a Pótszilveszter sem tartalmazott olyan erényeket, amelyek miatt sajnálnunk kellett volna — így utólag —, hogy csak „tartalékként” szerepelt. Császár Angela estje Több jót mondhatok egy művésznő önálló estjéről, aki szerényen „bújt bele” egy híres kabaré- és dalénekes szerepébe — aki Med- gyasszay Vilmára emlékezett, felidézvén az életpályát és előadván leghíresebb dalait. Császár Angéláról van szó, akinek sokoldalú, színes egyénisége csil- logott-villogott a hálós, bár nem könnyű szerepben, s bármilyen furcsa: minél tovább hallgattam őt, annál inkább elfeledkeztem arról, akiről valójában szólt az ének. Végül már csak egy művész volt jelen a képernyőn: Császár Angela, napjaink „Medgyasszay Vilmája.” Nem is tudom, mi szükség volt más bőrébe bújnia, hogy varázsos személyiségét megmutathassa? Nézzük együtt... Apropó, személyiség! Újított a televízió műsorszerkesztősége, személyesebbé kívánja tenni műsorkínálatát, egy-egy jeles személyiségre bízván a várható heti élmények közötti eligazítást. Ezentúl Nézzük együtt ... címmel jelentkezik vasárnaponként a műsorajánlat. S aki legutóbb vezetett bennünket, a közismert és jeles színházi kritikus, Koltai Tamás, ő válogatott a '86-os esztendő második hetének műsorából. Természetesen vonzalma szerint emelt ki egyet-egyet finom érzékkel a hét programjából, színház- illetve színészközpontú megközelítéssel azokról a programokról szólott pontos beajánló szavakkal, amelyek szenvedélyéhez közelállnak, szenvedélyének mondhatni tárgyai. Személyes elfogultság, túlsóit egyoldalúság? Kétségtelen, mindez együtt jár eZ- sel az új módszerrel, hogy tudniillik más, talán hason- óan érdekes műsorok, mű- /ek ilymódon kikerülnek íz ajánlás, az előzetes hírverés látószögéből. Ezért az- ítán nem árt, ha a néző masa is végigpásztázza műsorújságjában a heti kínálatot. 3a van rádióújságja vagy lapilapja a heti programnál. Es ha nincs? Nos, épp ízért megfontolásra aján- om: hem volna-e továbbra s célszerű megőrizni a mű- orajánlásnak azt a régi tu- ajdonságát, hogy teljes át- ekintést ad a jelentősebb jrogramokról és csak ehhez kapcsolódóan, mint különleges ajánlatot alkalmazza a személyes varázzsal párosuló beajánlást, egy-egy meghívott szakember, jeles személyiség „rábeszélő” szavait. Ezzel az öszvér megoldással nem szűkülne be a tájékozódás köre, és ugyanakkor erősödnék az ajánlóműsor személyes, közvetlen hatása. Egyébként csak megemlítem, nem túl szerencsés a lecsupaszított háttér sem — csak egy asztali lámpa üvegburája a dekoráció, mint egy második vagy harmadik fej a képernyőn, ami furcsa képzettársításra is csábíthatja a ka- jánkodó nézőt. Ennél ötletesebb miliőre lenne szükség. Summarum: az újítás időszerű, de tovább finomítandó. A Liliom felvételről S ha már újításról esett szó, nem újítás ugyan, de a műsorszerkesztés gyakorlatában mégis valamelyest új szín a színházi előadások bátor műsorba állítása esti főidőben. Ahogy ez most Molnár Ferenc Liliomának kaposvári előadásával is történt. Nem is oly rég nyilatkozott a Televízió színházi osztályának vezetője, hogy hány érdekes előadás felvétele várakozik dobozban a televízió raktárában, hogy egyszer majd a közönség elé kerülhessen. Úgy tűnik, nem kell sokáig porosodniok a raktár polcain, hisz a közelmúltban is több színházi produkció került már a műsorba, és most a Liliom is ebből az „aranytartalékból” való. Molnár Ferenc egyik legismertebb színművét élvezhettük végig igen jó előadásban Babarczy László kitűnő rendezésében, a címszerepben egy markáns színésszel, Lukáts Andorral. A kaposváriak híres műhelyéből került ki ez a munka, de alighanem ismerősen hatott nálunk is, a színházba járók körében, hisz nem oly rég Szolnokon is színre került a Liliom, s itt is, akárcsak Kaposvárott Babarczy László dirigálta a játékot ugyanabban a díszletben, s még Liliomot is ugyanaz a színész alakította, azaz Lukáts Andor. Az előadás értékei vitathatatlanok, de ami ezúttal külön is fontos: a televíziós közvetítés nem sze- gényítette, sőt bizonyos jelenetek bensőségessége, ereje, drámai töltése még erősebbé is vált a jól alkalmazott közelképek révén, mint a színházi előadásban. Hát nem többet ér egy ilyen színház még felvételről is, mint egy fáradt, megkopott amerikai film, amely mostanában nem ritka vendég televíziónk képernyőjén! Már csak azért is, mert a James Stewart-sorozat darabjai is a filmeknek ebbe a fajtájába tartoznak. Röviden Czigány György nevét általában a komoly zenével szokás együtt emlegetni, s kevesebb szó esik a költészetet, a kortárs művészetet népszerűsítő Czigány Györgyről. Vasárnap délelőtt (hogy miért akkor, ki tudja, talán a gyermekeknek szánták a műsort?) az immáron ötvenedik évéhez érkező Bertók Lászlót mutatta be, helyesebben az ő bemutatásában segédkezett baráti alázattal, őszinte poétát ismerhettünk meg Bertók Lászlóban, aki egy somogyi falucskából indult el, hogy befusson a költészet nagy óceánjába, akinek versei arról a drámáról vallanak — a költő maga mondta el őket —, amelyet sorsának változásaiban a parasztgyerekből költővé lett fiatalember élt át, s amelynek rezdülései máig sem csillapodtak meg teljesen lelkében. V. M. Könyvet az olvasónak! A Hazafias Népfront új kezdeményezése Márciusban Liszthangversenyek Liszt Ferenc re, a zongora- művészre, a zenepedagógusra, a zeneszerzőre emlékezik az idén a zenészvilág és vele együtt a zeneértő és -kedvelő közönség: születésének 175. és halálának 100. évfordulóján emlékünnepségeket, tudományos tanácskozásokat szerveznek. Hazánkban a kulturális élet intézményei és szervezetei arra törekedtek, (hogy Liszt Ferenc munkásságát tükrözve sokszínű programot állítsanak össze, s a rendezvénysorozatban számos hangverseny is helyet kapott. ELőször a Budapesti Tavaszi Fesztivál időszakában zajlanak le majd a Liszt-év legfontosabb eseményei. Az Országos Filharmónia koncertjein megszólal Liszt nagyzenekara, zongorára, orgonára, kórusokra írt műveinek jelentős része a zenei élet kiválóságainak tolmácsolásában. így például március 14—23. között kilenc kiemelkedő hangversenyre kerül sor. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara Jandó Jenő közreműködésével és Kórodi András vezényletével többek között Weber és Schubert egy- egy művének Liszt-átiratát, valamint a Les preludes című szimfonikus költeményt szólaltatja meg két alkalommal. Ligeti András, Gulyás Márta, Onczay Csaba és a Tátrai-vonósnégyes kamarazenei koncertet ad, amelyen a Grand Duo Concer- tant, a II. Elégia, az Angelus-vonósnégyes és a VI., a XIII. és a XIX. magyar rapszódia csendül fel. Könyvesboltokban járva számtalan esetben megbénít a könyvújdonságok sokasága. Nincs olyan látogatás, amikor ne fedeznék fel újabb műveket .szépírói köteteket vagy épp új gyermekkönyvet. Sok a könyv vagy kevés? Nem sok, de talán több is eljuthatna az olvasóhoz, több tájékoztatás, korszerűbb propaganda és reklám segítségével. A könyvet nem elég megjelentetni, hisz sorsa csak ezután tisztázódik: az alkotó üzenetével megtalálja-e olvasóit? Könyvesbolti találkozásaink a könyvekkel véletlenszerűek, ritkább az, ha valamit cím szerint és meghatározott szándékkal keresünk. El lehet egyáltalán igazodni a könyvek birodalmában, az évente megjelenő több ezer kiadvány között? Vannak-e tájékoztatók, amelyek segítségével egy-egy olvasásra, forgatásra érdemes könyvet még akkor kereshetünk, amikor kapható? Sajnos sokszor későn ér hozzánk a hír, így az a bizonyos könyv már nem lehet saját tulajdonunk. Kétségtelen, hogy leghatásosabb a „száj- propaganda”, hiszen barátok, ismerősök, rokonok körében gyorsan terjed mit és miért kell feltétlenül megismerni. Mit nyújt ehhez a tömegtájékoztatás, a könyvszakmái propaganda? Azt kell mondani, hogy keveset, és azt is kis hatásfokkal, csak szűk körben. A könyvbarátok már tudják, hogy a könyvpropaganda és reklám leginkább a különféle könyves akciókhoz igazodik. így minden év februárjában hírt kapunk a mezőgazdasági szakkönyv- vekről, május végén a könyvheti választékról!, októberben a politikai, műszaki, közgazdasági könyvújdonságokról. decemberben agyei- mekkönyvhét kiadványairól, karácsonykor az ajándékozható kötetekről. A vásárló óhatatlanul a könyves akciókhoz igazodva tájékozódik, vagy pedig a már megszokott boltban könyvkereskedő barátalira hallgatva dönti el. mi kerüljön a könyvespolcára. A megoldás tehát az éberség az állandó érdeklődés, és a sikerkönyvek utáni türelmes gyalogtúra, amely viszont sokszor eredménytelen vállalkozás. Mindez természetesen azok időtöltése, akik háztartási kiadásaik tervezése közben a könyvvásárlás szükségességével is számolnak. Éppen ezért jogos úgy is feltenni a kérdést, hogy megfelelően vonzó és figyelmes-e a könyvek propagandája az olvasást kevéssé kedvelők számára. Közismert tény, hogy a mai magyar társadalom nagyobbik része szabad ideiében rendszeresen sem könyvet. sem folyóiratot nem olvas. Ezt egyfelől bizonyítják könyvtári, másfelől könyvkereskedelmi tapasztalatok. Éppen ezért szükség van új könyvkereskedelmi módszerekre, olvasásprona- ganda-eszközökre. Ezt kívánja szolgálni az előkészületben levő Magyar Könyvbarátok Egyesülete, amelynek létrehozásán a Művelődési Minisztérium és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ügyködik a könyvkiadók és a könyvkereskedelmi vállalatok vállalkozókedvében bízva, közreműködésére számítva. Az egyesület célja elsődlegesen, hogy folyamatos, személyre szóló kiadói és könyvkereskedelmi tájékoztatás segítségével, vásárlási kedvezményekkel, előjegyzési igények teljesítésével erősítse az olvasás, a könyv iránti szeretet presztízsét, legfőképpen a könyvtárakkal, könyvesboltokkal ellátatlan területeken, a nem rendszeresen olvasók körében. Az egyesület tagjai majd az alapszabályból ismerhetik meg jogaikat és lehetőségeiket. Az olvasómozgalom. könyvszakmai szervezet legfontosabb törekvése, hogy a ■naális1, értékes ismereteket gyarapító olvasói, könyvvásárlói érdekeket szolgálja, segítse az alkotói, olvasói vélemények cseréjét. saját kiadványaival gazdagítsa a könyvkiadók választékát illetménykötetekkel. amelyek könyvkereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Az egyesület nemcsak levelező kapcsolatot kíván fenntartani tagjaival. Olyan fórumokat akar létrehozni, ahol a könyvbarátok ezrei véleményükkel. észrevételeikkel segíthetik a magvar könyvkultúra további fejlődését értékeinek gyarapodását. M. I. Bozsik-kerámiák A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban láthatók, Bozsik Kálmán kerámiái. Az önmagát némi iróniával „agyag- árugyáros”-nak tituláló keramikus életművének feltárásával és összegzésével még adós az utókor. Tény, hogy a „kunszenti” parasztgyerek Badár Balázs tanítványa volt, aki igy bocsátotta útjára az ifjú fazekast: „Tudsz már mindent, dolgozz. Művészt nem csináltam belőled, mert a művész szegény, enni meg köll!” Bozsik Kálmán neve — miután kunszentmártoni műhelyét megalapította, hamarosan ismertté vált az Osztrák—Magyar Monarchiában sőt munkáival világ- kiállításokon, s a tengerentúlon is sikerrel szerepelt. A hagyományosan vett népművészettől kétségtelenül eltávolodott, de különös forma és színvilága kivételes tehetségre vall, munkásságának java része a jelenleginél is nagyobb megbecsülést érdemelne. Szocialista brigádoknak Vetélkedi levelező fordulókkal Jelentkezés: január 10-ig Nemzetiségi farsang Baranyában Pécsett, Komlón és Mohácson sváb bált rendeznek január 11-én, s ezzel megkezdődik az idea nemzetiségi farsang Baranyában. A mintegy ötven napig tartó vigalmi időszakot számos érdekes esemény színesíti, köztük a nevezetes sokác busójárás Mohácson, vagy az ugyancsak maskarás sváb farsangi játék Boldogasz- szonyfán. Január és február minden hetében lesz valahol a megyében sváb vagy sokác bál. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja, valamint a Magyar Népművelők Egyesülete munkahelyi művelődési szakmai csoportja vetélkedőt hirdet a megye szocialista brigádjainak. A vetélkedő — amely 3 levelező fordulóból, majd városi, körzetközponti versenyből és megyei döntőből áll — célja az, hogy elősegítse a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését. Főbb témái a honismeret, a helytörténet, az irodalom, a történelem, a művészetek és a folklór lesznek. A brigádok még január IO-ig jelentkezhetnek lakóhelyük művelődési központjában. új dokumentumfilmek Több produkció áll befejezés előtt e napokban a Mafilm Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. Desser József rendező-operatőr „Kőbe vésve” című alkotása a II. világháború több mint ötvenmillió halottjának emlékére készült. Fehéri Tamás „Egy nyelven” című dokumentumfilmje egy magyar és egy burgenlandi falu mindennapjainak bemutatásával ad választ arra, milyen eltérések, hasonlóságok vannak Közép-Európa azonos tájain. A produkció operatőre Máriássy Ferenc. „Tükörben a hétvége” a címe Fehéri Tamás másik művének, amely az Űj Tükör klubmozgalom tevékenységéről szók illetve arról, hogy az milyen helyi művelődési igényeket elégíthet ki, milyen a szerepe a közösségteremtésben és -fejlesztésben. A produkciót Surányi Z. András fényképezte. Lestár János „Korparancs” című dokumentumfilmje koprodukcióban készült, s a nagy hagyományokra visszatekintő magyar—cseh—szlovák irodalmi kapcsolatokat mutatja be. Zombori Katalin „Toronyiránt” című dokumentumfilmje, amelyet Ormos Tibor operatőr közreműködésével forgatott, egy nyári értelmiségi tábor tevékenységét, a mindennapi életben való részvételét, lakóinak segítőkészségét mutatja be. Tényi István „Erdőn innen és túl” című produkciója — Pap Ferenc fényképezte — az egész a generációváltásról szól, s arra keres választ, hogyan történik ez az erdőgazdaságban. Kolonits Ilona „Az Arany Buddha városa” című dokumentumfilmje — Drahos Kálmán kamerájával —egy, Laosz északi részén fekvő település műemlékeit örökíti meg, s a város lakóinak mindennapjairól, szokásairól szóL
