Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

1986. JANUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki felszíni víztisztítómű telepén há­romezer köbméteres új déri tőmedencét építe­nek. A létesítményt új­szerű technológiával, előrlegyártott elemek­ből a KÉV Metró szak­emberei építik. Ez a módszer olcsóbb a ko­rábban alkalmazott technológiánál és nagy­tömegű import fazsalu­zó anyagot takarítanak meg ezzel az eljárással. A több mint tíz tonnás előregyártott elemeket a Beton- és Vasbetonipa­ri Művek szolnoki gyá­rában készítették, és az Építőipari Gépesítő Vál­lalat 80 tonnás mozgó daruja emelte a helyére. Amint a most épülő héj­szerkezettel elkészülnék, megkezdik a belső szak­ipari szereléseket. Az új derítőmedencét 1986 második felében állít­ják üzembe, s ezzel je­lentősen csökken majd a csúcsfogyasztási idő­ben a nyomásingadozás a szolnoki ivóvízvezeté­kes hálózatban. Uj derítőmedenc épül Szolnokoi 1. Az ÉGV 80 tonnás mozgó­daruja helyére emeli az egyik előregyártott beton­elemet 2. Feszülnek a palástot tartó drótkötelek 3. A végszerelést végzik a me­dence terelőkúpján Eredményes akció Keresik a kocákat Fonodái rekonstrukció Pipán Megkezdték a fonoda és a kikészítőüzem rekonstruk­cióját a Pápai Textilgyárban, ezzel a beruházással 1987-re befejeződik a gyár teljes fel­újítása. A szövőgépek cse­réjére ugyanis már a hato­dik ötéves tervidőszakban megtörtént. A megfiatalított üzemek nemcsak a többlet- termelésre adnak lehetősé­get, hanem arra is. t.ogv a hetedik ötéves tervidőszak­ban olyan termékszerkezetet alakítsanak ki, amellyel gyorsan, rugalmasan,„tudnak alkalmazkodni a divatirány­zatokhoz, a változó piaci igényekhez, s a minőség te­kintetében is előre lépjenek a közepesek mezőnyéből. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok kocakihelye­zési akciója iránt növekszik az érdeklődés. A január 1- től érvényes, a kistermelők szempontjából előnyösebb sertésfelvásárlási árak már­is éreztetik hatásukat. Kü­lönösen sok vemhesállat ta­lált gazdára az elmúlt év utolsó ihónapiában. amikor is már ismertek voltak az 1986-ra szóló -a korábbinál kedvezőbb szerződési lehető­ségek. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszttől kapott tájé­koztatás szerint tavaly ösz- szesen 70 ezer kocát fogad­tak a kistermelők, a terve­zettnél mintegy 10 ezerrel többet. Az egy évvel koráb­bihoz képest különösen szembetűnő a növekedés: 1984-ben körülbelül 52 000 anyaállat talált gazdára. 1985. decemberében különö­sen élénk volt forgalmazá­suk, ebben a hónapban 10 ezer állatot helyeztek ki. A tröszt tervei szerint 1286- ban különben mintegy 80 ezer kocát értékesítenek ily módon. A kocák ára 6500 fo­rint, most azonban több vál­lalat ennél alacsonyabb árat számít fel. A termelői ár azonban 5500 forint alá nem eshet. Vélemények a VII. ötéves tervről Az Országgyűlés december 21-i ülésén elfogadta a népgazdaság VII. ötéves ter­véről szóló törvényjavaslatot. A törvényerőre emelt új középtávú tervet részletesen ismertették a december 23-i lapok. A következő hetekben vezetőknek, dolgozók­nak, közéleti tisztségviselőknek az ötéves tervről alkotott véleményét adjuk közre. Jobban kell alkalmazkodni a körülményekhez Fenyvesi József, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak vezető titkára: — Az Országgyűlés téli ülésszaka méltán váltott ki nagy érdeklődést a közvéle­ményben, hiszen 1985-telegy nehé? ötéves időszakot zár­iunk, amely egyaránt szol­gált eredményekkel, gon­dokkal és tanulságokkal. Ezekből okulnunk és tanul­nunk kell, mert könnyebb­nek az új tervidőszak sem ígérkezik. A terv gazdaság- és tár­sadalompolitikai céljai vilá­gosan tükröznek három fon­tos követelményt: a felada- 1ok középpontjában a gaz­dasági egyensúly javítása, s ennek függvényében az élet- körülmények jobbítása áll: világosan érzékelhető, hogy a célok eléréséért többet, s főleg másként kell dolgoz­nunk; a gazdaság hatékony­ságának növelése ma nem pusztán elhatározás kérdé­se, hanem mindenkitől — központi szervektől, gazda­sági egységektől, dolgozók­tól — a körülményekhez jobban és gyorsabban al­kalmazkodó munkát követel. — A tervcélok elérésének — a jobb munka mellett — ön szerint mi még az alap- feltétele? — Elsősorban a tudatfor­málás, pontosabban a gyö­keres szemléletváltozás. Mert az említett követelmé­nyek teljesítéséhez alapot ad, hogy eredményeink és az utóbbi időben tapasztalható megújulási erőfeszítések ön­magukban is kiváltják a megőrzésre és a javításra irányuló tisztességes törek­véseket. Ez azonban még nem elegendő, mert a kö­vetelményeket mindenütt és mindenkinek helyesen kell értelmeznie, elfogadnia és azok szerint dolgoznia. Eh­hez természetesen az is el­engedhetetlen, hogy foko­zódjon a nagyobb, a minő­ségileg jobb teljesítményhez fűződő érdekeltség. — Az érdekeltség és a ha­tékony foglalkoztatás növe­lése megfelelő hangsúlyt ka­pott a tervtörvényben? — Igen, de ezt is helye­sen, a maga realitásában kell értelmeznünk. A terv elve­inknek és az Alkotmánynak megfelelően deklarálja a tel­jes foglalkoztatás fenntartá­sát Mindannyiunk érdeke azonban annak megértése és gyakorlattá tétele, hogy a teljes foglalkoztatás egyút­tal szükségképpen a munka­erő leghatékonyabb foglal­koztatását is jelenti, sőt csakis így értelmes cél. A hatékonyabb foglalkoztatás pedig jobb munkaszervezést produktívabb munkát, s en­nek megfelelően magasabb munkadíjazást követel. Ezért, ahol szükséges, fel­tétlenül meg kell gyorsítani a munkaerő átcsoportosítá­sát, átképzését — a dolgo­zók alapvető érdekeinek sé­relme nélkül. Meggyőződé­sem, hogy e folyamat sike­res végrehajtása is elősegíti annak a jogos, társadalmi méretű igénynek az érvény­re jutását, hogy a dolgozók fő munkaideje megfelelő vé­delemben és elismerésben részesüljön. — Az életszínvonal javí­tását szolgáló célok megfe­lelőek, elérhetők? — Reálisak. Mert azt vi­lágosan kell látnunk, hogy ilyen feszített gazdasági helyzetben a terv eleve sze­rényebb mértékben tartal­mazza az életszínvonalat növelő célokat. Ezek azon­ban megalapozhatók és nem is csekélyek. Hogy csak ket­tőt említsek: nagy jelentő­ségűnek tartom a nyugdíja­sok helyzetének javítását, a „mennyiségi hátralékok megszüntetésének” célját, és a munkabéren felüli jöve­delmek szigorúbb és igazsá­gosabb elosztásának követel­ményét. Vé£ül — az említetteken túl — úgy gondolom, hogy a tervtörvényben szereplő feladatok összhangban van­nak a népgazdaság helyze­tével, feltételeinkkel. A cé­lok elérése azonban mind­annyiunktól nagy felelőssé­get, hozzáértő munkát igé­nyel. A munkaidő kihasználása nemcsak a dolgozón múlik Fógel László, a Ganz Vil­lamossági Művek művezető­je: A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának la­katos-hegesztő részlegében Fógel László 1971 óta mű­vezető, harminc beosztott szakmunkást irányit. — Az új ötéves terv cél­jai közül engem a munka­idő jobb kihasználása, a munkafegyelem, munkakul­túra fejlesztése ragadott meg legjobban. Ezek körül ugyanis még mindig akad félreértés. Vannak, akik haj­lamosak ezeket kizárólag a dolgozókra hárítani. Holott a lakatos vagy a hegesztő hiába szeretné munkával el­tölteni a munkaidejét, amely egyébként anyagi érdeke is, ha. rossz a munkaszervezés, ha elkapkodottak a megren­delések, egyszóval, ha nincs elég munka. Minderre van közeli példa is: miután mi leányvállalat vagyunk, kissé kiszolgáltatott a helyzetünk az anyagyárral szemberv Ha odafönn hibát követnek el, idelenn isszuk meg a levét. Mostanában egy külföldi megrendelő visszamondott egy akkora tételt, amely több ezer óra munkát je­lentett volna. Lehet, hogy erröi az üzletkötők nem 't • he'.iek ám a lakatost, a hegesztőt, forgácsolót na­gyon kellemetlenül érinti. Ezekben a napokban folyik a kapkodás, hogy gyorsan más megrendelő után néz­zenek. Nem tagadható persze, hogy a munkaidő kihaszná­lása az egyénen is múlik. Nem szentek dolgoznak ná­lunk sem, előfordul, hogy valaki megpróbál lazsálni, esetleg különböző indokok­kal elkéredzkedni. Az vi­szont tény, hogy a mi gyá­runkban, legalábbis ismere­teim szerint, az országos át­lagnál jobb a munkafegye- 'em. Problémát jelent a gyár­ban jelenleg érvényben levő bérezési forma, az órabér és teljesítménybér variáció. Ügy gondolom, ha az a kí­sérlet — amelyről már so­kat hallottam, hogy össze­kapcsolnák a főmunkaidős és a gmk-s tevékenységet — beválna, biztosan sikert arat­na. Arról van szó. hogy ha a dolgozó a főidejében négy óra alatt teljesíti a nyolc­órás normát, a munkaideje többi részét gmk-ban tölt­hetné, vagy esetleg más mur^ka területen besegítene. Azt nem tudnám meg­mondani, mennyit kellene keresnie a szakmunkásnak a főmunkaidejében, hogy ne kényszerüljön géemká- zásra. A csarnokban, ahol dolgozom, a szakemberek évente harminc-negyvenez- ret keresnek a munkaidő utáni tevékenységükkel. A munkakultúrához, a munkafegyelem betartáséhoz hozzátartozik a jó munka­körülmény is. Ezen lehetne javítani a Ganzvillnél, mert a zajszint magasabb a meg­engedettnél, azonkívül rend­kívül rossz a világítás a la­katos-hegesztő csarnokban. Az adagiakra, a szociá­lis körülményekre nincs ki­rívóan rossz példa az üzem dolgozói körében. Egy fia­tal házas beosztottam nem­régiben kapott vállalati— OTP kombinációs kölcsönt, amelyből lakást épít. De tu­dok még vagy három műn- Katársamról, akik mostaná­ban fogtak hozzá családi ház építéséhez. A vállalat mind'ei’kmek segít, akinek példás a munkafegyelme, több éve itt dolgozik és más hasonló feltételeknek meg­felel. az új kölcsörikedvez- ményeknek pedig — ame­lyek szerintem jól tükrözik az ötéves terv szociálpoliti­kai irányait — igen jó vissz­hangja van a dolgozók kö­rében. L. Gy. — B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents