Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

1986. JANUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magyar—osztrák öntözésfejlesztési program Ahol már ’87-et mutat a naptár Az idén 25 ezer hektáron dolgoznak Bauer-gópekkel A Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Tervező Beru­házó Vállalat 1982-ben hosz- szú távú együttműködési megállapodást költött a szi­vattyú- és öntözőberendezé­seket gyártó osztrák Bauer céggel a Tisza I és a Tisza II térség öntözésfejlesztésé­re. Az együttműködés kere­tében az osztrákok hosszú lejáratú, kedvezményes hi­telt biztosítanak az Agrotek által forgalmazott öntözőgé­peik vásárlásához. Az Agro- ber szolnoki irodája az ön­tözésfejlesztési beruházások generál tervezője. Dr. Hor­váth Lajostól, az iroda igazgatójától érdeklődtünk: — Hol tart most. a két tervidőszak fordulóján, a két térség mezőgazdasági nagy­üzemeinek termelésbiztonsá­ga szempontjából jelentős program? A szolnoki iroda szakemberei által készített tervek alapján mekkora te­rületen javították eddig a mesterséges csapadékellátás műszaki-technikai feltéte­leit? — öt megyében 39 állami és szövetkezeti gazdaság élt 1985-ben a lehetőséggel, hogy az üzemi beruházási költség 50 százalékát kitevő saját erővel, valamint a kedvezmé­nyes hitel- és támogatási feltételek igénybevételével fejlessze öntözéses gazdálko­dását. A Bauer-berendezé- sekkel öntözött területek nagysága meghaladja a 13 ezer hektárt, összesen 240 öntözőberendezést. 84 szi­vattyúgenerátort és mintegv 102 ezer méternvi. gyors kapcsolású acél fővezetéket vásároltak meg a program­hoz csatlakozó gazdaságok. — Hogyan részesednek mindebből a Szolnok megyei nagyüzemek? — Több, mint fele rész­ben, hiszen 7 ezer 146 hek­tárt tesz ki az itteni gazda­ságok által megvásárolt 128 Bauer-berendezéssel öntözött terület. Meg kell jegyeznem, még az első kérdésére, hogy a hosszú távú osztrák—ma­gyar együttműködés tanul­mányterve nem csupán a mesterséges csapadékpótlás műszaki-technikai feltételei­nek javítását tartalmazza. A Bauer-berendezések nagyobb részével természetesen a már meglevő ac-telepeket és csa­tornákat hasznosítják a ko­rábbinál intenzívebben a gazdaságok, de a víznyerési lehetőségeket is bővítik a program keretében. Szolnok megyében például Fegyver­nek—Kenderes térségében épült út csatorna az OVH és a Kötivizig beruházásában kivitelezésében. — Azon túl. hogy az eddi­gi, devizában számított csak­nem 100 millió schilling áruérték jelentős részét meg­hitelezi az osztrák partner, mi szól méa a Bauer-prog- ram mellett? — Az 1985. évi üzemi ta­pasztalatok alapján több minden. Első helyen kell említenem az osztrák cég megbízhatóságát, termékei­nek jó minőségét és a szál­lítási határidőket illetően. A Bauer-öntözőgépek intenzi­tása kiváló, jó permetelosz- tásuk révén kímélik a nö­vénykultúrát, a talajt. Az automatikus berendezések­kel végzett öntözés élőmun­ka-igénye nagyon kicsi. Egy öntözési idényben, nyolc-tíz berendezéssel félezer hektár öntözését elvégezheti egy dolgozó. A kedvező tapaszta­latoknak köszönhetően az idén is hasonló ütemben folytatódik a közös öntözés- fejlesztés, 85 millió schilling értékű berendezéssel újabb 12 ezer hektáron. További tizenhat Szolnok megyei gaz­daság tits csatlakozik 1986- ban a programhoz, három és félezer hektár területtel. — Miközben a szolnoki iroda szakemberei a talaj vízbefogadó képessége, az öntözendő növénykultúra igényeinek figyelembe véte­lével készülő idei beruházá­sok táblanagyságrendű ter­vein dolgoznak, a Bauer cég­nél pedig a ’86-os öntözési idényre leszállítandó beren­dezéseket gyártják, már Bécsben is. Szolnokon is nyolcvanhetet mutat a nap­tár. — Valóban így van. már tárgyalunk az osztrákokkal a jövő évi üzletről, idehaza pe­dig megkezdtük a program­hoz 1987-ben csatlakozó szervezését. Az elején va­gyunk még a fejlesztésnek, hiszen a hosszú távú együtt­működési megállapodás ér­telmében a Tisza I és a Ti­sza II térségében összesen 16Í8 ezer, Szolnok megyében 115 ezer hektárra készítet­tük el a tanulmánytervet. Igaz, közös programunk idő­közben kinőtte a két térsé­get, és együttműködésünk is az eredeti „profilját”. Lehe­tőség mutatkozik arra, hogy irodánk tervezőmunkával kapcsolódjon a Bauer cég harmadik piaci üzleteihez, és az osztrák partnerrel együtt keressük a lehetősé­geket a hígtrágya és a kom­munális szennyvíz mezőgaz­dasági öntözéssel történő hasznosítására. — Az idén 55 Bauer-öntö- zőberendezés, és 22 szivaty- tyúaggregátor javítja a me­gyében az öntözés technikai feltételeit. Bővülnek-e eb­ben a szűkebb érségben a víznyerési lehetőségek? — A tervek szerint egv négy ütemben megvalósuló öntözésfejlesztés részeként úi. úgynevezett öntözőfő­mű épül a Kengyeli Dózsa Tsz-ben. Az idén megkezdik a gazdaságot átszelő mintegv öt-hat kilométernyi csatorna építését, amelynek a haszno­sítása többcélú lesz. Minde­nekelőtt lehetővé kell tenni a nagyüzemben a biztonsá­gos öntözővíz-ellátását, ugyanakkor a kengeyli és a rákóczifalvai téesz közös ha­lastavának vízellátását is. gravitációs úton. Távolabbi terv, hogy az épülő csator­nát a nem nagy távolságba? levő szolnoki Hotl-Tisza víz­frissítésére is hasznosítani lehessen. T. F. Még egyszer a kenyérről Szolnokon se volt elég kenyér? — tettük föl a kér­dést tegnapi (hétfői) szá­munkban és ígértük, hogy a hét első munkanapján ala­posabban is utánajárunk a dolognak, hiszen vasárnap délután — tegnapi számunk készítésekor — csupán a megyei 'sütőipari vállalat igazgatóját értük el. Hétfői információink a következők: Szolnokon a Csemege ABC-ben — közismerten a hatvanasban — délután fél egy, egy óra körül elfogyott a friss kenyér és a vásárló­kat csak az elősütöttél tud­ták kiszolgálni. Az üzlet ve­zetője elmondta, hogy dél­előtt a vártnál nagyobb volt a forgalom és összességében 3 mázsával több kenyeret adtak el, mint átlagos szom­bati napokon. Komolvabb vásárlói panasz, vagy rekla­máció azonban nem érkezett, hiszen egy és két óra között már csak minimális volt a forgalom a boltban. A szolnoki Széchenyi la­kótelepi Aranykanna ABC több mint 20 mázsa kenyeret rendelt szombatra. Tapaszta­lataik szerint ez már jócs­kán magában foglalta a biztonsági tartalékot is. hi­szen átlagosan 2 mázsa ke­nyér szokott megmaradni. Most kétszer is pótolni kel­lett a kenyeret, azonban zá­rás előtt, délután fél 5-kor valóban elfogyott a kenyér a boltból. Kenyér azonban még akkor is kapható volt a megyeszékhelyen az 1-es ABC-ben és a Szolnok ABC- ben, hiszen azok is 17 óráig tartottak nyitva. A sütőipari Vállalat meg­sütötte a megrendelt 310 mázsa kenyeret, és ki is szállította a boltokba. Ez a mennyiség egyébként 20—25 mázsával több az átlagosnál. A kenyérgyár ügyeletes művezetője 1 órakor indult haza, addig neki senki nem jelezte, hogy probléma lenne a kenyérellátással a város­ban. Ezek a tények. Tegnapi kérdőjelünkre érzékenyen reagáltak a kereskedők, még vidékről is kantunk telefont. Beszélgetéseink alkalmával többen leszögezték — közöt­tük Márton Ernő. a városi tanács termelés-ellátás fel­ügyeleti osztályának vezető­je is, — hogv Szolnokon kü­lönös gonddal ügyelnek a kenyérellátásra, a kereske­delem inkább vállalja annak rizikóját is. hoev nagyobb mennyiség maradion eladat­lan. Csak oéldaként említ­sük meg. hogy a karácsonyi ünnepek után 20.0 mázsa ke­nyér maradt a város boltjai­ban. A tegnap reggeli rak­társzemlék alkalmával azt lehetett megállapítani hogv Szolnokon 9 mázsa kenvér maradt a hét végén eladat­lan. Az előbb említett két üzlet kivételével sehol sem volt probléma. Azt azonban mégsem ért­jük, miért nem kereshető olyan kapcsolat a kereske­delmi egységek között, — tartozzanak akár az áfész- hez, a élelmiszer kiskerhez. akár a csemegéhez —, amely biztosítaná, hogy például a délután kettőkor bezáró Skála Áruházból átirányít­sák a kimaradt mennyiséget abba az üzletbe, amelyik 5 óráig tart nyitva. A Skálá­ban ugyanis ezen a szomba­ton 480 kiló kenyér megma­radt. — Egri — Segítség és prébatétel Az Ifjúsági törvény ós a tanáoaok Másfél évtizeddel / ezelőtt jelent meg központi párthatározat az ifjúságról és azt követően látott nap­világot az ifjúsági törvény. Főbb vonásaiban máig érvé­nyes mindkettő. Kevés or­szág mondhatja el magáról, hogy vezető szerveinek fi­gyelme ilyen régen és ilyen intenzíven irányult a fiata­lokra. És nemcsak a köz­ponti szerveké, hanem — ugyanúgy mint az ország többi részén — megyénk irányító testületéinek napi­rendjén is többször szere­pelt az ifjúság helyzete, se­gítésének módja. Legutóbb decemberben a megyei ta­nács ülése értékelte az ifjú­sági törvény végrehajtásá­nak megyei tapasztalatait és határozta meg a további ta­nácsi feladatokat. Mindez nem véletlen, hi­szen megyénk életében is meghatározó szerepet tölte­nek be a fiatalok. Szűkebb hazánk népességének ugyan­is 43 százaléka harminc éven aluli. Azon belül a 15 —29 évesek aránya eléri az 52 százalékot. Mindenképpen eredmény­ként könyvelhető el, hogy most már egyre kevésbé foglalkoznak „általánosan” az ifjúsággal, hanem az if­júsági törvény alapján an­nak egy-egy rétegének hely­zetét elemzik a különböző politikai, társadalmi és gazdasági szervek. Szükség is van erre, hiszen szocialis­ta fejlődésünk egyik alap­vető kérdése az, hogy mi­lyen lesz az a nemzedék, amelyik átveszi a mostani­tól a stafétabotot. A róla való gondoskodás néhány év múlva, amikor a most még munkaképes gárda nyugdíj­ba megy, visszatérül. Ha úgy tetszik: ezért is össztár­sadalmi érdek az ifjúság se­gítése és nevelése. Ezzel az okfejtéssel álta­lában mindenki egyetért, mégis a legtöbben a párt­szervektől és a KlSZ-szer- vezetektől várják elsősor­ban az ifjúság nevelését, tudatformálását és jószerint az érdekképviseletét is. Mondani sem kell, hogy ez nem helyes. Az ifjúság bol­dogulása akkor lesz zökke- nőmentesebb, ha minden vállalat, gazdaság, intéz­mény, szerv és szervedet a maga területén konkrétan megfogalmazza a saját fel­adatait és végre is hajtja azokat. A megyei tanácsülés tucatnyi felszólalásának ez volt egyik központi gondo­lata. Többen hangsúlyozták: tovább kell jutni azon is, hogy sok helyen csak felso­rolják a fiatalokkal kapcso­latos gondokat, de ezek ki­váltó okait már nem elem­zik, megszüntetésükre nem fordítanak gondot. Szűcs Já­nos, a megyei pártbizottság titkára rámutatott arra is, hogy sokan csupán az anya­gi-tárgyi feltételek jobbítá­A múlt évihez képest mintegy 20 százalékkal növeli ter­melését az idén a Cibakházi Vörös Csillag Tsz cipőfelső­rész-készítő üzeme. A tervek szerint mintegy 11 millió pár felsőrészt illetve talpat gyártanak sában látják a kibontakozás útját, holott ennél sokkal többről van szó. Igen fon­tosak a személyi feltételek is. Vannak például olyan is­koláink, amelyekben rend­kívül mostoha körülmények között igen eredményes ne­velőmunkát fejt ki a tantes­tület és ennek ellenkezője is tapasztalható jól felsze­relt intézményekben. Az ilyen tapasztalatok arra in­tenek bennünket, hogy első­sorban ne az anyagi-tárgyi, hanem a személyi feltéte­lekben keressük a továbblé­pés módját. Mindez termé­szetesen nem jelentheti az előzőek figyelmen kívül ha­gyását. A megyei pártbizott­ság 1985. júniusi állásfogla­lása is — amely a Központi Bizottság 1984 októberi dön­tése alapján született — fontosnak tartja azokat a feladatokat, melyeket az if­júság nevelése mellett an­nak élet- és munkakörül­ményei javítása érdekében el kell végezni. Ebben a tekintetben * VI. is számottevő a fejlődés. A VI. ötéves tervidőszakban például 534 általános iskolai, 62 középiskolai és 21 szak­munkásiskolái tanteremmel, 480 kollégiumi hellyel és 21 tornateremmel bővült az ok­tatási hálózatunk. Ebben a tanévben megkezdődött a számítástechnikai, a számí­tástechnikai műszerész, va­lamint a vasútforgalmi kép­zés. Ez a követendő út a to­vábbiakban is. Szükséges az általános iskolák fejlesztési programjának folytatása, az egyműszakos oktatás általá­nossá tétele. A középiskolai tanterem- és kollégiumi fej­lesztés is kiemelt feladat, — csakúgy, mint az oktatás tárgyi és személyi feltételei­nek javítása. Javítani szük­séges az oktató-nevelő mun­ka színvonalát is, kialakíta­ni az egész napos komplex nevelési rendszer kereteit. Ügy tűnik, nagyobb gondot kell fordítani a fiatalok munkára nevelésére, helyes történelemszemléletének ki­alakítására, egészséges élet­módra nevelésére, — segít­ve közéleti aktivitásuk ki­bontakozását is. A megyei tanács decem­beri ülésén és más fórumo­kon is nagy hangsúllyal sze­repelt a gyermek- és ifjú­ságvédelem fejlesztése. E te­vékenység középpontjába továbbra is a megelőzés ál­lítandó. A munka fő színte­révé a családot kell tenni. A párt eleve megköveteli tagjaitól, hogy gyermekei­ket szocialista szellemben neveljék. A család meghatá­rozó szerepének azonban nemcsak a párttagoknál kell érvényesülnie. Az általános emberi normák térhódításá­ért folyó munkába jobban be kell kapcsolódni vala­mennyi társadalmi-gazdasá­gi szervnek, elősegíteni, hogy a hatáskörükbe tartozó családoké legyen az orosz­lánrész gyermekeik nevelé­sében, hogy ne várjanak mindent az iskolától. Szá­mos tény figyelmeztet erre. Megyénkben a 18 év alatti­ak 4,6 százaléka veszélyez­tetettként nyilvántartott, a korosztály 1,3 százaléka ál­lami gondozott. A fiatal bűnelkövetők száma 1984- ben elérte a 342-t, az ossz elítéltek 10,8 százalékát. Mivel a környezet erősen hat a fiatalokra, gondoskod­ni kell szabadidejük értel­mes eltöltéséről. Megyénk­ben is bőven vannak még lehetőségek. Gondoljunk az ifjúsági klubok szervezésé­re, kisebb településeken a több funkció ellátására al­kalmas intézmények számá­nak növelésére, a szeszmen­tes szórakozóhelyek kialakí­tására, az ifjúsági turizmus fejlesztésére és így tovább. A fiatalokkal való foglal­kozásban megkülönbözte­tett szerepe van a pályakez­dő fiatalok családalapítása támogatásának, azon belül is lakáshoz jutásuk elősegí­tésének. Az általános gond oszlatása érdekében szüksé­ges növelni a szociális bér­lakások, illetve a fiatal há­zasok első otthonául szolgá­ló lakások számát. Ki kell alakítani a lépcsőzetes la- káshozjuttatási rendszert. Mivel a többgyerekes csalá­dok mellett a fiatal házasok lakáshoz jutásának esélyei romlottak leginkább, indo­kolt folytatni a helyi taná­csok eddigi segítő munkáját, ami telekár-kedvezmény­ben, vissza nem térítendő támogatásban, kölcsönök- ben, stb. nyilvánult meg. Sokat jelentett az is, hogy megyénk nagyobb városai­ban (Szolnokon, Jászberény­ben, Karcagon és Kisújszál­láson) garzonházakat építet­tek. Csak elismeréssel lehet szólni arról is, hogy a taná­csi szervek a nehezebbé vált gazdasági körülmények elle­nére nagy erőfeszítéseket tettek a családalapítás segí­tése érdekében. Az óvodai ellátottság például már 92,7 százalékos megyénkben. Az is igaz viszont, hogy bár ja­vultak a gyermeknevelés feltételei, növekedtek a tá­mogatások, de reálértékük nem tudott lépést tartani a kiadásokkal. Ez is indokolja — többek között — azt, hogy a gyermeknevelés és a szülők munkavállalása kö­zötti feszültségek enyhítése érdekében szélesedjen a be­dolgozóhálózat, gyarapod­janak a rugalmas foglalkoz­tatási formák. Előnyös­nek tűnik a részidős bölcső­dei ellátás rendszerének ki­dolgozása is. A pályakezdés, a munká­ba való beilleszkedés meg­annyi buktatót jelent ma­napság is a fiatalok számár­ra. Már az elhelyezkedési lehetőségek is változatos ké­pet mutatnak. Legjobbak a szakmunkásképzőt végzet­tek esélyei. A kereslet 33 százalékkal meghaladja a végzettek számát. A szak- középiskolát végzettek 79 százalékára tartanak igényt a munkahelyek, a gimnázi­umban érettségizetteknek és a tovább nem tanulóknak viszont csak 47 százalékára. A fiatalok számára felaján­lott munkahelyek száma összességében elég lenne, de egyrészt területi elosztásuk miatt, másrészt pedig azért, mert a munkakörök 90 szá­zaléka fizikai jellegű, nem találkozik a fiatalok igé­nyeivel. Főleg a lányok szá­mára kedvezőtlenek az el­helyezkedési lehetőségek. Á felsőfokú végzettségűeknek általában nincsenek elhe­lyezkedési gondjaik. Mindezek arra intenek (egyébként ezek is a megyei tanácsnak az ifjúságpoliti­kai határozatokból adódó intézkedési tervében szere­pelnek), hogy a teljes fog­lalkoztatást biztosító, meg­felelő számú munkahelyet kell kialakítani. Szükséges az mindenekelőtt a „munka­helyhiányos” mikrokörze- tekben (Tiszafüred, Tisza­zug). Javítani kell a pálya­irányítási munkát is, — biz­tosítani, hogy a különböző szakmákról, munkalehető­ségekről megfelelő ismere­tekkel rendelkezzenek a fia­talok. A képzési rendszert pedig úgy kell alakítani, hogy az összhangban legyen a terület- és településfej­lesztési elképzelésekkel. És ami sehol sem lehel másodrangú feladat: Támo­gatni kell a fiatalok kezde­ményezőkészségét, alkotó­kedvének kibontakozását. Nem szabad megfeledkezni arról, — főleg a felsőfokú képzettséggel rendelkező fia­talok esetében, — hogy ér­demi feladatokkal bízzák meg őket. Munkáját fele­lősséggel, többre, jobbra tö­rően végző felnőtt ugyanis csak akkor válik belőlük, ha a részükre nyújtott segítség helytállást kívánó erőpróbá­val párosul. 8. B. KÉRDŐJELEK NÉLKÜL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents