Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

1986. JANUÁR 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Hétvégi Hétközben a szolnoki rádióban

Bevallom, nem kollégáim, hanem a műsor, különösen annak témája: szőkébb hazánk, megyénk, városunk, gondjai-bajai iránti érdeklődés építette belém azt az elfogultságot, amely jó ideje hallgattatja velem a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának hullámhosszán csütörtökönként a Hétközben műsorát. Mert a Hétközben-ben olyan elevenünkbe vágó, lényeges, mégis mindennapi kérdések szerepelnek, amelyek méltán tarthatnak számot a legszélesebb közérdeklődésre. S a műsorok vezetője, Váczi Szabó Márta olyan természetes könnyedséggel, magától értetődő hitelességgel vezeti ezeket a hétközbe- ni fórumokat, hogy azokon a „legkeményebb” kérdések is kendőzetlenül terítékre kerülnek.

Hát ezért hallgattam eddig is szívesen a Hétköz- ben-t, amely most vasárnap a hét végére váltott, és tegnap délelőtt a megye és Szolnok város tanácsi vezetőit invitálta mikrofon elé. Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét, Bereczki Lajost, az általános elnökhelyettest. Jenei Lászlót, a megyei tanács építési- és vízügyi osztályának vezetőjét, valamint Bálint Ferencet, a Szolnoki Városi Tanács elnökét és Czibulkáné dr. Németh Emíliát, a városi tanács elnökhelyettesét, akik a

megye új ötéves tervéről beszéltek. Készségesen, őszintén, reálisan helyzetünkhöz illő mértéktartással.

Mert azzal együtt, hogy nem öröm hallani azt, hogy a lakáshelyzet teljesen nem oldódik meg a megyében a VII. ötéves tervben, számomra mégis megnyugtatóbb, hogy ezt nyíltan, a megye legszélesebb közvéleménye előtt elmondták az illetékesek — részben megokolva a miérteket, és felvázolva a helyzet jobbításának lehetőségeit.

Mert, a „rossz” híreket is jó meghallgatni ha őszintén mondják, felelős állampolgárként, gondolkodó emberként kezelik a hallgatót.

A vasárnap délelőtti eszmecsere egyébként csütörtökön délután immár a szokott időben folytatódik majd, most a megye üdülő-övezeteinek fejlesztéséről lesz szó. Januárban bemutatkozik még a Hétközben hullámhosz- szán Bugán Mihály, a megyei tanács új elnökhelyettese; szó esik majd a válásokról; februárban pedig, a városi tanács ülése után Szolnok vezetői beszélgetnek a megyeszékhely VII. ötéves tervéről, és természetesen válaszolnak a hallgatók kérdéseire. Úgy gondolom a műsornak lesznek hallgatói is.

— E —

Utánpótlás

tűzifából

A hazai erdőgazdaságok tavaly minden eddiginél több tűzifát adtak a belkereskedelem megrendelésére. Az igény, az egy évvel korábbihoz képest kereken 180 ezer tonnával volt nagyobb, és ez jelentős erőfeszítést követelt a gazdaságoktól. Nehezítette a helyzetet, hogy a termelési költségeket általában nem fedezi a termelői ár, sok helyen ráfizetéssel állították elő az üzemek a tűzrevalót.

Huszonhárom hazai állami gazdaság termel tűzifát. A múltévi előirányzatot november végére teljesítették, s addig összesen 780 ezer tonnát termeltek ki és küldtek a megrendelőkhöz. Mivel további igények jelentkeztek, az év utolsó hónapjában 60 ezer tonna fát adtak terven felül, nagyrészt az idei szállítások terhére. Ezt a teljesítményt tetézte még a termelőszövetkezeti erdőgazdaságok 50—60 ezer tonnás tavalyi szállítása. Ez a faanyag is rendben megérkezett a telepekre, és növelte a központi készleteket. Mindez azonban nem képviseli a hazai erdők teljes tüzelőanyag-termelését, mi - vei a felhasznált tűzifának mintegy hatvan százalékát az erdészetek részben közvetlenül adják el a közüle- teknek.

Mindent egybevetve hozzávetőleg két millió tonna tűzifa került ki az elmúlt évben a hazai erdőkből. Ebből a mennyiségből maradt a mostani hidegebb napokra is, s a gazdaságok folyamatosan gondoskodnak a megcsappanó készletek fel- töltéséről.

Vasalógépeket, szabászgépeket és speciális varrógépeket gyártanak a Csepel Művek Jármű és Konfekcióipari Gépgyára sárospataki egységében. 1985-ben több mint 530 millió forint értékben szállítottak termékeikből fő ként a Szovjetunióba

Szolnokon se volt elég kenyér?

A rádió híradásaiból értesülhettünk arról, hogy a hét végén kenyérgondok voltak a fővárosban, ezért vasárnap délelőtt kinyitottak három nagy élelmiszerüzletet is. Olvasóink közül többen telefonáltak, hogy szombaton Szolnokon sem volt elég a kenyér. A Széchenyi lakótelep Aranykanna ABC-jében legalábbis bizonyosan nem, ahová dél körül még rendeltek kenyeret, ám az is hamarosan elfogyott. Kevés lett a kenyér vasárnap délelőtt a Léna ételbárban is. Vasárnap délután a lakásán hívtuk fel Zsarnai Bélát, a megyei sütőipari vállalat igazgatóját, hogy tájékozódjunk tőle.

— Kevés volt a kenyér a hét végén Szolnokon?

— Nekem ellentétes az információm, mert szombaton délelőtt 11 óra felé jártam a vasútállomásnál lévő Márka ABC-ben, ahol még öt-hat mázsa kenyér volt, eladatlan. Egyébként január

2-án nyomatékosan fölhívtam vezető munkatársaim figyelmét arra, hogy különösen ügyeljenek az ünnep után következő első hétvégére, mert előfordulhat, hogy ilyenkor óvatosabban rendelnek a boltok. De látatlanban senkit nem szeretnék megbántani, hívjanak vissza rövid idő múlva, azalatt megérdeklődöm, mi a helyzet a gyárban.

Újabb telefonbeszélgetésünkkor Zsarnai Béla elmondta, hogy a szolnoki kenyérgyárban nem maradt benn kenyér, még a tartalékot is kiszállították. Aztán hozzátette:

— Nem ez az első eset.

hogy zavar keletkezik Szolnokon a kenyérellátásban. Ezért jó volna a kereskedőkkel együtt a végére járni, mi ennek az oka, mert ez a helyzet így nem jó se a vásárlóknak, se a sütőiparnak, se a kereskedelemnek.

— Utánrendeléskor menynyi idő alatt sül meg a friss kenyér?

— A szolnoki kenyérgyár technológiája olyan, hogy ott csak 12 óra múlva lesz friss kenyér, ezért él a megállapodás a karcagi, a jászberényi és a kunszentmártoni sütőüzemekkel, hogy onnan szállítsanak Szolnokra kenyeret, mert azokban három órán belül kenyeret lehet sütni.

— Fölmerülhet a kérdés: a fővárosi és a szolnoki ke- nyérhiány között van-e valamilyen összefüggés?

— Nem, semmilyen összefüggés nincs! Szolnokról, illetve a megyéből nem szállítunk a fővárosba kenyeret. Éppen ellenkezőleg, szükség esetén a fővárosiak segítenek ki bennünket.

Tegnap délután tehát eny- nyit sikerült megtudnunk. Holnapi számunkban visszatérünk a témára.- Egri —

Új év, új elképzelések

Bosxólgetós vállalatvezetőkkel

Olyan esztendőt hagytunk magunk mögött, amelyet sikerek és kudarcok egyaránt tarkítottak. De az ember egyik jó tulajdonsága, hogy bizakodik, s nem a múlton rágódik, hanem a jövőbe tekint. Ez pedig különösen fontos most. amikor nemcsak egy új évet, hanem egy új tervidőszakot is kezdünk, amelyben nem kisebb feladatok

állnak előttünk. Hiszen dinamikusabb és intenzívebb gazdasági fejlődést kell elérnünk, hogy emelkedjen életszínvonalunk és megőrizzük jó hírnevünket és fizetőképességünket a világban.

Az új év új feladatokat is jelent a vállalatok életében. Erről kérdeztük két nagyüzem vezetőjét.

Hitelképes fejlesztések

Szdlay László, a Tiszamen- ti Vegyiművek igazgatója:

— A Heti Világgazdaság 1985. december 21-i száma közli a száz legnagyobb hazai iparvállalat ranglistáját. Ebben a Tiszamenti Vegyiművek a bruttó termelési értéke alapján az 1984-es 50. helyről 1985-ben az ötvenegyedik helyre esett vissza. Mi ennek az oka?

— Alapvetően két dolog miatt már tavaly és tavalyelőtt is nehéz évet zártunk. Hiszen egyrészt csökkent a szocialista országokból érkező alapanyagok mennyisége, s így gondunk volt a pirít- és foszfátellátással. Másrészt a növekvő nyersanyag- és energiaköltségek gazdaságtalanná tették a műtrágya gyártását. A szuperfoszfát árát 1980-ban állapították meg, s azóta eltelt öt év. S akárhogy is nézzük, ez érzékenyen érintett bennünket, mert a 4 milliárdos termelési értékünk csaknem egy negyedét a műtrágya adja. S ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1981-es 220 millió forintos fedezetünk tavaly 60 millióra esett visz- sza. Tovább nehezítette helyzetünket, hogy a tőkés kivitelünk nagy hányadát kitevő kénsav-exportunk is csökkent.

— Milyen intézkedéseket tettek a kiesések pótlására?

— Másirányú fejlesztésekbe kezdtünk. így készült el 52 millió forintos beruházással a mosőoorüzem, és növeltük festékexportunkat is. A nehéz éveket ígv próbáltuk átvészelni, s mondhatjuk sikerült. Hiszen öt év alatt termelési értékünk 26 százalékkal, bérszínvonalunk pedig 51 százalékkal nőtt.

Vannak üzemek, amelyek

termelése szinte a kirakatban zajlik, „meós” maga a közvélemény.A Szolnoki

Nyomda Vállalat is naponta

állít ki bizonyítványt munkájáról, hiszen elég a Szolnok Megyei Néplapot, vagy bármely kiadványt kézbevenni az itt készülő 5—6 ezerből ahhoz, hogy megállapítsuk: valósággal robbanásszerű fejlődést élt át az elmúlt egy-másfél évtized során a szakma. Gombkötő Béla, a vállalat igazgatója akár elégedett i.s lehetne az elmúlt évek gazdasági és műszaki sikereivel.

— Panaszra nincs okunk, hiszen 1985-ben jó évet zártunk — kezdi a számvetést Gombkötő Béla. — Az egyre erősödő konkurenciaharcban megtartottuk megrendelőinket és ez nem ki.s dolog. Kevés szakma mondhatja el azt. amit mi: dolgozóink átlagbérszínvonala közel 20 százalékkal emelkedett. Innen kell tehát tovább lépnünk. ami semmiképp nem lesz könnyű. A tervkészítés

— Szóval nem kilátástalan a helyzet...

— Cseppet sem. A VI. ötéves tervben kifizettük adósságainkat, s ez sem kis dolog, hiszen 1 milliárd forintról volt szó. S hogy ez sikerült, kihat jelenlegi helyzetünkre is, mivel úgy indulunk ennek az ötéves tervnek, hogy a munkánk eredményeként képződő érdekeltségi alapok nagyobb hányadát fejlesztésre fordíthatjuk.

— Például mire?

— Itt van a kriolit. amelyet nyugaton jó pénzért el lehet adni. Ezt az anyagot használják az alumíniumkohászatban, mivel a timföld- höz adagolva leszállítja annak olvadáspontját. Nos. eddig ötezer tonnát gyártottunk évente, s ebből négyezer tonna tőkés exportra került. Most 10 ezer tonnára szeretnénk bővíteni termelésünket, mivel ennek a terméknek, szinte korlátlan piaca van. Ez egv hitelképes vállalkozás, melynek előkészítése jól halad.

— Ezek szerint az elmúlt évek nehézségei után egy intenzívebb szakasz kezdődik.

— így igaz, hiszen még mindig nagy tartalékaink vannak. S azoknak a termékeknek biztosítunk zöld utat, amelyekre szükség van. Én a jövőt illetően optimista vagyok, de nem alaptalanul. Például nyersanyagot is tudtunk szerezni, s az elkövetkező években többek között az albánoktól kanjuk a pi- ritet. S úgy néz ki, hogy a műtrágyagyártásunk is nyereséges lesz. Tovább szigorítjuk a költség- és energia- gazdálkodást is. Eddig a savak hűtése során keletkező

kellős közepén vagyunk, azt azonban máris látjuk, hol fog szorítani a cipő. A gépek beszerzése mind nagyobb nehézségbe ütközik. Íme egy példa: a napilapot előállító, NDK-ból származó ofszet rotációs gép 10 évvel ezelőtt 6 millió forintba került; ugyanez a gép ma több mint 20 millió forint értékű devizáért kapható. Ugyanakkor évente csupán egy-két millió forint az az összeg, amellyel szabadon rendelkezhetünk.

— Az érvek meggyőzően hangzanak, a konkurenciaharc azonban kikényszeríti az előrelépést.

— Valóban így van, és miután korszerűtlen gépet venni a legdrágább, megpróbálunk apró lépésekkel elindulni a legkorszerűbb technika irányába. Évek óta fájó pontunk volt a minőségigényes, színes munkáinkhoz szükséges színkivonat problematikája. Ezt néhány fővárosi üzem monopóliumként kezelte, mi ki voltunk szolgáltatva, nekik, ráadásul a művelet árbevétele, nyeresége sem nálunk jelentkezett Ezért az NSZK-bői vásároltunk egy olyan appa- rátot. amelynek segítségével ma már zökkenőmentesen zajlik a Szolnoki Nyomdában a színes kiadványok teljes körű előállítása.

— Aki a nyomdában megfordult. a íenlátvámiosabb technikai csodának a fény- szedögévet tartja. Mit tud ma a fényszedés és hová juthat el e téren a nyomda?

— A korszerű szöveg-előállításnak e módja szintén szükségből született. Az ólomszedő gépek alkatrészgőz elszállt a levegőbe, ezután a műtrágyák szárítására használjuk fel ezt az energiát. Tovább akarjuk élénkíteni, ösztönözni a műszaki fejlesztési tevékenységünket is. Tavaly már 400 ezer forintot fizettünk ki a különböző újításokért. Most pályázatot írunk ki 13 témában. Egész jövőnk szempontjából döntőnek tartjuk a különböző fejlesztéseket, s ez azért is lényeges, mert véleményünk szerint ma a műszaki fejlesztés egyik gátja az önbizalom hiánya. Megigyőződésem, hogy a kapacitások jobb kihasználásával, takarékosabb gazdálkodással és a megfelelő műszaki fejlesztésekkel nyereségünk tovább növelhető az elkövetkező években is. S így biztos vagyok abban, hogy a Tiszamenti Vegyiművek 1986-ban nagyobb beruházások nélkül is a kiegyensúlyozott, hatékony vállalatok között marad, és megindulhat az intenzívebb fejlődés útján.

ellátása ma már senkinek nem kenyere, így ez a technológia egyre több gonddal jár. A fényszedőgép képes megoldani — az üzemi lapokon és folyóiratokon kívül — az összes prospektus, tájékoztató, nyomtatvány korszerű, gyors és szép szöveg előállítását.

— Éppen ezért kérdeznénk az olvasók nevében is, mikor jelenhet meg a Szolnok Megyei Néplap fényszedett betűkkel?

— A fő célok között természetesen ez is szerepel, ehhez azonban a meglévő berendezéseink számát meg kellene duplázni, ami talán néhány évvel ezelőtt még reális célkitűzés lett volna, ma azonban saját erőből szinte elképzelhetetlennek látszik.

— A közelmúltban a Szolnoki Nyomda is áttért az új váPalati irányítási formára, s önt a dolgozók megerősítették vozíciójában. Milyen felelősséget ró ez egy gazdasági vezetőre?

— Korábban hozzászokott a nyomdaipar ahhoz, hogy „mindegy mennyiért, milyen minőségben csak kész legyen”. Mára kemény verseny alakult ki a termékek megtartásáért, és nem titok, hogy a nálunk megjelenő képregények, magazinok, fővárosi megrendelések másutt is szívesen fogadott termékek lennének. De mi meg akarjuk tartani kivívott pozíciónkat. mert csak ez lehet a garanciája annak, hogy a bérszínvonalat és a ’85-ben elért termelési nívót fejleszteni tudjuk.

N. T.—P. B.

A jövő a korszerű technikáé