Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

10 Barangolás az országban 1986. JANUÁR 4. Kora reggel Szolnokon ak­kora a köd, hogy fotós kollé­gám csak hosszas rábeszé­lésre hajlandó nekiindulni, akkor se nagy meggyőződés­sel: mert mit fog ő fényké­pezni a hegyekből ebben a szürkeségben. Óvatosan bak­tatunk keresztül a Jászságon, aztán Árokszállás után mint­ha elvágták volna a ködöt. Gyöngyös verőfényes nap­sütéssel fogad. A Mátra al­jára települt 650 éves, han­gulatos kisvárosban is akad­na látnivalónk, ha végigsé­tálnánk a felvidéki bánya­városok központjára emlé­keztető főtéren. Betekinthet­nénk a mai művészeteket kiállító Gyöngyösi Galériá­ba, a Mátra Múzeumban el­időzhetnénk az ország egyik leggazdagabb természettu­dományos gyűjteménye előtt, a Szent Bertalan templom mellett megcsodálhatnánk hazánk második leggazda­gabb egyházi kincstárát (az első az esztergomi), és a Barátok templomának krip­tájában kegvelettel adózhat­nánk Vak Bottyán generá­lis emlékének, aki 1709 óta alussza ott örök álmát. De minket most a megyé­hez legközelebbi hegyvidéki kirándulóhely, a Mátra ér­dekel. Irigyeljük a jászokat, akiknek éppen csak egy ug­rás hazánk legmagasabb hegyvidéke. Szenvedélyesen számítgatjuk, a kilométere­ket és örömmel állapítjuk meg, hogy a Mátrához ugyanannyira — 90—100 ki­lométerre — esik Szolnok, mint a főváros, e tekintetben legalább bizonyosan nem él­vez helyzeti előnyt a buda­pesti lakos a jászkunságival szemben. Félórányi késésünket a ködre hárítjuk. s hajnali aggályunkat is megosztjuk Gyöngyös Város Tanácsán, kalauzunkkal. Dala László­val, az üdülőhelyi főelőadó­val. — Tapasztalatból mondom, ha az Alföldön az orrukig se látnak a ködtől, nyugodtan ellindullhatnak!, Ö9 (százalék esélyük van rá. hogy nap­fénybe érkeznek, a Mátrá­ba. Igaz. hogy itt valamivel hidegebb van. de a Kékesen évi 2 ezer órát süt a Nao és ez kifejezetten télen érdekes, akkor ugyanis 60 százalékkal több a napos órák száma az. országos átlagnál. Indulhatnánk Gyöngyösről a keskeny nyomtávú erdei vasúton is a Mátrába, s ki­tűzhetnénk úticélul a 7 kilométerre levő Mátrafüre- det; vagy a vasút másik ágán a 17 kilométerre eső Lajosházát, s az erdők övez­te vaspályán felejthetetlen élményben lenne részünk. A Mátra legfiatalabb kilátó­ját Kos Károlyról nevezték el De hát szorít az idő, megint a Trabantot választjuk. Nem marad más hátra, sűrűn fo- gadkozunk, hogy alkalomad­tán nem mulasztjuk el az erdei vonatozást és ajánljuk szívből minden erre járónak. Jobbra Gyöngyös éltető­je, a Sárhegy magasodik előttünk, kopaszságát sze­mérmesen felhőbe burkolva. Évszázadokon keresztül sző­lősorok borították a hegy te­tejét is, de a múlt századi filoxéravész mindent kiölt, kezdődhetett újra a telepítés. A szőlősorok még nem érték el a hegy tetejét és már nem is fogják. A 24-es úton fölfelé ha­ladva előbb a kozmári. majd a Muzsla kilátó tűnik föl. Ezekhez is turistautak vezet­nek. mint a Mátra valameny- nyi nevezetességéhez. A mozgalom már a múlt szá­zad végén megkezdődött; a természetjárók 1887-ben je­lölték ki az első turistauta- kat a mátrafüredi Gyökeres forrástól Mátraházáig. Ma 90 kilométer jelzett turista­út hálózza be a hegységet. Mátraháza alatt elsuha­nunk, a Vörösmarty turista­ház előtt. Az elnevezésnek valóban köze van a költő­höz; Vörösmarty az 1830-as években Gyöngyösről átsé­tált Párádra meg vissza egy nap alatt s közben itt pi­hent meg, a Vargák kút- jánál. De nemcsak a törté­nelmi visszapillantásra, a mostani szál i ásv is /l'xnyok. áttekintésére is jó példa a turistaház viszonylagos ol­csóságával, százötven sze­mélyes befogadó képessé­gével . — Hát igen, a szálláshe­lyek — sóhajtja Dala László — ez a Mátra gyenge pont­ja! A Mátra egyetlen szállo­dája, a füredi Avar uszodá­jával, szaunájával, bárjával — és 800 forintos szobaárai­val — nem az olcsó hazai tu- ir'zmus szolgálatában áll. másfajta igényeket elégít ki. Percig sem vitatjuk, hogy szükség van egy exkluzív szállodára a Mátrában. Néz­zük a többi lehetőséget. A Vörösmarty turistaházon kí­vül olcsóbb szállást kínál még az ágasvári turistaház. és szépen fejlődik a fizető­vendég szolgálat. A Mátrá­ban 900 szálláshelyet ajánla­nak a magánházakban és most már második éve a SZOT-üdülők is kiadják az átutazóknak az üres helye­ket. Hogy ez így együtt sok-e vagy kevés, azt nem vitatjuk meg — gyanítom, egvetérte- nénk kísérőinkkel, — hiszen megérkeztünk a Csőr-hegy lábához. A 728 méteres hegyen 23 méteres fa torony épült 1982 decemberében, a Mátra leg­ifjabb kilátója, a Kós Károly kilátó. Klasszikus gyalogos Nem kerül el bennünket a bosszúság a fatorony korlát­ján, egyik tartóoszlopán fej­szecsapások nyomai árul­kodnak; itt a barbárság pusztított! — 1982 nyarán 62 helyen 164 útbaigazító táblát he­lyeztünk el a Mátrában — kapja el a hév Dala Lászlót. — A 164-ből most 60 tábla található a helyén. Volt, amelyiket ott, a helyszínen égettek el. Hát most újra felállítjuk valamennyit, a „tájba illően": vasból meg bádoglemezből. Ballagunk lefelé a hegyről és ki más jöhetne velünk szembe, mint Fehér Miklós földrajz- rajz szakos általános is­kolai tanár. a Mátra szerel­mese és kiváló ismerője, a nem tudni hány kiadást Pipái a hegy. A távolban a kékesi tv-adó tornya tJj vendéglátó turistaház az adótorony mellett turistalétesítmény, hiszen, csak gyalog lehet megközelíteni. Kőris erdőben kapaszkodunk fölfelé, szinte érezzük ahogy tágul a tüdőnk, csodálato­san tiszta a levegő. S a természetnek újabb, az al­földi szemnek szokatlan cso­dája tárul elénk: a völgyben megült a parádi oldal felől gomolygó felhő, szinte ha­rapni lehetne. Fölötte meg gyönyörű tiszta az idő. A .kilátóból elnézzük, ahogy Gallyatető alatt is „pipál a hegy”, azaz ott is úsznak a völgyben a felhők. Hátunk mögött a Kékes az adótoronnyal. Tiszta időben ide látszik az Alacsony- és a Magas-Tátra. külettől kora estig világíta­nak majd a lámpák, hogy napi 4—5 órával megnyújt­sák a síszezont — Téli vasárnapokon 15— 20 ezer indulást számolunk a déli pályán, s ez „őrült” igénybevétel. hatezer sízőt jelent. Az egészséges ezeröt- száz-kétezer ember lenne. — Balesetek? — 1983-ig egy-egy síidény- ben 15—20 súlyos baleset és 120—130 helyi ellátást igénylő baleset történt, leg­inkább a szánkózók miatt. Ezt már nem lehetett tűrni, valamit tenni kellett. Mát­raházán építettünk egy új szánkópályát és a szánkózást megtiltottuk a Kékesen. Az­óta alig-alig van baleset, leginkább a kezdő sízők szenvednek zúzódásokat. — A pálya felső szakaszán modern sífelvonó működik, óránként 450 embert tud fölszállitani, de így is elő­fordul, 15—20 perces vára­kozás. Sokan a déli pálya alsó szakaszát is idénybe ve­szik, sőt éítalpakon eresz­kednek le Mátraházáig. — Amióta síznek a Kéke­sen — 1934-ben a evógvüdü- lő-szállóval egvidőben ké­szült el a déli pálya (Amiről mindenki azt gondolja, hogy délre vezet, pedig a hegy nyugati oldalán ereszkedik le. Elnevezése onnan ered. hogy mindkét oldalát erdő határolja. így délben sem ol­vad el rajta a hó, délidőben is kitűnően lehet itt síelni, ezért „déli”.) Kezdettől fog­va téma az is, hogy Mátra­házát a Kékessel ülőszékes felvonó kösse össze, ami té­len a sízők, a többi évszak­ban a kirándulók rendelke­zésére állhatna. Csak hát egyedül a felvonó gépészeti berendezése 120 millióba ke­rülne. — Akkor hát nem csökken egyhamar a zsúfoltság? — A régi, úgynevezett ,!,vaddisznósi” pályát telje­sen felújítottuk. igaz ezt csak a kifejezetten gyakor­lott sizőknek ajánlom. Az északi pálya a sportolóké. Fehér Miklós tanár úr a Mát­ra szerelmese az útikalauz egyik szerzője Kirándulók a Já­vor forrásnál A déli sípálya kezdete megért Mátra útikalauz egyik szerzője. Nyakában két fényképezőgéppel, az egyik­be fekete-fehér, a másikba színes film fűzve. Fehér Miklós szenvedélyes vadfo­tós is. Ember alkotta természeti csoda következik; a Csór- réti víztározó. Nyolc hektá­ros, mesterséges tengerszem, 1 millió köbméter vízzel. Huszonegyezer ember ivóvi­zét adja. És ki hagyja, ki hagyhatja ki a Mátrát járva a rítust, a Kékes, az ország legmaga­sabb pontja „meghódítását”? Kilencszáznegyvennyolc mé­teren még megkóstoljuk a Jávoros forrás vizét. Ez is kuriózum; az ország legma­gasabban fakadó forrása. S aztán a Kékes, az oly sokat dicsért, zsúfoltsága miatt annyit átkozott sípa­radicsom. Különösen aktuális erről a sportágról beszél­nünk. hiszen a sizés a ’80-as évek siker szabadidő sportja. Nos, jó hír, újdonság a sí- zőknek ; december eleiére el­készült a Kékes déli pályá­jának világítása- Ha lesz hó — mert a mostani inkább csúszkálásra, semmint sí­zésre alkalmas — pénteken, szombaton és vasárnap szür­Tehát mindenképpen ki kell alakítanunk egy ú j pályát és erre a Kékes északkeleti ol­dala kínálkozik. Rengeteg földmunkát kell majd elvé­gezni, amire a gyöngyösi ta­nácsnak aligha lesz pénze. De nem mondunk le róla: egy olyan vállalkozási forma, önálló szervezet keretei kör­vonalazódnak, amelyik el­látná a fenntartást, közben beruházna, fejlesztene. Azzal búcsúzunk a Kékes­től, hogy várjuk az igazi hó- idényt, amelynek előhírnöke az óév utolsó napjára meg is érkezett. A pálya szélén be­nyitunk még a december 20- án megnyílt. ízléses büfébe, s jó szívvel kívánunk jó forgalmat az üzemeltetőnek, aki nem élt (vissza) a kínál­kozó lehetőséggel, elfogadha­tó áron kínálja az ételt, italt. Tartson sokáig jó szokása! A turistaszemek elől kissé eldugott helyen van a Csőr-réti viztározó Egri Sándor Fotó- Ti Katpna László

Next

/
Thumbnails
Contents