Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

1986. JANUÁR 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Kapcsolatok nagyban és kicsiben Az elmúlt hét két olyan programjáról kívánok szól­ni — mindkettő premier a maga nemében, azaz újdon­ság —, amely az emberi kapcsolatokat választotta tárgyául. Épp ezért mindket­tő igen fontos, hisz társa­dalmi együttélésünk egyik jelentős feltétele: ember és ember egymáshoz való jó viszonya, akár a magán­szférában, akár a közösségi élet szélesebb területein. Az égyik egy esettanulmány három tételben előadva, Egységben az erő (csütör­tök este), a másik egy indu­ló sorozat, amely címében hordja témáját, hisz a Kap­csolatok címet viseli Moldo­va Ágnes humánus szolgál­tatóműsora. (szombat dél­után) Nálunk nemcsak a köny­veknek, egy-egy érdekes esetnek is megvan, megle­het a sorsuk. Lám, volt egyszer egy, lakótelep (ma is létezik) a fővárosban, egy új városrész, amelynek buz­gó, a környezetükért áldozni kész lakói azt vették a fe­jükbe, hogy városszépítő te­vékenységük szervezetteb­bé tételére egyesületet ala­pítanak; hisz egységben az erő, többen együtt egy cél felé igyekezvén előbbre juthatnak. Csakhogy kide­rül: mindez nem is olyan egyszerű, jóllehet világos törvények szavatolják az efféle állampolgári lépése­ket. Konfliktusok sorozata robban ki az adott lakóte­lepen, s nem részletezem, mindezt hatalmas kötetbe foglalta a dokumentumok szigorú egybegyűjtésével egy Szorgalmas újságíró, a valóság mozgásaira élénken figyelő Nógrádi Gábor. Aztán új alakot öltött az egész, lett belőle esettanul­mány a képernyőn, egysze­rűbben tévéfilm, azaz az ese­tet drámai formába öntöt­te Marosi Gyula. (Most már csak az következhet, hogy valaki színpadi művet is fa­rag belőle!) Szóval a való­ság vándorolt a képernyőre a Mihályfy Imre rendezte tévéfilmben,' méghozzá ha nem is szokatlan, de min­denképpen furcsa módon. Azt is mondhatnám: öszvér módjára. A mű ugyanis fé- lig-meddig valóság, félig- meddig pedig művészet. Anyagát, helyszíneit tekint­ve, sőt formáját is, hisz egy riporter szemüvegén keresz­tül láthatjuk a valóságot, az ő mikrofonja közvetíti, úgy tűnik, mintha egy iga­zi riportfilm kockái pereg­nének a képernyőn. Szóval dokumentum. Ugyanakkor a túlságosan is kikalapált párbeszédek, továbbá a fel­bukkanó ismerős színészar­cok, a színészi játék arról tanúskodik, hogy itt mégis­csak a valóság megformált változatával állunk szem­ben. Ez a kettősség némi zavart okoz, zavart a telje­sítmények megítélésében és magában az élményben Is. Mert például ha azt ve­szem, Téri Sándor milyen ügyesen alakít egy lakótele­pi fiatalembert, a leendő egyesület egyik „motorját”,, akkor dicsérni lehet a fil­met és a szerep alakítóját, ha ellenben azt vesszük, hogy színészi-művészi ere­jéből csak egy amatőrfela­datot kell megoldania, ak­kor teljesítménye alaposan megcsappan a mérlegen. Zavar tehát a műfaj fe­lemás volta, jóllehet maga a probléma, amelyet feszeget­nek, rendkívül izgalmas, köznapi. Csakhogy ebben az esettanulmányban jellemek Is előfordulnak, vagy legalábbis kellene, hogy le­gyenek. Itt azonban inkább figurákkal találkozunk, méghozzá szélsőséges ábrá­zolással. Ugyanis csak jók és rosszak vannak (akárcsak a mesében). Egyik oldalon a kisszerű bürokraták — a népfronttisztviselő, a tanács­tag stb — a másikon pedig a nemesen gondolkodó, egyesületet alapítani szán­dékozó „lakótársak;’', így kissé ördögök és angyalok párviadalává torzul a lakó­telepi gyűlés, amelyen a legyen vagy ne legyen egye­sület körül csapnak össze az ellentétes vélemények. Feketék és fehérek állnak egymással szemben, s ettől leegyszerűsödik a képlet, mondhatni sematikussá vá­lik az eset „drámai tanul­mányozása”. Mennyivel hi­telesebben és igazabban ha­tott volna mindez, — ezt a tévéfilm késő esti vitájának résztvevői is felvetették, a vitát a kettes csatornán rendezték meg ugyanaznap este —, ha a szereplők nem ilyen szélsőséges polarizá­cióban lépnek elénk. Ebben a formájában látván az üvöltöző ellenfeleket, drá­ma helyett kutyakomédia­ként festett mindaz, amit láthattunk. Pedig ismétlem sok-sok izgalmas problé­mát hordozott és tanulsá­got kínál a film. Többek között még eb­ben a formájában is erőtel­jesen adott hangot egymás véleményének tiszteletben tartására, mert enélkül — (szűrhettük le a filmből ta­nulságul) — nem létezik demokratikus közélet. Tá- gabban értelmezve mondan­dóját: igenis tanulnunk kell még a demokráciát, külön­ben egészen más sül ki belő­le, mint amire való, mint amit szeretnénk. Mert ha pél­dául egy közösségi fórumon, akár egy lakógyűlésen is nem az érvek és ellenérvek józan csatája zajlik, hanem a „ki a hangosabb” rút gya­korlata érvényesül, akkor a fórum nem a közös gon­dolkodás eszköze, hanem a sértődések, megsértések, a nemtelen indulatok ingová­nyos terepe. A filmet köve­tő vita a kettes csatornán, úgy vélem, inkább megnyi­totta, semmint lezárta a filmben felvetett problémák körüli vitát. Míg a fentebb említett té­véfilmmel a társadalmi együttélés szélesebb vizein eveztünk, a Kapcsolatok szűkebb világra szorítko­zott, a magánélet területei­re vitt bennünket; akárcsak egyes képes hetilapok leve­lezőrovata, amelyben az ol­vasó legszemélyesebb kér­déseire válaszol az orvos, a pszichológus vagy valaki más szakember. Itt is ese­tekkel találkoztunk, első al­kalommal hárommal is, a társtalanság, illetve a társ­keresés, a kapcsolatterem­tés vagy épp a kapcsolatok hiányának eseteivel; ma­gukra maradt nőkkel. (Mint­ha csak számukra okozná­nak nehézségeket az emlí­tett problémák, mintha ma­gányos férfiak nem szen­vednének a társtalanság kínzó érzéseitől!) Szóval há­rom női esettel ismerked­hettünk meg. Például egy cigány lánnyal, akit nem akarnak befogadni vőlegé­nyének maradi gondolkodá­sú szülei, pusztán származá­sa miatt; vagy egy kétgyer­mekes, csinos elvált. asz- szonnyal, aki átmenetileg egy nálánál fiatalabb fiúval oldja meg partneri szükség­letét — igazi társ híján. — Az említettek személyesen is odaültek a stúdió „gyón­tatószékébe”, ahol két meg­hívott szakember, egy jó szándékú szociológus és egy igazán atyai lélektanász ta­pintatos kédéseire is vála- szolgattak, vállalván legsze­mélyesebb ügyeikben is a legszélesebb nyilvánosságot. Bátor emberek! Vagy talán arra számítanak, lásd az el­vált asszonyt, hogy így szü­lethet majd újabb kapcsola­ta a világgal, netán így oldhatja meg reményte­lennek látszó helyzetét ? Mindenesetre hasznosnak ígérkezik ez a műsor is, persze ha elkerüli a ha­sonló laprovatok olykor in- timpistáskodó hangját, ha a magánélet problémáiban megtudja szólaltatni a köz érdekeit is. VM. Egyetemi előkészítő Egyetemi előkészítő tan­folyamokat indít matemati­ka, fizika, földrajz és bioló­gia tantárgyakból a TIT Ter­mészettudományi Stúdiója (Budapest, XI. kerület, Bocs­kai út 37.). A matematikaó­rákat Reimann István mate­matikus, a fizikaórákat pedig Skrapics Lajos fizikus veze­ti. A földrajzelőkészítőt Haj­dú-Moharos József tartja, Pálfia Zsolt a biológia-fog­lalkozásokat vezeti. A sci-fi regények és filmek egyre több fiatal figyelmét keltették fel a tudományos fantasztikum iránt. Ezt a nö­vekvő érdeklődést kívánja kielégíteni a stúdió a fiata­lok tudományos-fantasztikus klubja megszervezésével. A programokban előadások hangzanak el egyebek között a naprendszeren kívüli élet­ről. a jövő számítógépeiről, az új magyar sci-fi kiadvá­nyokról. A klubdélutánokat. Neményi Béla vezeti. Hazai kiállítások külföldön Országos versenyek, fesztiválok Györ- Sopron megyében Több országos érdeklődés­re számot tartó kulturális eseménynek ad otthont a következő hónapokban Győr- Sopron megye. Márciusban tartják meg a Richter János nevét vise­lő országos fafúvós versenyt Győrött, amelyen a zenemű­vészeti szakközépiskolák leg­tehetségesebb fúvósai mé­rik össze tudásukat. Április­iban a Győri Kisfaludy Szín­ház lesz a színhelye a hiva­tásos előadóművészek két­napos fesztiváljának. Ugyan­csak Győrött rendezik meg április végén a Kazinczy Ferenc szép kiejtési verseny országos döntőjét, amelyen a legszebben beszélő közép- iskolások és szakmunkásta­nulók versengenek az első­ségért. A falusi színjátszó együttesek országos találko­zójának ezúttal Mosonma­gyaróvár és a közelében le­vő1 Kimle község ad otthont májusban. Június elején Csornán tartják a hagyo­mányőrző gyermek néptánc­együttesek első országos ta­lálkozóját. Június közepén Győr hívja országos feszti­válra az ország vasas fúvós­zenekarait. Az idén ismét megrende­zik a Rába-parti városban az országos zenei nevelési konferenciát amelyen a ze­nepedagógusok vitatják meg az ének-, és zeneoktatás ak- iuális kérdéseit. Az ese­ményre június második fe­lében kerül sor. Szeptember­ben Sopron szüreti napi mu­latságokra várja az ott élő­ket és a várost felkereső tu­ristákat. Október elején Győrött lesz a díjnyertes amatőrfilmek VI. nemzetkö­zi fesztiválja, október vé­gén pedig Kapuváron talál­koznak az ország ipari szö­vetkezeteinek kórusai. Az országos események sorát novemberben a Radnóti Miklós nevét viselő vers- és prózamondó verseny zárja, amelyen felnőtt amatőr elő­adók lépnek pódiumra. Hazai múzeumok anyagá­ból. magyar képzőművészek alkotásaiból nyílnak tárla­tok a napokban külföldi gyűjteményekben, magyar kulturális központokban. A Magyar Nemzeti Múze­um Sztyeppéi népek című kiállítása mától a müncheni Ös- és Koratörténeti Múze­umban nyitja meg kapuit. A régészeti kamaratárlat — amelyet a múlt év végén Linzben láthatott a közönség — a hunok, avarok és ma­gyarok történetét és emlék­anyagét mutatja be 420-tól a magyar államalapításig. A térképekkel és fotókkal ki­egészített válogatás a Kár­pát-medencében, Magyaror­szág területén élt népek le­letanyagának legszebb és legjellegzetesebb darabjából áll össze: egyebek között hun kori aranytárgyakat, avar sírokban talált fegyve­reket és ötvösmunkákat, a honfoglaló magyarok első két nemzedékének művészi emlékeit tárják a látogatók elé. Holnaptól a prágai Magyar Kulturális Központban te­kinthető meg Bozóki Mária festőművész tárlata. Az al­kotó ezúttal több mint fél­száz, témájában Prágához kapcsolódó akvarelljét — tájképeit és irodalmi mű­vekhez készült illusztrációit — mutatja be a közönség­nek. Ugyancsak holnap nyílik meg a varsói Magyar Kultu­rális Intézetben a fiatal szentendrei művészek mun­káiból válogatott bemutató is, amelyen 15 képzőművész vonultatja fel legfrisebb al­kotásait — mintegy félszáz grafikát, festményt és plasz­tikát. Az Iparművészeti Múzeum magyar reneszánsz és ba­rokk hímzésekből összeállí­tott tárlata jelenleg ugyan­csak külföldön látható; ja­nuár 16-tól tekintheti meg a koppenhágai közönség a múzeum Eszterházy-gyűjte- ményének legértékesebb da­rabjait és a XVI—XVIII. századi magyar úrihímzése­ket. Egyebek között bemu­tatják Báthory Erzsébet fém­szálas hímzéssel díszített, címeres bársonyterítőjét és azt a gazdagon hímzett női szoknyát, melyet feltehető’- en Thököly Éva, a kuruc hadvezér húga viselt. Né­hány XVII—XVIII. századi egyházi terítő mellett lát­ható majd számos jellegze­tes korabeli női kelengye is. A Szolnok Megyei Tanács Tervező-Beruházó Vállalatának épületgépészeti mű­termében jelenleg a csépai óvoda szellőzőberendezésének terveit készítik > A cím első olvasás után talán meglepő. Péchy Blanka és Deme Lászm népszerű rá­dióműsorára utal, ám Hegyi Béla könyve tovább is viszi, ki is fejti az ő gondolatukat (Beszélni nehéz). Miért ne­héz (ma) beszélgetni? A vá­lasz szomorúan egyszerű is, bonyolult is. Az esetek egy részében egyszerűen nincs kivel, azaz nincs partner hozzá. Ezt értendő úgy is. hogy még soha nem volt ennyi magára maradt ember (többnyire idősek, de fiata­lok is — őket sújtja a leg­érzékenyebben ez a kór), de értendő úgy is, hogy a csa­ládon belül, a munkahelye­ken is egvre kevesebb az idő és az alkalom a jóízű, fel­oldó. az embereket egymás­hoz közelebb hozó beszélge­tésre. Nem lennénk kíván­csiak egymásra? Bizony nem mindig. Így aztán marad a felszínes fecsegés. amely egyrészt nem mond semmit, megreked a felszínes udva­riasságnál. Az ilyen beszél­getések inkább fárasztóak. mint hasznosak vagy üdítő- ek. Hegyi Béla arra vállalko­zott, hogy olvasmányélmé­nyei és saját (írói. interjú- készítői) tapasztalatai alap­ján összefoglalja a fentebb említett válságtüneteket, ugyanakkor néhány gyakor­lati tanácsot adjon. Ezek (Péchy Blankáék említett műsorához hasonlóan) egy­szerre nyelvi-retorikai, ugyanakkor lélektani jelle­gűek. Azaz nevelni is akar­ják az olvasót. A beszélge­tésre? Igen, mert ránk fér ez is. Tanulni kell a tapin­tatot. Azt, hogy kivel, miről, mikor és mennyit beszélges­sünk. Azt — s ez talán a legfontosabb —. hogy min­denkor tartsuk tiszteletben a másik ember személyiségét, meggyőződését, érzékenysé­gét. Ez nem azt jelenti, hogy eleve le kell mondanunk a partner meggyőzésének esé­lyéről, de azt igen, hogy so­ha ne durván, „direkten”, le­hengerlő módon, mert az csak bizalmatlanságot, és el­lenállást vált ki. Régi (néni) megfigyelés, hogy az agresz- szivitás, a durvaság mindig belső bizonytalanságot, gát­lásosságot leplez és kompen­zál. A nagy tudás, a szilárd világnézet, a hit. az elhatá­rozás mindenkor türelmes, mert nem fél attól, hogy megingatják, ugyanakkor nyitott, kíváncsi a másik em­ber véleményére. Manapság azért keveredünk sokszor rosszízű (és fölösleges) be­szélgetésbe, mert egymás szavába vágva meg. sem hallgatjuk a másikat. A ma­gyar nyelv csodálatosan kü­lönbséget tud tenni az igekö­tővel a hallgatás és a meg­hallgatás között. Halljuk a másikat, de nem értjük, mert (érdemben) soha se fi­gyelünk rá. Pedig sokszor ennyi is elég lenne ahhoz, hogy embertársunkat átse­gítsük a depresszióján, vál­ságán, visszaadjuk az életbe, az emberekbe, a közösségbe vetett hitét. Azért emelendő ez ki. mert Hegyi Béla a kötet második felében néhány társadalmi devianciáról ír, mint példá­ul az öngyilkosság. Hogy ez nem csupán orvosi kérdés (HB orvos ...) arra már rég rávilágított a szociológia. A beszélgetést Hegyi Béla a dialógus jelentésében is ér­telmezi. tanulva Platóntól. Szokratésztől. Erasmustól. Goethétől, Lenintől. A dialó­gusnak — értelmezése sze­rint — nemcsak az a hasz­na. hogy a feltárás — tisz­tázás által feloldia az ellen­téteket. de az is, hogy a má­sik érveinek ismeretében mindkét fél gazdagodhat, sőt meg is erősödhet saját meggyőződésében. (Gyorsuló idő. Magvető K.. Bp. 1985.) H. S. Felújították a nyírbátori múzeumot Rövidesen kiállításokat is rendeznek már a Nyírbátori Báthory István Múzeumban, ahol befejeződtek az egyko­ri ferences rendi kolostor több évig tartó, külső-belső tatarozási, felújítási mun­kái. A minorita templomhoz kapcsolódó, az 1300-as évek­ben épült műemlékben ki­alakított múzeum hivatalo­san májusban, a múzeumi világnap alkalmából nyílik meg ismét a nagyközönség előtt. A korábbinál lényegesen gazdagabb — a Nyírség gaz­dasági, kulturális életét a középkortól napjainkig be­mutató — új állandó kiállí­táson a Báthory-családhoz fűződő1 emléktárgyakat is láthatják majd a látogatók a lovagteremben. A gyűjte­mény egyik egyedülálló ér­dekessége az 1622-ből szár­mazó, ezüstlemezekkel bo­rított díszkard. amely Beth­len Gábor erdé’yi fejedelemé volt. Ugyancsak ebben a te­remben állítják ki a Bátho- rv-család által készíttetett, *ölevfíból faragott, főúri há- taspadsort, a • stallumot, amelynek nagyobbik fele a Nemzeti Múzeumban talál­ható. Hallgatni vagy meghallgatni? Hegyi Béla: Beszélgetni is nehéz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents