Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-27 / 22. szám
1986. JANUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Poszeidon katasztrófa Előadóként tért vissza az egykori szolnoki diák Sokan, sokáig kutatták elemezgették a katasztrófa- filmek sikerét. S a tanulmányok — nagyon egyszerűsítve megfogalmazásukat — Olyasmit állapítottak meg, hogy az emberek szeretnek félni, — a moziban. De ez még nem teljes magyarázat a Pokoli torony, a Cápa, és a többi ilyen film sikerére. Az előző félelemeffektushoz az a tudat is hozzátartozik, hogy tulajdonképpen amitől félek, attól nem kell félnem. Vége a filmnek, felállók a zsöllyémből, bemegyek a kiskocsmába és kérek két decit tisztán.... feloldódott a feszültségem. A Ronald Neame rendezte Poszeidon katasztrófa után nem csoda, ha esetleg három decit kérünk tisztán, — mert a vizet egy ideig látni sem bírjuk. A történet ugyanis tengernyi víz hátán játszódik, egy New Yorkból Athénba tartó hajón. Áll a bál, szilvesztereznek az utasok. S ekkor megmagyarázhatatlan földmozgások következtében a hajó félelmetes vízfalba ütközik és felborul. A katasztrófa tehát kész. De ezúttal nem a tűz — lásd Pokoli torony — hanem a víz veszélyezteti az embereket. A téma nem túl eredeti: ki hogyan viselkedik, hogyan lesz úrrá páni félelmén. A cselekmény, a gondolat megjelenítése — talán említenünk se kellene — pokolian nehéz. Katasztrófahelyzetben minden pillanatokon múlik, s minél fenyegetőbb Üj év — új hírek. 1986. első heteiben az országos napi-, heti- és szaklapokban Szolnok megyéről számos érdekes írás jelent meg. Lapszemlénk élére kívánkozik az a tudósítás, amely január 16-án minden lapban megjelent; több mint egy- milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek 1985-ben Szolnok megye lakosai. Szintén gyarapodásról, a megye idei terveirő1, lakások, egészségügyi és szociális létesítmények építéséről van szó a Népszabadság előző napi számában. Felépült egy postás női szálló Szolnokon, jelentősen javítva ezzel az ott dolgozók életkörülményeit. Erről, és még a többi postai tervről a Népszava január 8-i száma ír. Még mindig az újdonságokról... A megyeszékhelyen új derítőmedencét létesítettek, így a nyári csúcsfogyasztás idején sem lesz gond, nem lesz nyomáscsökkenés, — tudjuk meg a Népszava január 7-i számából. A Szolnoki Cukorgyár három rossz év után 1985-öt nyereséggel zárta. Erről a Magyar Hírlap január 6-i számában található írás. Ki fizet a kibicnek? — kérdi a címben a Nők Lapja (jan. 18.) újságírója. Nem marad megválaszolatlan a szokatlan kérdés, a cikk a Martfűi Tisza Cipőgyár munkacipőinek funkcióelemzéséről, a költségekről, a jobbítás szándékáról szól. Antal Anikó, a Népszabadság munkatársa Mezőtúrra, a Ruhaipari Szövetkezetbe látogatott. Január 13- án megjelent riportjának címe: Csak minden hetedik nap. Szintén a párt központi a helyzet, annál gyorsabban kell cselekedni. Oscar-dila- sok arzenálja jelenik meg a gyorsan változó, viliódzó képsorokon, mégsem ők az igazi főszereplők, hanem a féldlem. Minden, ami történik, a félelem nyomasztó terhét viseli magán, nem is szólva a háttérről, amely egyenesen a pánik tablója. Nincs idő — a közönség elé került képeken — a játék .felépítésére, kidolgozására, ebben a helyzetben egy pillanatfelvétellel rögzített színészi arcnak kell kifejeznie a lényeget, — amelyre más filmek esetében képsorok jutnak, esetleg helyszínváltozások, kiegészítői mozgások. A rendező a lehető leghatásosabban érzékelteti a helyzetet, Ronald Neame nagymestere szakmájának, mindent tud, amit egy katasztrófafilm elkészítéséhez egyáltalán elképzelhetünk. Harold Stinie a film operatőre pedig egyenesen virtuóza a kamerának, az elképzelhetetlent is lefényképezi. A remek színészek .‘órából — helyzetéből is következően — elsősorban Gene Hackman emelkedik ki, egy- egy mozdulatával Paul Gf l- lio — ő az alapmű írója — regényének sok-sok oldalát eljátssza. A maga nemében nagyszerűen megcsinált film a Poszeidon, — csak szeretni kell az ilyesmit.. lapjában — január 9-én — jelent meg egy másik, szű- kebb hazánkat érintő írás a karcagi arborétumról. A környezetvédelmi cikk címe: Leleplező, áruló jelek. (A címmel ellentétben: nem elmarasztaló írásról van szó). A Szövetkezet című lap idei első száma a Jászsági Skála-Coop áruházat dicséri. Nyugodt tanévre számítanak Szolnok megyében — írja a Köznevelés január 3-i száma. Az újságíró interjút készített Vincze Sándorral, a megyei tanács osztályvezetőjével. Szolnok megyében folytatódnak a korábbi ©sztendők tradíciói, ami a múzeumi és műemléki hónap eseményeit illeti. Erről olvashattunk a Népfront idei első számában. Érdekes írást találtunk a Magyar Nemzetben január 4-én „Pendzsikentől Szolnokig” címmel a honfoglalás előtti magyarság kereskedelmi kapcsolatainak tárgyi bizonyítékairól. A 20 éves Szolnoki szimfonikus zenekar ünnepi hangversenyéről emlékezett meg a Népszava január 16-i száma, míg a Kóta 1985. 10. számában arról olvashattunk, hogy a tiszaföldvári férfikar sikeresen vendégszerepeit Finnországban. Végül egy sporttémájú hír: a Honvéd Szabó Lajos SE (Mezőtúr) labdarúgói napi kétszeri edzéssel készülnek az idényre, szeretnének bennmaradni az NB II-ben. Minderről a Néphadsereg január 18-i számában találunk képekkel illusztrált beszámolót. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár olvasószolgálata Berzsenyi Dániel tiszteletére Országos vers- ós prózamondó verseny Az idén ünnepeljük Berzsenyi Dániel születésének 210. halálának pedig a 150. évfordulóját. A költő nevét viselő irodalomi és művészeti társaság többek között a Művelődési Minisztériummal, a Magyar írók Szövetségével és a KISZ-szel közösen ebből az alkalomból országos vers- és prózamondó versenyt hirdetett, amely a tervek szerint majd rendszeresen megismétlődik. Az első versenyre az idén •tavasszal kerül sor, méghozzá két kategóriában. Külön mérik össze tudásukat a középfokú oktatási intézmények diákjai, s ugyancsak külön időpontban más-más színhelyen tartják meg a felnőtt amatőr vers- és prózamondók versenyének elődöntőjét. Mindkét korcsoportban öt lírai vagy prózai alkotást kell megjelölni a nevezési lapon; hármat Berzsenyi Dániel munkáiból, kettőt pedig a régi magyar irodalomból kell választani. A felhívás értelmében a középfokú iskolákban háziversenyen dőlhet el a továbbjutás. A felnőtt korcsoportba tartozók pedig a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba küldhetik el nevezéseiket. Iskolánként két-két .diák képviselheti alma materét a megyei döntőn, amelynek határideje március 31. A megyei versenyről két középiskolás, egy szakmunkástanuló, s két felnőtt vers- és prózamondó juthat tovább az országos elődöntőbe, amelyet április 18-án tartanak meg Egyházashetyén illetve Niklán. Az erőpróba győztesei másnap, április 19- én az egyházashetyei művelődési házban a döntőn küzdhetnek a helyezésekért, díjakért. flz idei első találkozó Érdeklődőket vár a honismereti klub Idei első foglalkozását február 1-én, délelőtt 11 órakor tartja a megyei honismereti klub, a szolnoki Ko- marov-teremben (Költői A. út). A Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottsága és a Megyei Múzeumi Szervezet erre a találkozóra a helytörténeti kutatással foglalkozó társadalmi gyűjtőket, a honismereti szakkörök vezetőit, tagjait, a honismereti táborokban járt fiatalokat. és mindazokat az érdeklődőkéi várják, akik szívesen kapcsolódnának be a megye történelmi múltjával foglalkozó klub munkájába. Aki ott volt — és sokan voltak — a TIT, a megyei könyvtár és a Galériabarátok Köre által szervezett irodalmi szabadegyetem január 20-i előadásán, bizonyára sokáig emlékezni fog arra a sudár termetű, fekete hajú fiatalemberre, aki olyan átéléssel, a szakszerűségen is átsütő szenvedéllyel elemezte Nagy László: Himnusz minden időben című gyönyörű versét. Néhány perces beszélgetésünk során alkalom adódott pályájáról, szolnoki kötődéséről is szót váltani. Kecskés András kandidátussal. — Könyvtárunkat több alkalommal megtisztelte az Irodalomtörténeti Közleményekben megjelent dolgozatai különnyomatainak, majd könyveinek dedikált példányaival. Tudjuk, hogy erős szálak kötik ide. Kérem, szóljon szolnoki emlékeiről ! — Itt születtem, itt jártam iskolába, s itt, a Verseghy Ferenc Általános Gimnáziumban érettségiztem 1958-ban. Édesapám a megyei tanács dolgozója volt, édesanyám pedig pedagógusként nemzedékek sorát nevelte Szolnokon. — írásai, könyvei egyértelműen tükrözik tudományos érdeklődését, kutatásának fői rányát, a magyar vers ritmikájának, hangzásszerkezetének feltárását. Mi adta az ösztönzést arra, A Hallássérültek Országos Szövetsége minden évben megrendezi tagjainak kulturális seregszemléjét, amelynek második területi bemutatóját szombaton este az SZMT Ságvári Endre Művelődési Házban tartották. A művelődési ház régen fogadott már olyan nagy számú közönséget, mint ezen az igen hosszúra nyúlt seregszemlén. (A kulturális műsorokat egyébként hajnalig tartó bál követte). A Hallás- sérültek Országos Szövetségének Szolnok Megyei Szervezete jó házigazdának és rendezőnek bizonyult, amit a rendkívüli érdeklődés is mutatott, hiszen akik a színházteremben nem jutottak ülőhelyhez, hátul szorongva állták végig a bemutatót. Személyes dolog ugyan, mégis megkockáztatom lehogy a magyar irodalomnak éppen ezt a meglehetősen kevesek által művelt részterületét válassza kutatási programjául? — Egykori magyartanárom, Csanád Vilmos adta a kezembe annak idején HorExkiuzív interjú váth János verstanát, hogy ismertessem az önképzőkörben. A téma akkor annyira megfogott, hogy érdeklődésem előterében maradt egyetemista koromban is, és mint írásaim bizonyítják, elkísért máig. Visszarémlik egy diák- színjátszóköri előadás az 50- es évek végéről, amikor a Bánk bán főszerepét játszotta. Vajon ez a hajlam is kísérője maradt? — Ezt aligha mondhatnám. Igaz, később is szíveden szavaltam, majd énekeltem az egyetemi énekkarban, de sokkal inkább vonzoOt a magyartanítás, amelyhez viszont a kedvet volt osztályfőnököm keltette fel bennem. — Mostani előadásán is érezhető volt a pedagógiai gyakorlat. Mennyi időt töltött a katedrán? — Tizenegy évig tanítottam Várpalotán, s 1977-ben kerültem az MTA Irodalmi, hogy gondban vagyok. Egy, bármiféle eseményről szóló tudósítás akkor felel meg igazán a műfaj követelményeinek, ha tárgyilagos, elfogultságtól mentes. Ez alkalommal hadd tegyek kivételt, bár tudom, hogy a hallássérültek legkevésbé a csodálkozást kedvelik, vagyis azt, hogy „Lám, lám, az egészségük nem tökéletes, és mégis...” A bemutató során mégis ezek a kifejezések motoszkáltak bennem, és az első pillanattól az utolsóig csodálattal vegyes tiszteletet éreztem a színpadra lépők iránt A budapesti hallássérültek csoportja mutatkozott be először: Farkas Ferenc Jókai novellájára komponált Furfangos diákok című táncjátékát, pontosabban annak pantomimváltozatát adták elő. A vidám diáktörténet humoros bája végig jelen lomtudományi Intézetébe, ahol jelenleg is dolgozom. — Könyveit, verselemzéseit szívesen forgatják nálunk is a magyarszakos tanárok. Járt-e már köztük előadóként is? — Az ország nagyon sok városában tartottam, és tartok ma is előadást, de Szolnokon most járok először előadóként. — Az érdeklődés és az általános tetszés nem igazolta a régi szólás igazát, miszerint senki sem lehet próféta. .. Remélem adandó alkalommal újra hallhatjuk majd szülővárosában is. — Ha hívnak, s időm engedi, szívesen jövök, hiszen szeretem ezt a várost, s benne volt iskolámat. Eddig minden érettségitalálkozón is voltam. — Végezetül még egy kérdés. Pusztán szolnokisá- gának köszönhetjük a beszélgetésünk elején említett, könyvtárunk iránt megnyilvánuló kedves és ismétlődő figyelmességet? — Nemcsak annak. Mindig hálásan emlékezem arra a kedvességre, gondoskodó szeretetre, amelyet középiskolás koromban tanulmányi versenyre készülve Dévai Rezsőnétől, még a régi helyen működő könyv- jtár akkori csoportvezetőjétől kaptam. — Köszönöm a beszélgetést. völt a színpadon, sodró lendületéből egy percre sem veszített. A fővárosiak emellett két táncot, botost és dunántúlit is bemutattak, az általuk alig vagy egyáltalán nem hallható zene ritmusát hibátlanul követve. A Debrecenből érkezett csoport Moliére Botcsinálta doktor című egyfelvonáso- sával szerepelt. A komédiát a színpadon lévők kifejező mozdulatokkal adták elő, a hallók számára pedig a színfalak mögül hangszórókon át „szinkronizálták” az előadást. Ezután következtek a szegediek, akik a Hófehérke és a hét törpe meséjét „bur- leszkesítették”. Olyan önfeledt komédiázással nyűgözték le a közönséget, amelyet manapság csak a film hőskorából származó, — kopott celluloidszalagokról láthatunk Nincs rá jobb szó: frenetikus bohóckodás folyt a színpadon. Különösen a főszereplő, — aki egyszemély- ben volt gonosz mostoha, törpe és herceg, — aratott sikert Buster Keaton-i faarcával és artisztikus mozgásával. A kecskemétiek Móricz A sátán című egyfelvonásos népszínművét mutatták be, ugyancsak nagy sikerrel. A hallássérültek kulturális seregszemléje kitűnő alkalmat adott arra, hogy az Alföld különböző helységeiből érkezett „sorstársak” találkozzanak egymással, és arra is, hogy bemutassák tehetségüket halló embertársaik előtt. De ha már a bemutató kínálta lehetőségekről esett szó; bizonyára szép számmal akadtak a közönség soraiban Szolnok megyéből érkezett hallássérültek, akik talán kedvet kaptak — „megirigyelve” a szomszéd megyéket képviselő társaik sikerét — színjátszó csoport, táncegyüttes megalakítására. — bj A jás-zladányi könyvtárat 3 éve újították fel rendezett helyiség is várja az érdeklődőkel lógathatna! — ti Lapszemle Hírünk az országban Szurmay Ernő Csak a mozdulatok beszéltek Hallássérültek kulturális seregszemléje Szolnokon . Az olvasótermen kiviil zenehallgatásra be- Húszezer kötet és 70 féle folyóirat közül vá- ( az olvasók