Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
1986. JANUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szakszervezeti titkárok, vállalati vezetők vitatták meg Napirenden az élelmiszeripar időszerű kérdései Az ÉDOSZ főtitkára Szolnokon Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházában Majoros Károly, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára fogadta Balogh Károlynét, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát. Megbeszélésükön a szak- szervezeti és gazdaságpolitikai munka időszerű kérdéseit, az ágazatban dolgozók helyzetének javítása érdekében végrehajtandó intézkedéseket elemezték. A megyei pártbizottságon folytatott megbeszélés után Balogh Károlyné részt vett az ÉDOSZ Szolnok Megyei Bizottságának és a Magyar Élelmezéstudományi Egyesület Szolnok megyei szervezetének a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat központjában rendezett konzultációján. A „fórumon” az ágazati szervezet főtitkárát és a központi vezetőség titkárait — Szilágyi Lászlót és Vanek Bélát —, valamint Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, Bugán Mihályt, a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettesét, és a megyében működő élelmi- szeripari vállalatok szakszervezeti bizottsági titkárait és igazgatóit Barna Károly, az ÉDOSZ megyei bizottságának titkára köszöntötte, majd a résztvevők két szekcióban — az szb-titkárok tanácskozását Balogh Károlyné, a vállalati igazgatókét Szabó Ferenc irányította — tárgyalták meg a VII. ötéves terv végrehajtása érdekében megoldandó feladatok legidőszerűbb teendőit. A szakszervezeti kérdésekkel foglalkozó szekció munkája során különösen nagy hangsúlyt kaptak az ÉDOSZ 46. kongresszusán született határozat végrehajtásának feladatai. Balogh Károlyné kiemelte, hogy az üzemi bizottságoknak munkamódszereiket meg kell újítani, tovább kell fejleszteni, hogy a szakszervezet jobban összpontosíthasson a tagságot leginkább foglalkoztató kérdésekre. A tagság körében végzett szakszervezeti munka továbbfejlesztése csak a bizalmik felkészültségének, szerepének erősítésével képzelhető el. A vállalati és üzemi szak- szervezeti bizottsági titkárok hozzászólásaikban elmondták, hogy tapasztalataik szerint az iparág dolgozóinak véleménye az, hogy az ÉDOSZ legutóbbi kongresV szusa kellő mélységben, minden szakma fő problémáit számba véve foglalkozott az élelmiszeripari szervezett munkásságot foglalkoztató kérdésekkel. A szót kérők kifejtették, hogy az alapszervezetekben még az eddiginél is jobban kell építeni a tagság véleményére, a valódi szakszervezeti állásfoglalás csak a tagokat leginkább foglalkoztató kérdések összefüggéseit elemezve születhet. A szocialista munkaversenyről és brigádmozgalomról szólók elmondták, hogy az időnként és üzemenként tapasztalható visszaesések a tapasztalatok szerint mindig bizonyítható kapcsolatba hozták a célok meghatározásának gyengeségeivel, az értékelés hibáival. Szinte természetes az érdektelenség erősödése abban az üzemben, ahol nem tudják meghatározni pontosan, miben várják a mozgalomban részt vevők segítségét. Minél előbb ki kell dolgozni az évenkénti egyszeri értékelést felváltó „bírálati” rendszert is, hiszen a munkaverseny csak így kapcsolható állandóan az időszakonként legaktuálisabb feladatokhoz. A vállalati igazgatók találkozóján élesen vetődött fel a megye különböző profilú élelmiszeripari üzemei együttműködésének kérdése. Ma még kevés olyan példával lehet találkozni, mint amilyen az ÁHV, a Cukorgyár és a tószegi téesz közös; a veszélyes hulladékok megsemmisítését elvégző, most készülő telepe. Szóba került, hogy az iparágak közül jó néhánynak — például a korábban tröszti gazdálkodás keretében dolgozó cukoriparnak — nincs meg az a fóruma, amelyiken a szakma közös gondjait megismertethetné a minisztériummal, ahol az irányító szerv elvárásaiba „beavathatná” a vállalatokat. Az élelmiszeripari mérnökképzés megoldatlanságára szinte minden felszólaló kitért. A problémára válaszolva Szabó Ferenc elmondta, hogy a minisztériumnak szinte teljesen kész terve van a felsőfokú szakemberek képzésének jövőbeni biztosítására. A miniszterhelyettes szólott az agrár külkereskedelem feszültségének enyhítésére kidolgozott minisztériumi elképzelésekről, elmondta, hogy a VII. ötéves terv során — jórészt a már elfogadott és a kidolgozás alatt álló világbanki programoknak köszönhetően — javulnak az ágazat tőkés gépimportjának lehetőségei. Az új vállalatirányítási formák kérdéseit elemezve a konzultáció résztvevői egyhangúlag fogalmazták meá; bár a formális kérdéseknek még nem mindegyike tisztázott, ám nem lehet tovább halogatni a tanácsok munkájának tartalmi gazdagítását. Nem szabad például arra várni, hogy minden tanácstag „bizonyítványt” szerezzen valamilyen továbbképzésen való részvételről. Ünnepi megemlékezés Szolnokon, a Járműjavítóban (Folytatás az 1. oldalról.) rületf elel ősi rendszer bevezetésével kezdődött el. A felszabadulás után, a szocialista rendőrség új szolgálati formájának tapasztalatait felhasználva szervezték meg a körzeti megbízotti szolgálatot. Szolnok megye ebben kezdeményező szerepet vállalt: 1954-ben Üjszá- szon indítottak először tan- fiolyamot körzetmegbízottak képzésére. Megyénkben ezt követően 1955—56-ban szervezték meg a körzetmegbí- zotti szolgálatot. A körzetmegbízottak — állapítja meg a beszámoló — jó kapcsolatot építettek ki a lakossággal, a helyi párt-, állami és társadalmi szervekkel, minek következtében megelőző. felderítő tevékenységük fokozatosan vált egyre eredményesebbé. Az 1955-ös kormányhatározat nyomán létrehozott önkéntes rendőri szolgálat — állapította meg — a rendőrség munkáját jelentékenyen segítő szervezett társadalmi bázis. Az ünnepség kedves színfoltja volt az Üjvárosi Általános Iskola úttörőinek az alkalomra összeállított köszöntő műsora. Az ezt követő szünetben a vendégek megtekinthették a művelődési házban rendezett kiállítást, mely fényképekkel, régi dokumentumokkal elevenítette fel a körzeti megbízotti és önkéntes rendőri szolgálat harmincéves történetét. A megemlékezésen Lóczy István rendőr alezredes tolmácsolta a 'belügyminiszter köszöntő szavait. A körzeti Pacsek János rendőr ezredesátadja a kitüntetést Czsiás János önkéntes rendőrnek megbízotti és az önkéntes rendőri szolgálat 30 éves tapasztalatait összegezve megállapította, hogy a rendőri munka alapjainak tekinthető szolgálat jól bevált, beilleszkedett a belügyi munka egészébe. Az ünnepség kitüntetések és elismerések átadásával ért véget. A belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adományozta Volter Mihály és Ézsiás János önkéntes rendőrnek. Kiváló Társadalmi Munkáért érmet kapott öt önkéntes rendőr. A 30 éves önkéntes Rendőri Szolgálatért kitüntető jelvényt huszonegyen, a 25 éves Szolgálatért jelvényt harminchétén vehették át. A városi tanácsok végrehajtó bizottságai által adományozott Társadalmi Munkáért jelvénnyel jászberényi, törökszentmiklósi, karcagi és kisújszállási önkéntes rendőröket, a Társadalmi Munkáért plakettel szolnoki kollektívákat tüntettek ki. A belügyminiszter munkájuk elismeréseképp — tárgyjutalomban részesítette a szolnoki Széchenyi lakótelep körzeti megbízott csoportját, valamint a szelevényi önkéntes rendőri csoportot. Sz. Gy. Ma ax eisö zárszámadás a megyében A jásztelki képlet: kevesebben, olcsóbban, többet (Folytatás az 1. oldalról.) re úgymond, 'be is érett a gyümölcse. Az utóbbi három évben a hetvenegynéhány nyugdíjba vonuló és a három-négy kilépő helyett nem vettünk fel új tagokat. A (20 százalékos létszámcsökkenés és a tagság jobb munkálja révén 19 százalékkal javult a gazdálkodásunk hatékonysága. Azt hiszem, kevés nagyüzemben érte el tavaly az egy tagra jutó nyereség a 75 ezer forintot — válaszolja kérdésünkre az elnök. Ilyen egyszerű lenne a képlet: kevesebben jobban és máris nyereségesebben ? Nem egészen, hiszen sorolja az elnök, hogy a kísérleti keresetszabályozás milyen szigorú feltételeinek kellett — a könnyűnek egyAkinek az isten egyszer íróasztalt adott... Ismerős a „moldovás” mondás, csak egyáltalán nem illik Szabó Istvánra Egy esztendeje lesz, hogy általános elnök- helyettesi tisztséggel bízta meg a tagság, de a volt búzatermesztési ágazatvezatő most is a januári verőfény- iben fürdő búzaföldekről érkezik. — Megnyugtató — mondja a fiatalember — hogy megerősödtek mostanra a későn kelt kalászosok is annyira, hogy baj nélkül átvészelik a telet. Valóban a növénytermesztés hozta nálunk tavaly a 30 milliós nyereség 70 százalékát. A magyarázat: a fő- ágazatnak az átlagosnál jóval alacsonyabb önköltséghányada és jóval színvonalasabb gépesítettsége. Száz kilogramm napraforgót vagy például kukoricát fele any- nyiért állítunk elő, mint amennyi a megyei termelőszövetkezeti átlag. A nagy területen, 1900 hektáron termelt búzánkból is 159 forintba került egy mázsa előállítása, holott a búza önköltségének megyei átlaga 229 forint. Felénk úgy mondják: nem kell agyon simogatni a földet. A szántóterületünk nagyobb részén az energiatakarékos, forgatás nélküli talajmúvelést alkalmazzuk évek óta. Ami a gépesítettségüket illeti: a megyei átlagnak több mint a kétszerese, 76 kilowatt teljesítmény jut a Tolbuhinban 100 hektár területre A szövetkezet gépműhelyében most van a dandárja az úgynevezett ne— Oda voltam tavaly nyáron én is búzát aratni, őszszel kukoricát törni a fölvidéken — folytatja a beszélgetést Fazekas Béla. — Azt tartja a mondás, aki keres, az talál. Nos, nálunk aki keres, az dolgozott. Az 1985. évi sikeres gazdálkodás alapján most a zárszámadáskor 30 százalékos kiegészítő részesedést fizethet ki a szövetkezet. Az itthoni, meg a 'bérmunkákkal együtt van olyan munkatársam, aki százezren felül keresett tavaly. Sokszor téma a vezetőségi üléseken, hogy fel- használjuk-e év közben a bérfejlesztési lehetőségeinket. Végül mindig arra szavazunk, maradjon az év végi részesedésosztásra is. Valahogy mégiscsak pénzes borítékkal igazi a zárszámadás! Harmincnyolc százalékkal nőtt három év alatt a Jásztelki Tolbuhin Tsz-ben az egy tagra jutó jövedelem. Tavaly, a most kifizetésre kerülő részesedéssel együtt elérte a 87 ezer forintot, a általán nem mondható időjárási és közigazgatási feltételek között — eleget tenni. — Három éven keresztül tartanunk kellett a fogyasztás és a felhalmozás előírt arányát. Annyi nyereséget kellett produkálnunk, hogy a tagjaink megtalálják a számításukat úgy, hogy a szövetkezeti eredmény 59 százaléka lehet csak a jövedelmünk. A kevesebb ember jobb munkájának nagyon szigorú, de az ésszerűség határát túl nem lépő anyag-, energia- és költségtakarékossággal kellett párosulnia ahhoz, hogy a tavalyi több mint négymilliós jégkár, és az azt megelőző két évben elszenvedett 16 milliós aszálykár ellenére teljesíthettük az ötéves tervünket. hézgépek, a nagy teljesítményű traktorok javításának, az MTZ-k műszaki vizsgára való felkészítésének. Az erőgépműhelyben szorgoskodó Fazekas Béla gépszerelő is ott ül majd ma délután a küldöttek között. Sok újat — mint mondja — nem hallhat a vezetőségi beszámolóból. — Döntőbizottsági elnök vagyok a szövetkezetben, állandó meghívott a vezetőségi ülélseken. Így aztán jól ismerem a tavalyi eredményeinket. Az ütőképes gépparkunkkal igyekszünk mindig minden időszerű munkát a lehető legrövidebb idő alatt 'befejezni. Többszörösen ez az érdekünk. Nem mindegy például, hogy tíz vagy húsz nap alatt keressük meg a szántásra, a vetésre vagy a betakarításra megszabott normát, azaz nem mindegy, hogy ugyanazért a pénzért mennyi ideig dolgozunk. Az idejében elvégzett agrotechnikai munkák révén biztonságosabb, jövedelmezőbb a növénytermesztés, tehát a mi „zsebünkre megy” az is. A műhelyben tudom meg azt is, hogy a téesz az átlagosnál ütőképesebb gépparkja nem áll kihasználatlanul az idejében és gyorsan elvégzett kampányfeladatok után. Szomszédos és más országrészben gazdaságokban végeznek rendszeresen bérmunkát a traktorosok, a kombájnosok, a tehergépkocsi vezetők Melléktevékenység híján ezzel is növelve, természetesen tisztes hasznot hozva, a gazdaság árbevételeit. megyei termelőszövetkezeti átlag 60 ezer forint körül alakult. A műhelybeli beszélgető partnerem, Fazekas Béla borítékjába húsz ezer forint körüli részesedés kerül. Van is helye nála a pénznek, nem viszi a „takarékba”, hiszen épp most tették fedél alá az új házukat, amit még be kell pucolni, rendezni. Apropó: takarék: Az Alsójászsági Takarékszövetkezetnek két kirendeltsége is van a termelőszövetkezet működési területén, egy Alattyánban, egy Jásztelken. — Takarékosak a két községbeli téesztagok? — érdeklődöm Tóth Sándortól, a szövetkezeti pénzintézet ve- zetőjétőL — Nem tartjuk nyilván, hogy kik a téesztagok az ügyfeleink közül, de úgy gondolom, a két kirendeltségen kezelt 1200 takarék- könyvnek. 166 gépkocsi nyereménybetétkönyvnek a nagyobb része téesztagoké, té- esznyugdííjaisokié. Takarékos a két község lakossága, az utóbbi években átlagosan kétmillió forinttal nőtt a ki- rendeltségek betétállománya. Jelenleg a Jásztelken élők kilenc és fél, az alaty- tyániak 14 millió forint megtakarított pénzét őrizzük. Bízunk benne, hogy a sikeres zárszámadás után sok téesztagnak útba esik majd — ahogy a reklámunk is mondja — jövet, menet a takarékszövetkezet. Nekünk is kell a nyereség! Kórszerűsltósek az állattenyésztésben Az Alattyáni Községi Közös Tanács irodájában arról beszélgetünk Kiss Károly tanácselnökkel és Császár Menyhért vb-titkárral, hogy mit jelent a két település életében — azon túl, hogy biztos megélhetést nyújt négyszázegynéhány aktív dolgozójának és annál is több nyugdíjasáról is becsülettel gondoskodik — a termelőszövetkezet. — Nincs olyan tanácsi, lakossági fórum a két községben,, — szögezi le a tanácselnök —, amelyen ne köszönnénk a termelőszövetkezet anyagi és dologi segítségét. A szövetkezet tagsági és testületi rendezvényein is mindig szót váltanak a két község dolgozóiról. A VI. ötéves tervi településpolitikai céljaink megvalósításához nagyon sok támogatást kaptunk a szövetkezettől. Fele részben pénzzel, fele részben díjtalan anyagszállítással mintegy másfélmillióval segítették Jásztelken és Alattyán- ban egy-egy óvoda és még az utóbbi településen egy iskola felépítését Egy-egy zöldség-gyümölcsboltot és egy húsboltot épített a szövetkezet, és segített egy régi gondunk, a gyógyszertár megvalósításában. Ismerjük a gazdaság további elképzeléseit is, azokból sem maradtak ki a lakossági ellátás javítását szolgáló tervek. Vendéglátó üzlet és egy benzinkút énítésére vállalkoznak harrtarosan a téesz- beliek. Ahogy a tavalyi eredmények kapcsán a növénytermesztésről, az idei tervekről 'beszélgetve az állattenyésztésről ejt több szót Jánosi Menyhért, a téesz elnöke. Most már a másik alaptevékenységet folytató főágazatunk rendbetételén a sor. Ahhoz, hogy ki tudjuk használni az újabb központi szabályozók nyújtotta kedvezményeket, például a tejtermelés ártámogatását, élnünk kell egy másik központi segítséggel. Megkezdjük idén az 50 százalékos állami támogatás igénybevételével a tehenészeti telepeink rekonstrukcióját, és befejezzük a sertéstelep már megkezdett korszerűsítését. Van persze tennivalónk a növénytermesztésben is, & fajlagos 'hozamok növelésében. Olyan mértékben persze csak, hogy ne emelkedjen az eddigi önköltségszint, ne csökkenjen a főágazat jövedelmezősége. A tavalyi rekorderedményünket nemhogy megfejelni, megtartani sem lesz könnyű idén. Okkal bizakodhatunk persze, hiszen jól telelnek az őszi kalászosok, jó az állat- állományunk kondíciója, rendben vannak a pénzügyi alapjaink, nincs hiteltartozásunk. Ismerve a tagjainkat. az 6 szorgalmukon sem múlhat az új ötéves terv sikeres indítása. Temesközy F. Nem simogatják agyon a földet Vastagabb lett a borítók Is
