Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
1986. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hajóépítők, hajóskapitányok kerestetnek Auróra 37 példányban Iskolások technika vetélkedője Teszik a csodát és nem magyarázzák A Szolnoki szimfonikus zenekar ünnepi hangversenyéről Sok Hlyeimet és kézügyességet igényel egy-egy hajómodell teljes elkészítése A teremben sürű ragasztó- illat, elmélyülte« szerel a vetélkedő gyerekek első csoportja. Mihalovics Károly hajóskapitány irányításával készül az Auróra makettje. A helyszín a szolnoki Vízügyi Szakközépiskola tanműhelye. — Mi volt a célja ennek a technikavetélkedőnek ? — kérdezem Sulák Istvánné szakfelügyelőt, a megyei verseny fő rendezőjét, lebonyolítóját. — Tehetségeket keresünk: olyan gyerekeket, akiket érdekel a technika és a modellezés, s akikből, — ha ők is így szeretnék, — a jcvő hajóépítői vagy hajóskapitányai lehetnek. Persze ez nem jelenti azt. hogy csak azokkal foglalkozunk, akik ezt a pályát vonzónak találják. Míg az első csoport a mo- dellragasztást végzi, a többieket a szakközépiskola jóvoltából videovetítésre invitálják. vagy számítógéppel sakkozhatnak. játszhatnak. Kelemen Sándor, a mezőtúri Rákóczi Üti Általános Iskola 7. osztályos tanulója éppen a beszélgetésről jön ki. ahol a Továbbképző Intézet munkatársai vizsgáztatják a pályázókat műszaki rajzból, a beküldött hajómodellek működéséről. — Kitől szereztél tudomást a versenyről? — Az osztályfőnököm. Varga Kálmánná szólt, hogy van egy ilyen pályázati lehetőség. ö segített a feladatok pontos kidolgozásában is. — Hogyan jutottál el a megyei döntőig? — A Pajtásban nyolc kérdés közül kettőt kellett megoldani. A modellező feladat tetszett meg a legjobban, így egy gőzzel működő hajót készítettem fából. A második feladat a tengeralattjárók működéséről és történetéről írt dolgozat volt. Ezt lexikonok, szakkönyvek segítségével oldottam meg. A sok fiú között azért a gyengébb nemet is képviselte két diák. Sőt, az egyikük, Németh Rita bekerült a négy legjobb közé is. — Melyik iskolából jöttél? — Fegyvemeki vagyok, az ottani 1. számú általános iskolába járok. Osztályfőnöl- köm, Rabóczki Lukácsné biztatására jelentkeztem a versenyre. Sokat segített a technika- és a rajztanárom, Hindert Ferencné is. — Lány létedre mi vonzott? — Nagyon érdekelnek a tengeralattjárók — a dolgozatom is erről a témáról szól — ezért is gondoltam, hogy szerencsét próbálok. — Mi tetszett itt a legjobban? — A verseny érdekesnek bizonyult, főleg a gyakorlati rész, amikor össze kellett ragasztani a cirkálót. Eleinte féltem, hogy nem sikerül, de végül csak elkészültem vele időre. — Hányán jutottak tovább a megyei döntőből? — érdeklődöm Müller Ferencnétől. a verseny szervezőjétől, aki a pontokat számolgatja épr pen. — A harminchét gyerekből huszonhét. Ha sikeresen megoldják a további feladatokat, akkor nyáron külön szaktáborba mehetnek, ahol bővíthetik technikai ismereteiket. Ebben a táborban minden gyereket külön értékelnek : arany, ezüst és bronz fokozatot érhetnek el a pajtások. A verseny nem fejeződött be a feladatok megoldásával, hiszen a vidám gyerekcsapat ebéd után milléri kirándulásra indult, majd sétahajózás következett. Így azok számára is emlékezetes marad ez a verseny, akik nem jutottak tovább az újabb fordulóba. S hogy maradandó legyen ez a nap. magukkal vihették az Auróra-mo- delljeiket. amelyeken otthon elvégezhetik az utolsó simításokat is. 6. Tóth Aliz Utolsó pillán átokig érdemes átnézni a tankönyveket, jegyzeteket I legjobbak jutalma: egyhetes sítábor Vizsgák a főiskolán A DATE Mezőtúri Mező- gazdasági Gépészeti Főiskolai Karán is megkezdődtek a félévi vizsgák: kétszáznegyvenhárom nappali és ötven levelező hallgató ad számot tudásáról. Mint mindenhol, az elsőévesek állnak a nehezebb feladatok előtt. ök ugyanis kevesebb tapasztalattal rendelkeznek még. A vizsgák érdekessége, hogy az évfolyamok közül akik a legjobb eredményt érték el, egyhetes csehszlb- vákiai sítáborban vehetnek részt. Dr. Herbály Lajos adjunktus elsőéveseket vizsgáztat anyagismeretből. Képünkön Kékes Csaba felel fotó: Tarpai Mi kerül a leckekönyvbe? Állattartás gépel és berendezései tantárgy záróvizsgája a 3. évfolyam nappali tagozatosainak. Képünkön Erényi Albert főiskolai adjunktus vizsgáztatja Szendi Sándort Szép estével ajándékozta meg közönségét a Báli József szervezésével és vezetésével 1965 őszén alakult Szolnoki szimfonikus zenekar. A megküzdött lévek nem múltak el hiába »— mondta köszöntőjében »Lengyel Boldizsár, Szolnak Város Tanácsának elnökhelyettese. — Ahogy múlt az idő, a zenekar úgy vált egyre jelentősebbé; ugyanakkor megerősítése és kiteljesedése éppen egybe lesik a zenei "nevelés országos hanyatlásával. „Komoly veszély fenyegeti a művészi muzsikát Magyarországon. Félő, hogy a művészi muzsika emberformáló napy értékei mind kisebb helyet töltenek be az újonnan felnövekvő nemzedékek életében”. — idézett 'a Kodály társaság múlt nyáron közzétett nyílt leveléből. A zenei nevelés pozícióinak sürgetően szükséges megerősítése tükrében a zenekarnak a zenei nevelésben betöltött kiemelt szerepét hangsúlyozván az együttes helytállását, kitartását 'említette, mely példa minden leendő emberi nagyot- 'a'karáshoz. Munkabírásuk — 'kényelemhez szokott világunkban — szinte hihetetlen; akár politikai program 'is lehetne. Mindenkinek van munkahelye, ahol tisztességgel helytáll, aztán következnek a próbák és hangversenyek. Ma már közel ötven 'hangversenyt adnak évente. Teszik a csodát és nem ma- Warázzák. A növények dolgoznak olyan észrevétlenül csendes szívóssággal, mint 'ők, ezért tudnak gvönyörű virágot hozni és termőre fordulni. Szimpatikus elgondolásból született az est műsora. Kerülve a túlméretezettséget és az attnakciójélileget, a több mint 200 művet számláló repertoárjukból válogattak 'magas mércével, a zenekar *és természetesen vele együtt ‘karmesterük életművének summázatát adva. A jó dramaturgiai érzékkel összeállított műsor játszhatóságának nehézségi foka — már la műsorfüzetből is kiolvashatóan — jelezte a profi Színvonalat; a nemes értelemben vett népszerű művek műsorra tűzése, neves 'közreműködőkkel a koncert ünnepi jellegére utalt: kor- társ zeneszerző művének jelenléte pedig korunk zenéje iránti affinitásukat és népszerűsítésében vállalt elkötelezettségüket példázta. Mi lehet a recenzens feladata egy ilyen ünnepi estén? A puszta eseményleírás •felesleges, mert semmitmondó az abszolút mérce vary ízlés köntösébe burkolózván •pedig a valóságtól elrugasz- Ikodottnak tűnik, s joggal. Talán viszont nem haszonta- ftan, vagy érdektelen, ha megpróbál az adott körülmények között a zenekar jelene és múltja ismeretében la pódiumról érkező emberi értékekre figyelni és azokat 'regisztrálni; a lelkiismeretes (felkészülést, a zenélés és a személyes mondanivaló Szándékát végeredményben ta felelősségteljes és ugyanakkor örömmel végzett munkát, mellyel megtisztelik (mind önmagukat, mind kö- ízönségüket A zenekar kénes volt világos körvonalakat rajzolni, egyértelmű dinamikai ívekkel érzékeltetni a művek emocionális hullámzását, hangszíneket, karaktereket (felvonultatni — egyszóval Zenélni. Mindennek köszönhetően a hallgatónak nem kellett a kisebb pontatlanságokra figyelnie, ha észrevette is őket, ezek nem be- (folyásolták alapvetően az (élményt. A hangverseny legnagyobb erénye, hogy tisztán zenei szempontból is elevenebb és szuggeszlívebb Volf, mint egy átlagos hangverseny. Mendelssohn Heb- ridák nyitányában a klasszikusan zárt szerkezet és az e Szerkezet vázát feszegető szenvedélyes tartalom viszonya, e kettő egymásnak feszülő egyidejűsége képezi a karmesteri feladat lényegét. Báli jó tempóválasztás- Sal és a tempók határozott kezű megtartásával teremtett egyensúlyt.. Sokat felvillantott a mívesebb kidolgozás fényéből, de többnyire la nasyobb hangtömbök zen- Igetésével a telt zenekari tó- inus illúziót keltő hatására alapozott. Brahms hegedűversenye nemcsak népszerű, de előadási problémáiról is hírhedt A sokszor rafináltan bonyolult frazeálású és rit- mikájú zenei szövetet csak egységes hangzású vonóskarral és érzékenyen egymásra figyelő fúvós szólistákkal lehet zökkenőmentes folyamattá szervezni. A sokszor vázolt hazai (és a szolnoki zenekarra is jellemzőnek tudott) fúvós-vonós helyzet kórképével mintha vitatkozni látszanék az együttes pillanatnyi kondíciója. Most a mozgékonyán ■és egységesen iátszó vonósok Füstölgők magamban Ilonka bácsi Ilonka bácsi még az első világháborúban rokkant meg, de csősz volt a szolnoki parkokban a második háború után is. Nevét szépséges kislányáról, a tündérszőke Ilonkáról kapta, akibe a Ti- sza-parti állami elemi népiskola egész „legénysége” szerelmes volt. A különös keresztelő híre gyorsan terjedt, s ahogy teltek az évek, úgy hagyta maga mögött a jó öreg az eredeti nevét, s amikorra gyönyörűséges kislányát az oltár elé vezették, őt már az egész város Ilonka bácsinak hívta, nyugodjon békében. Ilonka bácsi korlátlan úr volt a szép számú szolnoki parkokban, játszótereken, de egyben mindig a virágok között térdeplő, egyelő szolga is. Mindent meglátott, minden készülő csínytevést jó előre megsejtett. Mert nemcsak a virágoknak volt őre, de a játszótereknek, a hintáknak, csúszdáknak, libikókáknak, sőt a padoknak is. A szálfaegyenes szép öregember fején egy piros csákó díszelgett, olyasmi, mint régebben a huszároké volt. Ez jelezte a hivatali tekintélyt. Szegény volt akkoriban a város, nem jutott arra pénz, hogy a csőszökre is egyenruhát adjon. De a taligájában — azt hiszem tekintélyéhez ez is hozzátartozott! — mindig ott volt a lapát, a seprű, a kék, a piros, a zöld olaj festék, hozzávaló ecsetekkel. Ha valamelyik pádról, oszlopról lepat- togzott a festék, Ilonka bácsi azonnal kijavította. Ja, el ne felejtsem; egy olajoskanna is volt a taligában, ha netán valamelyik hinta nyikorogni kezdett, Ilonka bácsi megolajozta. Bántaná a gyerekek fülét, ha nyikorogna egymáson a két fránya vas, mondta. Késő ősszel, meg tavasz- szal volt legtöbb munkája Ilonka bácsinak. Mielőtt fagyni, esni kezdett, leszedte a hinták faülőkéit, a padok deszkáit, betologatta a csőszházba, szépen sorba rakta, s amikor a hó alatt pihentek a pázsitok, kijavítgatta, befesvonták jobban magukra a figyelmet. Különösen a hegedűk játszanak energikusan és szép tónussal, amiben nagy szerepe van az agilis koncertmesternek, So- mosné Sűrű Erzsébetnek. A fúvós kar nem olyan egységes — mint hajdani önmaguk — a zenei megvalósítás színvonalát tekintve, mind a szóliisztiikus, mind a közös játékban, a ritmikai-agogi- ;kai hajlékonyság és a dallamok hangi kitöltöttsége terén. Mérceként kínálkozik ipéldául a klarinét, fagott és ikürtjátékosok szólója. Élményt hozott Kovács Dénes karcsú hegedűhangja, előadásának nemes egyszerűsége. A könnyed hangszerkezeléssel és ugyanakkor komoly és őszinte zeneiséggel megszólaltatott hegedűverseny után a közönség méltán ünnepelte hosz- szan a művészt. A magyar szentimentaliz- mus csíráit magában hordó Kármán Fanni hagyományai (Czi.gány György szövegére) ihlette zenemű, Petrovics Emil harmadik kantátája a szerző vezényletével hangzott eL A sajátos hangulatú kantáta Kincses Veronika magvas, szép hangú szólójával jól illeszkedett a műsor egészébe. Liszt Les Prelüdes-jét (élőjátékok), az élet-igenlésének és meghódításának hőskölteményét, láthatóan a mű iránti őszinte lelkesedéssel igen szubjektiven vezényelte Báli. A valójában kisméretű, közel hatvan főt számláló szimfonikus együttes nyújtotta keretek között elsősorban a hangzás pompáját keresve és megtalálva, a csúcspontokat energikusan felépítő, ízléssel formált interpretáció született, mely a közönségből az azonosulás és az ünneplés gesztusát váltotta ki. A zenekar és karmestere számára minden bizonnyal kétszeresen is (ünnep volt az est: olyan jubileum, melyet a Megyei (Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermét zsúfolásig megtöltő közönség elismerő ünneplése övezett, s melyet az ünnep záróakkordjaként a közönség-zenekar áramkörében felerősödött érzülettel megszólaltatott ráadásszám (Brahms V. magyar tánca) boldog fényei koronáztak. Labáth Valéria tette őket. Március tájt aztán visszarakta a helyükre, jöhettek a gyerekek a hintákba, a szerelmes párok a szép színes padokra. Halálos vétek lenne kint hagyni ezeket a deszkákat, a fagynak, a hónak, mondogatta, hisz’ mind tönkremennének. Nem mágnás a város! Ebben is igaza voll Ilonka bácsinak, hiszen akkor még nem voltak szocialista brigádok, nem csináltak — társadalmi munkában — fából, vasból, ser- gőket, kisvasutakat, lovakat, hintákat, billegőket a város játszótereire. Arra a kevésre, amennyi volt, nagyon kellett vigyázni! Előbb-utóbb megenné a tél ezt a sok drága fát, ha évről évre kint hagynám őket, bizonygatta igazát Ilonka bácsi, s elmondta azt is, hogy a tavaszra melyik padnak, hintának, csúszdának milyen színe lesz! Ilonka bácsi s szép piros csákója, foltos nadrágja és a polgármestertől levetett „asztrahány" galléros nagykabátja — ez volt a jó öreg egyenruhája — mostanában jutott eszembe, amikor a fagy meg a hó alatti park&k szomorúságát látom. — ti —
