Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

1986. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Erről is, arról is Csapj fel öcsém katonának... Magas követelmények, színvonalas ellátás Pályaválasztási értekezlet Szolnokon A lrj)tfctTnlr főiskolára is kerQlhetnek. Képünkön: ismerke­dés a műszaki berendezésekkel a szolnoki Killián főiskolán Először lokálpatrióta örömömről» illetve arról, ami jólesően dobogtatta meg „szolnoki” szivemet: a Ki miben tudós? most induló vetélkedőjében megyénk szí­neit is képviselte egy diá'k- ember, az ország legjobb nyolc középiskolás biológu­sa között rajthoz állt a rá- kóczifalvi Mihály Jóska (így szólította őt rendre a mű­sorvezető is), aki egyébként a Varga Katalin Gimnázium tanulója. S ami még örven- detesebb: derekasan állt helyt e neves verseny elő­döntőjében, amely páros versengésből áll, s a kegyet­len szabályok értelmében bi­zony csak az egyik verseny­ző juthat tovább. Mihály Jóskának nem volt szeren­cséje. Hiába válaszolt elis­merésre méltóan, vetélytár- sa, a szegedi Nyerges Le­vente egy hajszállal nála is jobb volt. Hangsúlyozom, egy olyan páros küzdelem­ben „maradt alul”, amely az akadémikusokból álló zsűrit is ámulatba ejtette. Sport­nyelven, ahogy a szurkolók zengenék: Szép volt Jóska! Magam is falusi gyerek lé­vén, azt is megértem, sőt ér­zem, hogy Jóska neve mellé miért helyezte helységnév­ként szülőfalujának, Rákó- czifalvának nevét. Meg akarta nyilván vallani, egy kis faluból érkezett, s nyíl­ván az a patriótái büszke­ség játszott ebben szerepet, ami ott bujkál minden em­berben, aki névtelen, eldu­gott kis helyen él: hadd lás­sa meg az ország, ott is te­remhet érték és születhet babér! Megemlítem, ebből az ér­zésből és jól felfogott érdek­ből akár utak is születhet­nek, járható kövesutak sá­ros településeken, ahogy a HÉT-ben is láthattuk, éop a Kunszentmártonról ké­szült riportfilmben: lám a városukat szerető polgárok önerejükre támaszkodva, hogy változtatják meg a te­lepülés arculatát. És azt hi­szem, sokunkban maradt meg annak az idős ember­nek a tömör megnyilatkozá­sa, aki szülővárosa iránti ra­jongásában még a fővárosért sem cserélné el Körös-parti Kunszentmártonát. Mennyi erő és milyen tartás sugár­zott belőle. Kár. hogy nevét nem tudtam megjegyezni és nem írhatom most ide. Visszatérve a vetélkedőre csak dicséret illeti szervező­it és szerkesztőit azért, hogy ilátványos, gyakorlati fel­adatok megoldásával igye­keznek a laikus nézőkhöz is közelebb vinni a biológia tudományát, amely napja­inkban valóságos forradal­mát éli. Jól tükrözi a vetél­kedő elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatát, a tudo­mány rendkívüli hasznossá­gát. Ilyen értelemben is szó­rakoztató a tehetséges fiata­lok izgalmas szellemi párba­ja. A következő elődöntő is szombat délután lesz. Kevésbé örültem viszont, sőt egyre szomorúbb szívvel nézem a műsorban előkelő helyen sorjázó James Ste- wart-sorozatot, amelyben a nagy színész régi filmjeit láthatjuk újra, vasárnap es­te például az 1940-ben ké­szült Philadelphiai történetet sugározta a televízió. Mi bajom ezekkel a világsztá­rokkal megtűzdelt filmek­kel, amelyekben valóban nagyszerű színészi teljesít­ményekkel találkozhatunk? Hisz most is megcsodálhat­tuk James Stewarton kívül — aki mellesleg e filmbéli szerepéért Oscar-díjat is ka­pott — a fanyar eleganciájú férfiszépséget, Cary Grandtot és még inkább Catrine Hep- •burnöt, ő volt Tracy. Igen, csakhogy hiába a sztárok „felvonulása”, ha maga a történet, s főleg a monda­nivaló, amit a film sugároz, az ásatag, avult, hamis, tő­lünk távolálló, merőben ide­gen. Mit kezdjünk például azzal a hazug filozófiával, amely azt akarja minden­áron elhitetni velünk, hogy a pénz bizony nem boldogít — mondja a filmbéli előke­lő hölgy, aki ugyanakkor fürdik a vagyonában és pompás kis házi uszodájá­ban. Mit kezdjünk olyan filmmel, amely a gazdagok és a szegények alapvető el­lentéte helyett valamiféle furcsa, osztálynélküli mora- lizálással áll elibénk, egy álomvilággal akar hódítani, amelynek a valósághoz, még az egykori valósághoz is vajmi kevés köze van. S a közhelyekből álló „szerelmi bölcselet” is oly messze esik tőlünk (gyanítom, a realista felfogású nézőktől már a film megszületése idején is távol állhatott), mint Makó Jeruzsálemtől, ahogy mon­dani szokás Mi tagadás, a régi filmek közül szíveseb­ben látnám viszont, az ame­rikaiakból is. azokat az ér­tékeket, amelyeket nemcsak egy-egy színész alakítása fémjelez, hanem amelyek tartalmukban is méltóbban képviselik a filmművészet maradandó értékeit. És most egészen másról, egy szerencsejátékról, amelyre véletlenül, vasárnap délután unalmamban akad­tam rá Eddig ugyanis még soha nem volt szerencsém látni Rózsa György társasjá­tékát, amely Legyen szeren­csénk! címmel hívogat já­tékra. S hogy itt valóban szerencsések lehetünk, már aki vállalkozik a szereplés­re, bizonyság rá, hőgy a mostani játékban egy buda­pesti gépészmérnök például röpke néhány perc alatt né­hány könnyű kérdésre vála­szolván, és némi kis rizikó­val potom 16 ezer forintot vágott zsebre. De még az is, aki csak tud ogat valamit eb­ben a játékban, s akinek ne­tán egy kissé nehezebb kér­dés esetében csődöt is mond a tudománya, annak sem kell távoznia üres kézzel. Nem részletezem, minden­képp szerencsétlen játéknak érzem ezt a társas televízi­ós szórakozást egyoldalú, nyereségközpontú és ala­csony szellemi színvonalú játéknak, mely hasznos le­het ugyan annak a néhány szerencsés játékosnak, aki beül a stúdióba, de csak­nem haszon nélküli azoknak, akik mindezt pusztán nézik. Ha tartalma e játéknak nem változik, nem sok jövőt jó­solok neki. Végül röviden két kelle­mes meglepetésről; elsőként a csütörtök esti találkozás­ról Tábori Nórával a Mes­tersége színész sorozatban. Az írásairól is közismert színész pályatárs, Szathmári István társaságában és ta­pintatos kérdéseire válaszol­ván, egy valóban érdekes művészi pálya részleteit is­merhettük meg; egy küzdel­mes életút izgalmas állomá­sai villantak fel, (lásd a művésznő szegedi megráz­kódtatása) és ugyanakkor töretlen optimizmusa, s nem utolsósorban a mesterség iránti mérhetetlen tisztelete. Megkapott e beszélgetés pá­ratlan őszintesége, közvet­lensége, természetessége. A másik a mai Kínáról, a kí­nai változásokról sugárzott műsor, a HÉT különkiadása szombat délután, amelyben felfedező erejű dokumentum- film-részleteket láthattunk és hozzájuk okos magyará­zatokat. A „négy modernizá­ció” korát élő hatalmas or­szágról, a rohamos fejlődés­nek indult Kínáról még min­dig kevesebbet tudunk, mint illenék és kellenék. Ebből az adósságból törlesztett vala­mit a Kína úton a jövő szá­zadba című színes összeállí­tás. Értem a természetet Országos vetélkedő Értem a természetet cím­mel országos vetélkedőt hir­det a TIT Természettudomá­nyi Stúdiója, valamint kör­nyezetvédelmi ismeretter­jesztési tanácsa. A versenyt — amelyen bármely közép­fokú oktatási intézmény részt vehet háromtagú csa­patokkal— azoknak a kö­zépiskolásoknak ajánlják, akik érdeklődnek az élő és az élettelen környezet jelen­ségei iránt. A vetélkedő témaköre: a kölcsönhatások mint rend­szerszervező erők. A témába azok az atomfizikai, kémiai, fizikai, biológiai tanulmá­nyok során tárgyalt kölcsön­hatások tartoznak bele, ame­lyek stabil vagy időszakos rendszerek kialakulásához vezetnek. Fontos követel­mény, hogy a téma feldolgo­zásakor az indulók töreked­jenek a komplex természet- tudományos szemlélet érvé­nyesítésére. Az egyes tanin­tézeteket képviselő csapatok vegyes életkorúak is lehet­nek, s egyik iskolából több csapat is nevezhet. A verseny kétfordulós. Az elődöntőn — Budapesten, a TIT Természettudományi Stúdiójában — a résztvevők írásbeli feladatokat oldanak meg. A tavaszi szünetben megrendezendő elődöntő leg­jobb 15—20 csapata kerül az országos döntőbe. amelyet 1986. augusztusában Gyön­gyösön tartanak. A döntő írásbeli és szóbeli vetélke­dőből áll. Az eredményesen szereplők értékes tárgyjuta­lomban részesülnek. A jelentkezéseket 1986. ja­nuár 25-ig kell eljuttatni a TIT Természettudományi Stúdiójába (1113 Budapest, XI., Bocskai út 37.), az isko­la nevének és címének meg­jelölésével. Fel kell tüntetni ezen kívül a csapatok tag­jainak nevét, évfolyamát és lakáscímét, valamint a fel­készítő tanárok neveit. A versenyre való felkészü­lést segíti a Természet Vilá­ga 1986. februári számában megjelenő 'irodalomjegyzék. A megye oktatási intézmé­nyei, a KISZ, az MHSZ és néhány honvédségi intézet képviselőinek részvételével katonai pályaválasztási érte­kezletet tartottak tegnap Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési otthonban. Részt vett a tanácskozáson Rábold Gábor, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. Beveze­tőt Munkácsi István ezredes, a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnok­ság parancsnoka tartott, majd előadások hangzottak el a katonai középiskolai kol­légiumokról, illetve a kato­nai szakközépiskolai képzés­ről. A tanácskozás célja az volt, hogy az iskolák és a katonai alakulatok jobb együttműködésével, a lehető­ségek jobb ismeretével előse­gítse, hogy minél több fiatal élethivatásául válassza a ka­tonai pályát. Nagy hang­súllyal szereoelt, hogy csak egészséges, jól felkészült, a fegyveres szolgálat, és a szo­cializmus ügve iránt elköte­lezett fiatalok jelentkezésé­re kell számítani, őket segí­teni, irányítani a katonai intézetekbe. A katonai főiskolák, az azokra érettségi nélkülieket előkészítő tanfolyamok, az egyetemistáknak juttatott ösztöndíjak mellett a legtöbb szó a katonai középiskolai kollégiumokról, valamint a katonai repülőgépszerelő és repülőgép-műszerész szak- középiskolákról esett. Indo­kolta ezt az irántuk növek­vő érdeklődés mellett az is, hogy a következő években Szolnokon is létesítenek ka­tonai középiskolai kollégiu­mot. a repülőgépszerelő szakközépiskola pedig ta­valy ősszel szintén Szolno­kon nyitotta meg kapuit. Most még a katonai kö­zépiskolai kollégiumba je­lentkező Szolnok megyei fia­talok is Nyíregyházára ke­rülnek. Jó, ha a szülők tud­ják: a felvétel azzal a köte­lezettséggel jár, hogy a nö­vendékek az érettségi után katonai főiskolákon folytat­ják tanulmányaikat. Akik meggondolják magukat, azokat költségtérítésre köte­lezik. Akik viszont élethiva­tásnak tekintik a katonai pályát, jól teszik, ha ezt az intézményt választják, hi­szen rengeteg kedvezményt biztosít. Ruházatra (forma- és polgári öltözékre), zseb­pénzre, tanulmányi pótlékra növendékenként 130—140 ezer forintot költ a sereg a tanulmányi idő alatt. A fia­talok részt vehetnek szak­körökben, repülős és ejtőer­nyős kiképzésben. Akiket ez a képzési forma érdekel, az iskolákban kapható jelent­kezési lapot a helyileg ille­tékes kiegészítő és terület- védelmi parancsnokságra juttathatják el. A szolnoki repülőgépszere­lő és repülőgép-műszerész szakközépiskolának már az induláskor nagy volt a kö­zönségsikere. Több mint há­romszoros volt a túljelent­kezés. Nem csoda, hiszen az érettségi mellé szakmunkás­bizonyítványt, gépkocsiveze­tői jogosítványt és tiszthe­lyettesi rendfokozatot is ad. A jelentkezésnél tudni kell, hogy a hallgatók tízéves hi­vatásos szolgálatot vállalnak. Az ottani kollégiumi élet egyébként sok vonatkozás­ban azonos a katonai közép­iskolai kollégiumokéval. Ka­tonai képzést csak a harma­dik év végén kapnak, azt követően tesznek esküt a nö­vendékek. A forma- és a polgári ruha mellé munka­ruhát is kapnak. Jó, ha azt is tudják a szü­lők és a jelentkezők, hogy évismétlés nincs. A bukot­taktól búcsút vesznek. Az is­kola után pedig a hadsereg érdeke az első az elhelyezés­ben. Senkinek nem garan­tálják, hogy Szolnokon ma­rad. Legfeljebb az, aki kato­nai főiskolára kerül. A leg­jobbaknak ugyanis lesz erre lehetőségük. Aki továbbtanulásra ezt az intézményt választja, ugyan­úgy járjon el a jelentkezés­nél, mint a katonai közép­iskolai kollégiumok esetében. ifj. Mészáros János, a belső- építészeti terveket Blazsek Gyöngyvér készítette. (Bla­zsek Gyöngyvér szép — mondhatni: ihletett — könyvtári bútorait a kunhe- gyesi könyvtár révén jól is­meri a figyelmes nagykö­zönség is.) Az 1983-ban kez­dődött építkezés anyagi fe­dezetét a nagyközségi és a megyei tanács és a minisz­térium biztosította — össze­sen mintegy 7 millió fo­rintot. Az épület kivitelezé­se a helyi November 7 Tsz építőipari ágazatát dicséri. A polcrendszert, a bútoro­kat a Kunhegyesi Vegyes­ipari Szövetkezet készítette, illetve e munkák egy része még hátra van. (A szövetke­zet készítette a kunhegyesi könyvtár polcait is — köz- megelégedésre.) A régi könyvtárból az új­ba „költözködés” nem cse­kély munkáját még ebben a hónapban megkezdik — a könyvtárosok természetesen társadalmi munkásokra is számítanak a lebonyolítás­ban. A régi könyvtár helyén megfelelő otthonhoz jut az ifjúsági klub, s mód nyílik ott az iskolások szabadidős foglalkoztatására is. Az új könyvesház kétségkívül mél­tó otthona lesz a kultúrá­nak, hiszen a kényelmes, szabadpolcos gyermek-, és felnőtt kölcsönző mellett ze­nei részleg, olvasóterem is helyet kapott az épületben; lehetőség lesz kényelmes, nyugodt helyben olvasásra, újságlapozgatásra, zene- hallgatásra, elmélyült tanu­lásra is. A kultúra méltó otthona lesz Befejezés előtt a kenderesi könyvtár A gazdasági körülmények közismertek: napjainkban alaposan meg kell nézni minden kulturális beruhá­zásra fordítható forint he­lyét. Ennek figyelembe vé­telével is bizonyos, hogy a hamarosan átadásra kerülő új kenderesi könyvtárra — nagyon nagy szükség van. Elsősorban természetesen a csaknem hatezer lelkes nagyközség kulutrális igé­nyei miatt, hiszen a műve­lődési otthonban zsúfolódó „régi” könyvtár 79 négyzet- métere régót.a kevésnek bi­zonyul — a minimális köve­telményekhez viszonyítva is. Másrészt a kenderesi könyv­tár megépülése bizonyos te­kintetben példával is szol­gál: elsősorban az összefo­gás, a kultúra érdekében megnyilvánuló ügybuzgalom példájával. A lényeg: a 340 négyzet- méter alapterületű, kívül, belül nagyon szép könyvtá­ron az utolsó simításokat végzik, a teljes átadásra ta­vasszal kerülhet sor. A két­szintes létesítmény terveit V. M. ■vágner— IA tévé , [képernyője előtt

Next

/
Thumbnails
Contents