Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Erről is, arról is Csapj fel öcsém katonának... Magas követelmények, színvonalas ellátás Pályaválasztási értekezlet Szolnokon A lrj)tfctTnlr főiskolára is kerQlhetnek. Képünkön: ismerkedés a műszaki berendezésekkel a szolnoki Killián főiskolán Először lokálpatrióta örömömről» illetve arról, ami jólesően dobogtatta meg „szolnoki” szivemet: a Ki miben tudós? most induló vetélkedőjében megyénk színeit is képviselte egy diá'k- ember, az ország legjobb nyolc középiskolás biológusa között rajthoz állt a rá- kóczifalvi Mihály Jóska (így szólította őt rendre a műsorvezető is), aki egyébként a Varga Katalin Gimnázium tanulója. S ami még örven- detesebb: derekasan állt helyt e neves verseny elődöntőjében, amely páros versengésből áll, s a kegyetlen szabályok értelmében bizony csak az egyik versenyző juthat tovább. Mihály Jóskának nem volt szerencséje. Hiába válaszolt elismerésre méltóan, vetélytár- sa, a szegedi Nyerges Levente egy hajszállal nála is jobb volt. Hangsúlyozom, egy olyan páros küzdelemben „maradt alul”, amely az akadémikusokból álló zsűrit is ámulatba ejtette. Sportnyelven, ahogy a szurkolók zengenék: Szép volt Jóska! Magam is falusi gyerek lévén, azt is megértem, sőt érzem, hogy Jóska neve mellé miért helyezte helységnévként szülőfalujának, Rákó- czifalvának nevét. Meg akarta nyilván vallani, egy kis faluból érkezett, s nyílván az a patriótái büszkeség játszott ebben szerepet, ami ott bujkál minden emberben, aki névtelen, eldugott kis helyen él: hadd lássa meg az ország, ott is teremhet érték és születhet babér! Megemlítem, ebből az érzésből és jól felfogott érdekből akár utak is születhetnek, járható kövesutak sáros településeken, ahogy a HÉT-ben is láthattuk, éop a Kunszentmártonról készült riportfilmben: lám a városukat szerető polgárok önerejükre támaszkodva, hogy változtatják meg a település arculatát. És azt hiszem, sokunkban maradt meg annak az idős embernek a tömör megnyilatkozása, aki szülővárosa iránti rajongásában még a fővárosért sem cserélné el Körös-parti Kunszentmártonát. Mennyi erő és milyen tartás sugárzott belőle. Kár. hogy nevét nem tudtam megjegyezni és nem írhatom most ide. Visszatérve a vetélkedőre csak dicséret illeti szervezőit és szerkesztőit azért, hogy ilátványos, gyakorlati feladatok megoldásával igyekeznek a laikus nézőkhöz is közelebb vinni a biológia tudományát, amely napjainkban valóságos forradalmát éli. Jól tükrözi a vetélkedő elmélet és gyakorlat szoros kapcsolatát, a tudomány rendkívüli hasznosságát. Ilyen értelemben is szórakoztató a tehetséges fiatalok izgalmas szellemi párbaja. A következő elődöntő is szombat délután lesz. Kevésbé örültem viszont, sőt egyre szomorúbb szívvel nézem a műsorban előkelő helyen sorjázó James Ste- wart-sorozatot, amelyben a nagy színész régi filmjeit láthatjuk újra, vasárnap este például az 1940-ben készült Philadelphiai történetet sugározta a televízió. Mi bajom ezekkel a világsztárokkal megtűzdelt filmekkel, amelyekben valóban nagyszerű színészi teljesítményekkel találkozhatunk? Hisz most is megcsodálhattuk James Stewarton kívül — aki mellesleg e filmbéli szerepéért Oscar-díjat is kapott — a fanyar eleganciájú férfiszépséget, Cary Grandtot és még inkább Catrine Hep- •burnöt, ő volt Tracy. Igen, csakhogy hiába a sztárok „felvonulása”, ha maga a történet, s főleg a mondanivaló, amit a film sugároz, az ásatag, avult, hamis, tőlünk távolálló, merőben idegen. Mit kezdjünk például azzal a hazug filozófiával, amely azt akarja mindenáron elhitetni velünk, hogy a pénz bizony nem boldogít — mondja a filmbéli előkelő hölgy, aki ugyanakkor fürdik a vagyonában és pompás kis házi uszodájában. Mit kezdjünk olyan filmmel, amely a gazdagok és a szegények alapvető ellentéte helyett valamiféle furcsa, osztálynélküli mora- lizálással áll elibénk, egy álomvilággal akar hódítani, amelynek a valósághoz, még az egykori valósághoz is vajmi kevés köze van. S a közhelyekből álló „szerelmi bölcselet” is oly messze esik tőlünk (gyanítom, a realista felfogású nézőktől már a film megszületése idején is távol állhatott), mint Makó Jeruzsálemtől, ahogy mondani szokás Mi tagadás, a régi filmek közül szívesebben látnám viszont, az amerikaiakból is. azokat az értékeket, amelyeket nemcsak egy-egy színész alakítása fémjelez, hanem amelyek tartalmukban is méltóbban képviselik a filmművészet maradandó értékeit. És most egészen másról, egy szerencsejátékról, amelyre véletlenül, vasárnap délután unalmamban akadtam rá Eddig ugyanis még soha nem volt szerencsém látni Rózsa György társasjátékát, amely Legyen szerencsénk! címmel hívogat játékra. S hogy itt valóban szerencsések lehetünk, már aki vállalkozik a szereplésre, bizonyság rá, hőgy a mostani játékban egy budapesti gépészmérnök például röpke néhány perc alatt néhány könnyű kérdésre válaszolván, és némi kis rizikóval potom 16 ezer forintot vágott zsebre. De még az is, aki csak tud ogat valamit ebben a játékban, s akinek netán egy kissé nehezebb kérdés esetében csődöt is mond a tudománya, annak sem kell távoznia üres kézzel. Nem részletezem, mindenképp szerencsétlen játéknak érzem ezt a társas televíziós szórakozást egyoldalú, nyereségközpontú és alacsony szellemi színvonalú játéknak, mely hasznos lehet ugyan annak a néhány szerencsés játékosnak, aki beül a stúdióba, de csaknem haszon nélküli azoknak, akik mindezt pusztán nézik. Ha tartalma e játéknak nem változik, nem sok jövőt jósolok neki. Végül röviden két kellemes meglepetésről; elsőként a csütörtök esti találkozásról Tábori Nórával a Mestersége színész sorozatban. Az írásairól is közismert színész pályatárs, Szathmári István társaságában és tapintatos kérdéseire válaszolván, egy valóban érdekes művészi pálya részleteit ismerhettük meg; egy küzdelmes életút izgalmas állomásai villantak fel, (lásd a művésznő szegedi megrázkódtatása) és ugyanakkor töretlen optimizmusa, s nem utolsósorban a mesterség iránti mérhetetlen tisztelete. Megkapott e beszélgetés páratlan őszintesége, közvetlensége, természetessége. A másik a mai Kínáról, a kínai változásokról sugárzott műsor, a HÉT különkiadása szombat délután, amelyben felfedező erejű dokumentum- film-részleteket láthattunk és hozzájuk okos magyarázatokat. A „négy modernizáció” korát élő hatalmas országról, a rohamos fejlődésnek indult Kínáról még mindig kevesebbet tudunk, mint illenék és kellenék. Ebből az adósságból törlesztett valamit a Kína úton a jövő századba című színes összeállítás. Értem a természetet Országos vetélkedő Értem a természetet címmel országos vetélkedőt hirdet a TIT Természettudományi Stúdiója, valamint környezetvédelmi ismeretterjesztési tanácsa. A versenyt — amelyen bármely középfokú oktatási intézmény részt vehet háromtagú csapatokkal— azoknak a középiskolásoknak ajánlják, akik érdeklődnek az élő és az élettelen környezet jelenségei iránt. A vetélkedő témaköre: a kölcsönhatások mint rendszerszervező erők. A témába azok az atomfizikai, kémiai, fizikai, biológiai tanulmányok során tárgyalt kölcsönhatások tartoznak bele, amelyek stabil vagy időszakos rendszerek kialakulásához vezetnek. Fontos követelmény, hogy a téma feldolgozásakor az indulók törekedjenek a komplex természet- tudományos szemlélet érvényesítésére. Az egyes tanintézeteket képviselő csapatok vegyes életkorúak is lehetnek, s egyik iskolából több csapat is nevezhet. A verseny kétfordulós. Az elődöntőn — Budapesten, a TIT Természettudományi Stúdiójában — a résztvevők írásbeli feladatokat oldanak meg. A tavaszi szünetben megrendezendő elődöntő legjobb 15—20 csapata kerül az országos döntőbe. amelyet 1986. augusztusában Gyöngyösön tartanak. A döntő írásbeli és szóbeli vetélkedőből áll. Az eredményesen szereplők értékes tárgyjutalomban részesülnek. A jelentkezéseket 1986. január 25-ig kell eljuttatni a TIT Természettudományi Stúdiójába (1113 Budapest, XI., Bocskai út 37.), az iskola nevének és címének megjelölésével. Fel kell tüntetni ezen kívül a csapatok tagjainak nevét, évfolyamát és lakáscímét, valamint a felkészítő tanárok neveit. A versenyre való felkészülést segíti a Természet Világa 1986. februári számában megjelenő 'irodalomjegyzék. A megye oktatási intézményei, a KISZ, az MHSZ és néhány honvédségi intézet képviselőinek részvételével katonai pályaválasztási értekezletet tartottak tegnap Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési otthonban. Részt vett a tanácskozáson Rábold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Bevezetőt Munkácsi István ezredes, a megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnokság parancsnoka tartott, majd előadások hangzottak el a katonai középiskolai kollégiumokról, illetve a katonai szakközépiskolai képzésről. A tanácskozás célja az volt, hogy az iskolák és a katonai alakulatok jobb együttműködésével, a lehetőségek jobb ismeretével elősegítse, hogy minél több fiatal élethivatásául válassza a katonai pályát. Nagy hangsúllyal szereoelt, hogy csak egészséges, jól felkészült, a fegyveres szolgálat, és a szocializmus ügve iránt elkötelezett fiatalok jelentkezésére kell számítani, őket segíteni, irányítani a katonai intézetekbe. A katonai főiskolák, az azokra érettségi nélkülieket előkészítő tanfolyamok, az egyetemistáknak juttatott ösztöndíjak mellett a legtöbb szó a katonai középiskolai kollégiumokról, valamint a katonai repülőgépszerelő és repülőgép-műszerész szak- középiskolákról esett. Indokolta ezt az irántuk növekvő érdeklődés mellett az is, hogy a következő években Szolnokon is létesítenek katonai középiskolai kollégiumot. a repülőgépszerelő szakközépiskola pedig tavaly ősszel szintén Szolnokon nyitotta meg kapuit. Most még a katonai középiskolai kollégiumba jelentkező Szolnok megyei fiatalok is Nyíregyházára kerülnek. Jó, ha a szülők tudják: a felvétel azzal a kötelezettséggel jár, hogy a növendékek az érettségi után katonai főiskolákon folytatják tanulmányaikat. Akik meggondolják magukat, azokat költségtérítésre kötelezik. Akik viszont élethivatásnak tekintik a katonai pályát, jól teszik, ha ezt az intézményt választják, hiszen rengeteg kedvezményt biztosít. Ruházatra (forma- és polgári öltözékre), zsebpénzre, tanulmányi pótlékra növendékenként 130—140 ezer forintot költ a sereg a tanulmányi idő alatt. A fiatalok részt vehetnek szakkörökben, repülős és ejtőernyős kiképzésben. Akiket ez a képzési forma érdekel, az iskolákban kapható jelentkezési lapot a helyileg illetékes kiegészítő és terület- védelmi parancsnokságra juttathatják el. A szolnoki repülőgépszerelő és repülőgép-műszerész szakközépiskolának már az induláskor nagy volt a közönségsikere. Több mint háromszoros volt a túljelentkezés. Nem csoda, hiszen az érettségi mellé szakmunkásbizonyítványt, gépkocsivezetői jogosítványt és tiszthelyettesi rendfokozatot is ad. A jelentkezésnél tudni kell, hogy a hallgatók tízéves hivatásos szolgálatot vállalnak. Az ottani kollégiumi élet egyébként sok vonatkozásban azonos a katonai középiskolai kollégiumokéval. Katonai képzést csak a harmadik év végén kapnak, azt követően tesznek esküt a növendékek. A forma- és a polgári ruha mellé munkaruhát is kapnak. Jó, ha azt is tudják a szülők és a jelentkezők, hogy évismétlés nincs. A bukottaktól búcsút vesznek. Az iskola után pedig a hadsereg érdeke az első az elhelyezésben. Senkinek nem garantálják, hogy Szolnokon marad. Legfeljebb az, aki katonai főiskolára kerül. A legjobbaknak ugyanis lesz erre lehetőségük. Aki továbbtanulásra ezt az intézményt választja, ugyanúgy járjon el a jelentkezésnél, mint a katonai középiskolai kollégiumok esetében. ifj. Mészáros János, a belső- építészeti terveket Blazsek Gyöngyvér készítette. (Blazsek Gyöngyvér szép — mondhatni: ihletett — könyvtári bútorait a kunhe- gyesi könyvtár révén jól ismeri a figyelmes nagyközönség is.) Az 1983-ban kezdődött építkezés anyagi fedezetét a nagyközségi és a megyei tanács és a minisztérium biztosította — összesen mintegy 7 millió forintot. Az épület kivitelezése a helyi November 7 Tsz építőipari ágazatát dicséri. A polcrendszert, a bútorokat a Kunhegyesi Vegyesipari Szövetkezet készítette, illetve e munkák egy része még hátra van. (A szövetkezet készítette a kunhegyesi könyvtár polcait is — köz- megelégedésre.) A régi könyvtárból az újba „költözködés” nem csekély munkáját még ebben a hónapban megkezdik — a könyvtárosok természetesen társadalmi munkásokra is számítanak a lebonyolításban. A régi könyvtár helyén megfelelő otthonhoz jut az ifjúsági klub, s mód nyílik ott az iskolások szabadidős foglalkoztatására is. Az új könyvesház kétségkívül méltó otthona lesz a kultúrának, hiszen a kényelmes, szabadpolcos gyermek-, és felnőtt kölcsönző mellett zenei részleg, olvasóterem is helyet kapott az épületben; lehetőség lesz kényelmes, nyugodt helyben olvasásra, újságlapozgatásra, zene- hallgatásra, elmélyült tanulásra is. A kultúra méltó otthona lesz Befejezés előtt a kenderesi könyvtár A gazdasági körülmények közismertek: napjainkban alaposan meg kell nézni minden kulturális beruházásra fordítható forint helyét. Ennek figyelembe vételével is bizonyos, hogy a hamarosan átadásra kerülő új kenderesi könyvtárra — nagyon nagy szükség van. Elsősorban természetesen a csaknem hatezer lelkes nagyközség kulutrális igényei miatt, hiszen a művelődési otthonban zsúfolódó „régi” könyvtár 79 négyzet- métere régót.a kevésnek bizonyul — a minimális követelményekhez viszonyítva is. Másrészt a kenderesi könyvtár megépülése bizonyos tekintetben példával is szolgál: elsősorban az összefogás, a kultúra érdekében megnyilvánuló ügybuzgalom példájával. A lényeg: a 340 négyzet- méter alapterületű, kívül, belül nagyon szép könyvtáron az utolsó simításokat végzik, a teljes átadásra tavasszal kerülhet sor. A kétszintes létesítmény terveit V. M. ■vágner— IA tévé , [képernyője előtt