Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

Ara: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A TARTALOMBÓL: A bóke óve A tudomány világa Szilveszteri szesz-szex Nincs holtidóny Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk, és egy újat köszöntöttünk. 1985-tel egy ötéves időszak is lezárult, és a mostani újévi jókívánsá­got is szeretném értelmez­ni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában tovább gyara­podott az ország, javult egyensúlyi helyzete, meg­őriztük alapvető társadalmi vívmányainkat. Életünk nehezebb lett, mindenekelőtt a számított­nál is szigorúbb nemzetközi gazdasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink mi­att is. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékony­ságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearány-romlást megál­lítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mér­tékben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tudtuk csak megteremteni a gazdaság külső és bélső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánalmaknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaságirányí­tás folyamatos korszerűsíté­sét, az önállósággal együtt­járó felelősség érvényesíté­sét és a demokratizálódás felgyorsítását, mint egymás­sal összefüggő, egymást se­gítő feladatok megvalósítá­sát. A tervezettnél lassúbb fej­lődés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok meg­növekedett önállósága, vál­lalkozási szabadsága meg­sokszorozhatja a hatéko­nyabb gazdálkodás lehetősé­geit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egye­bek közt olyan jelentős te­rületeken oldották a feszült­ségeket, mint a választék javítása és a különböző la­kossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorol­hatjuk a szocialista demok­rácia erősödését is. Ez nem­csak olyan országos jelentő­ségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresz- szus, az országgyűlési és ta­nácsválasztások, a szakszer­vezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatáskörök de­centralizálása, s nem utol­só sorban a vállalati taná­csok megválasztásának elő­készítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybe­vágnak sok évszázados tör­ténelmi tapasztalatainkkal; népünkben megvan a tehet­ség. a szorgalom és a fele­lősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyek­kel a legnehezebb időkön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és a magam nevében is köszönetét mondja mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkás­ságukkal, alkotó tevékenysé­gükkel, nem ritkán szemé­lyes példájukkal hozzájárul­tak nehéz helyzetünk job­bításához. A Magyar Népköztársaság területénél és lélekszámúnál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi fe­szültségek oldásához, az eny­hülés és a bizalom légköré­nek visszatérítéséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kér­dések tárgyalások útján va­ló rendezésére. Ezért is tart­juk nagy jelentőségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely előse­gítette egymás álláspontjai­nak jobb megértését, hozzá­járulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálá­sához. A csúcstalálkozó lehe­tőséget teremtett a nemzet­közi légkör javításához. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztár­saságot, mint szocialista or­szágot, a szocialista közös­ség szilárd tagját megbízha­tó, korrekt partnernek is­merik el világszerte, amely­re politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Tapasztala­taink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait, a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsü­lik szándékainkat, kiszámít­hatóságunkat, készek kap­csolatok továbbépítésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kul­turális fórum megrendezése. Általános az a vélemény, hogy Magyarország jó házi­gazdának bizonyult. Bizto­sította és elősegitette a leg­eltérőbb vélemények megvi­tatását, egymás álláspontjá­nak Jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködé­si folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jéles kulturális személyiségek kö­zelebbről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a to­vábbiakban is azon fárado­zunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell mon­danom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi dön­téseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szo­cializmust építő munkánkra. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaz­tunk meg, mint a gazdaság- irányítás további fejleszté­sét, meghirdetett társadalmi­gazdasági programjaink megvalósítását, a gazdálko­dás hatékonyságának foko­zását, illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemé­nek növelését, a külgazda­sági egyensúly további javí­tását és a gazdasági teljesít­ményekkel összhangban életkörülményeink jobbítá­sát. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, min­den közösség és minden egyén számára lehetővé te­szik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevé­ben is minden hazánkfiának. Magyarország valamennyi barátjának boldog, eredmé­nyes és békés új esztendőt. Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének ünnepi köszöntő­je január 1-én hangzott el a rádióban és a televízióban. Az év eleji lemaradás ellenére Jó esztendőt zárt a záhonyi üzemigazgatóság A MÁV záhonyi üzem- igazgatóságán egy különösen nehéz, de igen jól sikerült esztendő tapasztalatait ösz- szegzik ezekben a napokban. Az első félév behozhatat- lannak tűnt elmaradása el­lenére — az eredeti költség- kereten belül maradva — több területen jelentősen túlteljesítették a tervet. Az import- és tranzitfor­galomban csaknem három százalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Több mint tízmillió tonna árut fogad­tak a Szovjetunóból és to­vábbítottak rendeltetési he­lyére. Az exportforgalomban a tavalyi, csúcsnak vélt mennyiségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a korábbi vagonhiány. Az egyre nagyobb határ- forgalmi feladatok teljesíté­sében nagy szerepe volt a napi követelményekhez al­kalmazkodó munkaszervezés­nek. Az üzemigazgatóság te­rületén ugyanis 24 óra alatt átlagosan 28 ezer tonna árut fogadnak és tizenkétezer tonna exportárut továbbíta­nak, ezen belül azonban igen nagy a szóródás. Az év vé­gén például az egy nap alatt bejövő rakomány gyakran el­éri az ötvenezer tonnát is, a kiszállítandó mennyiség pe­dig csaknem háromszorosa a szokásosnak. A napi munka- szervezéssel a mindenkori feladatokhoz igazították a létszámot és a szükséges esz­közt. A dolgozókra az átcso­portosítás illetve a rugalmas munkaidőbeosztás igen nagy terhet rótt, de az új bérezési rendszer kellően ösztönözte az.igy végzett munkát. Mindennek eredményeként a záhonyi üzemigazgatóság 110 millió forinttal teljesítet­te túl éves bevételi tervét, s ebből a tavalyinál összesen 9,5 millió forinttal több jö­vedelemhez jutottak. Vasérc után gipszet bányásznak Rudabányán Hétfőn, a tavalyi esztendő utolsó munkanapján, befeje­ződött a vasérctermelés ha­zánk egyetlen vasérbányájá- ban, Rudabányán. Az el­múlt időkben a vasban gaz­dag ércvagyont lefejtették, s az utóbbi években emiatt is, de elsősorban a dúsítási költ­ségek növekedése miatt, a termelés veszteségessé vált. Negyven évvel ezelőtt még 30—40 százalékos vastartal­mú ércet bányásztak Ruda­bányán, mostanra azonban már csak 22 százalékos telié­rek maradtak, amelyeket a helyi dúsítóban 42 százalé­kosra dúsítottak. Az ércbányászatnak több mint ezeréves múltja van a tájon. Az üzemszerű ércbá­nyászat 1770-ben, a nagyüze­mi vasércbányászat pedig 1880-ban kezdődött Rudabá­nyán. Az elmúlt 105 év alatt 35 millió tonna vasércet ter­meltek ki a felszíni és föld alatti bányákból, a letakari- tott meddő mennyisége meg­haladja a 60 millió tonnát. A pótvasérc mellett jelentős mennyiségű barnavasércet, ankeritet, ólmot, vasokkaert, baritot és lignitet is bányász­tak. A rudabányai bányászok nem maradnak munka nél­kül. Mind az ezer dolgozó foglalkoztatásáról gondos­kodnak, csupán szakmát kell változtatniuk: ércbányászok­ból gipszbányászokká lesz­nek. Rudabánya határában ugyanis több millió tonnás, jó minőségű gipszvagyont ta­láltak a geológusok. A ce­mentipar igényeihez igazod­va az utóbbi időben meg­gyorsították a Rudabánya ha­tárában már több mint 20 éve fellelt gipsztelepek ku­tatását. A dúsítóműben a gipsz őrlését, emellett a töb­bi itt bányászott ásványi anyag — például az anhidrid, dolomit, barit — ipari fel- használásának előkészítését, feldolgozását végzik majd. Már 1986-ban mintegy 40— 50 ezer tonna gipszet bá­nyásznak, a későbbi években pedig évi 300 ezer tonnára fejlesztik a termelést. Ez a mennyiség az ország teljes gipszigényét kielégíti, nem lesz arra szükség, hogy im­portból szerezzenek be gip­szet. Vidám szolnoki szilveszter A malac megszökött Csillagszóróhullás a Széchenyi lakótelepen Álltunk egymás mellett, pezsgőspohárral a kezünk­ben — gondolván szeret­teinkre, barátainkra. ma­gunkra — s a Himnusz hangjai mellett mindnyá­junkra, hazánkra. Ugyanaz a gondolat járt a fejünkben: ismét eltelt egy esztendő. Aztán koccintottunk, sikeres és örömökben gazdag, bol­dog új évet kívánva egymás­nak: ki-ki vidám társaság­ban, barátok, rokonok köré­ben. Sokféle mulatság színhe­lye volt most is falu és vá­ros egyaránt. A megyeszék­helyen is zeneszótól voltak hangosak az utcák. Az étter­mekben nemzetközi találko­zókon valósult meg a békés egymás mellett élés: a Peli­kán Szálló honi vendégei mellett lengyelek, románok, olaszok, angolok, ették a frissen főtt virslit, s lesték a szerencsést, aki az éjféli tombolán kakast nyert. A Tisza Szálló választási ma­laca a pincében várta sorsa beteljesülését. Éjfél előtt még hallották szelíd tröfö­gését. Aztán kihúzták a ka­lapból az új gazda nevét. A pincérek sietve indultak az immár csöndes Dince felé. Üresen találták, a főnyere­mény megszökött. A havas Tisza-parton hosszú hajtó- vadászat után találtak rá a vendégek egy eldugott ösvé­nyen: nem akarta olyan könnyen adni az életét. A Széchenyi lakótelep egész éjjel dudaszótól volt hangos. A friss hóban egy­mást köszönteni induló em­berek előtt megjelent egy természetfeletti tünemény: csillag (szóró) hullás függönye libbent a szürke betontöm­bök elé. Otthon, társaságban, sima parketten roptuk .reggelig a táncot. Le tudtuk rázni ma­gunkról a kedvetlenség, a házi disznótoros, a borjúpöir- költ, a pacal és az édesség terhét. Űj erőt adott éjfélkor a virsli, a meleg szendvics, a pezsgő, valamint a mind­nyájunk számára izgalmas, mert még nem ismert aján­dék: a beköszöntő újév. A hosszú enyhe időszak után hamisítatlan téllel, nagy hóval búcsúzott tő­lünk az 1985-ös eszten­dő. Szilveszter napján előbb szállingózni kez­dett, majd egyre sűrűb­ben szakadt a hó, estére már beborította a földe­ket. A tegnap reggel föl­ébredő gyerekek nagy örömmel látták: fehér a világ, előkerülhetnek a szánkók, így válik teljes­sé a téli szünet. (A 8. ol­dalon részletesen beszá­molunk róla, hogyan be­folyásolta a hóesés a közúti és a vasúti közle­kedést, és hogyan halad a hóeltakarítás.)

Next

/
Thumbnails
Contents