Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 28. Versenyben külföldön és itlhon Kozmetikai iparunk az ezredfordulóra Kőbe márt ólotok Asszonydlcséret, Albus, Flóra, Elida. Ki emlékszik még ezekre a mosópor- és szappanmárkákra? Pedig a maguk idejében jól szolgálták a célt, ámi végett kifejlesztették és gyártották őket. Ezt az is bizonyítja, hogy a két utóbbi terméknévvel még itt-ott találkozni lehet. A Igazi fordulat az alágazat helyzetében 1963-ban következett be, amikor nyolc kisebb vállalat egyesülésével megalakult a Caola cég. Ennek a magyar viszonyok között már közepes méretű vállalatnak nagyobb lehetősége volt — és van is — a fejlesztésre, a növekvő igények mind teljesebb kielégítésére. Az új vállalat első dolga a profiltisztítás volt, így például egy körösladányi ipari szövetkezetbe került a cipő- és parkettapaszta-gyár- tás, valamint más paraffinalapú termékek készítése. A szűkebb termékskála lehetőséget nyújtott a Caolának — ez a vállalat adja a hazai kozmetikai ipar termelésének valamivel több, mint hatvan százalékát — egy intenzív, máig tartó belső fejlesztésre, valamint arra is, hogy a cég, — követve a kormányzat iparpolitikáját — vidéki telepítésbe kezdhessen. Zalaegerszegen alapított gyárat a vállalat, ahol Az immár huszonkét esztendeje középvállalattá lett Caola saját kutatóbázist hozott létre az egyik hajdani kisüzemből, ahol kitűnő körülmények között végezhetik munkájukat a nagy tapasz- talatú vegyészek és orvosok. Világszerte abba az irányba fejlődik a kozmetikai ipar, hogy mindinkább igényli a kémikusok munkája mellett az orvosokét is. Hiszen olyan új, versenyképes termékkel kell megjelenni a piacon, melyeknek jó fiziológiai, bőrregeneráló, közérzetjavító hatása van, s ez elengedhetetlenné teszi a termékek ki- fejlesztésében az orvosok munkáját. A vállalat kutató- intézetében többek között kidolgozzák az új technológiákat, ami lehetővé teszi a gyors termékváltást. Ezrendmegnövekedett igények túlléptek rajtuk, életformánk mind újabb s újabb termékeket követel a kozmetikai és háztartásvegyipartól. Ez az ipari alágazat még két évtizeddel a felszabadulás után is abban az állapotban volt, mint annak előtte; szerkezetében kevés lehetőséget ígért a fejlődésre. ma nagy tömegben gyártanak folyékony kozmetikumokat és mosószereket, valamint alapanyagokat készítenek másfajta kozmetikumok előállításához. A dunántúli megyeszékhelyen a gyáralapítás időszakában nagy volt a kínálat szakképzetlen női munkaerőből. Mivel a kozmetikai ipar technológiája hőigényes, a földgázzal évtizedek óta ellátott város szinte kínálta magát az új gyár helyéül. Az üzemet Olaszországból és az NSZK-ból vásárolt speciális gépsorokkal szerelték fel. A vállalat s az egész technológia több részfeladatát ismerő, jólképzett szakmunkásgárdát is kinevelt rövid néhány év alatt, ami ugyancsak biztató a jövőre nézve. Az elmúlt húsz évben a magyar kozmetikai ipar úgy vált exportképes alágazattá, hogy közben folyamatosan csökkentette a dollárért vásárolt alapanyagok mennyiségét. kívül fontos, mert nagy a nemzetközi konkurencia. A Caola nem monopolcóg már itthon sem — a hetvenes évek elején megjelentek a gyógyszergyárak, mint kozmetikumgyártók, s így kialakult egy egészséges, erős belső verseny is. A Richtofit termékcsalád és a Hélia D nemzetközi sikere — az utóbbit az Egyesült Államokban is árulják, nem is olcsón — azt bizonyítja, hogy az orvostudományi egyetemekkel szorosan együttműködő gyógyszergyárak sikeres kozmetikumelőállítók is tudnak lenni. Ez ugyan nem veszélyeztette a Caola piaci pozícióit — a vállalat mégis válaszolt a kihívásra, mégpedig úgy, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem alkalmazott kémiai tanszékére kihekészül lyezett kutatócsoportot telepített, amely egyik biztosítéka a további fejlődésnek. A magyar kozmetikai ipar mindemellett nem kísérli me- hogy konkuráljon például a francia vagy nyugatnémet kozmetikai cégekkel. Licencvásárlásokkal, már ismert termékek célnak megfelelő módosításával igyekszik az igényeknek megfelelni. Erre jó példa az a megállapodás, amit a közelmúltban a szegedi Univerzál Ipari Szövetkezet kötött a nyugatnémet Wella világcéggel, hajfestékek hazai gyártására. Az egyezség iparunknak és külkereskedelmünknek egyaránt előnyös: a nyugati alapanyagot nem kell dollárért megvenni, termékkel fizetünk érte. A jövő a bio- kozmetikumoké A boltok kirakatai látványos fejlődésről tanúskodnak, ugyanakkor a kicsiny alágazat egyre jelentősebb exportőrré is lesz: jelenleg ipari termékkivi telünk egy- tized százalékát adja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a már mintegy évtizede tapasztalt jelenséget sem, hogy kozmetikai termékeinkből igen sokat „exportálunk” országhatárainkon belül is, mivel nagyon sok turista vásárolja a magyar kozmetikumokat. Elmondhatjuk, hogy kozmetikai iparunk jól gazdálkodott azzal a másfél milliárd forinttal, amit az utóbbi tizenöt évben az alágazatban beruháztak. Általánosan elfogadott nézet mindazok körében, akiknek közük van a hazai kozmetikai iparhoz, hogy a jövő a biokozmetikumoké, a jó élettani hatású termékeké. A magyar szépítőszeriparnak továbbra sem érdemes erőltetni a nagytömegű gyártást, elsősorban a hazai igények maradéktalan kielégítése a cél. Illatszerboltjainkban ezután is kaphatók lesznek a drágább és olcsóbb külföldi kozmetikumok — de ezek kizárólag a választék bővítését szolgálják. Olyan termékeket kell a jövőben előállítani, amelyek eredetiek, újdonságszámba mennek, mert csak az ilyen cikkek adhatók el jól belföldön és külföldön égyaránt. H. Z. Ugyan kinek nem akad meg a szeme egy-egy a földből előbukkanó szép színű vagy agyonbarázdált kövön. Van, aki felveszi, nézegeti, s aztán vagy hazaviszi, vagy eldobja. Jómagam is őrzök egy követ. Pireuszban találtam. Parányi lyukján át kékiett a tenger. A vízparti r-.mberek Tyúkistennek nevezik a lyukas követ, s hitük szerint szerencsét hoz a megtalálónak. Nekem eddig még nem hozott. Párdi Mihály malakológus azt mondja, ne is várjam, illetve ne a kőtől várjam. Valamilyen apró állat ..rághatta át” magát rajta, vagy az is lehet, hogy a természet „kispórolta” belőle az anyagot, s az évszázadok során a tenger sós vize. hullámzása kilyukasztotta. A malakológia az állattannak a puhatestűekkel foglalkozó ága. Párdi Mihály, a Volán kunhegyesi telepének nyugdíjas vezetője autodidakta módon lett malakológus. — És véletlenül is — teszi hozzá. — Gyerekkoromban bélyegeket, régi pénzeket gyűjtöttem. A háborúban sajnos elveszett az akkor már ’tekintélyes gyűjteményem. Annyira szerettem a bélyegeket, hogy újra gyűjteni kezdtem. A ’60-as években Dorogon volt egv Ki mit gyűjt? országos klub. ahová én is sokat jártam. A klub újságjában megakadt a szemem egy hirdetésen: ,.dr. Petrikovics László szerencsi főorvos megvételre kínálja tengeri csiga- és kagylógvűi- teményét”. Kíváncsi voltam, megnéztem, s rabul ejtett. Mondanom sem kell. hogy megvásároltam. Egv bőrönd, s egy zsáknyi megkövesedett csigával, kagylóval állítottam haza a család nem kis rémületére. — Ma már egy szobát foglal el e gyűjtemény. — Húsz év alatt vásároltam. cseréltem. Ásványbörzékre járok. bányagödrökben, úton. útfélen kerosem a köveket, a hiányzó darabokat még ma is. Az idén például Olaszországban jártam a feleségemmel. Q természetesen inkább az ékszerüzlet érdekelte, engem meg a csigák. Szerencsére megértő asszony, s megegyeztünk Aranyékszert itthon is vásárolhatunk, de hol vegyek tengeri kagylót az Alföld közepén? Sok ismerős, egykori barát is küld nekem külföldről ritkaságokat. Tudomásom szerint, az országban a harmincnál alig több malakológus közül csak tizenöten rendelkezünk tengerből származó anyaggal. A gyűjtemény 20 ezer csigából, negyven tengeri csillagból, 450 kagylóból, har- m!nc korállból néhány teknőcből, csikóhalból sünből, gömbhalból, fűrész ősrájából, s egy kis krokodilból áll. Az egyik szebb mint a másik. Mellettük vagy ezer ásvány, üvegként csillogó kristályos gipszrózsák, azúrkék kövek, markazit darabok. Százmillió évekkel ezelőtti emlékek, kőbezárt életek. Az egyik a tenger mélyéből, a másik az Uraiból. a harmadik Svájcból származik. Mindegyiknek külön története van. Á gyűjteményben, természetesen számtalan hazai ősmaradvány is látható. Párdi Mihály összegyűjtötte a kunhegyes környékén előforduló összes csigafajtát. S a hazai a vitrin legfőbb dísze is egy nyolckilogrammos mamutfog, amely Tiszabura környékén került elő a Tiszából. — A gyűjtemény egy részét két éve kiállításokon láthatjuk, de hogy tudta ennyi ideig titokban tartani? — Nem büszkélkedtem vele sehol sem. Akik viszont tudtak a gyűjteményről — még a gyerekeim, s az unokáim — sem nagyon értették mit lehet szeretni egy kődarabon. A titok akkor derült Ennyi kincs már arra kötelezi az embert, hogy megossza másokkal ki. amikor elkészült Kunhegyesen a könyvtár, ahol „másodállásban” dolgozom. Szóba kerül hogy, a hagyományos szolgáltatások mellett kellene még kiállítást is csinálni. Jó, de mit állítsunk ki? — kérdezték a könyvtárosok. Mit? Hát például a csigáimat. A kiállítást kétezerötszázan nézték meg, a vendégkönyv tanúsága szerint is igen nagy sikere volt. Azóta Tiszaföld- váron, Martfűn, Szolnokon, Mezőtúron. Kisújszálláson, a Hortobágyon, Balmazújvárosban, Derecskén is bemutatták a gyűjtemény egy részét. Rövidesen peidig Túr- kevén láthatja a közönség. — A gyűjtemény híre eljutott a Természettudományi Múzeumba is. — Biztatnak, hogy végezzem el az anyag tudományos feldolgozását. Ehhez nagyon sok idő kell. Nekem pedig ebből van a legkevesebb. Párdi Mihály hiába nyugdíjas, igen elfoglalt ember. A gyűjteménye gyarapítása, könyvtári munkája mellett gombavizsgáló, sőt az Eötvös Loránd Tudományegyetem megbízására a környék gombalelő helyeinek térképét is ő készíti. A lakás egyik szobájában kaktuszokat nevel, több mint 300 félét. S él még benne az első hobbi, a bélyegek és a régi pénzek gyűjtése is. Ugyancsak feldolgozásra vár több mint 200 ezer bélveg és régi pénz. Mindemellett aktív, tagja a Malakológusok Baráti Körének, a Miskolci Asvány- gvűitő Körnek, a Magyarhoni Földtani Társulatnak. — Ennyiféle érdeklődés láttán óhatatlanul is arra gondolhat bárki, hogy pályát tévesztett ember. — Nem érzem magam annak. Gépjármű-forgalmi tisztiiskolát végeztem, szerettem a szakmámat, az embereket. Az viszont biztos, hogy a kövületek gyűjtése most már több mint hobbi Ennyi „kincs” már arra kötelezi az embert, hogy megossza másokkal. Ezért is adom oda szívesen kiállításokra. Nézzék, gyönyörködjenek benne az emberek, hátha kedvet kapnak ők is ezeknek az értékeknek a megmentésére), Összegyűjtésére. T. G. Egyesülés — távlati célokért Kutatás, fejlesztés, beruházás Párdi Mihály gyűjteménye egy részével Rugalmas ajándékcsere A karácsonyi ünnepek elmúltával is sokan járják az üzleteket, ám többnyire nem vásárlási szándékkal, hanem hogy a több példányban kapott, vagy más okból feleslegesnek bizonyult ajándékokat megpróbálják más, hasznosabb dolgokra kicserélni. Gyakori — hiszen az egy- egy korosztálynak ajánlott játékok választéka még mindig nem túl bőséges —, hogy egy családon belül a gyerekeknek többen veszik meg ugyanazt, s ezen is csak a csere segíthet. A játékok cseréjénél szigorúak az egészségügyi előírások, ezért csak 3.x eredeti gyári csomagolásban veszik vissza az üzletek, kizárólag ezeket adhatják ugyanis el ismét. Viszont nem ragaszkodnak a vásárlástól számított 8 munkanaphoz, a vétel időpontjának akkor is december. 24-ét tekintik, ha a vásárlás előbb történt, s ezután 8 napig kicserélik a felesleges játékokat. sportszereket. Hideg zuhany Két diák a presszósarokban. A fekete hajú, kék szemű srác mögött narancsszínű és absztrakt mintás a fal, — nyomott orrú, bávatag tekintetű társa pedig almazöld háttér előtt szótlankodik. A göndör fekete előtt fél pohár gyömbérsör. A kissé bamba langaléta gesztenyepürót evett. A maradékot kapirgálja unottan az üvegtállka oldaláról. — Ha igazán jó kapus akarsz lenni, tedd azt, amit Grosics — töri meg a csendet az alacsonyabb. — Miért? Miit csinált a „Fekete párduc”? — nyújtja komikus pózban hosszú virgácsait, oldalt az asztaltól, a hórihorgas. — Hát nem olvastad azt a hogyishívják című könyvét? Abban írja. hogy a szolnoki „Kolbász” kapuja mögött ácsorgott a meccseken, ott kezdte szoktatni a reflexeit. — Olyan nagy ember volt „Kolbász”?... Te, megvan neked az a Grosics-köny v ? — Nincs. De a könyvtárból kiveszem, és odaadom... A jövő héten.... Addigra kiolvasom a másikat, ami nálam van. Te nem vagy beiratkozva? — Nem... Mi van nálad? — A KRESZ. — Autót vesztek? — Öhön... Már tavaly úgy volt, hogy majdnem... Csak... — Nem volt még „tehetség”, mi? — Da-da... Ti is szereztek? — Miazhogy. Már két évvel ezelőtt vehettünk volna. De úgy voltam vele, rakja össze a fater meg a mutter a pénzét. Az enyémhez ne nyúljanak. Hű, ha meglesz, öregem! Fel Lillafüredre, alá a Balatonhoz! Csak úgy kóstolgatom az autóstopos spinkókat... Autó meg egészség legyen, apám. A többi jön. — Pénz, apikám. pénz. No meg persze autó... Te, én szisztematikusan figyelem a csajokat. Nem mondom, a jóképű krapekokra is buknak, de ha kocsid van, tiéd, akit akarsz... Hogy ájuldoznak majd a fiókák az isiben, mikor befutok a Ladával, pláne, ha későn kelek. Hát még, amikor kirakom a másik suliba járó babákat. — Veled milyen nők járnak? — Sötétek... Tudhatod, milyen süketek az ember osztálytársnői... Abból a szempontból nem is tudnak érdekelni. Éveken át túlságosan kiismeri őket az ember. — Mi is a te ősatyád? — Az efemben gürizik, járja a nagygazdaságokat. Mióta az eszemet tudom, csak hetenként látom. Kicsit régimódi aggatya, de azért lehet tőle embereskedni. Hirtelen beljebb kapja csöves gá- tyójú lábadt a fiú, s a tartásán is javít. — Nézd csak azt a klapcit! Most jön azzal a szőke misszel... Ha még stréber alakot láttál! 0 az egyetlen ötös átlagú az osztályban. Valóságos érzéketlen fakir. Mióta jár evvel a cicával, szűzanyám! Szürke, unalmas népség. Pedig a nőéiről lerí, hogy nem lenne semmi jónak el- rontója. Az ilyen pumamozgású, sanda szépség a legveszedelmesebb... Csak sejteném, mit harap ezen az ürgén... Figyeled? A nő máris idelesett, Éppúgy, mint egy puma: mintha nem is ránk nézne... Várj csak, lesz itt becsapódás! S*zé’.es, nehézkes mozdulatokkal szed elő nadrágzsebéből egy kihajtott „Füles”-! a lakli. Keresztrejtvénynél van kinyitva a lap. — Te, hogy van németül — itt? — Hír — mondja amaz, kiejtés szerint. — Az három betű, itt meg csak kettő van. Hülye volt, aki a rejtvényt csinálta... Most ess hasra, öregem! Feláll, a „Füles”-t markába szorítva sétál osztálytársa asztalához. — Csao, puszi magának hölgyem, szia „Csúcsa”, meg amit akartok..: Te, ehhez a te kapacitásod szükséges... Tudom, hogy itt, németül „hír”, de ez három betű. Itt a rejtvényben... — Négy — szakítja félbe szerényen a kislány. — Mii négy? Hir — akárhogy számolom, három: há egy, i kettő, er három. — Csakhogy úgy kell leírni németül : h i e r... — Hát ez mostmár egyenesen katasztrofális! — szellemeskedne zavartan a colos. — A rejtvényben meg csak két kocka van rá... Ez hogy lehet? — Da — mosolyog szelíd maga- biztossággal a lány, amitől mostmár végleg odavan a nyurga fölényeskedése. — Da-da — igen-igen... De — végképp nem értem... Ha meg már négy betű a „hír”, mire megyek két •kockával? — D á ! — nyomja meg a szót a süldőlány. — Így is szokta mondani a német — „itt”. Dá. — Koszi, maga angyal... Már rég szerettem volna bemutatkozni — nyújtja lezseren lapátnyi pradiját a derékibatört magabízó. — Már bemutatkozott — forrázza le a kislány, s miközben éppencsak újjahegyét pöccinti a fiú tenyeréhez, már is tüntetőleg fordul vissza a stréber „Csucsá”-hoz. Aki eddig is egy buddhaszobor nyugalmával viselte el osztálytársa „hódítási” manőverét. Tóth látván
