Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
1985. DECEMBER 2SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kell a feszültség Hétfői riport Ott, ahol a 32-es főút elhagyja a várost, keskeny beton- csík szakad ki belőle. De nem mondható éppenséggel „hosz- szú életűnek”, hiszen pár száz méter után kerítés állja útját. A drótfonaton túl szürke egyemeletes épület bontakozik ki a ködből. Megnyomom a csengőt, halk berregés hallatszik, s a vaskapu nyikorogva adja meg magát... Magas, kék köpenyes férfi jön elém, s pár pillanat múlva már az Országos Villamostávvezeték Vállalat szolnoki üzemegység vezetőjének irodájában ülök. Juhász János készségesen magyaráz: — Azt a villamos energiát, amelyet az erőművek megtermelnek. a vállalat szállítja el nagyfeszültségű vezetékeken a fogyasztási centrumokba. A mi állomásunk a Szovjetunióból, a Gagarin Hőerőműből, valamint Paksról kapja a villamos energiát — mutatja a falon függő hatalmas térképen az üzemvezető, amelyet át meg átszabdalnak a különböző színű folyamatos és szaggatott vonalak. —•' Jelenleg az országos alaphálózat 400, 220 és 120 ezer voltos, de az ezredfordulóra az egész 400 ezres lesz, — folytatja Juhász János. — Tudja, minél nagyobb a feszültség, annál több energiát lehet elszállítani nagy távolságokra. Ez annál is inkább fontos, mert a megtermelt villamos energia nem tárolható, de a pillanatnyi igényeket viszont mindig ki kell elégítenünk. Ezt kívánja az ország érdeke is. Szóval a vezetékeken ideérkező energiát mi redukáljuk, és 120 kilovoltos adjuk a Titásznak. Az pedig újabb feszültségcsökkentés után, 10 illetve 20 kilovolton továbbítja a fogyasztókhoz, — Erre azért van szükség, mert a 20 kilovolt légvezetékeken, a 10 kilovolt pedig földkábeleken jut el a felhasználókhoz Már biztos megfigyelte, hogy a városokban nincsenek villanypóznák, mint a kisebb településeken. Ez azért van mert a városi fogyasztók 10 kilovoltos földkábeleken kapják a villamos energiát. Az ablak osztott képernyőjén át látom, hogy a tartóoszlopokon lévő szerkezetek katonás rendben sorakoznak. — Ezek ugyanolyan kapcsolók, mint a lakásokban található kisautomaták — bólint feléjük az üzemvezető. Zárlat esetén azonnal kikapcsolják a rendszert. — Gyakran előfordulnak üzemzavarok? — teszem fel az újabb kérdést. — Különösen télen — válaszolja, amikor a zúzmara rárakódik, könnyen leszakadnak a vezetékek. Persze, az itteni automaták azonnal bemérik, hogy a vezetékszakasz hány százalékánál lépett fel a hiba. Tulajdonképpen, ez a szerkezet a vezeték ellenállását méri, s a kilométer ismeretében pontosan meg tudjuk határozni, hogy hol keressük a bajt. A vezénylőteremben csend honol, csak a szekrények vezetékein tovasurrandó áram halk duruzsolását hallani. A különböző kapcsolók, mérőórák, műszerek között, szinte lehetetlen kiigazodni, az avatatlan szemnek. Persze. Gutái Ferenc szolgálatvezető elektrikusnak a kisujjában lehet minden ismeret, hiszen 1954 óta dolgozik a vállalatnál. — Nézze, itt sosem lehet okos az ember — tárja szét a karját az ötvenes éveiben járó férfi. — Hiszen, amit ma tudunk, az szinte semmit sem ér holnap Ebben az iparágban óriási a fejlődés. Erre csak egy példa: 15 év alatt teljesen kicserélődtek az állomás berendezései. — Kinn voltunk a jászberényi távvezetéknél — lép be a műhelybe Bató István szerelő. — Ez az egyik legrégebbi vonalunk, úgyhogy éppen megért a felújításra. — Szerepel is a reparálás a tervben — szól közbe Kántor László a távvezetékesek részlegvezetője. Éles, csontig ható szél ci- bálja a kabátunkat. Az udvaron lépkedünk. — Ott a 220 ezer volt alatt — mutat a vajsárga tartóoszlopok felé kísérőm — nyáron sem ajánlatos szandálban szaladgálni, mert úgy feltöltődik, hogy a fű biztos meg-megy csipkedi az ember lábát De ha szőlősterületek felett halad a nagy- feszültségű távvezeték, a műveléshez szükséges tartó- drótokat is földelik, mert másképpen komoly áramütéseket okozhat. Közben ránk esteledett.- Nézze, mi akkor örülünk igazán, ha nem beszélnek rólunk, mert olyankor biztos nincs semmi baj az energiaellátással — nyújt kezet Juhász János. Kilépek a kapun. A távolban már a város fényei viliód znak... N. T. Közgyűlés az Autóklubban A Magyar Autóklub szombaton a Budapest Kongresz- szusi Központban tartotta tisztújító közgyűlését. A tanácskozáson jelen volt Czi- nege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Kiss Dezső, az Autóklub elnöke nyitotta meg a közgyűlést, majd Balogh Tibor főtitkár számolt be az elmúlt öt esztendő munkájáról, s vázolta a további teendőket. Megállapította, hogy az Autóklub tagjainak a száma az öt évvel ezelőtti 173 ezerről 430 ezerre emelkedett, s ez azt jelenti, hogy ma az autótulajdonosok egy- harmada klubtag. Az elmúlt években számottevően javult az Autóklub szolgáltatásainak színvonala: 21 új műszaki állomás létesült, 8 további segélyszolgálati állomást hoztak létre, elkészült a budapesti új segélyszolgálati bázis, kiépült az úgynevezett miniállomások hálózata, s jelentősen fejlődtek a technikai felszerelések A főtitkári beszámoló után Urbán Lajos közlekedési miniszter szólalt fel. Elmondta, hogy a hetedik ötéves tervidőszak idején várhatóan 550—600 ezer személygépkocsi beszerzésére lesz lehetőség, 2000-ig 2,3 millióra bővül a hazai személyautópark. A miniszter kiemelte: az Autóklubnak a jövőben fokozódik a szerepe a közlekedési morál javításában, a közlekedés kulturáltabbá tételében. Végezetül a közgyűlés megválasztotta a tisztségviselőket. Az elnök újból Kiss Dezső, az ügyvezető elnök Valter Medárd lett, a klub főtitkárává ismét Balogh Tibort választották. Bolgár pirtmunkás- küldöttség érkezet! megyénkbe Tegnap megyénkbe érkezett a Bolgár Kommunista Párt Kjusztendil Megyei Bizottságának háromtagú küldöttsége, amelyet Lubomir Klecskov, a megyei pártbizottság titkára vezet. A párt- munkáskiildöttség egy hetet tölt megyénkben, és tanulmányozza a pártmunka tapasztalatait. Szelíd atom Az atomenergia békés fel- használásának szovjet eredményeit bemutató kiállítás nyílik kedden Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Több mint százféle berendezés, makett ismerteti meg a látogatókkal, hogy miként fogják az energiatermelés, az orvostudomány szolgálatába az atomot. Karácsonyi ajándékkiállítás és- vásár nyílt csütörtökön, Budapesten a Csehszlovák Kulturális- és Tájékoztató Központban. A kiállítást mindennap 10-től 18 óráig láthatják az érdeklődők, és karácsonyig nyitvatart a VI, Népköztársaság útja 21. alatt Ágazati szakszervezetek kongresszusai (Folytatás az 1. óidéiról) álértéke mérséklődött, így a bányászok egy rétegének életszínvonala csökkent. Ma már nem eléggé vonzó a bá- nyászlakás-építési akció sem. A bányászatban alkalmazott gépállomány jelentős hányada — csaknem 40 százaléka — nem felel meg a mai műszaki-technikai követelményeknek. Ebben az esztendőben nem volt zavartalan a lakosság szénellátása, és a bányászok sokszor már elviselhetetlen mértékű túlórázásra kényszerültek. Ezzel kapcsolatban a főtitkár hangsúlyozta, hogy a szakszervezet a jövőben határozottabban fellép a túlműsza- kok mértéktelenül nagy száma ellen. A szakszervezet véleménye szerint nem lehet a tervek teljesítését a dolgozók áldozatosságára és a szabad napi termelésre alapozni, mielőbb meg kell teremteni a korszerű és gazdaságos bányászat megfelelő műszaki hátterét. A bányaipar gondjainak enyhítésére kidolgozott javaslatait a szakszervezet úlglytnevezett „csomagtervben” eljuttatta a politikai és kormányszerveknek. Ebben pontosan meghatározták, hogy reálisan milyen feltételrendszer biztosításával növelhető a széntermelés A kormány elismeri a bányászok áldozatos munkáját és arra törekszik, hogy a hetedik ötéves tervben visszaállítsa a bányászat társadalmi rangját. Készülőben van olyan pénzügyi szabályozós, amely a szénbányászat egészében mostaninál jobb feltételeket teremt. A következő tervidőszakban 8000 bányászlakás megépítésére lesz lehetőség, az eddigi 100 000 forintról 200 000 forintra emelik a bányászoknak adható lakásépítési-vásárlási támogatás összegét. Kovács László előadását hozzászólások követték. A vitában szót kért Havasi Ferenc is. Hangsúlyozta, hogy a hazai szénbányászatban pillanatnyilag kialakult nehéz helyzet semmiképp sem a föld alatt dolgozók hibája. Nem ők az okai a sokakat érintő szénellátási nehézségeknek. Köztudott, hogy már Ijó néhány esztendővel ezelőtt, korábban kellett volna megkezdeni az új bányák építését, a régiek korszerűsítését, a technológia fejlesztését. A több évig tartó tétovázás következménye a napjainkra kialakult helyzet. A bírálat azokat illethé'ti, akik sorozatosan hibákat követtek el annak idején a szénszükségletek mennyiségi felmérésében, a szénbányászat jövőjének megtervezésében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a régi tervek szerint hazánkban most évi 17 millió tonna szenet 'kellene kitermelni, a gyakorlat viszont azt igazolja, hogy a 24—25 millió tonna is kevésnek bizonyul, nem elegendő az ipar és a lakosság energiaigényeinek kielégítésére. A lakosság ellátására eredetileg szánt (szénmennyiségbőll korábban évente 4 millió tonnát terveztek, ám a napjainkban felszínre hozott több mint 5 millió tonna szén is kevés, s ezért sajnos importra szorulunk. Visszatérve a beszámolóban hallottakra — mondotta Havasi Ferenc — egyetértünk azzal, hogy mértéktelen túlóráztatással nem lehet felzárkózni a kívánt mennyiségi követelményekhez. Helyes, hogy a szak- szervezet, mint az egyik legjelentősebb érdekvédelmi szerv továbbra is szívén viseli a bányásztársadalom fizikai és lelki állapotát, fellép az egészséget károsító túlterhelés mindennemű formája ellen. Nyilvánvaló, hogy a megoldás — ahogy ez a vezetőség beszámolójából kiviláglott — többek között a műszaki fejlesztésben, az újító-alkotó szellem támogatásában és nem utolsó sorban bánvászaink élet- és lmunkakörülményeinek mielőbbi javításában rejlik. A gondok ellenére örömmel tölt el valamennyiünket, hogy a nehéz próbatétel időszakában bányászaink erőfeszítéseinek eredményeként sikerült az idén a lakosság számára szükséges 5,2 millió tonna szenet felszínre hozni. Havasi Ferenc a továbbiakban elismeréssel nyugtázta a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének erőfeszítéseit. A szakszervezet az elmúlt öt évben is eredményesen munkálkodott azért, hogy a szűkös anyagi lehetőségek ellenére is javuljon a tagság helyzete, fejlődjenek a bányászság élet- és munkakörülményei. Most is a szakszervezet kezdeményezésére határozták el a párt és kormányszervek, hogy 1986-ban az eredetileg tervezettnél nagyobb mértékű bérfejlesztést biztosítanak a szénbányák föld alatti dolgozóinak. Hozzászólásának befejezéseként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az |MSZMP főtitkárának jókívánságait a kongresszus résztvevői számára. Ugyancsak a vita felszólalói között volt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. Tegnap reggel az elmúlt öt év szakszervezeti munkáját összefoglaló beszámoló feletti vitával folytatódott Tatabányán a BDSZ XXIII. kongresszusa. Ezen a napon is részt vett a tanácskozáson Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. Ott volt és felszólalt Kapolyi László ipari miniszter is. A kongresszus befejezéseként a küldöttek megválasztották a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének 103 tagú központi vezetőségét. A BDSZ elnöke Havrán István, főtitkára Kovács László lett, titkárai Lajer László, Orosz József és Korompay Péter. Társadalmi program a betegségek megelőzése Szombaton és vasárnap az MSZMP XIII. kerületi bizottságának székházában zajlott az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének IX. kongresszusa. A szakszervezet 250 000 tagját képviselő, több mint 300 küldött a kétnapos kongresz- szuson megvitatja a szakszervezet öt évi tevékenységét, az egészségpolitikai célok elérésében való közreműködését. Részt vett a tanácskozáson Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese, és dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára is. Dr. Babies Antal akadémikus elnöki megnyitója után dr. Fűzi István főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést: a szakszervezet központi vezetőségének írott jelentéséhez, s a kongresszus elé terjesztett többi dokumentumhoz. A jelentés rámutatott: a szakszervezet egyre nagyobb részt vállal az egészségpolitikai feladatok kimunkálásában és megoldásában, teljesíti érdekképviseleti szerepét. Előmozdította az egészségügyi intézmények (megújítását, rekonstrukcióját is. A betegek ellátását és az egészségügyi dolgozók munkáiét nehezítő hiányosságok közt: említette a ielen- tés. hogy egyes intézmények elavult élelmiszer-, mosodai, energiaszolgáltató egységei iakadáilyozzák a zavartalan működést. Az utóbbi öt évben gyarapodott az egészségügyi dolgozók létszáma, területi elhelyezkedésük azonban aránytalan. Vidéken például kevés a fogorvos, a szakdolgozói, kisegítői munkakörökben kevés a személyzet, növekszik a fluktuáció. Gond az is, hogy az egészségügyi dolgozók átlagkeresete 15— 130 százalékkal alacsonyabb mint a népgazdaság más ágazataiban dolgozóké. Erkölcsi megbecsülésük sem megfelelő. A munkafeltételek, bár nem kielégítően, de javultak, s ehhez hozzáiá- rult a szakszervezet is. Elősegítette a baleseti veszélyforrások, a munkaártalmak csökkentését. A vitában felszólalók a szakszervezeti munkáról szólva hangsúlyozták: a bizalmiak akkor a legaktívabbak, ha betölthetik érdek- képviseleti szerepüket, érdemben hozzájárulhatnak a munkahelyi döntésekhez. Többen szóltak az egészségügyi intézményiek munkaerő-gazdálkodásról, bér- és munkaerőhelyzetéről. Szorgalmaizták, hogv az orvosok. gyógyszerészek és más diplomások átlagkeresete fejezze ki áldozatos munkájuk valós értékét, a szakképzett, három műszakban is foglalkoztatott egészség- ügyi dolgozók átlagkeresete érje el az ipari szakmunkásokét. Az író szavaival érveltek: a pénz azért kell a gyógyítóknak, hogy ne kelljen pénzért gyógyítaniuk. Az egészségügyi dolgozók élet- körülményeivel foglalkozva, lakásépítésükhöz a ielenle- ginél több központi és helyi támogatást igényeltek. Néhány felszólaló javasolta, hogy az egészségügy feladataiból adódó úi követelményeknek megfelelően korszerűsítsék az orvos-, szakorvos- és gyógyszerészképzést. A vitában felszólalt Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Beszédében elmondta, hogy a kongresszus az utóbbi öt évben és korábban létrejött eszközök, intézmények bázisán, a belső demokratizmus, a tisztességgel vállalt és ellátott munka eredményeinek birtokában veheti számba a tennivalókat. Kifejtette: a társadalomnak igen fontos a saját egészsége, ezért az egészségügyi ellátás eredményeinek az egész társadalmat érdekelni kell. Valószínű. hogy a következő években csak körülhatárolt területen és egészségügyi szakágak egy részében lehet jelentősebb fejlesztést megvalósítani. A megelőzésnek minden körülmények között ingyenesnek kell lennie. Az államnak, a kormánynak, a társadalomnak közösségi forrásokból, közösségi részvétellel állami eszközökkel kell támogatnia azokat a szolgáltatásokat, amelyek a betegségek megelőzését segítik elő. Beszéde befejező részében Csehák Judit javasolta, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete kezdeményezze a SZOT kongresszusán a megelőzésre irányuló társadalmi program kialakítását, és a szakszervezetek — legfőképpen az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete — vállaljon ebben jelentős szerepet. Szintén a vasárnapi vita felszólalói között volt Nagy Sándor, a SZOT titkára. A kongreisszuson megválasztották a 95 tagú központi vezetőséget, valamint küldötteiket a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára. Az elnök dr. Szabó Zoltán, a főtitkár dr. Fűzi István lett. A titkárok: dr. Gulyás Judit, dr. Karmos Miklós és Vass Tiborné.
