Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
1985. DECEMBER 21- SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Maróthy László, Losoncai Pál és Lázár György az ülésteremben, a második sorban: Havasi Ferenc, övári Miklós, Gáspár Sándor és Kádár János (Folytatás a 2. oldalról) rözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítmények a tervezettnek megfelelően javulnak. A társadalombiztosításból származó jövedelmeknek a szociális juttatások részaránya a lakossági jövedelmekben kis mértékben, 34 százalékról, 36 százalékra nő. A tervben kifejeztük azt a hosszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás a népgazdaság összteljesítményével arányosan bővüljön. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhoz kötni. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, mert a terv kimondja: a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is lépünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkiegészítő intézkedésekkel növeljük a kis -“nyugdíjak vásárlóerejét, s a mainál tágabb körben őrizzük meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A családi pótlékok és az ösztöndíjak vásárlóerejét — a tervA következő években tovább növeljük a szociálpolitikai kedvezményeket. Jövőre már az átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnak a fiatal házasok és a többgyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jóváhagyni. — A tervkészítés befejező szakaszában figyelmünket a gazdasági és a műszaki fejlődés kulcspontjaira, az elosztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre összpontosítottuk. Megújítottuk a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg újakat bocsátottunk útjukra Ezen felül — a vállalatok önállóságára építve — szervezési és más állami intézkedéseket tartalmazó gyakorlatias cselekvési programokat dolgoztunk ki arra, hogy elterjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási távolságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabona- termesztési program végrehajtása. Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a . központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésének a föltételeivel és sokrétű összefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A tervidőszak során fokozatosan, _a jövedelemtermelő képesség időszak egészét tekintve — megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány már tavaly kijelölte népesedéspolitikánk hosz- szabb távra és középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja a nagyobb összegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási díj. Teljessé válik a bölcsődei és az óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményeinek működtetésére és fejlesztésére a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, 5—6 százalékot, oktatási és művelődési célokra pedig változatlatlnul 8—9 százalékot fordítunk. A tervidőszakban az egészségügynek kiemelt feladata, hogy korszerűsítse az alapellátásnak, tehát az általános, a gyermek-, az üzemorvosi és a fogászati szolgálatnak a munkáját, javítsa azoknak gépekkel és műszerekkel való ellátottságát. Társadalmi és gazdasági program készül a közoktatás fejlesztésére. Ebben nagy hangsúlyt kap az. hogy az oktatást a közelmúltban elfogadott oktatási törvény alapján — tartalmilag és szervezetileg korszerűsíteni kell. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. bővülésével arányosan tágí- tan> kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét. A jövő évtől kezdve fokozatosan mérsékeljük az eredményesen dolgozó vállalatok fejlesztési, adó- és kamatterheit avégett, hogy megkönnyítsük a népgazdasági célokhoz kapcsolódó, ígéretes beruházásokat. Az előnyös kivitel nagyarányú növelésére vállalkozó gazdálkodó szervezeteket a fejlesztéshez kapcsolódó különféle pályázatokkal és megállapodások keretében kedvezményekkel ösztönözzük. Avégett, hogy a népgazdasági és a vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat a nagyvállalatokká s a jövőben is így teszünk. Tapasztalataink arra mutal- bak, 'hogy a vállalatok középtávú tervezőmunkájában határozott fejlődés megy végbe: az eredményes gazdálkodás kulcsát vállalataink közül egyre többen a belső erőforrások és a piaci lehetőségek sokoldalú kihasználásában keresik. A jövő év derekáig a megyei, városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztését' az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezenkívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erősíteni, népességmegtartó képességét növelni. A VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb részét már az idén bevezettük, s így azok meg- ’smevéf e és az átállás _ már nem zavarja az új tervidőszak indulását. A kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglévő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan célirányosan és takarékosan használják fel, s ha felelősség e tekintetben mindenütt erősödik, így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetébe. A VII ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja ä haladás irányát, s összefogott föltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. A Minisztertanács elnök- helyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amelyben elsőként Bognár József az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója a Magyar Tudományos Akadémia világgazdasági kutatóintézetének igazgatója szólalt fel. Többek között hangsúlyozta: a terv- és költségvetési bizottság az Országgyűlés többi bizottságával együtt — az utóbbi hónapokban nagy energiát fordított a VII. ötéves terv sokoldalú megvitatására. Bognár József ismertette a bizottságok eszmecseréinek néhány lényeges észrevételét hangsúlyozva, hogy a terv- és költségvetési bizottság alapos, a részletekre is kiterjedő vita után alakította ki álláspontját. Különös figyelmet fordítottak arra a potenciális veszélyre, amely a magyar gazdaság elmaradásának következményeképp jelentkezhet az elkövetkező években, s ami csak akkor hárítható el, ha a gazdaságban szelektívebb cselekvési és erőteljesebb exportorientációt tudunk megvalósítani. A szükséges döntések halogatása esetén azonban fenn áll a veszélye, hogy továbbfolytatódik az a folyamat, amely a KGST-n belül csak alacsony forgalmi növekedést tesz lehetővé, a nyugati piacon pedig térvesztést okói. A versenyképesség biztosítása nemcsak vállalati probléma, mert annak makrogazdasági feltételei is vannak. Bognár József ezután ismertette a terv- és költség- vetséi bizottság, valamint a többi parlamenti bizottság elnökeinek közös javaslatát, amely leszögezi; a terv- és költségvetési bizottság egyetért a kormány azon álláspontjával, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi állapotában a javasoltnál nagyobb növekedésű ütem és export tervezése nem lenne reális. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a tervben szereplő növekedési ütem és exportnövekedés esetén a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak ami — tekintettel más országcsoportok erőteljesebb növekedésére és piaci előretörésére — a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár. A bizottság rámutat arra is, hogy a makroökonómiái értelemben elkerülhetetlen fékezési politika az elmúlt években még nem párosult olyan szelektív cselekvési rendszerrel, ami a gazdaságos, vagy megfelelő intézkedésekkel gazdaságossá tehető exportkapacitások teljes feltárására vezetett volna. Javasolja, hogy az Országgyűlés utasítsa az állandó bizottságokat; a következő esztendőben az illetékes kormányzati szervek és külső szakértők bevonásával vitassanak meg olyan elgondolásokat, amelyek helyzetünk és a világgazdasági körülmények ismeretében további növekedési és exportforrások feltárására vezetnek. Indokoltnak látszik, hogy e kritikus, a magyar gazdaság nemzetközi elhelyezkedését hosszabb időre meghatározó kérdések és összefüggések cselekvési rendszerének kialakításában a törvényhozás nyújtoson segítséget a kormányzatnak és a gazdasági életnek. A javaslat ismertetése után Bognár József átadta az Országgyűlés elnökének a tér» vezetet, majd a bizottságok nevében is javasolta, hogy a VII. ötéves terv törvényjavaslatát — a terv- és költségvetési bizottság által írásban benyújtott módosító indítványokai együtt — a képviselőtestület fogadja el. Szépvölgyi Zoltán (Budapest 57. vk:), Budapest főváros Tanácsának elnöke a törvényjavaslathoz kapcsolódva a Fővárosi Tanács tervgazdálkodásáról szólt. Hangsúlyozta: a VII. ötéves tervben a pénzügyi források a korábbinál szerényebb fejlesztésre adnak lehetősége*-. Ennek ellenére az anyagi eszközök körültekintőbb, takarékosabb felhasználásával el kívánják érni, hogy a következő öt esztendőben folytatódjék a főváros fejlődése, és a lakosság életkörülményei, életfeltételei számos területen tovább javuljanak Havasi Ferenc — Az Országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvény- javaslat szerepel — mondotta elöljáróban. — A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatjuk programunknak. Nem kevesebbre vállakozik, mirtt a gazdasági építőmunka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a tervtörvény-javasla- tot támogatom, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott öt évre. Amikor öt évvel ezelőtt az Országgyűlés a VI. ötéves tervtörvényt elfogadta, számolt azzal, hogy a magyar népgazdaságnak a nyolcvanas években olyan feladatokkal kell megbirkóznia, amilyeDr. Schmidt Ernő (Vas m. 10. vk), a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója egyebek között rámutatott, hogy gazdasági életünk irányítási módszere és gyakorlata nem következetes a hatékony, az eredményes gazdasági munka minősítésénél. Nem elégséges a jó munkára ösztönzés ereje sem. Az átfogó bér és jövedelemszabályozás életbe léptetéséig — amely a tervidőszak második felében várható — olyan átmeneti jellegű intézkedésekre lenne szükség, amelyek a kiemelkedő gazdasági teljesítmények ösatönzésének zöld utat engednek. Vassné Nyéki Ilona (Pest m. 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke elmondotta: Pest megyében az általános iskolás korú gyerekek száma a tervidőszak végére sem csökken, s a tanulni vágyók egy részének továbbképzése sem a fővárosban, sem helyben nem oldható meg. Éppen ezért meg kellene vizsgálni — javasolta —, miként lehetne létrehozni a nagy vonzási körzetű településeken olyan komplett oktatási intézményeket, amelyek az általános iskola mellett a középiskola funkcióját is el tudnák látni. Mérei Emil (Baranya m. 7. vk.), a Mecseki Szénbánekkel addigi fejlődése során még nem találkozott. A feladatot nehezítette, hogy a fejlődést a növekedés hagyományos forrásai már nem, áz intenzív jellegű új források pedig még nem táplálták. Az új forrásokra való rá- épülés akkor sem lett volha egyszerű, ha bővében vagyunk a fejlesztési eszközöknek, illetve, ha a nemzetközi politikában és a világgazdaságban egy békés, „meglepetésektől” mentes korszaknak nézünk elébe. Sajnos, nem ez történt. Bár a hatodik ötéves tervben rosszabbodó nemzetközi feltételekkel számoltunk, a bekövetkezett külső fejlemények a vártnál is kedvezőtlenebbek lettek. A nyolcvanas évekre a világgazdaság és a világkereskedelem növekedési üteme lelassult, de eközben a minőségi szerkezeti változások jelentősen felgyorsultak. A protekcionizmus és a diszkrimináció az állami politika rangjára emelkedett, a szocialista országok ellen — a korszerű technika és technológia áramlásának megakadályozásával — embargó érvényesült. nyák vezérigazgafója a törvényjavaslatról szólva észrevételezte, hogy a feszültség érezhető a célok és cselekvési lehetőségek között. A javaslat a fejlődés dinamikájával összefüggő kérdésekben a korábbiaknál is gyakrabban fogalmaz feltételes mólban. Ennek ellenére annak a meggyőződésének adott hangot,' hogy ennél megalapozottabb törvényjavaslat — a külső és belső feltételekkel reálisan számolva — nem fogalmazható meg. Pál László Istvánná (Somogy m. 3. vk), a szent balé zsi óvoda vezető óvónője választókörzete és a megye művelődési viszonyairól szólt. Utalt arra, hogy a VI. ötéves tervben jelentősen mérséklődött Somogy kulturális elmaradása az országos átlagtól. — Ugyanakkor — figyelmeztetett — a történelmi hátrányok egy része megmarad a VII. ötéves tervidőszakra is. A képviselő javasolta, hogy a VII. ötéves tervben képződő tartalékok egy részét fordítsák az óvodák és az alsó fokú iskolák fejlesztésére. Ezután Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (országos listán megválasztott képviselő) emelkedett szólásra. A világpolitika és a világgazdaság e változásai _a KGST-országoknak, így Magyarországnak is jelentős többletterheket okoztak; a VI. ötéves terv időszakában az exportárak a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk az előrejelzett 60 milliárd helyett 110 milliárd forint lett. Különösen szembetűnő az élelmiszergazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981-es árakon értékesíthettük volna élelmiszer-termékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több. A kamatlábak emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, csökkentettük tartozásainkat. Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szocialista országok majdnem mindegyikében jelentkeztek, (Folytatás a 4. oldalon.) Program a lakáshelyzet javítására Javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás
