Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

2 s; OLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 20­Kommentár Libanoni csúcs Szíriában Damaszkuszban formáló­dik a bejrúti politika — ál­lapítják meg ismét a liba­noni lapok — nem kesergőn, nem dühöngőn. csak tárgyi­lagosan. Nem vitás, hogy Szíria különleges befolyású szomszéd, nemcsak azzal, hogy övé ma a libanoni föl­dön állomásozó legjelentő­sebb haderő (legalábbis ami­óta Izrael csapatai már csak a déli sávban vannak jelen), hanem azzal is, hogy a da­maszkuszi kormány az egyetlen, amely a libanoni dráma valamennyi, vagy csaknem valamennyi szerep­lőjére hatni képes. A had­sereg, a fegyveres erő ebben az országban évtizedes a leg­főbb adu a politikai viták­ban, s a civakodó libanoni csoportok nem utolsó sorban azért respektálják Szíria vé­leményét, mert az komoly katonai erővel is alá van tá­masztva. A mai huzavonában azon­ban nem ez a lényeg, ha­nem az, hogy a szíriai köz­vetítés nélkül végképp nem lenne semmi esély kompro­misszumra a permanens polgárháború országában. Az meg lehet persze, hogy szíriai közvetítéssel sem si­kerül. Az viszont ténynek látszik, hogy a három meg­határozó katonai erővel ren­delkező csoport, Hobeika keresztény miífeiája, Berri síita osztagai és Dzsumblatt drúz fesweresei már abba­hagyták volna talán egymás gyilkolását, ha a vezetők az utolsó pillanatban nem tor­pannak vissza egy már el­készült megállapodás aláírá­sától. Állítólag ez a kompro­misszum másfél hónappal ezelőtt létrejöhetett volna, csak a többi keresztény erő nyomósára Hobeika valami olyasmit követelt a legvé­gén, amit a másik kettő nem akart teljesíteni. A fegyve­rek aztán persze tovább ro- pogtak-ropognak Libanon­ban, keresztények és muzul­mánok lövik egymást, Most fölöttébb komolynak látszanak a szándékok. Da- maszkuszban libanoni veze­tők részvételével taná: oko­zások sorozata zajlott le már eddig is. A viták körül foly­tak és folynak, hogy milyen is legyen a jövő Libanonjá­nak új alkotmányos rendje. Tehát az már eldőlt, hogy felszámolják az eddigit, a vallási alapokon felépített politikai rendet, amelyben mindig maronita az államfő, mindig szunnita a minisz­terelnök, mindig síita a par­lamenti elnök, s a keresz­tények számarányuknál jó­val nagyobb hányadot kap­nak a parlamenti képviselő helyek közül. A muzulmá­nok fel akarják számolni a keresztények régen szerzett előjogait, ők viszont persze meg akarnak belőlük őriz­ni minél többet. Azon fo­lyik hát a vita, hogy milyen passzusokat és lehetőségeket biztosítson minden számot­tevő vallási közösségnek. Szíria ebben segít, meg- egyezniök azonban a liba­noniaknak kell. Avar Károly Túszszedés a bíróságon Különös fordulatot vett a nantes-i bíróságon egy per tárgyalása: a vádlottak tú­szul ejtették a bíróság tag­jait és a rendőröket, miután egyik szabadlábon levő bűn­társuk egy kézigránáttal és egy pisztollyal felfegyver­kezve berontott a terembe, lefegyverezte a szolgálatot teljesítő öt rendőrt és a fegyvereket szétosztotta a vádlottak között. A három férfit és egy nőt egyébként fegyveres rablás elkövetésé­vel vádolják. Szemtanúk szerint a túszok száma mint­egy 30. Két lövés is eldör­dült, feltehetően figyelmez­tető szándékkal. A rendőrség körülzárta a nantes-i bíróság épületét. KB-titkárok részvételével Ideológiai és külügyi értekezlet Bukarestben Tegnap Bukarestben meg­nyílt a szocialista országok vezető pártjainak ideológiai és külügyi értekezlete, ame­lyen a központi bizottságod illetékes titkárai vesznek részt. A tanácskozáson a Bolgár Kommunista Pártot Milko Balev, Dimitar Sztanisev és Sztojan Mihailov; a Cseh­szlovák Kommunista Pártot Jan Fojtik és Vasil Bilakj'a Kubai Kommunista Pártot Lionel Soto Prieto és Victor Manuel Gonzalez; a Laoszi Forradalmi Néppártot Sá­mán Vinaketh; a Lengyel Egyesült Munkáspártot Józef Czyrek, Jan Glowczyk és Henryk Bednarski; a Magyar Szocialista Munkáspártot Be­recz János, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás; a Mongol Népi Forradalmi Pártot C'e- rendasin Namszraj és Cé- renpilin Balhadzsar; a Né­met Szocialista Egységpártot Kurt Hager és Joachim Herrmann; a Román Kom­munista Pártot Miu Dobres- cu, Petru Enache, Cornel Pacoste és Ion Stoian; a Szovjetunió Kommunista Pártját Borisz Ponomarjov és Mihail Zimjanyin; a Viet­nami Kommunista Pártot Hoang Tung képviseli. A tanácskozáson Miu Dob- rescu, az RKP KB PVB pót­tagja, a központi pártkollé­gium elnöke mondott meg­nyitó beszédet, majd a rész­vevők felszólalásai következ­tek. Szovjet moratórium — Washington újabb aggálya Washingtonban érdeklődés­sel tanulmányozzák, azt az új szovjet ajánlatot, hogy a nukleáris kísérletek kölcsönös moratóriumá­nak életbe léptetése esetén a Szovjetunió kész megegyezni az Egyesült Ál­lamokkal bizonyos helyszíni ellenőrzési intézkedésekről. Ezt közölték amerikai kor­mánytisztségviselők, határo­zott előrelépésnek minősítve a legújabb szovjet indít­ványt. Mint ismeretes, a Szovjet­unió augusztusban egyoldalú moratóriumot hirdetett meg nukleáris robbantásaira és a példa követésére szólította fel Washingtont. Az ameri­kai kormány azonban meg­bízható ellenőrzés hiányára hivatkozva tért ki a nukleá­ris kísérletek befagyasztása elől. A szovjet moratórium január 1-ig érvényes, de mint Mihail Gorbacsov szer­dán Moszkvában kijelentet­te: a Szovjetunió kész meg­hosszabbítani a moratóriu­mot, amennyiben Washing­ton is leállítja saját nukleá­ris robbantásait. Amerikai tisztségviselők azt is hangoztatták, hogy a hely­színi ellenőrzésen kívül „még más problémákat” is meg kell oldani. Ilyen ne­hézségnek nevezték, hogy a Szovjetunió szerintük akkor javasolt moratóriumot, ami­kor már befejezte robbanó­töltetek új „családjának” ki­próbálását, míg az Egyesült Államok még nem ért je­lenlegi kísérletsorozatának végére. (Szovjet részről is­meretes módon már több ízben megcáfolták az ilyes­fajta vádakat, jelezve, hogy a Szovjetuniónak betervezett kísérletsorozatát kellett fél­beszakítania a moratórium meghirdetése miattj Az Egyesült Államok ezért csak azután egyezhet bele a nuk­leáris robbantások tilalmá­ba, hogy befejezte kísérlet- sorozatát — mondották ame­rikai tisztségviselők. Véget ért az ENSZ- közgyűlés jubileumi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) meg: atomháborúnak soha nem szabad kirobbannia. Cuellar zárszavában hang­súlyozta: az ülésszak az el­múlt három hónap alatt vég­zett tevékenységével erősí­tette a világszervezet fenn­állásának negyven esztende­je alatt elért eredményeket. Az ENSZ főtitkára bírálta az Egyesült Államokat, ami­ért csökkentette a világszer­vezet költségvetéséhez való amerikai hozzájárulást. Megállapította: az amerikai lépés célja az, hogy politikai nyomást gyakoroljanak az ENSZ erejére és hatékony­ságára. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség megállapította: a közgyűlés a feszültséggel terhes időszak ellenére meg tudta határozni korunk fő kérdéseit és ki tudta jelöl­ni megoldásuk irányát. Végső búcsú Oláh Istvántól Chirac a francia kSIgulitikárél Jacques Chirac, a francia jobboldali ellenzék vezére felvetette nyugat-európai ra­kétaelhárító rendszer kiépí­tésének gondolatát, és nyi­tottabb francia magatarást sürgetett Reagan elnök űr­fegyverkezési programját il­letően a teljes elutasítás he­lyett. A gaulle-ista RPR elnöke, aki a márciusi nemzetgyű­lési választások nyomán a miniszterelnöki poszt leg­esélyesebb várományosának számít, a Le Figarónak nyi­latkozva fejtette ki külpoli­tikai felfogását. Chirac sze­rint a ma nagy kérdése, hogy a nyugat-európai or­szágoknak nem kellene-e, az Egyesült Államokkal együtt­működve, felkészülni, kigon­dolni és hozzáfogni olyan „rakétaelhárító” rendszer létrehozásához, amely alkal­mazkodna földrajzi helyze­tükből adódó sajátos köve­telményeikhez”. Ez lenne a döntő lépés Nyugat-Európa önálló védelméhez, és — mondotta — „kívánom, hogy ha eljön a pillanat, a fran­cia kormány tegyen ilyen értelmű kezdeményezést”. A francia külpolitika alap­elveiben Chirac a gaulle-ista függetlenségi felfogás mel­lett tett hitet, hogy „Wa­shingtonban és Moszkvában számolni kelljen velünk, és külpolitikánkat ne téveszt­hessék össze egyetlen más államéval sem”. E független külpolitika gazdasági és katonai feltéte­leit Chirac szerint meg kell erősíteni, egyebek között a francia atomfegyverek átha­tolási képességének növelé­sével. Chirac kitart ama gaulle-ista elv mellett is, hogy „Franciaország aktívan le­gyen jelen az egész világon Nem vagyunk ugyan szu­perhatalom. de Franciaor­szágnak világhatalmi hivatá­sa van”. Elvtársainak, barátainak, harcostársainak, tisztelői­nek hosszú menete kísérte utolsó útjára tegnap a Mező Imre úti temetőben Oláh István hadseregtábornokot, honvédelmi minisztert, az MSZMP KB tagját. A vörös drapériával szegélyezett, ko­szorúkkal övezett ravatalnál — ahol kitüntetéseit bíbor­párnákon helyezték a kopor­só elé — díszőrségben tisz­telgett az elhunyt előtt az MSZMP Politikai Bizottsá­gának, a kormánynak több tagja, párt- és állami éle­tünk számos személyisége. Elmentek a végső tisztelet- adásra a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei, illetve a teme­tésre érkezett katonai dele­gációk tagjai, s ott voltak a budapesti diplomáciai testü­let képviselői is. A gyászszertartáson — a Himnusz elhangzása után — a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága Visszaérkezett Washing­tonba George Shultz ame­rikai külügyminiszter, aki részt vett a NATO minisz­teri tanácsának ülésén s több európai országban, köz­tük Magyarországon tett látogatást. Shultz a repülő­térről egyenesen a Fehér Házba ment. hogy Reagan elnöknek tegyen jelentést tárgyalásairól. Shultz útban hazafelé a repülőgépen nyilatkozott az őt kísérő újságíróknak. és a Minisztertanács nevé­ben Czinege Lajos mi­niszterelnök-helyettes vett búcsút az elhunyttól. A Honvédelmi Miniszté­rium, a néphadsereg szemé­lyi állománya, a gyászoló csa­lád, a barátok és a fegyver­társak gyászát Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi ál­lamtitkár tolmácsolta. A gyászszertartáson a fegyverbarátok együttérzé­sét Flórián Sziwicki, a Len­gyel Népköztársaság nemzet- védelmi minisztere, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának póttagja tolmácsolta. Ezután a koporsót ágyú­talpakra helyezték, s a gyá­szolók sokasága kísérte a díszsírhelyre Oláh István földi maradványait. A gyász- szertartáson a díszzászlóalj díszmenettel és sortűzzel tisztelgett a hadseregtábor­nok emlékének. A kegyele- tes búcsúztatás az Interna- cionálé hangjaival ért végét. Egyebek között kijelentet­te, az európai szocialista or­szágokba „ismeretszerzés” céljából látogatott el és út­ját igen hasznosnak tekin­ti. Utalt arra, hogy lehet­ségesnek tartja a kapcso­latok további javítását az európai szocialista országok­kal. „Személyes vélemé­nyem szerint most megvan a valódi lehetőség arra, hogy a Szovjetunióval kialakított kapcsolatainkban magasabb sebességre kapcsoljunk. George Shultz befelezte európai körútját BUDAPEST Befejezte háromnapos ma­gyarországi látogatását a bécsi székhelyű Nemzetközi Békeintézét küldöttsége, amelyet Dimitrij Mucsalin igazgató vezetett. HANOI Vietnam 1985-ben a súlyos gazdasági aránytalanságok és a jelentős károkat okozó természeti csapások ellené­re egészében véve előrelé­pett a tárísadalmi-gazdasá- si fejlődésben. Az ár-, bér- és pénzforgalomra vonatko­zó szeptemberi határozatok rossz végrehajtása azonban kedvezőtlen következmé­nyekhez vezetett a negyedik negyedévben — állapítja meg a Vietnami Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak most véget ért ülésé­ről kiadott közlemény. SAN (JOSE A salvadori hadsereg az elmúlt öt hónapban 3289 ka­tonát vesztett a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítá- si Front egységeivel vívott harcokban. WASHINGTON „Az Egyesült Államoknak növelnie kell a Nicaraguára gyakorolt nyomást, minden rendelkezésre álló eszközzel, politikailag, gazdaságilag és katonailag egyaránt” — je­lentette ki Elliot Abrams amerikai külügyi államtit­kár. Külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában meg­erősítette, hogy a kormány­zat kérni fogja a törvényho­zástól a nicaraguai kontrák­nak nyújtott katonai segély folyósítását. TOKIÓ A Japán Szocialista Párt vezetősége továbbra is da­colni kíván a baloldallal, és nem hajlandó módosítani az elfogadásra ajánlottt új programtervezetét — tűnt ki Isibasi Maszasi pártelnök nyilatkozatából. BELGRAD „Nacionalista kilengések” fordultak elő az idén több ízben Szplitben sportrendez­vényeken, illetve utánuk — közölte a jugoszláv parla­ment szövetségi tanácsának ülésén, képviselői interpel­lációra válaszolva. Mirko Bunevszki belügyminiszter- helyettes. Az NSZK-beli Kessen tartomány kancellári hivatala elé gördülő ko­csiban ketten ülnek: egy elegáns, szürke öltönyös úr és egy „szakadt” külsejű fiatalember. Valamennyivel később egyikük leteszi a hivatali es­küt Holger Börner tartományi mi­niszter előtt és ezzel ténylegesen át­veszi a környezetvédelmi miniszté­riumot. De korántsem az elegáns úr az; ő a sofőr, míg utasa, az edzőci- pős, farmernadrágos fiatalember az új miniszter, a zöldek pártjának kép­viselője, a nyugatnémet politikai élet fenegyereke: Joschka Fischer. Nem mintha valaki is elvárta vol­na tőle, hogy az ünnepélyes aktusra nyakkendőt kössön. Végül is be kell látni, hogy a vietnami háborúk el­leni diáktüntetések aktív szervező­je, a frankfurti házfoglaló hosszú utat tett meg, amíg a hatalom elke­seredett ellenfeléből annak részese lett. Joschka Fischert, egy stuttgarti hentes 1948-ban született fiát szigorú katolikus szellemben nevelték. Nem sok sikerrel; ministrálás helyett a fiú inkább a kerékpározást válasz­totta. Az iskola se tudta lekötni, a tizedik osztályt már nem végezte el, fényképésztanoncnak szegődött. Egy évig tartott a lelkesedés, azután a Beatles együttes és Bob Dylan nyo­mába eredt, Hamburgba. 17 éves, amikor a rendőrség Hamburgból visszatoloncolja szűkebb pátriájába. Ugyanebben az évben nősül, termé­szetesen ezt is rendhagyó módon — a skóciai Gretna Greenben, ahol nem akadály, ha a házasulandók egyike se nagykorú. Az ifjú pár Majna—Frankfurtba költözik, s Joschka Fischer új életet kezd: rájön, hogy mindennél jobban érdekli a filozófia. Ismét nekiugrik a tanulásnak, s hamarosan vendég- hallgatóként feltűnik az egyetemi szemináriumokon. Ez az időszak már a legendás diáklázadások kora; a nyugatnémet egyetemisták párizsi társaik példájára az utcákra vonul­nák, Daniel Cohn-Bendit neve ek­kor válik ismertté — és mellette ott van, Joschka Fischer. 1969-ben ke­rül először összeütközésbe a tör­vénnyel ; hét heti elzárásra ítélik, de időközben amnesztiában részesül. A Baader—Meinhof csoport tény­kedését, az erőszakot, a terrort, Bu- back államügyész majd Hans Martin Schleyer meggyilkolását már meg- sokallja. Átmenetileg „visszavonul”, taxisofőrként tevékenykedik, szabad­idejében rengeteget olvas, sőt cik­keket ír az alternatívok lapjába. Egyik ilyen írásában olvasható: ta­lán mégsincs igazuk a baloldali ra­dikálisoknak, amikor elutasítják a parlamentarizmust... Az elsők között csatlakozott 1979 ben a zöldekhez. A párt 1981-es hes- seni (községtanácsi) választási sike­re után egyre nagyobb szerepet kap, 1983-ban pedig bejut a Bundestag­ba. A parlamenti élet fortélyait ha­mar elsajátítja, nem így a proto­kollt: képviselői ténykedése harsány színeket vitt a parlament szürke hétköznapjaiba. A bonni honatyák körében megbotránkozást keltett, hogy az újdonsült képviselő kopott farmerban, agyonmosott piros puló­verben, kétes tisztaságú bőrzakóban, s tornacipőben jelenik meg az ülé­seken. Furcsa jelenetekhez kellett hozzászokniuk; a legemlékezetesebb talán az az eset, amikor Fischer a Bundestag elnökét nemes egyszerű­séggel „tökfejnek” nevezte. Mindez persze külsőség. Ami a lényeget illeti, Joschka Fischer hí­ven képviseli a zöldek politikáját, legyen szó akár a NATO-ból való kilépés sürgetéséről, az atomerőmű­vek elleni fellépésről, a természeti környezet védelmének bármely vo­natkozásáról, avagy a puszta ellen­kezésről. Bár ez a különös figura már két éve szerepel a nagypolitika színpadán, az igazi karrier minden bizonnyal még előtte áll. Mert igaz ugyan, hogy Holger Börner a 83-as választást megelőző kampányban le­tette a nagyesküt, hogy nem lép koalícióra a zöldekkel, mégis, az idén nyáron meggondolta magát. Döntése, hogy kisebbségi tartományi kormányába bevonja a zöldeket, lázba hozta az NSZK-t, mert Bonn- ra ugyan nincs közvetlen kihatás­sal, de precedens lehet. Ráadásul a zöldek sem voltak elbűvölve: felté­telként ragaszkodtak a környezetvé­delmi tárcához. Ez utóbbi körülmény pedig súlyos következményekkel járhat a környe­zetvédelmi előírásokra fittyet hányó iparvállalatokra nézve. A koalíciós tárgyalások kezdete óta máris érez­hetően csökkent a beruházási kedv a tartományban, sőt, hírek szerint te­kintélyes vállalatok fontolgatják a költözködést. Mindez ugrásszerűen megnövelheti a munkanélküliek amúgy sem csekély számát Hessen- ben. Joschka Fischer igyekezett meg­nyugtatni a kedélyeket. Amint né­hány nappal hivatalos székfoglalása előtt kijelentette, semmilyen új, drasztikus intézkedést nem szorgal­maz. Beéri a már papíron lévő kör­nyezetvédelmi rendeletek számonké­résével. Vagy talán éppen ez az, amitől az érintettek annyira fáznak? Tornacipő és bársonyszék

Next

/
Thumbnails
Contents