Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

1985. DECEMBER 19­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csend nincs a Véső utcában Az otthon és környéke (3.) Riportsorozatunk előző részében arra keres­tünk választ, hogy mit tehet a diákotthon, a kollégium a szakmunkástanulók műveltségi szintjének emelése érdekében, hogyan igyekez­nek befolyásolni a jelenlegi tanulók későbbi élet­módját, életformáját. A megye legnépesebb diákotthonában sincs „telt ház”, általában kevesebben laknak a diákotthonokban, kollégiumokban, mint ameny- nyien — zsúfoltság nélkül! — elférnének. Nem találtam arra vonat­kozólag összesített adatot, a dolog természeténél fogva talán nincs is, hogy az el­múlt húsz-huszonöt évben a társadalom mennyit, hány­szor százmillió forintot köl­tött szakmunkás diákottho­nok építésére, azok fenntar­tására. Túlméretezték volna a diákotthonok, kollégiurtiok befogadóképességét? Nem, erről szó sincs. Doboz István kollégiumve­zető: — Miután a kisdiák elvé­gezte az általános iskola 8 osztályát hirtelen felnőtt­nek érzi magát. Ö is „bállá­Grádicsok, buktatók — Kézenfekvő a kérdés: a bentlakó diákok tanulmá­nyi eredménye jobb az iskola átlagánál? — Nálunk sajnos nem, de a tanulmányi eredmények és a különböző összefüggések ismeretében visszakérdezek: mit gondol, milyen lenne a diákotthonban lakók tanul­mányi átlaga, ha ők is bejá­rók, ingázók lennének? Vá­laszolok is a kérdésre: ka­tasztrofális lenne. Az isko­lának ugyanis — hogy is mondjam? — a szerényebb tanulmányi előképzettségű tanulói a diákotthonunk ne­veltjei. — Ott hagytuk abba Kérdőjelek Mit takar ez a kérés? Ma­gyarázatot többek közöttar- ra is, hogy a szülők egy része miért nem adja a szakmun­kástanuló gyermekét diák­otthonba. A szakmunkástanulók egy­ségesen havi 150 forintot fi­be­Kérdőjelek magyarázat nélkül KISZ-nap a tiszapartiban 17 óves Igazgatónő Vastaps kísérte a Sexplr párt bema tatóját is, a végső győzelmet mégis a Leopárd nyerte. Fővezérük, a 17 éves 3. d osztályos Szcndrey Brigitta lett mára az Iskola igazgatója gott”, őt is „búcsúztatták”. Több „szabadságot” kíván a szülői háztól, s ezt rendsze­rint meg is kapja. Nem így, ha kollégista lesz. Mi — ha nem is katonás fegyelmet, erről szó sincs — a tanulás, a házirend, de úgy is mond­hatnám, hogy az egyén és a közösség érdekében fegyel­met kérünk, tartunk. A ti­zenévesek, ezt nagyon jól tudják, nagyon sokan in­kább vállalják az ingázó életformát. A szülők egy ré­sze enged a gyerekének, pe­dig rosszul teszi: bizonyított dolog, hogy a bejáró tanu­lók azon a héten amikor gyakorlaton vannak, dol­goznak, alig-alig veszik ke­zükbe a tankönyvet. Nálunk a diákotthonban nincs kü­lönbség ilyen meg olyan hét között, nálunk a nevelők fel­ügyeletével, segítségével mindennap tanulni kell. szélgetésünk nyitó gondola­tát, hogy miért is kevesebb a diák az otthonok, kollégiu­maki befogadóképességénél ? — Tessék, olvassa, aláhú­zott rész. — Igen, de először is a forráshely megjelölése: A IV. országos kollégiumi kon­ferencia állásfoglalása, a fejrészen: Művelődési Mi­nisztérium, a KISZ Közpon­ti Bizottsága. Dátum Buda­pest, 1984. december 9. S most a jelzett rész; „Java­soljuk, hogy valamennyi kö­zépfokú tanintézetben egy­séges szempontok szerint és félévenként állapítsák meg a kollégiumi térítési díjakat.” zetnek az ellátásért: lakás, fűtés, világítás, reggeli, va­csora-, egyéb szolgáltatások. Jól jár az a család, ahol csak egy gyerek van, de mi­nél több, annál rosszabbul. A szakmunkásképző intéze­tek diákotthonában lakó Elhiszem, hogy nincs könnyű helyzetben az Alföl­di Szilikátipari Vállalat, hi­szen szerveznie kell, beren­dezéseket átcsoportosítani, drága pénzért munkát meg­rendelni, azt elvégeztetni, és persze majd fizetni. Szóval foglalkoznia kell a dologgal. A vállalatot tehát zavarják a szomszéd — Csák József — „feljelentgetései”. Ez a mér­leg egyik serpenyője. A má­sik: a vállalatnál talán csak Csákék vannak rosszabb helyzetben, mert őket zavar­ja a vállalat szolnoki, Véső úti telepén működő bukósi­sakgyártó üzem zaja. Rakos­gassuk hát sorban a mérleg két serpenyőjébe az érveket, a tényeket, a véleményeket! Hogy a mérleg nyelve mer­re billen? Nem a mi dol­gunk eldönteni. Talán lenne rá alkalmas hivatal az or­szágban. Csakhogy amikor a szomszédok viszályában a hivatalnak kell dönteni, az már régen rossz. Szenvedünk a zajtól Csák József és családja né­hány éve vásárolták meg a megyeszékhelyen, a Véső út 26/a számú kertes családi­házat. közvetlenül a Szili­kátipari Vállalat teleoének szomszédságában. Békésen kezdődött a szomszédság: Csákék betonoztak, a válla­lat szerszámokat adott köl­csön a munkához. Amikor szóltak, hogy a telepről a há­zuk tövére folyik a víz. a vállalat hamarosan kibeto- noztatta a vízfolyás útiát. Ennek a békés állapotnak a bukósisakgyártó üzem kor­szerűsítése vetett véget. A kazán addigi olajtüzelését ugyanis gázra állították át, s a gázégő kéménye mono­ton, búgó hangot ad éjjel­nappal. Hogy ez milyen erős. mennyire zavaró és meny­nyire nem, abban én egyet­len mércét tartok elfogad­hatónak, az emberit: az ott lakók, a közvetlen szomszé­dok véleményét, tehát azo- két. akik hallgatják a zait. Csák Józsefné a közelmúlt­ban kereste meg panaszával szerkesztőségünket, segítsé­günket, a nyilvánosság se­gítségét kérve. — Egy éve szenvedünk az állandó zajtól, most már he­tek óta nem alszunk, persze hogy idegesek vagyunk — fogadott fölindultán ottho­nában. — El kell-e tűrnünk, hogy öreg napjainkra meg­keserítsék az életünket? — tette fel a kérdést férje sű­rű helyeslései közepette. — Higgye el. nem vagyunk kö- tözködő természetűek, csak nem tudtuk, hol kezdjük, ho­vá forduljunk panaszunkkal, ki illetékes az ügyünkben — magyarázta, miért fordul­tak a tanácshoz, a tűzoltó­sághoz, a körzetük tanács­tagjához. utóbb szerkesztő­ségünkhöz. Természetesen az illetéke­seknél, a vállalatnál kezd­ték idén januárban a sort és bár némi változást tapasztal­tak, megnyugtató megoldás ez ideig nem született. Csend nincs a Véső utcában. Ja­nuárban a Véső utca és a Zászló utca hét lakójának aláírásával kapott levelet az Alföldi Szilikátipari Válla­lat. A lakók a zajra és az üzemből szállingózó szili- kátporra oanaszkodtak. Mi­vel egyelőre a zajból szár­mazik a nagyobb baj, foglal­kozzunk cikkünkben csak ezzel. — Azonnal kimentünk a telepre az igazgatóval — emlékezik Polónyi János, a műszaki osztály vezetője — és intézkedtünk. Megrendel­tük a zajszintmérést a Tisza- menti Vegyiművek műszaki diagnosztikai vállalati eazda- sági munkaközösségétől. A műszaki osztály vezető­je készségesen bocsátotta rendelkezésemre a vállalat összes, eddigi az üggyel kap­csolatos levelezését. Néz­zük, mit írt a munkaközös­ség összegzésében: „Az ipari tevékenységből származó zaj a megengedett szint felett van, mind az épületek kö­zött. mind a lakóépületek­ben”. Részletesen leírják en­nek okait: a vizsgált lakóépületek és a zajforrás közötti távolság kicsi” (a Vé­ső út 26/a számú lakóépület 9, a Zászló utca 4. számú ház 7 méterre van a kéménytől). Továbbá: — mind éjjel, mind nappal az alapzajszint magas értékű (feltehetően a közelben levő vasútüzem miatt)” — teszi hozzá a vgmk. De folytatja: „— az elszívó ventillátor zaja nagy, — a gázégő áramlási zaja tonális (azaz monoton), bú­gó”. — Gyorsan reagáltunk — folytatja a műszaki osztály vezetője. — Átrendeztük az üzemet: a porelszívót az épü­let másik végére helyeztük, a szellőzőrendszerbe a nagy helyett több kis telje­sítményű ventillátort állítot­tunk be. a kazánház kémé­nye mellé hanggátlófalat építettünk. — Időközben — Csákék panaszára, a városi tanács közbenjárásával a nyáron el­végezte a zajszintmérést az illetékes hatóság, az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal Észak­alföldi Felügyelősége is. Ha­tározatuk egyértelmű: „Az Alföldi Szilikátipari Vállalat, szolnoki üzemét a zajkibo­csátási határérték betartásá­ra kötelezem. A kötelezés teljesítésének határideje 1985. október 15. Felhívom figyelmét, hogy a teljesítési határidő eltelte esetén 10 ezer forintig terjedő bírság­gal sújthatom a végrehajtás kikényszerítése érdekében”. A felügyelőség határozata tartalmazza a részletes elő­írásokat is és leszögezi: „A zaj veszélyes mértékűnek te­kinthető.” — Magam sem vagyok elé­gedett az eddigiekkel, tovább keressük a megnyugtató megoldást — mondja Poló­nyi János. — A nyáron ta­nulmánytervet rendeltünk a tudomásom szerinti legjobb hazai cégtől, a Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesülettől, mivel a kérdés­ben nem vagyunk szakembe­rek. Megrendelésünkre októ­ber 28-án válaszoltak; zaj­szintet mérnek, elemzik a zajforrásokat, meghatározzák a zajcsökkentés mértékét, ki­dolgozzák a zaj csökkentésé­nek elvi lehetőségeit. A vállalt határidő 1986. feb­ruár 28. A Szilikátipari Vállalat szándéka tehát az, hogy megtalálja a végső, meg­nyugtató megoldást. Február végére megkapják a tanul­mánytervet, aztán hozzákez­denek a megvalósításához. Ha jól számolom 1985. ja­nuárjától 1986. tavaszáig, nyárig eltelik szűk másfél év. De tény, hogy akarják, keresik a megoldást. Veszélyes mértékű Minderről persze mit sem tudnak Csákék. Mert őket nem tájékoztatja, nem pró­bálja addig is türelemre in­teni, megnyugtatni a vállalat. Miért? Mert a perpatvar so­rán megromlott közöttük a viszony. Csákék a vállalatot, a vállalat illetékesei pedig Csákókat hibáztatják. És mert Csákék reménytelen­nek. kilátástalannak látják helyzetüket, idegesek, olv- kor „kiborulnak”. A közel­múltban két éjjel kérték az éjjeliőrt — nem a legnyu­godtabb hangon — tegyen valamit, mert képtelenek to­vább elviselni a zajt. Ta­nácsolták nekik már mások, adják el a házat, költözze­nek el. — Nem azért vettük — így Csákék — akkor még nem működött itt az üzem. Kü­lönben is. így ki venné meg tőlünk? De nem is akarjuk eladni, szeretünk itt lakni, csak csendet, nyugalmat akarunk. Végül is igazuk van. Leg­fontosabb kérdésüket föltet­tem Polónyi Jánosnak is: — Mi indokolta. hogy ennyire közel, szinte a la­kóházak közelébe telepítsék a bukósisakgyártó üzemet? — Egyszerűen nem volt másutt helyünk. Törökszent- miklóson korszerűtlenné vált a régi épületünk. A hatóság — az OKTH Észak-alföldi Felügyelőisége egyébként október 15. után — e cikk megírásának idő­pontjáig — nem ellenőrizte, betartja-e a vállalat a hatá­rozatot. De hát látjuk, hogy a műszaki osztály vezetője sem elégedett az eddig tör­téntekkel. Nem fogunk kiköltüzni — Elképzelhetőnek tartja-e, hogy amíg az Optikai. Akusz­tikai és Filmtechnikai Egye­sület javaslatait megvalósít­ják, egyszerűen leállítják az üzemet? — Nem tartom elképzel­hetőnek! A bukósisakgyártás a vállalat nyereségének 10 százalékát hozza. Ezt a nye­reséget nem engedhetjük ki a kezünkből. Pénz nélkül miből építsünk zajcsökkentő berendezést? — Kívülállóként talán megengedhetem magam­nak. hogy azt mondjam: nem a legjobb megoldás volt oda. a házak közé telepíteni a bukósisakgyártást. Elképzelhető-e. hogy ki­költöztessék. máshová vi­gyék az üzemet? — Nem fogunk kiköltözni! Megkérdeztem persze má­sokat is arról, mennyire el­viselhető, vagy mennyire ne­hezen viselhető el a zaj, hogy hatósági vélemények ide vagy oda, megmaradjak an­nál a bizonyos emberi mér­cénél. Berki Béla, az egyik éjjeliőr a Véső út másik ol­dalán. a teleppel szemben lakik: — Az attól függ. mennyi­re fárad el nappal az ember. Kétségtelenül ez is egyfaj­ta okoskodás, de hát még­sem javasolhatok naponta 20—30 fekvőtámaszt a nyug­díjas Csákóknak. özvegy Takács Jánosné. a Zászló utca 4. szám alajti lakó. a telep másik közvetlen szomszédia: — Nézze, itt csend nincs! Este. éjjel Kép­telenség elviselni a morajló zúgást. — Tetszett valahol panasz­kodni? — Hová menjek? Meg­mondtam Csákóknak, én tű­rök. nem tudok menni se­hová. Hát itt tartanak az érde­keltek napjainkban. Mit le­het mindehhez hozzátenni? A vállalatra nem mond­hatjuk. hogy elzárkózik a cselekvéstől. MeTt ha tény­leg kifejezetten rosszindula­túan járna el. ..mellényzseb­ből” kifizethetné a 10 ezres bírságot, és húzhatná, ha­laszthatná a megoldást ameddig tudná. Láthatjuk, nem ez az álláspontja. Csákóknak ugyancsak iga­zuk van. hiszen ők nem akarnak többet csak nyugal­mat. csendet a saját laká­sukban. Lehetőleg nem a számukra távoli jövőben, hanem most. de legalábbis hamarosan, mert már a tű­réshatáron vannak (lásd éj­szakai ..tiltakozásukat”). Hal­lottuk. hogy az üzemet nem lehet leállítani. És az em­bert? Egri Sándor Régóta papoljuk: fiatalo­kat a vezetésbe! Nos, ez teg­nap délután, Szolnokon, a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola termeiben megtörtént. Az előzményekhez hozzátar­tozik, hogy bár a hatalom- átvétel vértelen úton követ­kezett be, mindez nem zaj­lott le simán. Két párt ver­sengett: a hangzatos nevű, némi félreértésre okot adó Sexpir, valamint a Leopárd. Az előzőek uralomra jutá­suk esetén mára tanulás he­lyett vetélkedőket pol-kaszi­nót, tojásdobólást, sőt ta­nárrablást ígértek. Az utób­biak: „Mr. és Miss, tiszapar- ti” választást, kozmetikai versenyt, tanár-diák diszkó- táncversenyt, kártyabar- la ngot. Természetesen a program egy részét az aulában affé­le voksgyarapító szándékká! be is mutatta mindkét párt, A megvesztegetés alanta­sabb formáit sem vetették meg, és mézeskaláccsal, pa­lacsintával, sőt szendvics­csel igyekeztek puhítani az ingadozók szívét, jobban gyermek után a családi pót­lékot ugyanis nem fizetik ki a szülőnek. Két gyermek után — lásd Munkaügyi Közlöny 1985. ja­nuár 31-i száma, 32. oldal, 13, paragrafus — havonta 1420 forintot visz a postás, minden hónapban a szülő­nek családi pótlék címén. Ha mindkét gyermek diák­otthonban nevelkedik akkor ez a családnak belekerül h kézhez nem kapott 1420 fo­rintjába és kétszer 150 fo­rintba, vagyis 1720 forintba! Ha netán három szakmun­kástanuló gyermek van szü­lőknek akkor háromszor 840 forinttól esik el a családi kassza, tetézve ezt a 450 fo­rint térítési díjjal. Mindenki megírt), de... — Kérem, mi már ezt a méltánytalanságot minden le­hetséges fórumon elmond­tuk. .. Különösen sújtja ez a rendelet a nagycsaládosokat S ha a különböző szociográ­fiai felmérések alapján vé­giggondoljuk; bizony a nagy- családosok egy része — te­kintélyes része! — hátrányos helyzetű. így netán pont azok a kedvezőtlen civilizá­ciós és kulturális viszonyok között élő gyerekek nem ke­rülhetnek be hozzánk, akik legjobban rászorulnának a társadalom által biztosított nagyon jó körülményekre, az avatott nevelőkre. Hozzá­teszem: mindenki igazat adott nekünk, elismerték, hogy ez a rendelkezés idejét múlta! — így summázható a diákotthonvezetők vélemé­nye. Részlet a karcagi nevelő- testületi jegyzőkönyvből: „Akármilyen fáradságos is a mi munkánk, nevelőké, mégis nagyon szép. Mert le­het-e nagyobb jutalom, si­kerélmény, mint amikor a gyermek hozzánk bújik: Ta­nár néni, olyan jó itt. Édes­anyám nem törődik velem, nagyapáméknál vagyok, de ők szegények már olyan ré­gimódiak. Itt az én ottho­nom, tanár néni." Tiszai Lajos (folytatjuk) mondva gyomrát. A válasz­tásokat szerény többséggel végül is a Leopárd nyerte, így az ő vezérük lesz ma az iskola igazgatónője és a mos­tani KISZ-nap programját is ők állítják ösisze. A rend­hagyó hatalomátvétel este tízkor diszkóval és a pártok teljes kibékülésével fejező­dik be. Természetesen a bé­ke nem az idő végtelenségé­ig, mindössze jövő ilyenko­rig érvényes közöttük... D. St. M. M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents