Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
1985. DECEMBER 17SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nemzetközi pályázaton nyert Sugárzással csíráztatott sörárpa flz otthon és környéke (1.) Oj, az ionizáló sugárzáson alapuló technológia kialakításával nyertek díjat a közelmúltban a Központi Élelmiszerkutató Intézet (KÉKI) és a Kőbányai Sörgyár szakemberei egy nemzetközi innovációs pályázaton. A pályázatra — amelynek kiírója az EDICOIN Nemzetközi Műszaki Fejlesztési és Kereskedelmi Kiadó, valamint a magyar Delta újság szerkesztősége volt — a világ sok tájáról érkeztek pályamunkák. A KÉKI és a sörgyár közös szabadalma alapján kifejlesztett, a korábbinál sokkal gazdaságosabb eljárás lényege, hogy meghatározott dózisú sugárzással közvetlenül befolyásolják az árpa csírázását (malátázáAz időjárás nem fogadta kegyeibe a hétvégét, hiszen a megyeszékhelyen még reggel is eső szitált. Mégis a nyitás előtt bő negyedórával már temérdeken toporogtak a Centrum Áruház előtt. Kovács Sándorék Karcagról érkeztek. — Hallottuk, hogy egyes női kabátokat 20 százalékkal olcsóbban adnak. Az asz- szonynak kéne valamilyen vastagabb téli holmi karácsonyra, így itt kezídünk — magyarázza várakozásukat az ízes beszédű, bajszos férfi. A Skálában is a közismert szólásmondással élve szinte ember ember hátán. Furcsa módon talán a legtöbben a földszinten a lemezek, a kazetták körül várakoznak amíg pultközeibe kerülhetnek. Bártfai Jolán pénztároseladónak — aki másodmagával állja az ostromot, — szusszanásnyi ideje sincsen. Dél körűire szinte kiürülnek a polcok. — Nincsen R—Go, Dolly Roll lemezen, de a kazetták többsége is vevőre talált Hiába, egy szép lemez, egy kazetta jó. kedves ajándék a tiniknek, meg az idősebbeknek is. — Ezek szerint aranyvasárnapra nem érdemes benézni? — Szó sincs róla, újból kapunk lemezeket és kazettákat a hét végére is. A cipőosztályon sokféle a választék, bár a házicipő a sláger, itt már el is fogyott. Sülé Istvánná Szolnokról egv gyönyörű, vajszínű csizmát mustrálgat a lányának. — Megvenném. de az egyik 36-os, a másik 37-es valaki így választott korábban egy párat. Így nem viszem el. Az óra és Ékszerboltban ötös sor is toporog a pult előtt. Sok karikagyűrű talált gazdára ezen a vasárnapon, páronként 4 ezer 800—5 ezer forintért. Népszerűnek bizonyultak a digitális órák. amelyeket 580 forinttól ezerhatig ajánlgattak. Nem hiába, mert délre elfogytak az olcsóbbak. A legkeresettebbeknek mégis a kínai ezüstláncok, fülbevalók bizonyultak. 2—300 forint közötti áron juthattak hozzá az érdeklődők. A legtöbb pénzt, 10 ezer 400 forintot egy anyuka hagyta ott, aki a lányát egy arany nyaklánccal lepte meg. (Nem ismerjük a bőkezűsége eredetét, de a vásárlás után joggal mondhatta szerettének: „Drága kislányom!”) A Sztár Áruház kötöttáru osztályán T. B.-né éppen fizet. — A Jászságból jöttem, de jaj, a nevem ki ne tessék szerkeszteni, mert karácsonyi meglepetésnek szánom az ajándékokat. A fiam pulóvert a férjem papucsot kap. — Árulja el: mennyi pénz lapul a zsebében? — Majdnem négyezer. Ennyit szántam rá. Ez csak kifutja? Minden bizonnyal. bár attól függ hány tagú a csasát), meggyorsítva ezzel a folyamatot, és jelentősen növelve a gyártási alapanyagnak számító malátázott száraz árpa-anyag mennyiségét. Eddigi próbaként ötezer hektoliter sör gyártásánál használtak sugárzással malátázott árpát. A tervek szerint az MTA Izotópintézetben a jövő év közepéig elkészül az első olyan besugárzó berendezés, amely modellül szolgál majd az új típusú malátázás nagyüzemi alkalmazásához. Az eljárás iránt külföldről is egyre több gyártó érdeklődik; többek között bolgár, japán és spanyol cégek jelezték, hogy szívesen átvennék az új technológiát. Iád. Mert azért az ára#"sem olcsók: például egy divatosabb női kardigán 900—1300 forint! Bár ebben az áruházban (nem adtak a vásárlóknak kedvezményt, mégis néhány cikk úgy fogyott, akár a cukor. A cipőosztályon a házi, posztó, műbőr lábbeliket keresték, de sok kelt el a menőnek számító jugoszláv cipőkből is. A gvermekruha- osztályon a pulóverek, melegítők. valamint a gumírozott frottír gyermekzoknik bizonyultak kelendőnek. Igaz, az áruk is borsos volt: páronként 67 forint. Valahogyan mégis szinte sort álltak érte. A konfekcióosztályon a divatnadrágok, dzsekik, kétrészes overallok. kínai tollzekék. a divatosztályon az ingek, nyakkendők bizonyultak a legkeresettebbeknek. A fiatalok által igen keresett steppelt nadrág azonban sehol sem volt. Azért más is hiányzott a fent nevezett ruhaféleségeken kívül. Sok-sok tizen- és huszonéves fiú kereste a nyakban felgombolós ingeket. Közéjük tartozik a 23 éves szolnoki Kiss János, aki szintén kereskedelmi eladó. — Végigloholtam a Skálát, a Centrumot, egy darab sincsen. pedig szívesen meaad- nék egyetlen 39-esért 3—400 forintot. Azért, kellene ez a típus, mert ehhez jobban megy a bőrnyakkendó. Hallottam. hogv a Sztárban talán akad még belőlük. — És ha már nincsen? — Veszek valami hasonlót... — tárja szét a kezeit. Vitathatatlan, aki vásárlás I tüzelőéi látás Javítására Barnaszén Jugoszláviából A Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat hosszú lejáratú — öt évre szóló — megállapodást írt alá jugoszláv partnerével, a boszniai Rud- hem Tuzla céggel évi 350 ezer tonna háztartási tüzelésre alkalmas barnaszén vásárlásáról. A magyar külkereskedelmi vállalat az idén hozott be először nagyobb mennyiségű barnaszenet Jugoszláviából. A hazai ellátás javítására 1985-ben több mint 200 ezer tonna barnaszén érkezett, amelynek nagy részét a Rudhem Tuzla cég szállította. A közelmúltban megkötött keretmegállapodás lehetővé teszi a lakossági ellátás javítását. szándékával járta végig Szolnok három nagy áruházát, a pénzét hiánytalanul nenvgen vitte haza. Valamit talált, vásárolt, még ha olykor nem is azt, amit szeretett volna, ötletesnek bizonyult a Skála üzleti húzása: a konfekcióosztályon a férfi- és női kabátokat 30 százalék kedvezménnyel kínálták. Addig. amíg a készlet tart. Kedvezménnyel a Centrumban is találkoztunk. Bőségesen voltak sálak, kesztyűk, papucsok, bár az idősebbek által keresett sötét színű pulóver kínálata szegényesnek tűnt. Akár a televíziók, centrifugák, hangfalak választéka. A jászberényi nagyáruházban tegnapelőtt 20 százalékkal volt nagyobb a forgalom (1.5 millió forint), mint tavaly. Leginkább a babák, elemes kínai játékok és az ajándéktárgyak fogvtak. a divatosztályon pedig öltözékkiegészítő termékeket keresték a vevők. Sajnos, hamar eltűnt a Lego és csak drága, 45—50 ezer forintos színes tévét lehetett kapni. Az Ideál Kereskedelmi Vállalat 12 jászberényi üzlete vasárnap közel egvmil- liót forgalmazott, ami kissé elmarad a tavalyi eredménytől. A műszaki boltban sokan megfordultak, de több volt a kíváncsi, mint a vevő. mert hiába keresték az országos hiánycikkeket (színes tévé. automata mosógép, videojátékok). A bevételük főleg csillárokból. hanglemezekből háztartási gépekből gyűlt össze. D. Sz. M.—L. P. Fotó: H. L. A magyar neveléstörténetben és pedagógiában minden időszakban jelentős szerepe volt a kollégiumi nevelőmunkának. A kollégiumi nevelés az iskolával azonos célok mellett speciális és több vonatkozásban eltérő lehetőségeket nyújtott — és adhat ma is — a diákok személyiségének fejlesztéséhez, formálásához. Kérdés, hogy az előzőekben leírt, eléggé nem hangsúlyozható folyamatnak mennyire részesei és alakítói a szakmunkásképző intézetek kollégiumai, diákotthonai? A nagy kollégiumelődök munkájához, hatásához és főleg híréhez mérni a szakmunkásképzés segítésére néhány röpke évtizeddel ezelőtt életre hívott diákotthon-hálózatot nemcsak tévedés lenne, de igazságtalan is! A magyar irodalomban, különösen a két világháború közötti részében számos maradandó értékű írás állít emléket az inassorsnak. Az inas valamely kereskedelmi vagy ipari szakmát tanuló fiatal lány vagy fiú volt. S talán mond valamit ha megjegyezzük: a tanulásra történő utalás — a tanonc fogalmával — csak később, s csupán a hivatalos iratokban szerepelt. Inassors. Teljességében azt jelentette, hogy a szülő — még inkább az apa, a családfő — „odaadta” gyermekét a mesternek, hogy — lásd irodalmi utalások — „faragjon belőle embert”. Kinek, milyen szerencséje volt! Rosszabb esetekben az inas amolyan házi mindenes volt a T-s („tés”) asszony mellett. Rendszerint az „inaskamrában” aludt, elsőnek kellett felkelnie, utolsónak fekhetett le. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy a tisztességes iparosemberek, kereskedők nem éltek vissza helyzetükkel, s ha esetleg kemény módszerekkel is. de megtanították a szakmára a kisinast. Érdekük is ezt diktálta: a mester igyekezett a műhelye, boltja számára jó munkaerőt nevelni. lés feltételeinek többnyire jól megfelelnek, de a régi, eredetileg nem diákkotthon- nak épült házakon is végrehajtották a lehetséges és alapvető átalakításokat. Ebben a tanévben másfélezernél is kevesebb ipari, kereskedelmi, és mezőgazda- sági szakmunkástanuló, illetve egészségügyi szakiskolás lakik a diákotthonokban, kollégiumokban. Ez hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy megközelítően minden hatodik tanuló „bentlakásos”, — vagyis — a fogalmat tá- gabban értelmezve — kollégista. Diákitthan és kollégium A kollégium elnevezés — többek között — a diákönkormányzat fejlettségi szintjét jelzi. Az első kollégiumok húsz éve szerveződtek, a cím megadását kérni kell, — nem is osztogatják köny- nyen. A feltételrendszer igen szigorú, szorosan kapcsolódik az iskolában elért eredményekhez is. A minisztérium néhány évvel ezelőtt adta ki — az Országos Pedagógiai Intézet készítette — az iskolák és a diákotthonok együttműködését szorgalmazó állás- foglalását. A diákotthoni nevelőmunka fejlesztését helyezi előtérbe ez az okmány, s érthetően maximalista, hiszen az emberformálás nem ismerheti a negyed- és félmegoldásokat. Az „élet” — a mindennapok alakulása — persze a diákotthonokban és kollégiumokban is befolyásolja a „mikroklímát”. Ez több ok miatt is nagyon izgalmas, pontosabban alapvető kérdés, hiszen a 14—17 év közötti neveltek pedagógiailag igen érzékeny korban vannak, s míg a más típusú középfokú oktatási intézmények tanulói az iskolapadokban ülnek, a szakmunkástanulókat a különböző munkahelyeken már káros befolyásolások is érhetik. Nevelőtanár: — Sohasem volt baj ezzel a gyerekkel, de amióta harmadéves, többször éreztem rajta az italt... A napokban részegen jött „haza”. Mit jött? — szinte hozták. Másnap leültem vele 'beszélgetni. Hamar kiderült minden: a munkatársai — ahogy ez lenni szokott — vállalati anyaggal maszekolnak. Apró kis huncutságok ezek tulajdonképpen, de néhány láda sörre futja... Nyilván, belerángatták a gyereket is, ha másért nem. azért, hogy hallgasson... Tanonc helyett: szakmunkástanuló A szakmunkásképzés szocialista fejlődésének feltételeit az 1949. évi IV. törvény teremtette meg, életre hívta a korszerű nagyüzemi szakmunkásképzést. Ez volt az első olyan törvény, amely kimondottan csak az ipari és kereskedelmi tanulók jogaival, kötelességeivel, nevelésével, oktatásával foglalkozott. Először ez a törvény nevezte a tanoncot, az inast ipari, kereskedőtanulónak, és kimondta, hogy iskolát csak az állam vagy az illetékes miniszter által kijelölt vállalat tarthat fenn. Az új típusú szakmunkás- képzési rendszerben az utóbbi négy évtizedben kétmillió- an szereztek szakképesítést. Eriíteljes fejlődés Az iskolatípus fejlődésével párhuzamosan a kollégiumi nevelőmunka feltétel- rendszere is változott. Olykor ellentmondásosan. Valóságos és szemléleti feszültség tapasztalható még ma is a kollégiumok helyének, rangjának, valóságos eredményeinek és erőfeszítéseinek megítélésében — állapítja meg a IV. Országos Kollégiumi Konferencia állásfoglalása. A megye szakmunkásképző intézeti hálózatán belül öt diákotthon és öt kollégium segíti az oktató-nevelőmunkát. A diákotthonok között legnépesebb — több mint kétszáz tanulóval — a Szolnoki 633. számú Petőfi Tiszai Lajos (folytatjuk) Bács-Kiskun megyében még él az egyik régi népszokás, a karácsony előtti betlehemet játék. Iskolás gyermekek saját készítésű Betlehemmel járják a tanyavilágot és így köszöntik az ünnepet (MTI Fotó — Kozák Albert — KS) Egy 1951-ben kiadott rendelet továbbfejlesztette a nagyüzemi tanulóképzést. Az addig egymástól függetlenül működő iskolákból, tanműhelyekből és kollégiumokból új típusú intézményeket, az iskola, a tanulóotthon és a tanműhely szervezeti egységét megvalósító szakmunkásképző intézeteket hozott létre. Természetesen ezt követően is számos korszerűsítő intézkedés született, de általánosítva megállapítható, hogy a szakképzés iskolarendszerbe való integrálása formálisan 1949-től 1969-ig történt meg, — de e folyamat valójában még napjainkban sem fejeződött be. (Sándor Ipari Szakmunkás - képző Intézet diákotthona, a kollégiumok sorában pedig a martfűinek van — a szakközépiskolásokkal együtt — legtöbb „lakója”. A diákokat befogadó épületek kora és eredeti rendeltetése meglehetősen nagy eltérést mutat. Sokatmondó tény, a leeendő szakmunkásokról való gondoskodás jele, hogy 1960 óta öt diákotthon-, illetve kollégiumkomplexum épült a megyében. De laknak diákok 1757-ben épült volt kolostorban. 1890- es pénzintézeti épületben, sőt a rossz emlékű kendere- si, hajdani Horthy-kastély- ban is. Az új épületek a „lakók” kényelmének, a neveEzüstvasárnapi vásárlási fáz Pillanatképek vevőkről, árukról Kabátmustra a szolnoki Centrum Áruházban
