Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
1985. DECEMBER 3SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ha majd katona leszek Már negyedik alkalommal rendezi meg a szolnoki Helyőrségi Művelődési Ház a Ha majd katona leszek című gyermekrajz és irodalmi pályázatot a megyében. Erre a pályázatra 383 rajz érkezett 27 iskolából. A pályázatot kategóriánként díjazták. Tegnap ünnepélyesen adták át a díjakat. Képeinken az ünnepség résztvevői és a pályaművek egy része Fotó: T. Z. Indulás *87 novemberében Afrikai emlék-expedíció Tudományos expedíciót szervez Kelet-Afrikába az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, a Magyar Földrajzi Társaság, az Érdi Magyar Földrajzi Gyűjtemény és a Novotrade RT. Teleki Sámuel Afrika-expedíciójának 100. évfordulója alkalmából magyar kutatók — évtizedes gyakorlattal, trópusi tapasztalatokkal rendelkező, főleg afrikai tanulmányokat is végző szakemberek — előreláthatóan 1987 novemberében indulnak a fekete kontinensre. Négy hónapig tartó útjuk során felszíni-alaktani, geológiai, vulkanológiai, térképétezJetji, növény-földrajzi, botanikai, népesség- és gazdaságföldrajzi, valamint néprajzi kutató- és gyűjtőmunkát végeznek. Villagazdaság a régi Rómából Római kori villagazdaság maradványaira bukkantak Petőháza határában. Egy nagyobb kiterjedésű épület nyomaira, továbbá a hozzátartozó gazdasági épületek alapjaira és falmaradványaira találtak rá. Közelükben padlófűtésű fürdő is előkerült. A kutatást jövőre folytatják. A tárgyi emlékeket viszont rekonstruálás után a Soproni Liszt Ferenc Múzeumban tárják az érdeklődők elé. Kísérleti Irodalomtanítás „Görög iskola” Kisújszálláson Az alkalmazott embertan mint az irodalomoktatás egyik lehetősége a szakmunkásképző intézetekben címmel országos kutatás kezdődött az elmúlt tanévben. A kísérletben tizennégy iskola pedagógusai, köztük Pintér István, a kisújszállási 625-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet magyar szakos tanára vesz részt. A kutatás témája meglehetősen szokatlan. Első hallásra nem is igen érti az ember, hogy mit takar. Hogy kerül az alkalmazott embertan a szakmunkásképző intézet „tantervébe”? S hogyan használják fel az irodalomoktatásban? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Pintér Istvánnal. — A kutatás természetesen nem előzmények nélkül kezdődött. Kamarás István olvasóskutató, a Művelődéskutató Intézet munkatársa hosszú évek óta kísérletezett az irodalomkutatás e módszerével. A bakonyoszlotn nyári olvasótáborba csupa hátrányos helyzetben levő szakmunkástanulót hívtak meg, s úgy igyekeztek meg- barátkoztatni őket a könyvekkel, hogv a diákokat érdeklő témákból kiindulva játékos formában beszélgettek az irodalomról, regényekből, versekről, amelyeket természetesen el is olvastak. A tapasztalatok kedvezőek voltak. Javult a tanulók beszédkészsége, nyitottabbá váltak. A rövid táborozás persze, önmagában kevés a hátrányok leküzdéséhez, s hogy igénnyé váljon az olvasás. Éppen ezért kezdődött el a kísérlet az iskolákban is az OPI támogatásával. — Mi az új ebben a módszerben? Lehet-e másként tanítani az irodalmat, mint- hoav közel hozzák a diákokhoz az alkotások témáját, mondanivalóját? — Jogos a kérdés. Eredményesen aligha lehet másként irodalmat, de más tantárgyat is tanítani. A szakmunkásképző intézetek irodalom-tankönyve, tanterve azonban nemigen ad erre lehetőséget A feldolgozásra előírt alkotások bizony eléggé távol állnak a tanulóktól. — S milyen a kísérlet tanterve? — Tulajdonképpen nincs is tanterv. A kísérlet eleién felmértem a diákok érdeklődési körét, olvasottságát, s ebből, valamint Kamarás István ajánlásából összeállítottam azokat a témákat, műveket amelyeket feldolgoztunk a tanév folyamán. — Melyek voltak ezek a témák? — Az ember természeti, társadalmi környezete, s ezen belül többek között a mikro- és makrokozmosz, az anyagi világ, a tér. idő problémái a Családban, az emberi kapcsolatok, a hazaszeretet, a magyarságtudat kérdései. Gyakorlatilag ez volt az első osztályos irodalomtanítás tanterve természetesen csak a kísérleti csoportban. A témák feldolgozása huszonkilenc író, költő — köztük Petőfi, Vörösmarty, a Nyugat költői. Ady. József Attila, Sütő András. Sánta Ferenc, Örkény István, Saint-Exupery — műveit elemeztük. S hogy hogyan? A foglalkozások nem is emlékeztetnek a hagyományos irodalomórákra,sokkal inkább az ókori görög „iskolát” idézik. A diákok körben ülnek, s köztük foglal helyet Pintér István is. Kötetlenül beszélgetnek. adott esetben a szerelemről. A tanulók elmondják véleményüket a diákszerelemről, a felnőttek eKiesett kapcsolatairól. Szó esik természetről, biológiáról is. S amikor elfogy a mondanivaló, előkerülnek a könyvek, hanglemezek, a magnó. Petőfi, Ady. József Attila. Juhász Ferenc verseit hallgatja az osztály. — A téma feldolgozása ezzel persze még nincs készen — mondia a tanár úr. — A következő órákon folytatjuk külföldi írók. költők alkotásainak elemzését mindaddig, amíg a diákok igénylik. — A tankönyvet, s a füzetet se lapozták fel az órán, feleltetés sem volt. Nem túlságosan is nagy szabadság ez? Hogyan osztályozza például a tanulókat? Hogyan fejleszti a helyesírásukat? — A szabadság valóban nagy, de ez egyben azt jelenti, hogy sokkal több idő megy el a foglalkozásokra való felkészüléssel mind nekem, mind a tanítványaimnak. Hogy nem volt feleltetés? Dehogyisnem. A diákok önmaguk jószántából feleltek. A beszélgetésre, s persze írásbeli munkájukra kapják a félévi, év végi osztályzatot. S a helyesírás? Ezzel a nyelvtanórákon illetve az irodalomórákon az Írásbeli feladatok ellenőrzésekor foglalkozunk. — Az egy év alatt milyen eredményeket, tanriztalato- kat hozott a kísérlet? — Sokkal jobb eredményekről számolhatok be, mint a hagyományos órák után. Nagyon sokat fejlődött a tanulók beszéd-, fogalmazási gondolkodási készsége. Széles körű az irodalmi tájékozottságuk, s ami ugyancsak örvendetes, megnövekedett az olvasási kedvük. Átlagban négy könyvet olvastak el a tanév alatt a diákok. Az ajánlásomnak megfelelően a Kis herceget, Kosztolányi Édes Annáját. Milnetől a Micimackót. s Tamási Áron Ábel trilógiáját és sok-sok verset, novellát. Egyébként hasonló tapasztalatokat gyűjtöttek a kísérletben résztvevő kollégáim is, akikkel a közelmúltban tanácskoztunk. — A kísérlet az idén is folytatódik, immár a második osztályban. — A tervek szerint egy-egy csoporttal foglalkozunk ilyen formában három évig. Majd a tapasztalatok összegzése. az eredeti elképzelések javítása, csiszolása után — tudomásom szerint — alternatív tantervként javasolják ezt az irodalomtanítási módszert az iskoláknak. Én mindenesetre, őszintén ajánlom, s talán mondanom sem kell, hogy ezután csak ígv fogom tanítani az irodalmat. Tál Gizella Európa! kulturális fórum Az eszmecserék jók és hasznosak voltak A hét elején befejezte munkáját az európai kulturális fórum. A hathetes tanácskozásról a magyar küldöttség szóvivőjét, Drexler Gábort kérdeztük meg. — Hogyan gondol vissza a találkozóra? döttségei is. Nagy figyelmet keltett Günther Grass világhírű nyugatnémet író indítványa, hogy budapesti székhellyel hozzanak létre egy európai kulturális alapítványt — Van ennek realitása? — Mi az európai kulturális fórumot a helsinki folyamat fontos állomásának tekintjük. Fontosságát növeli az, hogy először vitatták meg önálló tanácskozás keretében az európai kultúra és a kulturális együttműködés kérdéseit További érdekessége és sajátossága a budapesti fórumnak az volt, hogy nagy számban vettek részt munkájában az európai és az észak-amerikai kontinens vezető kulturális személyiségei is. Az ilyen típusú tanácskozásokon általában a kormányok képviselői vannak jelen, most viszont a hivatásos diplomaták és politikusok mellett szót kaptak a nemzetközi konferenciák légköréhez és szigorú rendjéhez kevésbé szokott művészek, írók, a 35 ország kulturális életének neves képviselői. Az eszmecserék jók és hasznosak voltak. Ez nem csupán a mi értékelésünk. A résztvevők többségének is ez volt a benyomása. Jó né- hányan — szám szerint 22 ország képviselői — a záróülésen elhangzott beszédükben hangot is adtak ennek a véleményüknek. — Nem csupán eszmecsere folyt a fórumon, hanem sok javaslat is elhangzott. — Igen, majdhogynem úgy fogalmazhatnék, hogy több, mint kellett volna. Mire gondolok? Amikor sokakkal együtt a konferencia sikeréről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy a csaknem 900 résztvevő delegátusnak mintegy kétharmada kulturális személyiség volt. A küldöttek a négy munkabizottságban — az előadó-, illetve a képzőművészetről, ez irodalomról és végül a kulturális téren megvalósítható együttműködésről folyó vitákban — véleményt cserélhettek a közös szakterületről, megismerhették egymás gondjait, illetve elképzeléseit. A gyakran kibontakozó vita ötletekéi, javaslatokat ösztönzött. Több, mint. 200 hivatalos és egyéni javaslatot terjesztettek elő a tanácskozáson. közülük számos közös elgondolás volt. Hazánk például Finnországgal együtt javaslatot tett a kevésbé elterjedt nyelveket beszélő kis országok irodalmának szélesebb körű megismertetésére. A közös kezdeményezéshez csatlakoztak a skandináv államok kül— Nem elképzelhetetlen, sőt hasznos lenne egy Ilyen alapítvány létrehozása — még akkor is, ha jól tudjuk, hogy annak finanszírozása, irányítása még nem tisztázott. és sok nehézséggel járna. Hasonló jó gondolat volt az összeurópai videotéka megteremtése is, egy olyan központ kialakítása, ahonnan videókazettákra felvett értékes színházi produkciókat lehetne kikölcsönözni oktatási és kutatási célokra. Ezek a javaslatok értékesek és megvalósíthatók. Voltak azonban olyan kezdeményezések is, amelyek politikai természetük miatt, már nem sorolhatók ennyire egyértelműen a kulturális együttműködést, a népek közeledését elősegítő indítványok közé. Egyesek megkérdőjeDrexler Gábor, a magyar küldöttség szóvivője lezték az államok szerepét a kultlurális cserekapcsolatokban, szélsőséges nézeteket vallottak az alkotói szabadság értelmezésében is. A kétszáznál több javaslatban tehát nehéz volt fellelni a közös nevezőt, márpedig a helsinki folyamat egyik rendkívül fontos alapelve, hogy csakis valameny- nyi résztvevő ország egyetértésével lehet közös határozatokat hozni. Ez az oka annak. hogy a rendkívül nagy aktivitást kifejtő semleges és el nem kötelezett országok csoportjának közreműködésével sem sikerült kiválogatni a számtalan javaslat közül azokat, amelyek valamennyi ország támogatására számíthatnak. Ez gyakori az ilyen típusú konferenciákon, bár mindig megpróbálkoznak egyfajta záróokmány, vagy dokumentum megfogalmazásával. — Így tehát moat elvesznek ezek a hasznos kezdeményezések? — Nem, ellenkezőleg. De egy szót még az N±N-ek — így nevezik gyűjtőnéven a semlegesek és az el nem kötelezettek csoportját — záródokumentum-tervezetéről: szerintünk ez Jól foglalta össze az eszmecserék következtetéseit, és elfogadható módon határozta meg a kapcsolatok továbbfejlesztésének fő irányait és konkrét kereteit A tanácskozáson eltérő társadalmi berendezkedésű, elténő kulturális intézményrendszerrel és hagyományokkal rendelkező államok képviselői vettek részt ebből fakadóan a napirenden szereplő kérdéseket is eltérő értékrend alapján közelítették meg. Ezek az ideológiai véleménykülönbségek azonban nem képezhetik akadályát a kölcsönös érdekekre épülő együttműködésnek. A záródokumentum elmaradásának egyik fő oka az, hogy egyes vezető nyugati országok részéről nem volt meg a politikai készség ahhoz, hogy a mindenki által elfogadható javaslatokra és elgondolásokra épitve keressék a megegyezést A mi véleményünk az — Így fogalmazott (Záróbeszédében a magyar küldöttség vezetője, Köpeczi Béla művelődési miniszter is—, hogy nem mehetnek feledésbe ezen értékes és hasznos javaslatok. Mi a magunk részéről törekedni fogunk arra, hogy két- és többoldalú kulturális kapcsolatainkban helyet biztosítsunk a bennük megfogalmazott konstruktív gondolatoknak. — összegezve? — összegezve elmondhatom: Magyarország számára nagy megtiszteltetés volt az, hogy 34 ország kormánya Budapestet bízta meg a kulturális fórum megrendezésének feladatával. Mi a magunk részéről igyekeztünk mindent megtenni a konferencia zavartalan lebonyolításáért, és azért is, hogy a hosszabb-rövidebb ideig hazánkban tartózkodó külföl diek megismerjenek bennünket, bepillantást nyerjenek életünkbe. Ügy érezzük, hogy ez sikerült, vendégeink — elhangzott beszédeik tanúsága szerint — nagyon jól érezték magukat Budapesten és kellemes benyomásokkal utaztak haza. SZ. Z. Az utolsó plenáris ülés. A küldöttségek nagy tapssal fogadták Köpeczi Béla záróbeszédét. (Fotó: MR — KS)
