Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

Megkezdődött a Hazafias Népfront VUL kongresszusa (Folytatót az 1. oldalról) ciklus legfontosabb gazda­ságpolitikai célja a népgaz­daság egyensúlyi viszonyai­nak javítása volt és egy új növekedési szakasz előkészí­tése. Köszönhetjük a köz- megegyezésnek, a nép és a pórt, a nép és a kormány közötti bizalomnak, hogy a dolgozó emberek nemegy­szer áldozatos helytállása és megértése nyomán alap­vető területeken — így a külgazdasági egyensúly, a nemzetközi fizetőképesség megőrzése, a legfontosabb fogyasztói területeken a ke­reslet és kínálat egyensúlyá­nak megtartása, a teljes fog­lalkoztatás, a létbiztonság és az életkörülmények megőr­zése tekintetében — ered­ményeket értüpk el. Ugyan­akkor ezekért az eredmé­nyekért nagy árat kellett fi­zetni. Mégpedig elsősorban azt, hogy már hét éve kor­látozó-megszorító politikát folytatunk, s így a kénysze­rűségből visszafogott növe­kedés miatt a termelés szer­kezetének átalakítására és a műszaki fejlesztés feltételei­nek megteremtésére nem kerülhetett sor. A gazdasá­gi egyensúlyt az elosztási viszonyok szabályozásával és főként az elosztásban igyekeztünk megteremteni, ennek feszültségeket okozó szociális és szociálpolitikai következményeivel együtt. Romlott az idős korúak nagy részének helyzete — külö­nösen a nyugdijak reálérté­kének csökkenése miatt. A fiatalok számára nehezebbé vált a pályaválasztás és a pályakezdés, a családalapítás és az otthonteremtés. Mind­ez az ifjúság egy részében a távlatnélküliség és kiútta­lanság érzését keltette. A gazdasági növekedés le­lassulása, a reálbérek hosszú ideig tartó csökkenése, a reáljövedelem stagnálása vagy lassú növekedése és bizonyos rétegek életszínvo­nalának romlása megterhel­te a társadalom egyes réte­geinek a tűrőképességét, ve­szélyeztetve a szocialista nemzeti egység, a szövetsé­gi politika, a közmegegyezés eredményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel összefüggésben vizsgáljuk az ország népesedési helyze­tét, az öngvilkosság, a bű­nözés, az alkoholizmus sú­lyos társadalmi kérdéseit. Gond a tisztességes munka presztízsének csökkenése Nem kisebb gond és társa­dalmunkra nézve nem jelent kevesebb veszélyt a tisztes­séges munka presztízsé­nek csökkenése, a munkaer­kölcs egyre szélesebb kör­ben tapasztalható romlása. A termelés, a szolgáltatások, az ügyintézés sok területén romlottak a munkateljesít­mények lazult a munkafe­gyelem, háttéribe szorultak az alapvető emberi viselke­dési normák. A társadalmi élet néhány területén tartó- sultak a korrupt viszonyok, elszaporodtak a visszaélések. A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együttműködést, a nagyobb teljesítményt lerontó, a szo­cializmus eredményesebb működését akadályozó ma­gatartásokról határozott bí­rálatot mondott a párt XIII. kongresszusa, megjelölve a felszámolásukhoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az e téren el­végzendő feladatokból. Olyan társadalom felépítéséért küz­dünk, amelyben nemcsak szükséges, de érdemes is tisztességesen élni, dolgozni. Azok a változások, ame­lyek az elmúlt évek során a politikai életben, illetve a politikai intézményrendszer működésében végbementek, a stabilitást és egyúttal az útkeresés, a kibontakozás lehetőségének megteremté­sét segítették. A népfront a gazdasági tervekhez, a gaz­daság és a politika intézmé­nyeinek fejlesztéséhez konk­rét kezdeményezések'keL és a megvalósításban való ak­tív részvételével csatlako­zott. Javasolta az eddig folytatott településpolitika áttekintését, az új település- politikai koncepció elfogadá­sát. Nagy jelentősége volt annak a szemléletváltozás­nak, amely új gondolkodás- módot honosított meg a fa­lu és a városkörnyék sze­repéről. A fogyasztói érdek- védelem megszervezése egy igen fontos területen bizo­nyította, hogy a népfront is vállalhat konkrét érdekvé­delmi feladatokat. 'Társadal­mi és népjóléti szempontból jelentősnek tekintjük az Or­szágos Családvédelmi Ta­nács létrehozását, a család- védelmi rendszer állami szervezetének kiépítésére irányuló kezdeményezést, valamint a család és az is­kola kapcsolatának javítá­sát, erősítését célzó törek­VII. kongresszus óta időszak a népfront­ba általános fellendülé- c időszaka. A mozgalom idiginél nagyobb érdék- sel fordult az ifjúság, k és a család problémái a közművelődésben, fő- a lakosság nagyrészét 'jó közművelődési moz- ak támogatásában, ezésében és megerősíté- i. A településfejlesztési dalmi munka szervezé- i városvédő és -szépítő sületek tevékenysége, a kertbarátok és kistenyésztők mozgalma, az olvasó nép és a honismereti mozgalom, az anyanyelvi és beszédkultúrá­val kapcsolatos feladatok és a többi, mind azt jelzik^ hogy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfront­ban megvan a lehetőség ar­ra, hogy ezt a szükségletet kielégítse. Az eredményekben benne van a választott népfronttes­tületek tagjainak, az áldo­zatkész aktivistáknak, a kertbarátok és kistenyésztők mind tartalmasabban mű­ködő munkabizottságoknak a munkája, a kis létszámú apparátus nagy felelősséggel végzett tevékenysége. A VIII. kongresszus előké­születei megnövekedett tár­sadalmi aktivitás mellett zajlottak le. Nagy szerepe volt ebben annak az általá­nos demokratizálási prog­ramnak, amely a párt kez­deményezésére, az egész nép támogatásával bontakozott ki. Az előkészületek során tartott gyűlések jelentették a pártkongresszus és a válasz­tások után az első nagy al­kalmat a társadalommal va­ló találkozásra, a nyilvános politikai eszmecserékre. Ál­talánosan jellemző vonásuk volt, hogy többnyire a lakó­hely, a település és a helyi érdek szemüvegén keresztül vizsgálták az ország gond­jait és vállalták e gondok megoldásában való részvé­telt. Helyenként élesen kri­tikus megnyilvánulásaik, légkörük mellett, nagyon A népfrontkongresszus első napján Pozsgay Imre, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára beszámo­lóját tartja (MTI fotó — Te- lefotó — KS) konstruktív szellemben, nagy vállalkozó kedvről ta­núskodva a közmegegyezés, a szocialista nemzeti egység erősítését szolgálták. Kétségtelen, hogy az 1985- ös terv teljesítésében meg­mutatkozó lemaradások, a lakosság ellátásában tapasz­talható hiányok rontották azt a jó politikai hangulatot, amely a XIII. kongresszus idején és a választások so­rán kialakult: de nem ron­tották le az emberekben a cselekvési készséget, a vál­lalkozási kedvet. Ezért a jö- tvő Jfeladatainak megoldása nagymértékben azon múlik, hogy ezzel a készséggel, ez­zel a vállalkozókedvvel szer­vezetten. megfelelő irány- mutatás mellett hogyan tud majd élni a társadalom. A népfrontkongresszus elő­készítésének idején vitték nyilvánosság elé és tűzték napirendre a településfej­lesztési hozzájárulás társa­dalmi elfogadtatását. A nép­front sohasem hallgatta él, s a településfejlesztési társa­dalmi munka szervezésével és sikerével bizonyította is, hogy a lakosság anyagi esz­közeinek és önként vállalt munkájának nagy szerepe van a lakóhely kommunális viszonyainak, szolgáltatásai­nak, közösségi intézményei­nek fejlesztésében. Ez a he­lyes elv vezérelte a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás­ról szóló jogszabály megal­kotóit is. De a sok tekintet­ben rossz hatásfokú és szem- léletileg problematikus, a meggyőződést és néhol a la­kossággal való érdemi meg­vitatás szándékát is nélkülö­ző előkészítő munka azonban több helyen, főleg a nagyvá­rosokban feszültségeket is okozott. Megmutatkoztak itt a döntéselőkészítés és a fél­reértett demokrácia árnyol­dalai fent és lent egyaránt. Ebben a helyzetben mozgal­munk bizonyos gyengeségei is megmutatkoztak. A népfrontmozgalomnak a demokrácia fejlesztésére irá­nyuló szándékát bizonyította a népfronttestületek megvá­lasztásának új módja is. A testületek összetétele társa­dalmi, politikai szempontból kedvezően alakult. Azt re­méljük, hogy új bizottsága­ink alkalmasak lesznek a kö­vetkező öt esztendőben a népfront előtt álló feladatok megoldására. Az előttünk álló és az el­következő időszakban ránk váró feladatokra tekintve, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy változtak a népfrontmunka társadalmi körülményei, a szövetségi politika és a nemzeti egység feltételei, változott az a tár­sadalmi környezet, amely­ben a népfrontnak is dolgoz­nia kell. Változatlanul igaz azonban, hogy a dolgozó tár­sadalom különböző csoport­jai közötti együttműködés alapja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szö­vetsége. Ámde azt sem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az osztályok­nak is megvan a maguk bel­ső, gyorsan alakuló, érdekei­ket is érintő szerkezete. Határozott továbbhaladást a reform útján A nemzeti egység és a közmegegyezés megerősíté­sét, az értelmiséggel való szövetség kiteljesítését, az értelmiség egyik-másik cso­portjával megújítását hala­déktalanul napirendre kell tűzni. Az előttünk álló óriá­si feladatok megoldása el­képzelhetetlen az értelmi­ség elkötelezettsége és nagy hivatástudattal végzett mun­kája nélkül. Javítani kell az értelmiségi munka kibonta­kozásának feltételeit. A népfront tevékenységé­ben központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi politika. A Hazafias Nép­front párttagok és pártonkí­vüliek közös mozgalma, amely minden em­ber kezdeményezőkészségére számítva szervezi meg az együttműködést az ország előtt álló feladatok megol­dására. Határozottabban kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogy hazánkban a pártfunkciók kivételével minden funkciót betölthet- nek pártonkívüliek. A népfrontmozgalom tá­mogatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos társadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, tö­rekszik érvényt szerezni az Országgyűlés által jóváha­gyott településpolitikai kon­Megyénk küldöttel A Hazafias Népfront VIII. kongresszusának mintegy 1200 küldötte között ott vannak szűkebb hazánk de­legáltjai is. Megyénket harmincegyen képviselik a kongresszuson: Bállá Gyuláné, a Kun­szentmártoni Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet mi­nőségi élmunkása; Berecz Lászlóné, a Finommecha­nikai Vállalat 2. sz. török­szentmiklósi gyára mecha­nikai műszerésze; Darmos Józsefné, a BHG kunhe- gyesi 3. sz. gyár művezető­je, Dobos László, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa Titkársági Iroda osz­tályvezetője; dr. Ferenczy József, a DATE Mezőtúri Gépészeti Főiskolai Kara tanszékvezető főiskolai ta­nára; Géczi Pál, a Szolno­ki MÁV Járműjavító Üzem fényező-mázoló szakmun­kása; Gyenes Gyula, aTúr- kevei Vörös Csillag Tsz iparfejlesztési főmérnöke; Kiss Gáborné, a Túrkevei Városi Közegészségügyi­járványügyi Szolgálat el­lenőre; Kiskovács Mihály- né, a Tiszaszentimrei Takarékszövetkezet nyug­díjas vezetője; Koczur Tibor, a Ganz Da­nubius Tiszafüredi Daru­gyár raktárvezetője; Kon- rád József, a Karcagi Ma­gyar—Bolgár Barátság Tsz termelési elnökhelyettese; dr. Krasznai Géza, a Heté- nyi Géza Kórház kórbonc­tani és kórszövettani osz­tály osztályvezető főorvosa; Kurucz Jánosné, a Hazafi­as Népfront Karcag Váro­si Bizottságának titkára; Lazányi Józsefné, a Szol­nok Megyei Néplap fő- szerkesztője; Molnár Ist­vánná, a Kisújszállási Ügy­védi Munkaközösség admi­nisztrátora; Nyíri Jánosné, az Űjszászi Vegyesipari Szövetkezet belsőellenőre: Oláh János, a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának nyugdíjas titkára; Pádárné Kiss Éva, a Hazafias Népfront Jász­berény Városi Bizottságá­nak titkára; Réti Erzsébet, a Tiszaburai ÁMK Óvodai Intézmény egységének óvó­nője; Sándor László, a Ha­zafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának tit­kára; Sinka Imre asztalos kisiparos; dr. Szentistványi Gyulárté, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa nyugalmazott titkára, je­lenleg alelnöke; Szilágyi Dezső, a Martfűi Tisza Ci­pőgyár üzemmérnöke; Sző­ke Imre, a Jászapáti Fém-, Elektromos-, Műanyag­ipari Szövetkezet elnäke; dr. Szőke Sándor, a Mező­túri Városi Tanács Egész­ségügyi Intézmény orvos«; Takács József, a Hazafias Népfront Mezőtúr Városi Bizottságának titkára; Tas- syné Pethő Éva, a Bubiv jászberényi gyára bútor­üzletének vezetője; dr. Tarján Péter, a Szolnoki MÁV Kórház osztályveze­tő főorvosa; Tóth Lajos, a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának tit- kárhelyettese; Tóthné Ste• fán Éva, a Tiszabői Nap­köziotthonos Óvoda óvónő­je: Zakár Zoltán, a Szolno­ki Dr. Csanádi Körúti Ál­talános Iskola nyugdíjas igazgatója. cepciónak; a természet- és környezetvédelmi és a köz­művelődési törvénynek. Azon munkálkodik, hogy az elosz­tási viszonyokban ne erő­södhessenek meg ellenőriz­hetetlen folyamatok. ame­lyek a társadalom helyes ér­tékrendjét, megfelelő maga­tartását, egységét veszélyez­tető szociális különbségeket hoznak létre. Ám jól tud­juk, hogy a társadalmilag hasznos teljesítményt job­ban elismerő igazságosabb elosztás feltételeit a haté­konyabb termeléssel lehet megteremteni. Valljuk, hogy a gazdaság­ban kiéleződött ellentmon­dások, egyensúlyi zavarok megkövetelik a határozott továbbhaladást a reform út­ján — és nemcsak a gazda­ságban! Gondjaink megoldá­sának kulcsa nemcsak a gazdaság egyik-másik terü­letének szabályozásában van, hanem a társadalomban, az emberben. Az emberekben rejlő képességek mozgósítá­sa feltételezi az egész tár­sadalom fejlesztését, az in­Megkezdódött a népfrontkongresszus. Képünkön az elnökség (MTI fotó — Telefotó — KS) tézmények és a módszerék megújítását. A szocializmus­ban is szükségképpen léte­ző érdekkülönbségeket a na­gyobb teljesítmény és a tár­sadalmi egység eléréséhez szolgáló hajtóerőnek tekint­jük. Ehhez az érdekképvise­let és az érdekvédelem to­vábbi intézményesítésére, a társadalom egész döntési rendszerének a továbbfej­lesztésére van szükség. A párt elvi irányítása mel­lett, a jövőben nagyobb ön­állósággal kell a népfront-, nak tevékenykednie. Ennek tudatában kell megvizsgálni a népfront érdekképviseleti szerepének újabb lehetőse* geit és a változó helyzetnek, az újabb követelményeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javasla­tot, amely a most lezáruló ciklus végén az országos el­nökségben hangzott el és kezdeményezte, hogy az újonnan választott országos tanács dolgozza ki a nép­front összevont programját, figyelembe véve a mozga­lom sajátosságait és minden állampolgárt érintő közjogi szerepét. A demokratikus és érdek- képviseleti lehetőségek szé­lesítése céljából keresni kell a népfront és az állami szer­vek együttműködésének to­vábbi lehetőségeit. Minde­nekelőtt a döntéselőkészítés­ben, a társadalmi ellenőr­zés folyamatában való rész­vételünket. a társadalmi vi­ták, ' a törvényelőkészítés és törvény kezdeményezés kér­déseit kell megvizsgálni. A szocialista demokrácia alapelvei szerint szükséges megvizsgálni a demokrácia intézményeinek műkö­dését. A csupán formálisan demokratikus — intézmé­nyeket tartalmassá kell ten­ni, vagy ha szükségtelenek, meg kell szüntetni. A tanácsok és az elöljá­róságok szerepe növekszik a társadalomban és növeked­ni fog a jövőben is. A nép­front közreműködik a taná­csok önkormányzati jelle­gének erősítésében, az eh­hez szükséges társadalmi teltételek megteremtésében; a tanácsok és az állampol­gárok kapcsolatának építé­sében, e kapcsolatok teljes demokratizálásának folya­matában. Meg kell vizsgálni, hogyan kapcsolódhatna be a nép­front néhány fontos terüle­ten az eddiginél is nagyabb (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents