Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 12. Nem az íróasztalnak dolgoznak I Szakszervezetek Elmélet] Kutató Intézetének munkáiéról Több mint tiz esztendős a SZÉKI, de széles körű munkálkodása ellenére sem igazán ismerős nevének ez a rövidített változata. Ez a .tapasztalata Folkmayer Tibor igazgató- helyettesnek is, akivel az intézet tevékenységéről beszélgettünk. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete azzal a céllal alakult, hogy elméleti segítséget nyújtson a szakszervezetek országos irányító szerveinek tudományosan megalapozott döntéseihez, illetve ahhoz, hogy partnereikkel felkészülten tárgyaljanak. Hogy ezt a célt elérjék, az intézet munkatársainak részt kell venniük a tudományos életben, állandó kapcsolatot tartani a társadalomtudományi intézetekkel, de ugyanolyan otthonosan mozogniuk a mindennapok világában is, állandó kapcsolatban lenni az emberekkel, ismerni gondjaikat, felismerni és elemezni a társadalomban lezajló folyamatokat, amelyek befolyásolására intézkedéseket sugallni feladata e tudományos kollektívának. Az évek során kialakult célszerű munkamegosztás szerint három egység van az intézetben. Az első a gazdasági élettel, az életszínvonalpolitikával, a szociálpolitikával foglalkozik; a második a szakszervezeti mozgalom történetével, szervezeti életével, belső gondjaival, azzal, hogyan illeszkedik a szakszervezet a többi társadalmi szervezet közé, a mozgalmi életbe. A harmadik a közvéleménykutató és információs részleg, amelynek feladatkörébe az átfogó vizsgálatok éppenúgy beletartoznak, mint a napi aktualitások jelzése, a gyors reagálás arra, hogy miként Vélekednek az emberek egyes intézkedésekről, milyen a hangulatuk. Ehhez a sokrétű tevékenységhez képest nem sok az alig félszáz dolgozót foglalkoztató intézeti kollektíva, melyben közel 25 kutató munkálkodik, közgazdász, szociológus végzettséggel. Alkotó jellegű munkájukhoz nagy segítséget nyújtanak a „külső” kutatók, a tudomány jeles képviselői, egy-egy téma avatott szakemberei, akiket meghívnak a műhelyvitákra is. Az iránytű szerepét a SZOT elnöksége által jóváhagyott középtávú kutatási tervek játsszák, amelyeket éves felbontásban teljesítenek. Az idei kutatási terv szerint vizsgálják például a gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszer módosításának hatásait a vállalati magatartásra; de szerepel a témák között „a gazdasági változások hatása a közgondolkodásra és a magatartásra” is. Űj téma, melynek kutatását, feltárását az idén készítik elő: az egész hazai lakáshelyzet átfogó elemzése, melyhez háromévi kemény munkával adnak teljes keresztmetszetet. A másik nagy társadalmi probléma is szerepel a tervben: az időskorúak anyagi-szociális gondjai, a célszerű intézkedések. Vizsgálják a munkások életmódjának fejlődését is; a munkahelyi művelődés és a művelődési intézmények helyzetét, az ifjúság élet- és munkakörülményeit, hogy csak néhány témát emeljünk ki a sokból. Ez a kutatási tevékenység arra tesz erőfeszítést, hogy a valóságot tárja fel a sokszor többéves munka tapasztalatait összegző tanulmányokban. De az intézet operatív módon is elősegíti a SZOT napi munkáját, például azzal. hogy előzetes véleményt mondanak a szaktanács ülésére készült írásos beterjesztésekről, mielőtt azokat megtárgyalnák. Érveket adnak, új szempontokra hívják fel a figyelmet. Széles körű nemzetközi kapcsolatokat is ápol a SZÉKI, a szocialista országok testvérintézményeivel, de más államokkal is. Az ideá tervben szerepel például magyar—finn szeminárium a két ország külgazdasági kérdéseiről, a kül- kapcsolatok és a bérpolitika összefüggéseiről. A magyar— NSZK szeminárium témája pedig a szakszervezeti mozgalom helyzete és jövője az NSZK-ban és Magyarországon. Ezeken a nyílt vitákkal zajló szemináriumokon tekintélye van a magyar szakemberek véleményének, és a különböző nézetek ütközése nem elválasztja, hanem közelebb hozza egymáshoz a vitázókat. Természetesen a hazai szakemberek számára is rendeznek tudományos konferenciákat aktuális kérdésekről. Végül egy konkrét témát említünk arra, hogy milyen döntések előkészítésében vesz részt az intézet: a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban hallatják szavukat annak érdekében, hogy a társadalom jobban méltányolja azoknak az embereknek erőfeszítéseit, akik megalapozták mai, és jövőbeni eredményeinket. Meg kell teremteni a korrekt és méltányos nyugdíjrendszer feltételeit. Már javában tart a szakszervezeti választások időszaka, és ezt „megérzi” az intézet is. A szokásos meghívások többszörösének tesznek eleget, sok előadást tartanak a különböző megyei fórumokon a szakszervezeti munkáról, átadják tapasztalataikat az új tisztségviselőknek, vagy éppen a partnereiket jobban megismerni akaró gazdasági vezetőknek. (Beszélgetésünk közben Szabolcs megyéből érkezett hívás — másnapi előadásra). De ,.idehaza” is van feladat bőven. Egyszóval: ahhoz képest, hogy elméleti kutató- intézet a SZEXI, nyüzsgő élet folyik itt. De ahogy Folkmayer Tibor megjegyezte: örülnek, hogy nem az íróasztalnak dolgoznak. I. E. Korszerűsítették a vértranszfúziós A karcagi városi kórház 1968-ban épült. Az akkori „vértranszfúziós állomás” mindössze két hűtőszekrényből állt, amelyben csak kétszázötven liter vért tudtak tárolni. A véradóállomást a megnövekedett igények miatt többször is bővítették, végül idén tavasszal a régi gyerekkörzet megszűnése után egy új, korszerű vértá- roló-véradóállomást alakítottak ki a városi kórházban. Ennek a területe háromszorosa a réginek, s a berendezés is gyarapodott: az új hűtőszekrényekre, laboratóriumi eszközökre másfél millió forintot költöttek. Most már takarékosan használják fel a vért, vagyis ha a betegnek vörösvértest-hiánya van, a vérnek csak a megfelelő alkotóelemét kapja meg. A laboratóriumokban dolgozók száma is nőtt, most tizenketten látják el a véradással, szűréssel, gondozással járó munkát. Az itt tárolt vérmennyiséget a helyi üzemek, gyárak és termelőszövetkezetek dolgozói, valamint a környező községek lakói adják a karcagi vöröskeresztes aktívák segítségével szervezett véradónapokon. Az állomáson jelenleg 900 liter vért tudnak tárolni, ami kielégíti a kórház igényeit. Képünkön: Vért vesznek az állomás dolgozói. Az olajbányászok munkáját minden évben megnehezíti a tél. Esőben, hóban, szélben, fagyban is dolgozniuk kell. Szolnokon a Kő- olajkutató Vállalat szállítási üzemében mindent megtesznek, hogy a fúráspontokon dolgozók munkakörülményeit javítsák. Felvételeink az üzem téli felkészüléséről készültek. Makai Sándor és S Nagy Mihály autószerelők csörlős teherszállító autó generáljavításán dolgoznak Fotó: Korényi Éva Varrják a munkapadokon dolgozók védelmére szolgáló ponyvákat Sportkrém gyégy. növényekből Richtofit sportkrém készítését kezdték meg a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi üzemében. Az év végéig 150 000 tubussal szállítanak belőle a kereskedelemnek. A kozmetikai újdonság valamennyi hatóanyaga természetes eredetű: kamilla, diólevél, libapimpó, tölgyfakéreg és levendula kivonatából állítják elő. A forgalomba hozatalát megelőző vizsgálatok során — a Testnevelési Főiskola orvostudományi tanszékének közreműködésével — több száz sportoló próbálta ki az új testápolót. Igazolódott, hogy alkalmas az izomláz megszüntetésére, az izomfájdalmak enyhítésére, a feldörzsölt bőr kezelésére, a kisebb zúzódások és duzzanatok elmulasztására. Kiváló bemelegítő és maszí- rozó krém hivatásos és amatőr sportolóknak egyaránt. Kúp alakú hordú Fa és saválló acél kombinációjával kialakított 200 hektoliteres különleges hordó készült el a Szekszárdi Borászati Közös Vállalatnál. A kúphoz hasonló hordó fölfelé szűkülő oldala nem szabályos kör alakú, hanem hatszögletű. Vállalati szabadalom alapján, kísérleti jelleggel készült. A megtervezése azzal a rég ismert ténynyel függ össze, hogy a vörösborokat csak fahordóban, vagyis „lélegző” tárolóban lehet kifogástalanul érlelni. Fából viszont gyakorlatilag lehetetlen olyan nagy méretű hordókat készíteni, amilyenekre a .borgazdaságoknak, a nagyüzemi pincészeteknek szükségük van. A pótlásukra szolgáló fémtartályok kedvezőtlen hatásának megszüntetését várják a Szekszárdon tervezett új típusú hordótól. A kilenc múzsa a Tisza mentén „Hullatja levelét az idő vén fája,” — lassan búcsút mondunk ennek az esztendőnek is. Reménykedve várjuk a következő évet, amely tiszta lappal érkezik hozzánk, mint a vadonatúj naptár. Rohanó korunkban nem mindenki ér rá kincses kalendáriumban böngészni a napfordulót, régi metszetekben gyönyörködve tanulmányozni, hogy milyen teendőket rónak az egymást követő évszakok a szántó-vető emberre. De modernebb formában is megtaláljuk a szépet, a Képzőművészeti Kiadó 1986-os művészeti naptárai lehetőséget kínálnak erre. A Vasarely képeivel díszített falinaptár például a magyar és egyetemes európai művészet egységét, ösz- szetartozását sugallja; az ikebana-naptár pedig távoli földrészen élő emberek szépség iránti rajongását tolmácsolja. A hazai tájakat és a magyar művészet kincseit is viszontláthatjuk különböző naptárakon, illetve például a XIX. századi metszetek kilenc múzsája határidőnaplót ékesít. Világhírű festőművészünk, Munkácsy Mihály életképei, tájképei falinaptár lapjairól gyönyörködtetnek. csakúgy, mint a Tisza mentén megőrzött, védett természeti zugokat megörökítő színes művészi fotók. A történelem iránt érdeklődők szívesen teszik asztalukra a magyarországi török emlékekkel díszített naptárt, mely abból az alkalomból készült, hogy 800 éve szabadult fel Buda a török uralom alól. Kuriózumnak számít az asztali naptár is, melynek oldalait egy 1742-ben Augsburg- ban megjelent kötet színes metszetei díszítenek, bemutatva a korabeli magyarok és délvidékiek katonai viseletét. A természetimádóknak pedig a Homoki- Nagy István „kedvenceit” felvonultató naptárt ajánljuk. A mintegy másfélmilliós példányszámban megjelenő 32 féle naptárból felsorolt példák azt bizonyítják, hogy hazánk természeti és művészeti szépségeiről, értékeiről méltó módon „beszélnek” sajátos nyelvükön a Képzőművészeti Kiadó 1986-os naptárai. Ez azért is igen fontos, mert ezek közül a kiadványok közül sok jut túl határainkon, a magyar kultúra követeként. Részben mint exportcikk, de sokat küldenek el ajándékként külföldön élő hozzátartozóknak, jóbarátoknak. És nem lebecsülhető mennyiséget vásárolnak meg idehaza a hozzánk érkező és érdeklődő külföldi turisták sem. így előfordulhat, hogy már az idén sem tudjuk megvenni a nekünk legjobban tetsző '86-os naptárt, mert elfogyott, „vigasztalásul” egy kis előzetes a Képzőművészeti Kiadó 1987-es terveiből: A középkori magyar festészet remekművei jelennek meg az egyik fajta falinaptáron, a másikat Kovács Margit kerámiáinak fotói díszítik. A népművészetet lakodalmi öltözetek szín- pompája képviseli, de lesz aktnaptár is. A gyermekszobák falára mackók „költöznek” a napok sorrendjére vigyázni. Az asztali naptárak közül az egyik dél-dunántúli utazáshoz csinál kedvet, a nosztalgiára hajlamosak pedig a régi, képes számolócédulákat felelevenítő naptárnak örülnek majd. Azt már tudjuk tehát, milyen szemet gyönyörködtető művészi illusztrációk díszítik az elkövetkezendő két esztendő művészeti naptárait. Bízzunk benne hogy mindannyiunk számára szép napokat is hoznak a szép képek, zavartalanul örülhetünk nekik hétről hétre, hónapról hónapra idehaza is, határainkon túl is. — Imre — MwiRBlntk du <CÄ j?) Bi Ä| ^ *87 -v'!^
