Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. NOVEMBER 7. Az öcsödiekigenjei t Tanácstagokat, népfrontaktivistákat kérdeztünk meg Szenvedélyük a közélet? Korunk egyik sajátossága, hogy ma már a családokban mindkét szülő egyaránt állásban van, azaz napról napra feszes időbeosztás szerint dolgozik. Nem kevesen közülük hétvégekre még plusz munkákat is vállalnak : bizonyos anyagi javak megszerzése, a gyermek, vagy gyermekek neveltetési költségeinek biztosítása érdekében. A szigorodó élet- körülmények ellenére — szűkebb tágabb környezetünkben — még sem kevés azok száma, akik közéleti feladatokat, társadalmi 'munkát is végeznek. Közülük szólaltatunk most meg néhányat, arra a kérdésre keresvén választ, hogy vajon ők miért vállalják az effajta tevékenységet? „Apai örökség" Fekete Imre 37 éves, kétgyerekes kisújszállási lakos. November 1-ig a METEFÉM Ipari Szövetkezet műszaki csoportvezetője volt — Édesapám tanácselnökhelyettesként került nyugdíjba, és gyermekkoromban sok-sok este láttam, hogy munkanapja nem fejeződött be délután fél 5-kor. Ha városi rendezvény következett, jó kézügyessége révén általában ő készítette, írta a dekorációkat. Május 1, augusztus 20, november 7 táján vagy a jelentősebb helyi tanácskozások előtt rendszeressé vált az otthoni, éjszakai elfoglaltsága. Ilymódon természetesnek vettem: ez nálam sem lehet másképpen. 1970 óta vagyok párttag, és már három ciklusban választottak meg alapszervezeti titkárnak. Ezen kívül a városi pártbizottság tömegszervezetekkel foglalkozó társadalmi munkatársa is vagyok. Bizony, olykor ennek a nem kevés megbízatásnak a H éves lányom és a 4 éves fiam érzi a következményeit. Szerencsémre a feleségem mindig, mindenben segített és segít, mellettem áll. mert egy családos embernek megfelelő hátország nélkül elképzelhetetlen a rendszeres, nyújtott műszak. A közelmúltban a népfront függetlenített városi titkárának választottak. Hogy tni- ért vállaltam ezt a soha vége nincs beosztást? Tősgyökeres kisúji vagyok, szeretem ezt a várost, és bízom abban, ha az emberek előtt a helyi, fejlesztési célok világosak. sikerül megnyernünk őket. Orvosi ellátás, az utak. terek állapota, a közművesítés, mind-mind közérdekű téma. Noha tudom, ehhez nem mindig lesz elég a nyolc óra. de bízom abban, a tanáccsal, az itt lakókkal közösen sikerül megvalósítanunk jónéhány elképzelést az elkövetkezendő esztendőkben. ttrümet jelen! másokon segíteni Amikor Szolnok egyik leggyorsabban fejlődő városrésze. a közismert nevén Pletykafalu kezdett benépesülni, Kéri Zoltánék az első telepesek között voltak. A csupa energia asszony, ,.Jucika”, hamar az érdeklődés középpontjába került, amolyan intézkedő, a szomszédokért, az utca lakóiért kiálló ember volt. Jelenleg, immáron húsz esztendeje, a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat dolgozója. — 1959—60-ban építettük fel kis családi házunkat a Pletykafaluban — mondja Kéri Zoltánné. — Azóta bőven volt időm 'megismerni az ott élők gondjait, örömeit. Voltaképpen csak 13 * éve lendültem bele igazán a másokért való cselekvésbe, akkor, talán mert évek óta népfrontaktíva voltam, megválasztottak a Dembinszky útcabizottság tagjának. Jólesett, hogy a legutóbbi tanácsi választásokon az 52-es választókerület lakóitól bizalmat kaptam, lés most tíz utca ügyes-bajos dolgai tartoznak hozzám. Elsősorban a településrész belvízelvezetését kellene megnyugtatóan elintézni, ezen kívül szükség volna járdára, javításra szorul néhány út is, és szeretnénk továbbfolytatni a gázvezeték-hálózat bővítését. Hogy miért vállalom? Örömet jelent, ha másokon, másoknak segíthetek. Például megválasztásom óta sikerült „rávennem” egy vasutas brigádot, vállalják el az öregek napközijéhez a padok elkészítését. Ezen kívül ..elintéztem”, hogy a helyi ABC-áru- házban is árusítsanak buszbérletet, ezzel sok idős ember mentesül az alól, hogy elvándoroljanak bérletért a Volán-kirendeltségre. Mindezt nem tehetném, ha nem állna mellettem a férjem — a fiam ugyanis már kirön- pent a családból —, aki nagy türelemmel, és megértéssel fogadja, hogy a „rögeszmémet” kiélhessem. Bencze Istvánné Budai Judit bár Fegyverneken született, igazi túrkeveinek számít, hiszen 17 esztendeje 3 városban él. Könyvtárosként, majd közművelődési felügyelőként dolgozott. Két fia már majdnem felnőtt ember: középiskolás. így kerek az életem — Bevezetőben magamról annyit, hogy nem vagyok párttag, mégis azt hiszem, engem úgy ismernek, mint aki általában képtelen nemet mondani, ha valamit tenni kell a városért, öt évig voltam tanácstag, szakszervezeti bizalmi, jónéhány esztendeig a Vöröskereszt városi vezetőségének társadalmi titkára. Hogy miért vállaltam mindezt? Így kerek, teljes az életem. Jó érzés, hogy segíthettem másokon, az. hogy az SOS gyermekfaluért gálaműsoron telt ház volt, hogy a nyári, gyermekeknek szervezett olvasótáborok csodálatos élményt nyújtottak. Talán ezekhez az eredményekhez egy kicsit az én munkám is hozzájárult. Amikor néhány hete a népfront függetlenített városi titkárának jelöltek. majd meg is választottak: sokan gratuláltak, bár néhányan tréfásan részvétüket nyilvánították. Értettem a célzást velük nevettem, de abban azért bízom, nem az utóbbi észrevételre szolgálok rá. Ismerem a helyi igényeket: új művelődési ház. tornaterem kellene, bővíteni a gáz- és vízhálózatot, elkezdeni a vízmű rekonstrukcióját, csinosítani a parkokat, a ligeteket, az utcákat. Nem tudom, mi minden valósul meg env- nyi szép tervből, de azzal tisztában vagyok, sokszor el kell beszélgetnem mindezekről az emberekkel, meghallgatni és valahogyan megnyerni őket. Itt azt hiszem a kérem, kérjük szavak mellett a köszönöm, köszönjük hangzik majd el legtöbbször. Bori Istvánné, a jászalsó- szentgyörgyi óvoda vezető helyettese már két évtizede tagja a községi tanácsnak. Köztfsségben élünk — Ebben a 14-es kerületben a Petőfi és az Irinyi Utcákban 71 család lakik. Milyenek? Sokfélék. Az elsők között voltunk, akik az utcába a vizet bevezették. Most a járdát újítjuk fel összefogással a Petőfi utcában: az anyagot a tanács adja, mi pedig a munkaerőt. A tanácstagságon kívül az óvoda ifjúsági felelőse is vagyok. Ez sem könnyű munka, hiszen negyvennégy hátrányos helyzetű és veszélyeztetett gyerek jár az óvodába. Régebben tanácstagként a körzeti megbízottal együtt sokszor ellenőriztük a szórakozóhelyeket. akad-e poha- razgató fiatalkorú. Mostanában valahogyan elmaradtak ezek az ellenőrzések, pedig volna, lenne értelme. Azt mondják, a faluban: sokadszor vállalom a tanácstagságot. Hogy miért? Mert érzem a bizalmat, azt, hogy szeretnek. Akadnak olyan közös célok — útépítés, belvízelvezető csatornák bővítése, stb. — amelyekre érdemes mozgósítani az embereket, hiszen jönnek, mivel érzik: mindez őérettük történik. Közösségben élünk, a közösségért dolgozunk. Ezt az érzést nem vethetem le esténként a fehér köpennyel, így továbbra is szívesen teszek eleget ha a falu lakóiról, szűkebb hazámról van szó. A fáradtságot az eredmények feledtetik Egy ápolónőnek bárhol dolgozzék is — mindig akad tennivalója bőven. Egy kis településen dolgozó körzeti ápolónőnek — ha lelkiismeretesen végzi dolgát — marad munkája a rendes munkaidőn túlra, gyakran az estékre, hétvégekre is. Mindez igaz a tiszajenői körzeti ápolónő, Juhász Zsuzsanna esetében is. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy két fiát egyedül neveli, csak csodálkozni lehet, hogyan futja még az energiájából arra, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságában elnökhelyettesként (a környezetvédelmi bizottságban titkárként), a szülői munkaközösségben vezetőségi tagként is ügyködjék. Hogy teljes legyen a faluközösség érdekében vállalt funkcióinak sora: a nyári választások óta tanácstag is. A vállalás „miértjét” nem kell bőségesebben magyarázni: — Szinte mindenkit, ismerek a faluban, természetesen a gondjaikat is. Az emberek gondjai a legtöbbször közösségi eredetűek. A többi jó- szándék és segítőkészség dolga. — A népfrontbizottsági munkát végezni, tanácsülésekre készülni, bekapcsolódni az iskola kisebb-nagyobb ügyeinek bogozásába, s mindezt az ápolónői munka mellett. Hogyan bírja idővel, energiával? — Valószínűleg úgy. hogy elég jó a fáradtságtűrésem. Meg aztán a közösségi munka — például egy társadalmi munkaakció szervezése, vagy egy iskolai télapó ünnepség előkészítése — minden fáradtságot feledtet, ha eredménnyel jár. Szóval: az a lényeg, hogy szeresse az ember a közösséget, amely-nek tagja . .. B. J. — V. J. Utcahossznyi emberkígyó vágja, ássa, lapátolja a földet. Nők, férfiak, öregek, fiatalok vegyesen. A legifjabb lapátos úgy nyolc-kilencéves legényke, nála inkább csak a jószándék a fontos. Pedagógus ismerősöm, miközben a szvettere ujjával megtörli izzadó homlokát, a Öcsöd tulajdonképpen világhírű hely lehetne. A*tengerentúlon is keresett bé- késszentandrási szőnyegek javarészét ugyanis a faluban készítik. Sajnos, a község neve alig hallatszik tovább a megyehatárnál. Kivéve mikor egy jó évtizede a falu rossz hírét fújták messzire a szelek. Pedig akkor sem Öcsöd volt a hibás, hanem néhány szűk látókörű hivatalnok. De már ilyesmi sem történhet meg, néhány igazi patrióta a lakosság és a megyei tanács másfél milliós segítségével megmentette a költő iskoláját, az öa*eg. om- latag épületet ahová 1911- ben, 1912-ben József Attila iskolába járt. Nem igaz, lerombolták azt is. mint a „házát”! — legyint valaki az ABC-bolt előtt. Bezzeg a vadászok házát biztos idejében renoválják majd, nem várták meg. míg összedől, toldja meg. Kérdés, hol a kegyelet és az ésszerűség határa? Mert kétségtelen, hogy az öreg tantermet, ahol Attila „os- kolázott”, teljesen le kellett bontani, de helyére „szakajtóit ugyanúgy” — ahogy a falakon dolgozó kőműves mondta — épül fel a régi tanterem mása, csak modern anyagokból. Az emléktábla a művelődési ház raktárában várja, hogy visszakerüljön a megújult iskolára. így talán évszázadok múlva is meg tudják mutatni az öcsödiek, hogy hová járt náluk iskolába a költő. S az sem utolsó szempont, hogy nagy szükség van a tanteremre. Legalábbis addig, amíg a Mako- vecz Imre előtanulmányai alapján majdan épülő négytermes — iskola, művelődési klub — közösségi ház el nem készül. Akkor majd talán' a helytörténeti gyűjtemény költözhet be József Attila öcsödi „oskolájába”. Különben a nagyközségben ma is van egy „helytörténeti raktár”, — ahogy emlegetik, de úgy is szokták, hogy a falu kincsei. Nem mutatják meg akárkinek, féltik. „Innen ne vigyenek el semmit, mert ami a mi apáinké, őseinké volt, az a miénk, az a mi jussunk”! — mondják. A sző szerinti idézet legyen szerény adalék ahhoz a vitához, hogy „nem lehet minden faluban múzeum”. Biztos, hogy nem, de amire a helyiek büszkék, amihez ragaszkodnak, azt ott kell hagyni „ahonnan vétetett” a helyi gyűjteményben. Ez a krónikás még szerényebb álláspontja. A közeli ötezer lakosú A területfejlesztési hozzájárulás híre már vitákat váltott ki, s ahogy ilyenkor lenni szokott, szélsőséges vélemények is születtek. Ezek lényege: a szükséges fejlesztéseket fedezze az állam a nemzeti jövedelemből, tartsa fenn ebből az intézmény- rendszerét. ne hárítson minden költséget a lakosságra. A tanácstagok és a póttanácstagok. akik a Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának felkérő levelét vitték a választókhoz. azt taoásztalhatták. hogv a lakosságnak alig-alig van valós ismerete a falu anyagi helyzetéről, egyáltalán az államháztartás mechanizmusáról. Tényekkel kellett érvelni: 1985-ben a községfejlesztési sokaságra int fejével: látja, hogy értelmes munkára, az emberek számára rokonszenves feladatok megoldására mozgósítható a fél falu, az egész... A tényleges és érdemi tár- “ sadalmi munka értéke Öcsödön 5—8 millió forint évente. nagyközség lélekszáma, ha csökkenő mértékben is, de ma is fogy. Ennek okai igen szerteágazóak, az egyik tényező a munkahelyek hiánya. Hozzávetőlegesen ezren találnak helyben munkaalkalmat. hétszázötvenen, nyolcszázan ingáznak Szarvas, Kunszentmárton, Csong- rád és Öcsöd között. Kárhoztatják az öcsödiek a volt járási szemléletet, a különböző munkalehetőséget biztosító termelő- és kereskedelmi egységek „centralizálását". Az 1970-es évek vége felé már benne volt a levegőben, hogy nem vezet jóra a központosítás, de a lokális érdekek mégis érvényesítették akaratukat. Mi az eredmény? Egyrészt megfogyat - kozott a munkahelyek száma, de ami ennél sokkal bántóbb: a fiatalok elmennek* a városokba szakmát tanulni, s vissza se jönnek. Panaszolják az öcsödiek. Nem mentes persze az el- » lentmondásoktól ez a fejtegetés sem. A „szőnyegszövő” munkaerőgondokkal küszködik, de évek óta egyetlen Öcsödön iskolázott lány sem ment el szövőnőnek. A patrióták kérdése azonban, hogy kérdés: mi lesz a faluval Í0, 20 év múlva, ha a fiatalság — tisztelet a kivételnek — színe-virága. javarésze elhagyja? Mit mondanak azok, akik visszajöttek? Egy vélemény: „itthon nehezebb m/unkát végzünk, mint amikor eljártunk dolgozni, de lényegesebben kevesebbet keresünk. Sokat beszélgettünk .erről úgy egymás között, hogy miért van az, hogy 10—20 kilométerrel távolabbi nagyobb helyeken többet fizetnek ugyanazért a munkáért?! Sokszor halljuk: falun olcsóbb az élet. Nahát ez nem igaz! Sőt, drágább! A boltokban meg szegényesebb a választék. Nem azt mondom, hogy megbántuk, hogy itthon építkeztünk, de ha újra kezdhetnénk, meggondolnánk. Meggyőződhettem róla — ami az árakat és a választékot illeti —, hogy sok igazság van az előzőekben, bár elsősorban a Szabadság Tsz jóvoltából a mezőgazdasági termékek kínálata kedvező. De mit láttam az ABC-ben? A pl. sok helyen keresett, viszonylag olcsó 8 tojásos Körösi tészta kartonjai — széles metélt, kocka, és más kurrens áruk — a leárazott termékek pultján halmozódnak. Ezt nem veszik az itteniek, csak a kézzel csinált házi tészták „mennek”, mondta az eladó. hozzájárulásból (Kofa) kb. 600 ezer forint került a nagyközség „kasszájába”. További 3—400 ezer forint különböző telek-, ház- és egvéb eladásokból, stb. származott. Ezt a közel egymillió forintot fordíthatták — évente fejlesztésre, ha úgy tetszik építésre, szépítésre. A községi intézmények fenntartására viszont minden utóbbi esztendőben 20 millió forint körüli összeg kellett. Honnan volt. a nagyközségnek ennyi pénze? Az adófizetők 1.7 millió forintot fizettek be. az intézmények működéséből adódé bevétel 3.2 millió forint, a helyi termelőszövetkezet által befizetett adóból az állam visszaadott közel egymilliót, s ezt megtoldotta — úgynevezett felsőbb tanácsi hozzájárulással — 13,7 millió forinttal. Végül is a nagyközségben az 1930 településfejlesztési hozzájárulásra kötelezhető személy közül 1400-an évi 600 forint fizetése mellett foglaltak állást. Tehát a döntő és túlnyomó többség. Sajátos öcsödi helyzet, persze nem egyedi, hogy a településfejlesztési hozzájárulásból származó pénz kevesebb lesz, mint a „Köla” eddigi összege. A nagyközség lakóinak * egyharmada ugyanis nyugdíjas, a fizetési kötelezettség alól mentesített. A „kisördög" meg is szólalt a sanda kétkedőkben: netán nem azok mondtak igent a községfejlesztési hozzájárulás bevezetésére, akiknek — jövedelmi viszonyaik, alacsony nyugdíjuk miatt — amúgy sem kellene a zsebükbe nyúlni? Esetleg nem a felmentettek szavazták meg a fizetésre kötelezhetnek számára az évi 600 forint hozzájárulás megajánlását? Az igazsághoz tartozik, hogy a területfejlesztési hozzájárulás fizetésére — jövedelmi viszonyaik miatt — nem kötelezhető nyugdíjasok közül sokan önkéntes vállalásokat tettek, évi 300— 500 forinttal járulnak hozzá a nagyközség fejlesztéséhez. ... aztán kik számolták össze a szavazatokat, kérdezte valaki jelentőségteljesen. Az arra illetékes személyek. S hogy ismerik az egyszeregyet, arról bármelyik öcsödi lakos meggyőződhet, ha bemegy a tanácsházára, s utánuk számol. Mire kell a pénz? A nagyközségi tanács által meghatározott célfeladatok közül a tanuszoda megépítését fogadta legnagyobb örömmel a lakosság. Az jó lesz, ha a gyerekek megta-. nulnak úszni, mondták a szülők, nagyszülők, s voltak, akik kuncogva hozzátették: úgyse lubickolhatnak az iskolások állandóan a medencében, én is belelógathatom a reumás lábamat abba a jó termálvízbe. Nyílt titok, a tanmedence egy kis toldozgatással, fol- dozgatással a községi fürdőnek. strandnak is megfelel majd. Télen meg. amikor nem lehet a szabadban fürdeni, csak-csak elcsordogál a jó 80 fokos víz az iskoláig, a bölcsődéig, az óvodáig, az orvosi rendelőig. Nemcsak Pesten. meg Szolnokon lehet távfűtés, mondják Öcsödön, s igazuk van. A tanácsi vezetők részéről különben nagy a bizakodás az új, egységes pénzalap iránt. Ennek lényege, nagyon is egyszerűsítve, hogy a következő öt évben hozzávetőlegesen 152—160 millió forinttal gazdálkodhat majd a nagyközségi tanács, tehát többel — és főleg szabadabban — mint eddig. Hozzávetőleges számítások alapján kb. 35 millió forint jut az elkövetkezendő öt évben fejlesztésre Öcsödön, az intézmények — iskola, egészségügy stb. — fenntartására pedig 117—120 millió forint. Ha minden jól megy — reméljük — jut majd pénz a tanuszodán kívül utakra — Rákóczi út. Erdősor. Táncsics út. stb. — a négvtan- termes iskolára és közművelődési központ építésére a Deák Ferenc úton, s egyéb közintézmények építésére, szépítésére. Az öcsödiek igentei — túl az értelmes célokra történt voksoláson egyben szavazat arra is. hogv igenis részt akarnak vállalni környezetük szépítésében, településük lövőiének alakításában: igényeikben a közösség akarata szólalt meg. Tiszai Lajos A névtelenség körei Ki fizessen, s mennyit? D. Sz. M. — E. S.
