Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
7965. NOVEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Export a ruhagyárból A Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárának termékei nemcsak hazánkban, de külföldön is igen kedveltek, ezért jelentős a gyár exportja. A bőrszabászati részlegben (svéd, osztrák, NSZK megrendelésre) naponta 100 —150 modellt szabnak ki (felső képünk). A befejező műhelyben jelenleg értékesítésre tavaszi szoknyákat, szovjet exportra kabátokat vasalnak és minősítenek (alsó képünk). Fotó: Korányi Éva Budapest—Pécs Villamosított vonal Éle Imiszer k utatök tanácskozása Hogyan készítsük el ' az élelmiszereket? Sütve, főzve, vagy párolva? Melyik megoldás a legegészségesebb? A táplálkozástudománnyal kapcsolatos új kutatási eredményekről számoltak be ezen tudományág kutatói tegnap a fővárosban a Magyar Tudományos Akadémián megtartott rendezvényen. Tegnap Bajusz Rezső, a MÁV vezérigazgatója ünnepélyesen megnyitotta a fővárost Péccsel összekötő villamosított vasútvonalat. A korszerűsödött vonalon a várható költségmegtakarítás évente 210 millió forint lesz. Rövidül az utazási idő, gyorsul az áruszállítás. Az új szakasszal a MÁV villamosított vonalainak hossza 1843 km-re nőtt, a hálózat 26 százalékán szolgálnak a villamosjárművek. Az ünnepi különvonatot új elektronikus szabályozású villamos mozdony vontatta be Pécs állomására. A járművet a MÁV igényei alapján fejlesztette ki a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-Mávag, nehéz tehervonatok és nagy terhelésű, gyorsvonatok vontatására. Kácsor Ferenc köszöntése Tegnap délelőtt Kácsor Ferencet, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét 80. születésnapja alkalmából köszöntötte Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára a megyei pártbizottság épületében, és átadta a megyei pártbizottság köszöntő levelét, valamint ajándékát. A megemlékezésen jelen volt Tóth András, a kisújszállási városi pártbizottság első titkára is. Irányelvek a munkavédelem fejlesztéséhez A vállalati tervezőmuná- hoz nyújtanak segítséget azok az irányelvek, amelyekről tegnap adtak tájékoztatást az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség illetékesei. Az orientáló elvek alapul szolgálnak ahhoz, hogy a munkavédelem jogi, műszaki és biztonságtechnikai előírásainak betartása kötelező a vállalatok számára. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével és az új vállalatvezetési formák bevezetésével a munkakörülmények, a munkavédelem tervszerű javításában is megnövekedett a gazdálkodó szervezetek önállósága és felelőssége. Figyelmüket nemcsak a gyártás korszerűsítéséből adódó új követelményekre kell fordítaniuk, mert a meglévő munkavédelmi hiányosságok felszámolása is sok tennivalót ad még. További teendő a gépek, berendezések, épületek állagának megóvása, tervszerű karbantartása. Ez azért is különösen fontos, mert a népgazdaságban az állóeszközöknek csaknem egyhar- mada erősen elhasználódott, s emiatt veszélyforrást jelenthetnek. A tervszerű karbantartás egyben a vállalatok gazdasági érdeke is, hiszen ez a termelés feltételeinek megóvását, fejlesztését is szolgálja. Változatlanul kiemelt feladat a megfelelő egyéni védőeszközök biztosítása. Az irányelvek alkalmazásához az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség módszertani útmutatót is a vállalatok rendelkezésére bocsát. A tűzikovácsok nem vágynak el Oláh László: „Az egyik legszebb szakma...” A Járműjavító legrégebbi műhelye a tűzikovácsoké. A lángok között esztergakések izzanak. Orosz Sándor megragad egyet a fogóval és az üllőre teszi, úgy, hogy éppen kézre essen Oláh Lászlónak, aki minden ütés előtt fordít egyet, ahogy az anyag kívánja. Ma Varga Ferenc a „ráverő”. Mindhárman ingujjban. Varga Ferenc halántékán gyöngyözni kezdenek a verejtékcseppek. Észre sem veszi, szokott itt melegebb is lenni. Tűz, fogás, forgatás, ráverés. — Vágás! — figyelmeztet Orosz Sándor. Oláh László kezében már ott a vágó. Munka közben ennyi a beszéd közöttük. A végtelenségig ,kigyakorlott” mozdulatok, tökéletesen egy karra dolgozik a három ember. Hány éve? öt? Tíz? Húsz? Harmincnál is több! Eszembe jut egy amerikai pszichológus tanácsa; jót tesz, ha hét évenként alapvetően más munkát, másmás környezetet választ magának az ember, a tűzikovácsok nem vágynak el innen. Ebben a műhelyben kezdték. Orosz Sándor volt a mester, többek között Oláh is nála inaskodott. Orosz néggyel túl az ötvenen, Oláh eggyel innen. Előbbi valamivel idősebbnek — „talán a szemüveg?” —, utóbbi fia - talabbnak látszik. Miért nem lettek esztergályosok, lakatosok, szobafestők? — Abádszalókon szabadultam — kezdi Orosz Sándor —, akkoriban „menések” voltak a kisműhelyi kovácsok. Csak éppen a .kisműhe- lyesekre” jött el a bizonytalanság. A fiatal segéd biciklire pattant, Törökszent- miklóson állt meg először. Ott nem kapott munkát. Gyerünk tovább, Szolnokra, a Járműbe! Mikor is volt? — 1949. VIII. 12. Ez az első és egyetlen munkahelyem. Már nyugdíjas lennék a melegüzemi korkedvezménnyel — szakad föl a sérelem. Igen itt, ebben a műhelyben oktatta hosszú éveken át a szakmunkástanulókat, és szakoktatóként a szakmunkásképző intézet állományában Jegyezték”, tehát az alatt nem lehetett „melegüzemi dolgozó”. Mármint papír szerint. — Miért tűzikovács? — kanyarodik vissza Oláh László a pályaválasztáshoz. — Az üllő csengése messzire hallatszik. A mozgalmasságot, az anyag átváltozását, alakulását csodálattal bámulják a gyerekek. Érdemes megfigyelni őket, amikor üzemlátogatásra jönnek. Az esztergagép mellett szinte elsuhannak ezt tá- tott szájjal nézik. — Szép szakma? — Az egyik legszebb! Felváltva mutatják a nyersanyagok zord tömbjeit és a belőlük kiformált jókora sínfogókat, hengereket. — Nehéz? — Hát a gyengébb fizikumú ember nem bírja. Először is ugye a meleg. Ötvenöt-hatvanöt fokban emelgetni a nehéz alkatrészeket. A féltengelyek fejezője 240 kiló, 150—160 kilós idomí- tóink még vannak, a gőz- mozdonvok alkatrészei még nehezebbek voltak. — A Jármű valamennyi osztályát kiszolgáljuk. De dolgozunk a cukorgyárnak, a vágóhídnak, a papírgyárOrosz Sándor; „Az első munkahelyem ...” nak, Kunszentmártonnak, Ceglédnek. — Ezek szerint van munkájuk. — Munkánk az lenne, csak éppen ez olyan „halálra ítélt” szakma. El lehet képzelni. Az ötvenes években, de még a hatvanas évek elején is száznegyvenhat tűzikovács dolgozott ebben a műhelyben három műszakban, és volt mit csinálniuk. Ma heten tűzikovácsok a Járműjavítóban. Szolnokon 1973-ban végeztek utoljára tanulók ebben a szakmában. Tizenkét éve. Az 1500 kilós gőzkalapácsot említik. Valami hibája miatt ..leselejtezték”, pedig a ceglédiek ígérték, hogy kiöntik a hiányzó részt. Most Ceglédről Szolnok helyett Székesfehérvárra hordják a munkát. — E — Vállalati jüvedelemszabályozás Hogyan támogatjuk a szelektív fejlesztést? A Minisztertanács október végén fogadta el a jövő évi vállalati jövedelem- és keresetszabályozást. A határozat érthetően nagy érdeklődést keltett, hiszen a vállalati vezetők ennek alapján számíthatják ki, hogyan is gazdálkodhatnak az 1986- os esztendőben. A szabályozómódosítás olyan helyzetben ment végbe, amikor a gazdálkodás eredményei elmaradtak a várakozástól. A konvertibilis elszámolású export a tervezettnél rósz- szabbul alakult az ipartól is többet várt a vezetés, és bizony, rosszabbodott a költségvetés pozíciója is. adókedvezmény Mindez érthetően rányomja a bélyegét a mostani módosításokra, amelyeknek egyetlen részletével foglalkozunk: miként segíti elő a fejlesztést? Természetesen, a 70-es évek nagy beruházási hullámainak visszatérésére nem lehet számítani, hiszen ennek nincsenek meg a feltételei. Viszont a gazdasági fejlődés meggyorsítása megköveteli, hogy bizonyos területek az átlagosnál jobban fejlődhessenek. Éppen ezért az exportfejlesztő beruházások, valamint a kiemelt központi fejlesztési programok zöld utat kaptak a jövőben, utánuk csak nyolcszázalékos fel- halmozódási adót kell majd fizetni. Miután idén a beruházásokat 18 százalékos adó terhelte, ez mindenképpen jelentős kedvezménynek számít. S a tervek szerint 1986. második felétől a vállalati beruházások ösztönzése érdekében a felhalmozási adó 3 százalékkal, vagyis 15 százalékra mérséklődik. Persze, mondhatnánk, kevés lesz az immáron elengedhetetlenül szükséges fejlesztések beindításához ez a kedvezmény, különösen, ha emellett más csatornákon nő az elvonás. Mint például a nyereségadónál, ahol 35-ről 40-re emelkedik az adó. Nem lesz könnyebb A szelektív fejlesztést — csak erre ad lehetőséget a gazdaság jelenlegi helyzete — a már meglévő tőke gyorsabb áramlása ís> segítheti. E koncepcióba illik bele, hogy jövőre nem kell felhalmozási adót fizetni a használt állóeszközök vásárlása után, és ha valaki bérbeadásra szánt gépet vásárol, akkor csak 8 százalék felhalmozási adót fizet. E néhány és nem teljeskörű módosítás felvázolásából is — valószínűleg — világosan körvonalazódik, hogy a szabályozás mozgásterét erőteljesen behatárolja a gazdaság állapota, a külső és a belső piac helyzete. Mindenképpen szükséges lenne — mondják a vállalatok és az irányítás szakemberei — például arra, hogy végre csökkenjen a jövedelem köz- pontosítása a vállalati szférában. Ehhez azonban először az elvonásokat kellene mérsékelni, mert ennek fenntartása követeli meg az erőteljes elvonást. Bár az elveket már régen megfogalmazta a kormányzat, még mindig rendkívül lassú az előrehaladás — nem sikerült a támogatásokat leépíteni. S a! költségvetés rosszabbodó pozíciója is az elvonás növelésére kényszeríti az irányítást. Vagyis a vállalatoknak jövőre sem lesz könnyebb a helyzetük. A hatékonyság növelésével, megfontolt foglalkoztatáspolitikával maradhatnak versenyben a hazai és külföldi piacokon egyaránt. Kiemelt célokra A szabályozás csak a nép- gazdaságilag is kiemelt célok megvalósításához ad kedvezményeket. Valószínűleg a szelektív fejlesztés sokáig meghatározza majd a gazdaság helyzetét, csak a leghatékonyabban termelő, exportjukat növelni képes vállalatok előtt nyílik meg a dinamikus fejlődéshez az út hosszabb távon is. E fejlesztéspolitika csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha a struktúra- átalakulás is meggyorsul, és a versenyben végleg lemaradó, a korszerűtlen termékeket alacsony hatékonysággal gyártó cégek kiszorulnak a piacról, és az így felszabaduló tőkét, munkaerőt más fejlődő ágazatokban hasznosítják. Ennek elérésének egyik eszköze a szabályozás, amely a kijelölt út mellé állítja a korlátokat: ha ezt rossz helyre teszi, akadályozza a fejlődést. A körülmények változása az alapelvek stabilitása mellett — időről időre szükségessé teszi a módosításokat. Az már a gazdaság eredményeitől függ, hogy szélesedik-e vagy kes- kenyedik-e az út. L. M. Legjobb árut a piacra Konferencia az értékelemzésről Szegeden, a Technika Házában tegnap konferenciát rendeztek az értékelemzés népgazdasági jelentőségéről, bevezetésének eddigi eredményeiről. A Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem vezető szakemberei előadáísuk- ban kiemelték: a kiéleződött »gazdasági Versenyben csak azok a vállalatok állhatnak helyt, amelyek a fogyasztók szempontjából legjobb tulajdonságokkal rendelkező árut kellő időben, a legalacsonyabb áron tudják piacra vinni. Ezt szolgálja a termelés szervezésének új módszere, az értékelemzés. Napjainkig országszerte mintegy 300 vállalatnál alakultak elsősorban műszaki, közgazdasági, pénzügyi szakemberekből speciális érték- elfemző '«söpörtök, amelyek eddig hozzávetőleg mintegy 2000 elemzést végeztek részben új. versenyképes gyártmányok, technológiák kialakítására, másrészt meglévők korszerűsítésére. Tevékenységük eredményességét néhány példa érzékelteti. A Ganz árammérő kvarc vezérlésű új kapcsolóórájának a súlyát az értékelemzés után a felére csökkentették. A Hódmezővásárhelyi Metripondban folyamatban lévő értékelemzést és funkcióanalízist követően köny- nyebb, korszerűbb mérlegtípusokat alakítottak ki. A körszámlapos mérlegek vizsgálatakor például 40 féle alkatrésznél mutattak ki súly- felesleget, s csupán ennél a mérlegtípuanál 25 000 kilós évi anyagmegtakarítást érnek el. Ezen a téren sok még a tennivaló. Példa erre, hogy nálunk az azonos teljesítményű esztergagép súlya ezer kilóval nehezebb, mint az NSZK-ban, vagy az öntöttvas radiátorok másfélszer olyan súlyosak, mint például Olaszországban.
