Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-28 / 279. szám
1985. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 November fogászati hónap. A gyerekek fogainak ápolása, rendben tartása legalább annyira fontos, mint a felnőtteké. Szolnokon, az iskolafogászat munkatársai az idei tanév kezdetétől folyamatosan ellenőrzik az általános iskolások fogait, és ellátják a rászorulókat. A gyerekek mindannyiszor az osztályukkal látogatnak el a fogászatra, ahol minden nap más szakorvos rendel. Eddig a Beloiannisz és a Kassai úti, valamint a Ságvári körúti iskola tanulói vettek részt a szűrésen, és jártak a rendelésekre. Sajnos, egyelőre — bár két helyen is rendelnek — csak az általános iskolák 1—4. osztályos tanulóit tudják ellátni. Felvételeink dr. Tán- czos Judit főorvos rendelésén készültek. A rendelő előtt várakozva még nagy az izgalom a gyermekek között. Sárosi Józsefné tanár mesével igyekszik lekötni figyelmüket. Mégis akad, aki elpityeredik. Aztán, bent a rendelőben, a doktor néni kedvessége elűzi a szorongást. Fotó: Korányi Éva Mit importál a kereskedelem? Beszélgetés Király Attilával, a BKM főosztályvezetőjével Az idén ősszel ismét megjelent az üzletekben a grapefruit, és bizonyára menetrendszerűen megérkezik majd a narancs és a banán is. Az utakon Ladák, Skodák, Polski Fiatok futnak, az áruházakban NDK háztartási gépeket, csehszlovák üvegedényeket, japán híradástechnikai készülékeket, román ingeket árusítnak, a szaküzletek Felina és Triumph fehérneműt, Salamander cipőt kínálnak. A külföldi áruk megszokottak és keresettek Magyarországon akkor is, amikor a nemzetközi fizetési mérleget csak kemény erőfeszítésekkel lehet egyensúlyban tartani. Minek köszönhető, hogy ilyen körülmények között is válogathatunk az import termékekben? Erről kértünk tájékoztatást Király Attil- lától, a Belkereskedelmi Minisztérium nemzetközi főosztályvezetőjétől. — A lakosság áruellátását alapvetően a hazai ipar biztosítja, a magyar gyárak küldik az üzletekbe a forgalomba kerülő áruknak több mint négyötödét — mondja a főosztályvezető. — Emellett folyamatosan szerzünk be külföldről olyan termékeket, amelyeket itthon nem lehet előállítani — például autót, déligyümölcsöt, íűszereket — és igyekszünk hozzájutni minden, a választékot bővítő, az életet korszerűbbé, kényelmesebbé tevő, keresett fogyasztási cikkhez. Természetesen erre csak bizonyos határok között van módunk. A korlátok ellenére is elmondhatom, hogy az import termékek kínálata az idén sem romlik, ami egyfelől annak köszönhető, hogy a kormány rendkívüli jelentőséget tulajdonít a lakosság jó áruellátásának, másfelől pedig annak, hogy mind nagyobb mennyiségben tudunk úgynevezett devizakímélő módszerek segítségével külföldi termékekhez jutni. — Hogyan oszlik meg a behozatal a rubel- 'és a dollárelszámolású import között? — Körülbelül kétharmad- egyharmad arányban, vagyis az importcikkek többsége a szocialista országokból érkezik. Ennek is nagyobb, mintegy háromnegyed részét alkotják azok az áruk, amelyekhez az államközi szerződések értelmében jutunk hozzá. Az 1985. évi külkereskedelmi álljamközi megállapodások 692 millió rubel értékű fogyasztási cikk behozatalára nyújtanak lehetőséget, ami folyó árakon számítva 1,5 százalékkal több, változatlan árakon valamivel kevesebb a tavalyinál. Ezt egészíti ki évről-évre növekvő mértékben a belkereskedelmi választékcsere, a határmenti és az áruházi csere. A dollárelszámolású fogyasztásicikk-import az idén a tavalyival nagyjából megegyezik, de a licenc- és know how vásárlások, lízingek és a különféle barterügyletek eredményeként több áru kerül az üzletekbe. — Akik sokat utaznak az országban, azt tapasztalják, hogy az egyes tájakon, megyékben más és más importáruk kaphatók, illetve nem kaphatók. Ez az eltérő kínálat netán a helyi kereskedelmá vállalatok aktivitálására utal? — Minden bizonnyal, hiszen az államközi szerződések értelmében érkező termékeket országszerte forgalmazzák, viszont a más konstrukcióban behozottak gyakran csak ott jelennek meg, ahol a vállalatok szert tettek rájuk. Mind több belkereskedelmi vállalat él az árucsere lehetőségével, sőt, azoknak a köre is bővült, amelyek önálló külkereskedelmi joggal végzik ezt a tevékenységet, önálló külkereskedelmi jogot nyert a többi között a Ská- la-Coop, a Ferovill, a Ví- dia, a Délker. A belkereskedelmi vállalatok a különféle belkereskedelmi cserék — állami—szövetkezeti választékcsere, határmenti és áruházi csere — keretében már tavaly is több mint 210 millió rubel értékű importot realizáltak, ami 10—15 százalékkal haladta meg az előző évit. A rubelelszámolású forgalmon belül növekszik a bejkereskadetrni minisztériumok között úgynevezett állami csere részaránya is — folytatja a főosztályvezető. — Űj áruházak bekapcsolásával fejlesztettük az áruházi cseréket; az ezekben részt vevő áruházak száma már jóval meghaladja a kétszázat. Szintén növekvő tendenciát mutat a határmenti csere — ennek legnagyobb részét Csehszlovákiával bonyolítjuk le — és az itthon bevált termeltetés-szervezést kiterjesztettük az európai baráti országokra is. „Vevők vagyunk” kiállítást rendeztünk Szófiában, Prágában, Bukarestben, vagyis gyártókat kerestünk mintegy 1700 féle termékre, alkatrészre. A kiállítások nyomán konkrét ajánlatokat is kaptunk. — Említette, hogy a dollár elszámolású országokból érkező importot is kiegészítik különféle devizakímélö konstrukciók. Milyen természetűek ezek, és miyen árukat eredményeznek? — Közös jellemzőjük, hogy a külföldi áruért nem devizával vagy csak részben azzal fizetünk: az ellentétel magyar áru. Megveszünk például gyártási eljárásokat, és az itthon készített termékekkel ellentételezzük a know how árát. Vagy hasonló módon fizetjük külföldi gépek, gyártósorok bérleti diját. A megállapodások sokfélék, de közös jellemzőjük, hogy deviza nélkül, vagy viszonylag kevesebb devizáért jutunk hozzá nagyobb meny- nyiségű, az importtal azonos minőségű,, korszerűségű fogyasztási cikkekhez. A (barterügyletek révén — amelyek keretében a tőkés országokból érkező cikkeket magyar árukkal ellentételezzük — az idén már mintegy 125—130 millió dollár értékű áru kerül itthon forgalomba. Ezek a devizakímélő konstrukciók lehetővé teszik, hogy a hazai árukínálaton belül az importcikkek mennyisége és korszerűsége megtartsa, esetleg még javítsa is az elért színvonalat, ugyanakkor pedig a rendelkezésre álló beszerzési lehetőséget az alapellátást szolgáló cikkek — így például déligyümölcsök, fűszerek, egyes ruházati és iparcikkek — importjára fordíthassuk — mondta befejezésül Király Attila, a Belkereskedelmi Minisztérium nemzetközi főosztályának vezetője. G. Zs. Év végi csúcs Volán vállalatoknál Mária elköszönt Semmit se félszívvel Az év hátralévő időszakában, az egyre mostohább időjárási és az ezzel összefüggő kedvezőtlen útviszonyok között a Volán vállalatok a korábbiaknál erőteljesebb szállítási igényre számítanak. Az embert és gépet egyaránt próbára tévő év végi csúcs zökkenő- mentes kielégítése érdekében a fuvarozó vállalatok idejében megtették a szükséges intézkedéseket. Közvetlen kapcsolatot tartanak a tanácsokkal, közúti igazgatóságokkal, az Országos Meteorológiai Szolgálattal, A környezetkímélő festékek, felületbevonó készítmények legnagyobb hazai gyártói, valamint a legnagyobb felhasználók részvételével ankétot rendeztek tegnap Szegeden, a Technika Házában. Az előadók az új gyártmányok előnyeivel foglalkoztak. Mint a Bu- dalakk szakemberei elmondották: vállalati találmányaik felhasználásával készülő, környezetkímélő festékeik különösen alkalmasak betonból, alumíniumból hogy az esetleges rendkívüli időjárási körülmények ne okozhassanak tartós fennakadást. Szoros kapcsolatban állnak a megyei szállítási bizottságokkal és a legnagyobb fuvaroztató partnerekkel is, hogy előre számolhassanak a szokásosnál ngayobb fuvarozási igényre. Megszervezték a fagyszolgálati ügyeleteket és a forgalmi figyelő szolgálatot. Az év utolsó heteiben a lakosság szénellátása adja az egyik legnagyobb fuvarozási feladatot. készülő falak, élelmiszertárolók bevonására. Nem szennyezik a levegőt — előnyük továbbá, hogy kevésbé tűzveszélyesek. Az ilyen fugatömítő masszák beváltak többek között a metróépítkezésnél a tüb- bingek, illetve az építőiparban a betonpanelek szigetelésénél. a környezetkímélő felületbevonó anyagokból az idén 300 tonnányit szállítottak már a Paksi Atomerőműnek, illetve a budapesti Metrónak. Csak hófehér haja mutatja, hogy múlik az idő. Mária, — hiába futnak gyors szárnyakon az évek, — alig változott valamit, mióta ismerem. Pedig jóval több, mint két évtizede, hogy először találkoztunk. Dehát ez nem csoda a mostani, huszonötödik esztendeje egyazon poszton. Az utolsó hónapokat mára nyugdíj előtti készülődés jellemzi. Nem fél attól, hogy unatkozni fog. Marad sok és neki is fontos társadalmi megbízatás, amelyeknek szeretne a legjobb tudása szerint megfelelni. — Sose legyen rosszabb, a betegséget nem ismerem — mondja az egészséges életet élő ember titkolatlan örömével. — Mindig szigorú ember hírében állt. — Nem tagadom, de elsősorban magammal voltam szigorú. S mivel magammal ilyen voltam, másoktól, a munkatársaimtól, a környezetemtől is megköveteltem ugyanazt. Nagyon jó rendben, fegyelemben dolgozni, dolgoztatni. Itt, a me- gyebikottságon megértettek engem, s mindmáig érzem, nemcsak a rendszeretetet, hanem a fegyelmet is, kis és nagy dolgokban egyaránt. — Mindig a munkának, a tanulásnak élt. — Tehettem, mert — bár nagy családból jöttem, szülői,testvéri közösségben éltem sokáig, — saját családom nem volt. Talán ez is az oka, hogy minden erőmet a munkára összpontosíthattam. Tanultam is. legelőször mezőgazdasági technikumot végeztem, majd a pártfőiskolán tanultam tovább. És a főiskola elvégzése után se hagytam abba, a rendszeres önképzés mellett vezetőképzőn, elméleti konferenciákon igyekeztem ezzel a száguldó világgal lépést tartani. Persze úgy is, hogy a munkám állandóan változott, alakult. Amikor először Medosz-tiitkámak választott a megyebizottság, még volt például gépjavító, utóbb Mezőgépként a vasas szakszervezethez kerültek. És később csatlakoztak hozzánk a vízügyesek. A Me- dosz ma mintegy 18 ezer ember szakszervezete a megyében. Becsületesen dolgozó nagyvállalatok, gazdaságok dolgozói alkotják. Nem emlékszem különösebb nehézségre. És olykorolykor még szeretetet is kaptam. Egy-egy kitüntetéskor jó szót, pár kedves sort levélben, vagy egyszerűen csak egy „benéztem, hogy vannak, vagytok” beköszöntést. — A pártmunkából is kivette a részét. — 1975 óta vagyok a megyei pártbizottság tagja, s most a nyugdíj előtti utolsó évben is újból bizalmat kaptam. Ugyanígy a Me- dosznál is, hisz mint elnökre vár rám ezután is munka. — És Kátai Máriára, aki rövidesen nyugdíjba megy mi vár még? — Nem gyűjtöttem vagyont, egy öröklakáson, meg egy kis hobbiföldön kívül nincs egyebem. A hobbira rábeszéltek. Tősgyökeres szolnoki családból származom, olyanból, ami - lyen az én fiatalságomban sok volt. Egy kevés földdel vasutas volt az apám. Már nyugdíjasként adta a szövetkezetnek, s akkor én azt hittem, kapa sose lesz többet a kezemben. Most, a hobbin is sokat gondolkoztam: nem szabad a földet tönkretenni rablógazdálkodással, se „félparlagi te- szem-veszem” műveléssel, Dehát a jövő tavaszon már lesz időm művelni. Lám, ilyen vagyok, ilyen voltam: semmit se szabad félszívvel csinálni. A szak- szervezetben is az volt az elvem: ezt a munkát csak az vállalja, aki szívvél-lé- lekkel képes dolgozni. Örülök neki, hogy munkahelyi bizottságaink olyan tekintélyre tettek szert, hogy már nem csak a megyebizottságon kopogtatnak bizalommal az emberek. — láttam egy parányi, névjegyhez hasonló kis levélkét. Nyugdíjaztatása alkalmából köszönetét mondott az együttműködőknek. — Nem járhattam végig minden munkahelyet, hivatalt, intézményt. A búcsú különben is nehéz, meg tán félreérthető is. És én nem búcsúztam, hiszen remélem, hogy találkozunk még sokan, akik a munkában együtt voltunk. Elköszönni azonban illett, ugye? — 8j — Környezetkímélő festékek
