Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1985. NOVEMBER 23. Szolnokon a Tófenék utcában Épül a nyugdíjasház Nem maguknak gyűjtenek A Hazafias Népfront Szolnok Városi Bizottságának kezdeményezésére, az országban elsők között tervezték egy nyugdíjasház építését. A terv lassan meg is valósul: Szolnokon, a Tófenék utcában az idén áprilisban megkezdődött az építkezés. 1982-ben a népfront felmérést végzett a város nyugdíjasainak helyzetéről. Kiderült. hogy az idősek egy része nagy családi házban lakik, vagy olyan lakásban él, amelyet nehezen tud fenntartani. A népfront rendezett egy nyugdíjastalálkozót, amelyre mindazokat meghívták, akik új OTP-lakást szeretnének venni. A nyugdíjasház tervezését, kivitelezését a Szolnoki Építőipari Szövetkezet vállalta. Az építkezés költségeit a szolnoki OTP fedezte, a leeendő tulajdonosokkal csak a jövő év júliusában és augusztusában kötnek szerződést. Százhuszonhárom lakás lesz a nyugdíjasházban amelyet előreláthatólag 1986. szeptember 30-án adnak át a tulajdonosoknak. A lakások területe 26—30 négyzetméter lesz. Az otthonokat — amelyek négyzetmétere 15 ezer forint — központi fűtéssel, fürdőszobával, konyhával ellátják. A mozgásukban korlátozott lakókat két lift segíti majd a közlekedésben. Tervbe vették egy nyilvános telefon felszerelését, és éjjeli orvosi ügyeletet is szerveznek, továbbá kedvezményes ebédet biztosítanak a közeli Múzeumi étteremben. — «a — — Olyan közösség alakult két éve a faluban, ahol a magányosságot elfelejti az idős ember. Elfoglaltságot, beszélgető partnert talál. Akik a művelődési házban csütörtök délutánonként találkoznak, jól érzik magukat együtt. Ez bizonyosan így van, különben nem volnának ilyen lelkes látogatói a nyugdíjasklubnak. Szilágyi Katalin nyugdíjas óvónő beszél így Jásztelek egyetlen tartós kisközösségéről. Húsz éve a község könyvtárosa, a klubnak kezdettől fogva tagja, támogatója. A húsz, huszonöt, de néha negyven idős ember a művelődési házban kapott helyet. A ház vezetője örömmel fogadja őket, mert a rendezvények egy részének a törzsközönségét is a klub alkotja. Közösen rendezik az író-olvasó találkozókat, az előadásokat, a különböző programokat. A klubot volt tsz-tagok hozták létre, de szívesen láttak másokat is, így már régóta más nyugdíjasok is látogatják az összejöveteleket. A patronálójuk a Tolbuhin Tsz. Autóbuszt kaptak a kirándulásokhoz, színházjegyeket a pódiumelőadásokra, natárszemlére vitték őket, nyugdíjasnapot rendeztek a számukra. Mindezeket a kiadásokat a jól gazdálkodó szövetkezet észre se veszi, talán külön elszámolást se vezetnek a költségekről, mert elmegy a többi között, az idős emberek számára azonban ez nagyon fontos. A falut se hagyja közömbösen a klub léte. A legutóbbi nyugdíjastalálkozón az úttörők műsorát az idősekből alakult nyugdíjaskórus viszonozta. A környékbeli falvak legtöbbjében működik pávakör, Jásztelken eddig nem volt. A fellépésük óta azonban egyre gyakrabban szóba jön egy kórus alakítása, mert énekelni valamennyien szeretnek. Volt is valamikor dalkör a faluban, miért ne lehetne ezután is? A falut legjobban a régi paraszti tárgyak gyűjtése mozgatta meg. Tavaly kezdték a padlásokat, kis kamrákat kutatni, és az udvar végébe, szemétdombra kidobált ócska holmikban értéket keresni. Korábban eszükbe se jutott, hogy a kertek, mezők szerszámait, csorbult fazekakat, megdrótozott köcsögöket... az egyszerűségről, célszerűségről, szegénységről tanúskodó háztartási eszközöket észrevegyék, Tavaly már kiállítást is rendeztek a régi óvodában, idén pedig egy megüresedett ház ha költöztek be a gyűjteményükkel. Igaz az épületnél csak a tárgyak öregebbek, nehezen áll már a lábain is a toldott-foldott házikó, az is igaz, hogy a környékben szebb, jobb gazdagabb gyűjtemények Iáhatók, ez viszont mind az övék. És nem maguknak szedegetik össze a múlt idők beszédes tanúit. LP. Az ígéret — Mezőtúron nemcsak szép szó. Bizonyítja egy nyár végi tudósításunk folytatása. Augusztusban felavatták Mezőtúron az újvárosi öregek gyönyörű új napközi otthonát. Akkor megírtuk a következő elképzelést is: a régi épületet sok társadalmi munkával rendbehozzák, s abban olyan magányos öregemberek kapnak hetes ellátást, akik szívesen töltik hétköznapjaik estéit, éjszakáit is közösségben. A közelmúltban tizennégy nyugdíjas birtokba vette a mezőtúri új hetes napközit. A nyugdíjasokról, magányos öregemberekről példásan gondolkodó tanács a közeljövőben azt tervezi, hogy a két napköziben minden környékbeli öreg előtt kinyitja az ajtókat, hétköznapokon este hatig ne magányosan töltsék az időt. Remélhetőleg mielőbb erről is hírt, képet adhatunk. Pillanatfelvételünk a hetes napközi avatásán készült. (TKL) Erzsi mama és a gyerekek Azon a december 13-án a tiszagyendai Tóth Pál talán élete legboldogabb óráit élte. Hogyne örült volna, amikor betöltötte a 28. évét, és rajongva szeretett menyasz- szonyával azoknak a nevét gyűjtötték össze, akiket a két hét múlva esedékes esküvőjükre meg akartak hívni. Másnap Pali annak rendje és módja szerint autfc busszal Kunhegyesre utazott. ahol a Kossuth úti iskolában matematikatanárként dolgozott. Furcsa módon. amikor délután a tanítást befejezve hazafele indult, háromszor is visszarohant az útból. Először a sál- iáért. azután a pulóverjéért, majd néhány dolgozatfüzetért. Nevették is a többiek: neked már bizonyára a menyegzőn jár az eszed, annyira szórakozott vaev. ö csak mosolygott az élcelődésen, és még egyszer végignézve a társain, meg a nevelői szobán, így búcsúzott az ajtóból: most már ígérem, többé nem jövök visz- sza. Sajnos, valóban soha többé nem jött. Hazatérve még segített a ház körül, maid a garázsba indult az autóját letorölgetni. Édesanyja nem győzte várni a vacsorával, érte ment, és ott talált rá a kocsi mellett. Már elveszítette az eszméletét. Hiába sietett a doktor, vijjogva robogott vele a mentő, mielőtt Karcagra értek volna, a fiatal pedagógus rövid élete befejeződött. Az orvosi zárójelentés szívelégtelenséget állapított meg. A közelgő öröm helyett mérhetetlen bánat szakait a Petőfi úti házra. Odalett a család szemefénye. aki szüleinek egyetlen gyereke volt. Sok áldozattal taníttatták és ő kiváló eredménnyel fejezte be tanulmányait. Professzorai szerették volna, ha tanársegédnek a nyíregvházi főiskolán marad, de Pali a szakmai sikernél sokkal jobban szerette idősödő szüleit. Így közelebb húzódott hozzájuk, Kunhegyesre. Apja nem bírta elviselni a hiányát, önkezével vetett véget az életének. A felesége egvedül maradt a magányával, oedig mennyire vágyott már az unokák csivi- telésére! Mi tagadás, átfutott az agyán neki is. mu érnek ígv a nanok, a hetek, minek is él az ember, azután elhessegette ezeket a gondolatokat. Hiszen ha ő nem lenne, ki gondozná a sírokat? Ki viríne virágot az égyetlen fiának? Lassan, nagyon lassan szedte össze magát: hónapokig szinte gyógyszereken élt. Napközben eldolgozgatott a kertben, az udvaron, csak az esték ne lettek volna! Ha munka után belének a lakásba. minden tárgy, bútor szeretteiről mesélt. Hosszú ideig érlelte a gondolatot, azután hirtelen öltözködni kezdett, és meg sem állt a tanácsig. Itt elmondta, szívesen magához venne két elcsapott, anyjának, apjának teher gyereket. Az idén áprilisban megvalósult a terve: a portát azóta két tündéri apróság zsivaja, kacaja tölti be. A fiú idősebb, a lányka most elsős, és a tanító néni. meg Erzsi mama segítségével ismerkedik a számokkal.» az ábécé titkaival. Noha a házban két szoba is akad. ők együtt laknak a belsőben, és addig el sem alszanak, amíg a mama be nem megy hozzájuk. Közös tanulással, me- séléssel telnek az esték. A hétvégék pedig igazán csodálatosak! A gyerekek szombat délelőttönként báb- szakkörre járnak, majd hazatérve farkasétvággval eltüntetik a finom ebédet, és kezdődhet a játék. Először úgv volt, hogv őszig maradnak, azután módosult az időpont: meghatározatlan ideig. Most ízlelgetik az otthon melegét, amelyből eddig a sors szeszélve folytán nekik alig- alig jutott valami. A kisle- génv rendőr szeretne lenni, a lánvka mentős. Elmondása szerint azért, hogv ha Erzsi mama véletlenül beteg lenne, gyorsan eljuthasson vele a kórházba. D. Szabó Miklós Nem esik nehezére az udvariasság — Szeretem a szakmámat, mindig nagy öröm volt számomra a munka. Hogy jó, vagy rossz napot fogok ki, mindig az határozta meg, hogy idejében meghozzák boltunkba az illatosán ropogós péksüteményt, a formásra sült kenyeret, örültem annak is. ha sajtokból, húskészítményekből és más, napi áruból elég gazdag választékot tudtam kínálni a vásárlóknak... Mondom, szerettem a szakmámat, ió barátságban voltam a vásárlókkal. Mégis, amikor elviselhetetlenül nehéznek tűnt — olyan is volt — a pakolás, a térdeket, a derekat sajdító taloalás. bizonv mondogattam hogy: Mizsei Jánosné. csak megérd egv- szer azt az időt, hogy nyugdíjba mehetsz, még a környékét is kerülni fogod a boltnak. Igen, így volt, sokszor mondogattam magamnak ilyesmit, és látja milyen furcsa az élet? öt éve, hogv nyugdíias vagyok, és azóta az határozza meg. hogysz^o volt a tavasz, jó volt a nyár. az ősz vagv a tél ha kiszólnak a központból, és hívnak, hogv helyettesítsem egy vaev két hétre a hiányzó eladót. Miért van ez ígv? Nem tudom. Kell a pénz. hogyne kellene. de talán mégsem ez a legfontosabb. Szüleim kereskedők voltak, a Szabolcs megyei Ma- tyus nevű falucskában volt egy szatócsboltjuk. Elmondhatom, hogy a pult mögött tanultam meg járni, isko- < Iából hazajövet elsőnek oda néztem be, és onnan dicsértem gyereklányfejjel szüleim portékáját, azt a több száz fajtát, amit akkoriban egy szatócsboltban tartottunk. Ott tanultam meg, hogy a kereskedő a vásárlók forintjaiból él. ezért, aki betért a boltba — a bőszoknyás is — ténsasszony vagy nagyságos asszony volt. A sors azután Jászberénybe sodort, ide mentem férjhez, a bolti munkától azonban nem tudtam elszakadni. Felnőtt fejjel tanultam iskolában a kereskedői szakmát, két évig voltam eladó, 28 esztendeig pedig boltvezető az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban. Hasznos ismereteket szereztem az iskolában, de sok mindent tanultam meg a magam kárán is. A legtöbbet azonban otthonról hoztam. Szüleim tanítottak meg arra, hogy a jó kereskedő türelmes, a vásárlók előtt fáradhatatlan és — ami mostanában kezd kimenni a divatból — tisztelettudó, udvarias. Ez nem kevés, nehéz ilyen követelményeknek eleget tenni. A mi családunkban azonban az udvariasság sose tartozott a nehéz tantárgyak közé. Cukorbetegeknek való A múlt héten sokan megnézték a bemutatót, amelyet a Csemege szolnoki áruházában a cukorbetegeknek rendeztek. Édességeket, üdítőket, konzerveket, befőtteket láthattak, vásárolhattak azok, akik életüket szigorú diéta szerint élik, s akik — mondjuk meg őszintén — tudják, drága betegség az övék. A szénhidrátokkal kell nagyon óvatosnak lenniük, s fehérjegazdag, zsírszegény táplálék nekik a legjobb. A fehérje pedig — még az olcsóbb hús, felvágott, sajt is — minden napra, minden étkezéshez nem kispénzű emberek pénztárcájához való. A bemutatón Józsa Jánosné, a MÁV Kórház diétásnővére segített a kereskedőknek, tanácsokat adott azoknak a vevőknek, akik válogattak az áruk között. — Sajnos manapság Magyarországon minden negyedik, ötven év fölötti elhízott ember cukorbeteg, — mondta, amikor kis pihenőre leültünk az áruházigazgató irodájában. — Ha a cukorbeteg rendesen megkapja a gyógyszereit, s tudja mit, mennyit ehet, nincs különösebb panaszra ok. Az a tapasztalat azonban, hogy nem ismerik kellően a diétát, sokan azt mondják, ha kérdezi őket az orvos, szakember; napi három zsemlénél nem esznek többet. S közben nem figyelnek más, szénhidráttartalmú táplálékuk kalóriaértékére, s a szénhidrátmennyiségre sem. Az inzulinnal kezelt cukrosoknak kell a legjobban erre vigyázniuk. ök jó, ha tudják, hogy napi 180—200 gramm az elfogyasztható szénhidrát értéke, annál több már panaszokat okozhat. A napi 3—\ zsemle mellett például egy étkezésre legfeljebb 20 deka burgonyát, vagy 5—6 deka rizst fogyaszthatnak, s a napi fél liter tejnél se szabad többet inniuk. Ha süteményt, befőttet, gyümölcsöt fogyasztanak, a szénhidrát értéket mindenkéo- képpen számolniuk kell. Az idős, elhízott cukorbetegeket a zsíros húsoktól, zsíros ételektől is félteni kell, hiszen a koleszterintartalom is okozhat bajt. A t diétásnővér elmondta azt is. hogy szakorvosokkal sokszor járnak nyugdíjasklubokba, idős emberek közé, s szívesen adnak tanácsokat, válaszolnak kérdéseikre. Jó, ha tudják ezt a nyugdíjasklubok vezetői, hátha a hozzáértő szakemberek több beteg emberen segíthetnének. Összeállította: SAikútl Júlia