Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1985. NOVEMBER 23. Szolnokon a Tófenék utcában Épül a nyugdíjasház Nem maguknak gyűjtenek A Hazafias Népfront Szol­nok Városi Bizottságának kezdeményezésére, az or­szágban elsők között tervez­ték egy nyugdíjasház építé­sét. A terv lassan meg is va­lósul: Szolnokon, a Tófenék utcában az idén áprilisban megkezdődött az építkezés. 1982-ben a népfront felmé­rést végzett a város nyugdí­jasainak helyzetéről. Kide­rült. hogy az idősek egy ré­sze nagy családi házban la­kik, vagy olyan lakásban él, amelyet nehezen tud fenn­tartani. A népfront rendezett egy nyugdíjastalálkozót, amelyre mindazokat meg­hívták, akik új OTP-lakást szeretnének venni. A nyug­díjasház tervezését, kivitele­zését a Szolnoki Építőipari Szövetkezet vállalta. Az építkezés költségeit a szol­noki OTP fedezte, a leeendő tulajdonosokkal csak a jövő év júliusában és augusztu­sában kötnek szerződést. Százhuszonhárom lakás lesz a nyugdíjasházban amelyet előreláthatólag 1986. szep­tember 30-án adnak át a tu­lajdonosoknak. A lakások területe 26—30 négyzetméter lesz. Az otthonokat — ame­lyek négyzetmétere 15 ezer forint — központi fűtéssel, fürdőszobával, konyhával el­látják. A mozgásukban korláto­zott lakókat két lift segíti majd a közlekedésben. Terv­be vették egy nyilvános te­lefon felszerelését, és éjjeli orvosi ügyeletet is szervez­nek, továbbá kedvezményes ebédet biztosítanak a közeli Múzeumi étteremben. — «a — — Olyan közösség alakult két éve a faluban, ahol a magányosságot elfelejti az idős ember. Elfoglaltságot, beszélgető partnert talál. Akik a művelődési házban csütörtök délutánonként ta­lálkoznak, jól érzik magu­kat együtt. Ez bizonyosan így van, különben nem vol­nának ilyen lelkes látogatói a nyugdíjasklubnak. Szilágyi Katalin nyugdíjas óvónő beszél így Jásztelek egyetlen tartós kisközössé­géről. Húsz éve a község könyvtárosa, a klubnak kez­dettől fogva tagja, támoga­tója. A húsz, huszonöt, de néha negyven idős ember a művelődési házban kapott helyet. A ház vezetője öröm­mel fogadja őket, mert a rendezvények egy részének a törzsközönségét is a klub alkotja. Közösen rendezik az író-olvasó találkozókat, az előadásokat, a különböző programokat. A klubot volt tsz-tagok hozták létre, de szívesen lát­tak másokat is, így már rég­óta más nyugdíjasok is lá­togatják az összejöveteleket. A patronálójuk a Tolbuhin Tsz. Autóbuszt kaptak a ki­rándulásokhoz, színházje­gyeket a pódiumelőadásokra, natárszemlére vitték őket, nyugdíjasnapot rendeztek a számukra. Mindezeket a kiadásokat a jól gazdálkodó szövetkezet észre se veszi, talán külön elszámolást se vezetnek a költségekről, mert elmegy a többi között, az idős emberek számára azon­ban ez nagyon fontos. A falut se hagyja közöm­bösen a klub léte. A leg­utóbbi nyugdíjastalálkozón az úttörők műsorát az idő­sekből alakult nyugdíjaskó­rus viszonozta. A környék­beli falvak legtöbbjében működik pávakör, Jásztel­ken eddig nem volt. A fel­lépésük óta azonban egyre gyakrabban szóba jön egy kórus alakítása, mert éne­kelni valamennyien szeret­nek. Volt is valamikor dal­kör a faluban, miért ne le­hetne ezután is? A falut legjobban a régi paraszti tárgyak gyűjtése mozgatta meg. Tavaly kezd­ték a padlásokat, kis kamrá­kat kutatni, és az udvar vé­gébe, szemétdombra kido­bált ócska holmikban érté­ket keresni. Korábban eszükbe se jutott, hogy a kertek, mezők szerszámait, csorbult fazekakat, megdró­tozott köcsögöket... az egy­szerűségről, célszerűségről, szegénységről tanúskodó háztartási eszközöket észre­vegyék, Tavaly már kiállí­tást is rendeztek a régi óvo­dában, idén pedig egy meg­üresedett ház ha költöztek be a gyűjteményükkel. Igaz az épületnél csak a tárgyak öregebbek, nehezen áll már a lábain is a toldott-foldott házikó, az is igaz, hogy a környékben szebb, jobb gaz­dagabb gyűjtemények Iáha­tók, ez viszont mind az övék. És nem maguknak szedegetik össze a múlt idők beszédes tanúit. LP. Az ígéret — Mezőtúron nemcsak szép szó. Bizonyítja egy nyár végi tudósítá­sunk folytatása. Augusztusban fel­avatták Mezőtúron az újvárosi öre­gek gyönyörű új napközi otthonát. Akkor megírtuk a következő elkép­zelést is: a régi épületet sok társa­dalmi munkával rendbehozzák, s abban olyan magányos öregemberek kapnak hetes ellátást, akik szívesen töltik hétköznapjaik estéit, éjszakáit is közösségben. A közelmúltban ti­zennégy nyugdíjas birtokba vette a mezőtúri új hetes napközit. A nyug­díjasokról, magányos öregemberek­ről példásan gondolkodó tanács a közeljövőben azt tervezi, hogy a két napköziben minden környékbeli öreg előtt kinyitja az ajtókat, hétközna­pokon este hatig ne magányosan töltsék az időt. Remélhetőleg mielőbb erről is hírt, képet adhatunk. Pillanatfelvételünk a hetes napközi avatásán készült. (TKL) Erzsi mama és a gyerekek Azon a december 13-án a tiszagyendai Tóth Pál talán élete legboldogabb óráit él­te. Hogyne örült volna, ami­kor betöltötte a 28. évét, és rajongva szeretett menyasz- szonyával azoknak a nevét gyűjtötték össze, akiket a két hét múlva esedékes es­küvőjükre meg akartak hív­ni. Másnap Pali annak rend­je és módja szerint autfc busszal Kunhegyesre uta­zott. ahol a Kossuth úti is­kolában matematikatanár­ként dolgozott. Furcsa mó­don. amikor délután a taní­tást befejezve hazafele in­dult, háromszor is visszaro­hant az útból. Először a sál- iáért. azután a pulóverjéért, majd néhány dolgozatfü­zetért. Nevették is a többi­ek: neked már bizonyára a menyegzőn jár az eszed, annyira szórakozott vaev. ö csak mosolygott az élcelődé­sen, és még egyszer végig­nézve a társain, meg a ne­velői szobán, így búcsúzott az ajtóból: most már ígé­rem, többé nem jövök visz- sza. Sajnos, valóban soha töb­bé nem jött. Hazatérve még segített a ház körül, maid a garázsba indult az autóját letorölgetni. Édesanyja nem győzte várni a vacsorával, érte ment, és ott talált rá a kocsi mellett. Már elveszítet­te az eszméletét. Hiába sie­tett a doktor, vijjogva ro­bogott vele a mentő, mielőtt Karcagra értek volna, a fia­tal pedagógus rövid élete befejeződött. Az orvosi zá­rójelentés szívelégtelensé­get állapított meg. A közelgő öröm helyett mérhetetlen bánat szakait a Petőfi úti házra. Odalett a család szemefénye. aki szü­leinek egyetlen gyereke volt. Sok áldozattal taníttatták és ő kiváló eredménnyel fe­jezte be tanulmányait. Pro­fesszorai szerették volna, ha tanársegédnek a nyíregvházi főiskolán marad, de Pali a szakmai sikernél sokkal jobban szerette idősödő szü­leit. Így közelebb húzódott hozzájuk, Kunhegyesre. Apja nem bírta elviselni a hiányát, önkezével vetett véget az életének. A felesé­ge egvedül maradt a magá­nyával, oedig mennyire vá­gyott már az unokák csivi- telésére! Mi tagadás, átfu­tott az agyán neki is. mu érnek ígv a nanok, a he­tek, minek is él az ember, azután elhessegette ezeket a gondolatokat. Hiszen ha ő nem lenne, ki gondozná a sírokat? Ki viríne virágot az égyetlen fiának? Lassan, nagyon lassan szedte össze magát: hónapokig szinte gyógyszereken élt. Napköz­ben eldolgozgatott a kert­ben, az udvaron, csak az es­ték ne lettek volna! Ha munka után belének a la­kásba. minden tárgy, bútor szeretteiről mesélt. Hosszú ideig érlelte a gondolatot, azután hirtelen öltözködni kezdett, és meg sem állt a tanácsig. Itt elmondta, szí­vesen magához venne két elcsapott, anyjának, apjá­nak teher gyereket. Az idén áprilisban megva­lósult a terve: a portát az­óta két tündéri apróság zsivaja, kacaja tölti be. A fiú idősebb, a lányka most elsős, és a tanító néni. meg Erzsi mama segítségével is­merkedik a számokkal.» az ábécé titkaival. Noha a ház­ban két szoba is akad. ők együtt laknak a belsőben, és addig el sem alszanak, amíg a mama be nem megy hoz­zájuk. Közös tanulással, me- séléssel telnek az esték. A hétvégék pedig igazán cso­dálatosak! A gyerekek szombat délelőttönként báb- szakkörre járnak, majd ha­zatérve farkasétvággval el­tüntetik a finom ebédet, és kezdődhet a játék. Először úgv volt, hogv őszig maradnak, azután mó­dosult az időpont: megha­tározatlan ideig. Most ízlel­getik az otthon melegét, amelyből eddig a sors sze­szélve folytán nekik alig- alig jutott valami. A kisle- génv rendőr szeretne lenni, a lánvka mentős. Elmondása szerint azért, hogv ha Erzsi mama véletlenül beteg len­ne, gyorsan eljuthasson ve­le a kórházba. D. Szabó Miklós Nem esik nehezére az udvariasság — Szeretem a szakmámat, mindig nagy öröm volt szá­momra a munka. Hogy jó, vagy rossz napot fogok ki, mindig az határozta meg, hogy idejében meghozzák boltunkba az illatosán ro­pogós péksüteményt, a for­másra sült kenyeret, örül­tem annak is. ha sajtokból, húskészítményekből és más, napi áruból elég gazdag vá­lasztékot tudtam kínálni a vásárlóknak... Mondom, szerettem a szakmámat, ió barátságban voltam a vá­sárlókkal. Mégis, amikor el­viselhetetlenül nehéznek tűnt — olyan is volt — a pakolás, a térdeket, a dere­kat sajdító taloalás. bizonv mondogattam hogy: Mizsei Jánosné. csak megérd egv- szer azt az időt, hogy nyug­díjba mehetsz, még a kör­nyékét is kerülni fogod a boltnak. Igen, így volt, sokszor mondogattam magamnak ilyesmit, és látja milyen furcsa az élet? öt éve, hogv nyugdíias vagyok, és azóta az határozza meg. hogysz^o volt a tavasz, jó volt a nyár. az ősz vagv a tél ha kiszól­nak a központból, és hív­nak, hogv helyettesítsem egy vaev két hétre a hiány­zó eladót. Miért van ez ígv? Nem tudom. Kell a pénz. hogyne kellene. de talán mégsem ez a legfontosabb. Szüleim kereskedők vol­tak, a Szabolcs megyei Ma- tyus nevű falucskában volt egy szatócsboltjuk. Elmond­hatom, hogy a pult mögött tanultam meg járni, isko- < Iából hazajövet elsőnek oda néztem be, és onnan dicsér­tem gyereklányfejjel szü­leim portékáját, azt a több száz fajtát, amit akkoriban egy szatócsboltban tartot­tunk. Ott tanultam meg, hogy a kereskedő a vásárlók forintjaiból él. ezért, aki be­tért a boltba — a bőszoknyás is — ténsasszony vagy nagy­ságos asszony volt. A sors azután Jászberény­be sodort, ide mentem férj­hez, a bolti munkától azon­ban nem tudtam elszakadni. Felnőtt fejjel tanultam is­kolában a kereskedői szak­mát, két évig voltam eladó, 28 esztendeig pedig boltve­zető az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat boltjaiban. Hasznos ismereteket szerez­tem az iskolában, de sok mindent tanultam meg a magam kárán is. A legtöb­bet azonban otthonról hoz­tam. Szüleim tanítottak meg arra, hogy a jó kereskedő türelmes, a vásárlók előtt fáradhatatlan és — ami mostanában kezd kimenni a divatból — tisztelettudó, udvarias. Ez nem kevés, nehéz ilyen követelményeknek eleget tenni. A mi családunkban azonban az udvariasság so­se tartozott a nehéz tantár­gyak közé. Cukor­betegeknek való A múlt héten sokan meg­nézték a bemutatót, amelyet a Csemege szolnoki áruhá­zában a cukorbetegeknek rendeztek. Édességeket, üdí­tőket, konzerveket, befőtte­ket láthattak, vásárolhattak azok, akik életüket szigorú diéta szerint élik, s akik — mondjuk meg őszintén — tudják, drága betegség az övék. A szénhidrátokkal kell nagyon óvatosnak lenniük, s fehérjegazdag, zsírszegény táplálék nekik a legjobb. A fehérje pedig — még az ol­csóbb hús, felvágott, sajt is — minden napra, minden ét­kezéshez nem kispénzű em­berek pénztárcájához való. A bemutatón Józsa János­né, a MÁV Kórház diétás­nővére segített a kereske­dőknek, tanácsokat adott azoknak a vevőknek, akik válogattak az áruk között. — Sajnos manapság Ma­gyarországon minden negye­dik, ötven év fölötti elhízott ember cukorbeteg, — mond­ta, amikor kis pihenőre le­ültünk az áruházigazgató irodájában. — Ha a cukor­beteg rendesen megkapja a gyógyszereit, s tudja mit, mennyit ehet, nincs különö­sebb panaszra ok. Az a ta­pasztalat azonban, hogy nem ismerik kellően a diétát, so­kan azt mondják, ha kérde­zi őket az orvos, szakember; napi három zsemlénél nem esznek többet. S közben nem figyelnek más, szénhidrát­tartalmú táplálékuk kalória­értékére, s a szénhidrát­mennyiségre sem. Az inzu­linnal kezelt cukrosoknak kell a legjobban erre vi­gyázniuk. ök jó, ha tudják, hogy napi 180—200 gramm az elfogyasztható szénhid­rát értéke, annál több már panaszokat okozhat. A napi 3—\ zsemle mellett például egy étkezésre legfeljebb 20 deka burgonyát, vagy 5—6 deka rizst fogyaszthat­nak, s a napi fél liter tejnél se szabad többet inniuk. Ha süteményt, befőttet, gyümöl­csöt fogyasztanak, a szén­hidrát értéket mindenkéo- képpen számolniuk kell. Az idős, elhízott cukorbetegeket a zsíros húsoktól, zsíros éte­lektől is félteni kell, hiszen a koleszterintartalom is okozhat bajt. A t diétásnővér elmondta azt is. hogy szakorvosokkal sokszor járnak nyugdíjas­klubokba, idős emberek kö­zé, s szívesen adnak tanácso­kat, válaszolnak kérdéseikre. Jó, ha tudják ezt a nyugdí­jasklubok vezetői, hátha a hozzáértő szakemberek több beteg emberen segíthetné­nek. Összeállította: SAikútl Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents