Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-20 / 272. szám
1985. NOVEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A.tévc dd s _ iKei peri ™yo ie e lőtt | Emlékezni jo, es egyben hasznos is — történelmi tudatunk bőven merít ebből a forrásból. Bár az emlékezet sem mindig csalhatatlan. Kortársak József Attiláról Emélkezni jó — ezt érezhetjük ki abból a sorozatból. amelyben József Attila kortársai szólalnak meg, hogy felidézzék la költő alakját^, személyiségét; hogy ki-ki személyes benyomásaival járuljon hozzá József Attila teljesebb mai megismeréséhez. Szólott már róla többek között költőtárs (Zelk Zoltán), szerkesztőkiadó (Cserépfalvi Imre) és előadóművész, színész (Major Tamás). Most legutóbb, csütörtök este Andrásfi Gyula emlékezett, aki az úipesti kommunisták vezetőjeként ismerte meg a harmincas években a körükben is gyakorta megforduló proletárköltőt. Emlékezett, és arról beszélt, hogyan vett részt József Attila az illegális munkában. Andrásfi Gyula szavai nyomán József Attila életének olyan szakaszára terelődött a figyelem, mely a legtöbb vitát, sőt félreértéseket, félremagyarázásokat is szülte. Ezért értékes minden apró mozzanat, amelyből felépíthető a hiteles múlt. Andrásfi megszólaltatásával jó szolgálatot tett a televízió a költő emlékének. Két dolog derült ki számunkra belőle: az egyik, hogy a költő számára milyen boldogságot jelentett részt ven. ni a mozgalomban, célt, értelmet, kielégülést, a másik pedig, hogy milyen tragikusan érintették a mozgalomban ért, félreértésekből származó támadások. Mennyire fájlalta például, hogy őt nem hívták meg a szovjet írók kongresszusára holott mindenképp szeretett volna ott lenni a nevezetes moszkvai eseményen. (Mint ismeretles!, Illyés Gy*ula és Nagy Lajos a két résztvevő.) De ami ennél is sérelmesebb volt számára Andrásfi meghatóan ecsetelte, az az „orv- támadás”, amelyet a Sarló és Kalapácsban intéztek ellene egy tanulmányban. Kényes kérdések ezek kétségtelenül. Sok tisztázatlanság csak növelte „kényességüget”, még Andrásfi emlékezteibe sem tteljeSen pontos, bizonyos tényeket maga is kiissé összekevert A költő pártból való kizárásának ténye például sehol nem jelent meg. ahogy azt a vallomást tevő állította. Erre az illegalitás körülményei, feltételei nem is adták volna meg a módot. Az viszont tény, hogy valóban elkeserítő, sőt felháborító vélemény látott napvilágot József Attiláról az ermgrációs kulturális sajtóban, a már említett Sarló és Kalapácsban. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék, e jegyzetben is érdemes felidézni a tisztább kép érdekében ama részletét a kérdéses írásnak, amely a költő József Attilát vérig sértette. A tanulmány ugyanis, amely számba veszi a harmincas évek magyar írótársadalmát, a következőket állapítja meg: „Háy Gyula, Kodolányi, Illyés Gyula a válságba jutott kispolgári intelligencia írói, akik a proletariátussal időnként kacérkodnak. Egy másik ' része a szociálfasizmus (Kassák) és fasizmus (József Attila. Simon Andor) táborában keresi a kivezető utalt.” József Attilát tehát ebben a tanulmányban egyszerűen fasisztának minősítik! És a legfájdalmasabb, hogy legfőképp azok. akiktől megértést remélt. Érther tő tehát végtelen elkeseredése, amelyet nemcsak * Andrásfi mostani emlékezéséből ismerhettünk meg — ő még azt is megemlítette, hogy a hír hallatára könnyek csordultak ki Attila szeméből, — írásos dokumentumunk is van rá, a Költő Fábry Zoltánhoz írt levele, amelyet talán kevesen ismernek, s amelyet teljes terjedelmében idéz Gyertyán Ervin új könyvében, a József Attila munkásmozgalommal való kapcsolatát tisztázandó írásában, az Egy konfliktus és legendái című tanulmányában. A téma iránt érdeklődőknek olvasásra melegen ajánlom, címe Tisztán meglátni csúcsainkat, megjelent ebben az esztendőben. (Nem is tudom, miért nem hívta fel az emlékezés alkalmával a sorozat szerkesztője erre az igen fontos* munkára a nézők figyelmét!) Nos, íme a levél, de csupán néhány, legfontosabb idevágó részlete: „A platform tervezetét ösmerem a Sarló és Kalapácsból, azzal a támadással együtt, amely- iyel engem illet. Enyhén szólva egy tájékozatlan társaság tfrakdós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tevékeny tagia vagyok az illegális KMP-nek, mint párttag kezdetben röpirat-sten- cileket gépeltem, ma hét «zc minit mmom van és vasárnaponként) százak’ «ellőtt tartok a szabadban előadásokat .. . Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva ... Azon kívül jók és nem rosszak, legalábbis nem féhetlségte- lenek, ugyanakkor amikor a rólam szóló pásszus túloldalán vers címén ilyen sorok állnak: Kiutat kerestünk, kiút felé vágytunk / s a „Viharmadarad” került a kezünkbe / az „Anya” lap-' jai arcunk feltüzelte. A platform tervezet h. pontjának követelésére: harc a művészi minőségért! Nos, majd szóba állok velük, ha többesszámú alanyhoz, többes számú állítmányt tesznek .. Á jogos felháborodást tükröző levél ismeretében talán az emlékező, egykori újpesti pártvezető szavai is még hitelesebbé válhatnak. s ugyanakkor egv igen fontos tényre Is rávilágít az idézet: József Attila még dühödt elkeseredésében sem veszítette el a fejét, tisztán látott, az őt ért támadásért, nem a pártot, nem a szovjetunióbeli torzulásokat tette felelőssé, hanem az „enyhén szólva tájékozatlan frakciós társaságot”. De kiviláglik ebből művészi igényessége is. mely művészi kérdésekben nem ismer se istent se embert. Meglehet, kissé bővebben foglalkoztam egy visszaemlékezés hátterével, de tettem ezt abban a tudatban, hogy József Attilával kapcsolatban még ma is ezek a kérdések azok, amelyek tisztázása elengedhetetlenül időszerű és szükséges. Nyilván a televízió is ezért illesztette a mozgalmi vezető emlékezését a pályatársak visszaemlékezéseinek sorába. Ismétlem. jól tette még ha idevágóan bizonyos kiegészítésekkel maga is gazdagíthatta volna az adott képet — az elhangzott emlékezést követően. Röviden Emlékezés hangzott el vasárnap este is, méghozzá egy sokoldalú művészről, Lesznai Annáról, aki most lenne százéves. A képernyőre az Edénkért — a költő Lesznai varázsát sikerült megteremteni, azt a finom líraiságot, amely egész szellemiségét, magatartását jellemezte. A televízió — operatőr Kaplony Miklós és a rendező Nagynál Endre ter- mésze«- és művészet bensőséges összhangját hozták létre — finoman, nemes eleganciával. A közreműködő színészek mondták a verset. — s nem szavaltak. VM Úttörök kezdeményezése Gyermekek a gyermekekért A hazai veszélyeztetett és hátrányos helyzetű, illetve a világ különböző részein élő, nélkülöző gyermekek megsegítésére új akciósorozatot indított a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Tanácsa. A kezdeményezésről tegnap tájékoztatták a sajtó képviselőit a Hotel Ifjúságban. Molnár Sándor, a Ci- mea (Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nemzetközi Bizottsága) főtitkára az éhínség, a háború gyötörte országok legkisebbjeinek élet- körülményeiről szólva hangsúlyozta: a világon naponta 40—50 ezer gyermek hal éhen, s mintegy 600 millióan szegénységben élnek. A DÍVSZ gyermekszervezete azt vallja: szükség van minden olyan erőre— szervezetek és egyének összefogására — amelynek segítségével a legsúlyosabb helyzetben lévőkön segíteni lehet. Králikné Cser Erzsébet, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára az eddigi szolidaritási akciókra utalva kiemelte: most egy olyan folyamatos mozgalmat kívánnak kibontakoztatni, amelyben központi szerepet kapnak az úttörő csapatokban születő kezdeményezések. Az akcióban ipari, kereskedelmi szervek, vállalatok, valamint művészek is részt vesznek, felajánlásaikkal hozzájárulnak egy állandó szolidaritási alap létrehozásához. A TRIÁL például mozgaílom emblémájával ellátott trikót hoz forgalomba, s a nyereség egy részét átutalja az alapba. A Hanglemezgyártó Vállalat Eszményi Viktória-Heilig Gábor és Dévényi Tibor közös kislemezét adja ki. s a művészek lemondanak tiszteletdíjukról a szolidaritási alap javára. Tervezik továbbá poszter-naptár, illetve Gyermekek a gyermekekért feliratú öntapadós matricák kiadását. A december 21-én koncertet rendeznek a Budapest Sportcsarnokban a 100 folk Celsius, a Kaláka, a Téka, a Kormorán együttes és a Bergendy Szalonzenekar részvételével. A hangverseny teljes bevételét a szolidaritási alap csekkszámlájára utalják át. Az észak-alföldi pályázat tanulságai Hajdú-Bihar Szabolcs-Szat- már és Szolnok megye fotóklubjai kétévenként felváltva írják ki az Észak-alföldi 1 fotópályázatot, majd mindegyikük kiállításon mutatja be a zsűri által elfogadott anyagot. Ebben az évben Debrecen volt a kiíró-szervező, és az ott rendezett kiállítást követte a mostani szolnoki, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, s ezután jön majd a nyíregyházi bemutató. Kritikusan szemlélve az egyébként igen érdekes és váltoMáté Andris (Debrecen): Ködös reggel Szembetűnő, hogy a fotók egy része — helyesen — új kifejezésbeli utakat kereső, egyikük-másikuk azonban nem közérthető, némelyikük pedig gondolatilag erőltetett stíluskísérlet. Kevesebb az olyan, amelynek témája és megjelenítése realista szem- iéletlátást igazolna. Ez utóbbiak közé tartoznak a szolnoki Csabai István és Kardos Tamás; a jászberényi Faragó László; a debreceni Krecsmáry Péter, Máthé András és Sípos Beatrix; valamint a nyíregyházi Csutkái Csaba és Mikita Viktor fekete-fehér, illetve színes fotói. Az említett szerzők alkotásai egyébként a legértékesebbek a látottak között. Azért mondom, hogy f,a látottak között”, mert a szolnoki rendezés (helyhiányra hivatkozva!) a katalógusban szereplő 66 helyett csupán 45 fotót rakott ki, sőt 4 olyan név is olvasható a kiállítók között, kiknek a fotói méltánytalanul nem kerültek falra. A debreceniek által szerkesztett, nyomda- technikailag sem megfelelő katalógus méltatlan a tárlathoz. Egy reprezentatív jellegű kiállítás katalógusának az a rendeltetése, hogy — nem feledve a - kiállítók iránti erkölcsi tiszteletadást sem — illő módon tájékoztasson és ugyanakkor dokumentáljon is. Ezért nagyobb figyelmet kellett volna fordítani a szerkesztésre és a nyomdai megformálásra egyaránt. zatos tárlatot, mindenekelőtt az merül fel kérdésként: ugyan mitől „Északalföldi” ez a kiállítás? Talán attól, hogy a képek szerzői személy szerint a kiíró megyék egyikében másikában laknak; netán attól, hogy a fotók tematikája valamiképpen tükrözi az észak- alföldi megyék életét, hangulatát vagy környezetvilágát? A kérdésre adható válasz rövid: eltekintve néhány szerző néhány kitűnő fotójától, esetünkben inkább arról van szó. hogy a kiállítók észak-alföldiek ugyan, de anélkül, hogy bemutatott fotóik zöme a kiírásban megjelölt földrajzi tájhoz való kötődést legalább némileg érzékeltetné. Kardos Tamás (Szolnok): Neked Atom Csutkái Csaba (Nyíregyháza): Cím nélkül áUiVIVCti ouvillwCll) hogy elérhető legyen a kiírási cimhez alkalmazkodó *p r o fH 1 kialakítása. Arra kellene törekedniük, hogy ez a profil — a fotózás lehetőségeinek felhasználásával — reálisan, kritikusan és a nézők többsége számára közérthetően mutassa be a három északalföldi megye sokszínű és sokoldalú arculatát, az itt élők mindennapjait. Ügy vélem, a legfőbb tanulság a kiírók részére az, hogy a jövőben mindenképpen törekedjenek a feltételek között olyan követelményeket támasztani a pályáTabák Lajos ÚJ miniszteri rendelet Idegen nyelvek oktatása a felsőfokú intézetekben Mindez arról jut eszembe, hogy napokban megjelents Magyar Közlöny 4. számában a művelődési miniszter új rendelete az idegen nyelvek tanításáról a felsőfokú intézményekben. A dokumentumban olvasható. hogy a Művelődési Minisztérium fokozatosan emeli a keretszámokat a nyelvtanári szakokon, szorgalmazza a hatékonyabb módszerek alkalmazását a közoktatásban — köztük a kétnyelvű gimnáziumok szervezését is —, s épp a szóban forgó miniszteri rendelet révén valamennyi egyetemi s főiskolai hallgató idegen nyelvi képzéshez teremt a korábbiaknál jobb feltételeket a követelmények és a felsőfokú intézmények önállóságának egyidejű növelésével. Arról van ugyanis szó, hogy a következő tanévtől kezdődően az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon is két idegen nyelv tanítása lesz kötelező, s az orosz mellett a választható élő nyelvekkel azonos elbírálás alá esik ezentúl a latin nyelv is. Sőt, harmadik idegen nyelv tanulásához is lehetőséget kell adjanak a felsőfokú intézmények, s a hallgató dönthet arról: a második illetve harmadik tanult idegen nyelv közül melyikből kíván vizsgát tenni. A megméretés két fordulós: az első, az alapvizsga bármikor és bárhol, bármely felsőfokú intézményben tehető, akár az egyetemi főiskolai tanulmányok megkezdés© előtt. Újdonság az is, hogy a következő tanévtől egyes, kiemelt alakulatoknál az előfelvett katonai szolgálatot teljesítő „nulladik éves” hallgatók szabadidejükben, önkéntes alapon a laktanyában is részt vehetnek szintentar- tó (egyelőre csak orosz) nyelvtanfolyamokon, s a legközelebbi felsőfokú intézményben le is tehetik az alapvizsgát, amit bármelyik másik intézet elfogad. A második forduló az úgynevezett szakmai záróvizsga lesz, ami megfelel a középfokú állami nyelvvizsgának. Az eddigi utasításokkal szemben, 1986 szeptemberétől az egyetemek, főiskolák maguk dönthetik el, hogy melyik félévben, heti hány órában tanítják az egyes nyelveket, csak az összóraszám (nyelvenként 160) központilag és kötelezően előírt. Az idei tanévben érettségiző diákoknak már most érdemes megismerkedni a napokban megjelent rendelettel. ugyanis aki tagozatos vagy emelt szintű képzést adó középfokú nevelési-oktatási intézményben jéles eredménnyel érettségizik, mentesül az alapvizsga letételének kötelezettsége alól. Nem kötelező második idegen nyelvet tanulni azoknak, akik az orosz nyelven kívül bármely másik idegen nyelvből köpép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgával rendelkeznek. A közlönyben megjelent rendelet ismerteti az alap és a szakmai záróvizsga követelményeit is. M. I. Jászapátiig Pávakörök és népzenei együttesek találkozéja A megye pávaköreinek és népzenei együtteseinek minősítő találkozóját rendezik meg november 23-án, szombaton, délután 3 órától Jász- apátin, a Mészáros Lőrinc Gimnázium dísztermében. A találkozón fellép a vendéglátó középiskola énekkara, a jászjákóhalmi művelődési ház, a Jászberényi Kossuth Tsz, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, a Jászfel- sőszentgyörgyi Zagyvamenti Tsz, az Egri, Egri Csillal- gok Tsz, a jászfényszarui művelődési ház, a Jászapáti Velemi Endre pávakör, valamint az öcsödi hagyományőrző, a kengyeli és a nagyrédei pávakör. A közönség előtt hemutatkozik a tiszafüredi Hámán Kató népzenei együttes és a Szőke Tisza citeraegyüttes. Ott lesz a találkozón a Szolnoki Jászkun citerazenekar valamint a Mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz népzenei együttese is. Fotókiállítás - kérdőjelekkel
